Hi!

Tegnap elkezdődött a suli, vége a karanténnak, és az otthoni tanulásnak. Az idei sokkal jobb volt, mint a tavalyi. Pl, nem voltam otthon, így nem vágtam eret magamon. :D Annyi változás volt, hogy Anett kolléganőmmel váltásban fél napoztunk, azaz ő délelőtt tanult a gyerekeivel, és délután jött be estig, én pedig reggel jöttem be, és ebéd utántól voltam otthon a gyerekekkel. Hívhatjuk fél home office-nak is, de igazából délutánonként nem nagyon foglalkoztam a munkával. Délelőtt meló, délután leckék, tanulás, háztartás, edzés. Így is több műszakos volt a dolog, de hosszúak voltak a délutánjaim, belefért minden. És fél 8 előtt ki sem másztunk az ágyból. Tegnapig. De már csak egy hónap van hátra a suliból, úgyhogy valahogy kibírjuk még ezt az időszakot.

Túl sok esemény nyilvánvalóan nem történt, mivel otthon voltunk. Hétköznap egyértelműen, hétvégén pedig... szintén. Néha talán el lehetett zavarni őket játszótérre, de azért olyan is volt, hogy épp beterveztünk valamit, erre pont elromlott az idő. Anyuékkal voltak fent a várban hétvégén, hogy már ilyen szép idő van, aztán lassan nekilátok szabadtéri lehetőségeket nézni. Meg ugye grillezés lesz, ez meg az.

A két hónapos karantén nem viselt meg senkit. Alkalomadtán ugyanúgy találkozott Levi Thomasszal, ahogy Kincső Vikivel. Alkalomadtán ugyanúgy lementünk fodrászhoz, ahogy ruhát vásárolni a Camponába. Otthon folyamatosan a haverokkal játszottak online, úgyhogy senki nem érezte magát elzártnak, magányosnak. Ami már eleve nonszensz lenne, hiszen hárman vannak otthon. Pontosítok: négyen. A macska az olyan plusz és extra otthon, hogy már miatta megéri otthon maradni. :D Marciba szerelmes az egész család, mindenki olvadozik tőle, és boldog. Nincsenek otthon bezártságtól befordult, depressziós gyerekeim, csak azt akartam mondani. :)

Időközben olyan nagy esemény is történt, hogy Bence 14 éves lett. Szép csendben átestünk ezen a szülinapon, hiszen karanténra esett, úgyhogy semmi nagy party nem volt. Anyuék és Reniék átjöttek köszönteni, és igazából ennyi. A gyerek mindent megkapott, amit szeretett volna, úgyhogy ennyivel ő elégedett is volt. Új gamer szék, új fülhallgató, új ruhák, nunchaku, stb. A nagyfiú azt hiszem 177 centi, kb 45-ös lábbal, és mély, dörmögő hanggal. Már sehol nem hasonlít a baba önmagára. Teljesen megváltozott az arca is, meg minden. És még mindig csak kialakulóban van, úgyhogy nagyon izgi. :) Gyönyörű nagy gyerek. Tini. Egyszerre tök cuki, meg tök idegesítő. De szerencsére még mindig nagyon imád engem, úgyhogy nem panaszkodom. :D Agyilag is egyre jobban kezd beérni, már jobban van felelősségérzete (tanulás kapcsán), és már vannak tervei, motivációi (pl fontosnak tarja, hogy megtanuljon angolul.). A suli - mint intézmény - még mindig szar, és felesleges, és az edzés nyilvánvalóan sokkal fontosabb. És valószínűleg igaza is van. Legalábbis attól függően, hogy mi lesz nagykorában. Meg, ha nem a követelményeknek és a társadalomnak akarunk megfelelni. :D Szinte még ő sem hiszi el, hogy jövőre már nyolcadikos, és a továbbtanulás áll előtte. Újabb izgalmas évünk lesz...

Edzeni azóta is a Soroksári útra járunk. Délután 5-kor indulunk, és este 8-kor érünk haza. Most, hogy folytatódik a suli, ez nem tudom, hogy lesz megoldható. A konditerem még nem nyitott ki, ahová normálisan járunk. Mondjuk Bence már kijelentette, hogy ő továbbra is erre a helyre tervez járni. Amúgy már új csoportba is került. Ő már a 'nagyokkal' edz. A versenyzőkkel. Sőt, András bá már mondta, hogy igazából kezdhetnénk már szombatonként is járni 9-11-ig, amikor csak kontakt van, védőfelszerelésben. Gondolom a versenyzők készülnek ilyenkor, és gyakorolnak. Bence már beférne ide. De egyelőre ellenáll. Hülyeségnek tartja a védőfelszerelést pl. Illetve a legutóbbi verseny olyan rossz tapasztalat volt neki, hogy többre nem akar menni, akkor meg minek versenyfelkészítésre járni? Mondtam Andrásnak, hogy beszéljen vele a héten, hogy miről is szól ez az egész, aztán majd megállapodunk majd egy igenben, vagy nemben. Nyáron két edzőtábor lesz, egy kamaraerdei, és egy baksi ottalvós. De a szombati versenyzős csapatnak is van külön edzőtábora, úgyhogy akár háromra is mehetne nyáron, ha járna szombatonként. :)

Szóval, tegnap volt az első sulis nap hosszú idő után. Bence úgy jelentkezett be nálam reggel telefonon, hogy megérkezett a pokolba. :) Aztán minden gyereket úgy hoztam el, hogy tök jó volt a suliban. Bence külön jól érezte magát, mert matekon kihívták a táblához egyenletet megoldani, és ment neki. :) Igaz, előtte este 62 darab egyenletet csináltunk meg, úgyhogy csodálkoztam volna, ha semmit nem tud a táblánál alkotni. Na, de nem hiába ültünk 3 órát a matek mellett vasárnap...

Kincső és Levi is jól érezték magukat, teljes létszámmal indultak az osztályok. Egyetlen kislány van Leviéknél, akit év végéig kivettek a suliból, és nem engedik már be a szülők. A héten sajnos már indulnak a dolgozatírások, és jövő héttől meg pláne lesznek, úgyhogy túl vidám hetekre nem számítok. De ennyit már fél lábon is... Majd olyan lesz, amilyen. Túl sokra a tanárok se számítsanak 2 hónap otthoni tanulás után.

A nyarat még nem látjuk hogy lesz, mint lesz. Milyen lesz a vírushelyzet egyáltalán. Mivel nem vagyok oltott, jelenleg sehová nem tudom vinni a gyerekeket. Egyelőre vadasparkba sem (nonszensz...), de később strandra sem, nyaralóhelyre sem. De emiatt se aggasztom magam egyelőre, majd lesz valami, még csak május eleje van. Kincsőn kívül a gyerekek se foglalkoznak még ezzel.

Ma szülői értekezlet lesz, de nem megyek rá. Megbeszéltem magammal, hogy inkább edzésre megyünk, és az idei tanévet már amúgy is elengedtem. 7 éve minden szülőin, fogadóórán ott vagyok, egy most kimaradhat. Majd úgyis küldenek valami memo-t róla, vagy úgyis beírják a gyerekeknek, ha épp valami esemény van, vagy pénzt kell vinni, úgyhogy előbb-utóbb tudni fogok a dolgokról.

Szóval, túl sok dolog nem történt itthonlétünk alatt, aztán majd meglátjuk, mi lesz innentől.

Pá!

Hi!

Ahogy az utolsó bejegyzésemben írtam, épp javában folyik az eseménytelen hónapunk. :D Már második hete zárva vannak az iskolák, és otthon van mindenki - rajtam kívül. A tavalyi otthon tanulás / otthon dolgozás páros olyan jól sikerült, hogy olyan az életben többet nem vállalok be. A gyerekek oldják meg a délelőttjüket, nem érdekel hogy. Nem vagyok otthon, nem tudok róla, nem zavar, és talán meg marad az ép eszem. Szóval, a gyerekek délelőtt ülnek az online órák előtt, egyedül Levivel konzultálok aránylag folyamatosan. Neki nézem munkából is a Teams felületét, hogy tudjam, miket kell számonkérnem rajta. Kinyomtatom, amit kell, befotóztatom vele a házikat, és a feltöltöm, stb. Kincső önállóan működik, az nem érdekes. Most úgy dolgozom, hogy váltásban a kolléganőmmel. Én bent vagyok reggeltől egyig, ő pedig délelőtt tanul a gyerekeivel, és ebéd után jön be, engem váltva. Én akkor hazamegyek, és nekilátok leckét írni a gyerekekkel (elsősorban Bencével). Tegnap meló után pl két dolgozat és több lecke várt. Este 8-kor még kollázst csináltam Leventével rajzra, meg a tesi háziját kameráztam, hogy be tudjam küldeni... Nem túl szórakoztató.

Voltunk azóta fogszabályzáson is, Bence hamarosan kapja felső fogsorra is, amit kell. Kincső foga pedig nyárra elkészül, és leveszik a fogszabit. Voltunk szemészeten is múlt héten, és azóta már új lencsék is vannak Kincső szemüvegében, mert romlott a szeme fél dioptriát. Szerencsére az optikusok nyitva vannak most is. Úgyhogy nagy extrák amúgy nincsenek. Eljárni továbbra sem járunk sehová - nyilvánvalóan - de ahová idáig is mentem, oda most is megyek. Aldi, DM, posta, fogászat stb most is van, semmiben nem érzem korlátozva magam. Heti kétszer edzésre is járunk, mert úgy döntöttünk, hogy ennyi mozgás kell a folyamatos otthon ülés mellett. Hatalmas területen van az edzés, nagyon-nagy légtérben, és a páros feladatokat úgyis egymás közt csináljuk leginkább. Mármint mondjuk Levi Bencével, én Kincsővel.

A gyerekek továbbra is jól bírják a helyzetet, igazából szeretik is. Nem kell sehova menniük, suliba sem, otthon ülhetnek, és haverozni online így is tudnak. Bence együtt mozizik az osztálytársakkal, Levente együtt játszik velük online, Kincső egész délután cseveg és sorit néz a haverokkal, úgyhogy remekül elvannak. Én meg ugye dolgozom + intézem a szokásosakat.

Jó hír továbbra is, hogy a közvetlen környezetemben még mindig nem tudok megbetegedésről.

Más dolgokról nagyon nem tudok beszámolni, mert túl sok dolog nem tud történni. Bence nagy, és tinisedik, és botrány a viselkedése sokszor (múlt héten úgy 3 napig nem voltam vele beszélő viszonyban), Levente lusta disznó, és küzdök vele, hogy a minimum követelményeket teljesítse legalább ('ő aztán nem fog virágot hajtogatni technika házira' és társai), Kincső pedig hasít, tömegével hozza az ötösöket, aktív, pezseg az online világban és tanulásban. Én pedig még egész jól bírom, hogy nem vagyok 0-24-ben otthon, mert nyugtatót se szedek, és alkohol sincs otthon. :D Délelőtt letudom a munkát, otthon csak kivételes esetben dolgozom, ha jön be vmi sürgős pár naponta. Úgyhogy 'ráérek' egész délután leckéket írni velük... Főzni szerencsére nem kell most sokat mindezek mellett, mert Lívia és anyu is bevállalta, hogy heti egyszer hoznak kaját a gyerekeknek. Úgyhogy ezzel is ennyivel kevesebb dolgom van.

A következő 3 hétben még tuti otthon leszünk, aztán meglátjuk. Nem csodálkoznék, ha az idei tanévben már nem mennének suliba.

Mindenki vigyázzon magára, jó egészséget mindenkinek, és majd jelentkezem, ha van vmi érdekes.

Pá!

Hi!

Épp elfogyott a munkám, úgyhogy eszembe jutott, hogy akkor eltölthetném az időm egy kis blogírással. Nyilván több havi eseményt nem tudnék most megírni, úgyhogy csak úgy általánosságban beszámolok a jelen helyzetről.

A jelen helyzet ugye az, hogy még mindig a vírusos időszak közepén ülünk az érvényben lévő korlátozásokkal. Ez minket szerencsére továbbra sem érint nagyon. Én dolgozom, a gyerekek suliba járnak, megbetegedés nincs, és nem is volt a közvetlen környezetünkben. Ami ugye nincs, az a programok. De a 3 gyereknek ez annyira nem is hiányzik. Hét közben suli van, hétvégén pedig örülnek, hogy nincs semmi, és otthon vannak. Szükség esetén ugyanúgy leugrunk a Camponába venni valamit, vagy fodrászhoz; ha arról van szó, akkor nem lemegyünk, hanem rendelünk Mekit (vagy hozunk el a Camponából), és jó idő esetén így is lemennek a játszótérre, ha épp úgy tartja kedvük. Nyilván mozi, játszóház, hasonló programok nincsenek, de egy részéhez talán már nagyok is, 'mozizni' pedig tudnak otthon is, és még pattogatott kukoricát is csinálok. Úgyhogy semmi gondunk, nehézségünk, lelki bajunk nincs a fennálló helyzet miatt.

Na, akkor kezdem Bencével. A téli szünet előtt sokat fájt a suliban a feje, hányingere volt, stb. még azóta sem derült ki, hogy ezt stressz, oxigénhiány (keveset szellőztetnek + maszkban vannak), vagy a gyógyszer okozta. Most egy ideje nem adok neki gyógyszert, amit a pszichiáter felírt neki az ADHD miatt, mert ki akartam tapasztalni, hogy ez okozhatja-e. Viszont, Bence nem lát túl sok különbséget (és a tanár sem) a gyógyszeres és gyógyszermentes napjai közt, úgyhogy nem is fogja kapni. Feleslegesen ne szedje. Írtam a pszichiáternek, hogy mi a tapasztalat, és találjon ki mást, de még nem válaszolt.

A félévi bizije jó lett. 4 felett volt az átlaga. A fizika és matek 3-as olyan, hogy tudjuk mindketten, hogy ennyire jól nem tudja, de motivációképp megkapta a jegyet. A többi jegye teljesen reális. Sőt, valamiből úgy érezte, hogy ötösre tudná (pl biológia), de négyes lett, mert becsúszott valami hülyeség miatt rosszabb jegy is év közben. De ez csak azért érdekes, mert motivált, és vannak olyan tárgyak, ahol az a célja, hogy ötös legyen év végén. Mindenesetre a téli szünet óta úgy érzem, még nem rázódtunk vissza a tanulásba. A leckéket legszívesebben velem írja délután, ami valamilyen szinte tanulás is, de így a konkrét tanulásra nem jut este idő. Inkább csak dogákra készülünk külön, pedig minden nap kéne valamit tanulni. Egyelőre még nincs hátránya ebből, biztos azért vesszük ilyen lazán. Egyik nap váratlanul négyest hozott angolból órai feleletre, pedig egy szót se tanultunk rá. :)

További infók Bencéről, hogy még mindig egyre nagyobb, és erősebb. Minden nap edz otthon, mindig emelve a napi adagot. Felülés, fekvőtámasz, russian twist és húzodzkodás. És másfél hónap után is motivált és lelkes. Amikor bezárt az edzőterem, és nem tudtunk taekwondo-ra menni, akkor kerestünk egy thai box edzést a közelben. Oda járt egy ideig, de végül mégsem tetszett neki. Maga a sport igen, de az edzés nem. Túl sokan voltak, túl mélyvíz volt. Neki felépített edzésterv kellene. Megtanulni, begyakorolni szépen egymás után a dolgokat. Nem az, hogy egy óra erősítés, aztán irány a ring, és püföljétek egymást. Úgyhogy amikor azt abbahagyta, akkor kezdte az otthoni edzést. András bá mindig hívott minket edzeni az átmeneti új helyre, de a Soroksári utat nem tudtam bevállalni munka/suli után. 5-re átérni a délutáni forgalomban a Lágymányosin, stb.. Nem, az nem fért bele az életünkbe. Viszont, hívott most múlt héten is, hogy 3/4 6-tól van az edzés, menjünk már le megnézni, tök jó a terem. Vagyis igazából amiatt hívott, hogy beszélt az őrmezei konditeremmel, hogy, mint versenyzők, mehetnének-e edzeni, de a tulaj húzta a száját - gondolom csak miattunk nem akart kinyitni. Úgyhogy azt még mindig nem tudta elintézni. Na, és ennek kapcsán mondta, hogy gondoljuk át, hogy lejöjjünk a másik helyre. Meg is ígértem neki, és most kedden lementünk. Meglepő módon fél órán belül ott voltunk, de mondjuk így is egy órát vesz el a délutánunkból csak az autózás (+1,5 óra a teremben...), ami nagyon sok. Viszont, kiderült, hogy március 7-én övvizsga van. Na, ez viszont nagyon fontos, mert 2020-ban elmaradt a vizsga a karantén miatt, és nagyon régóta nem került új szín a gyerekek övére, amit főleg Bence hiányol. Úgyhogy most mindenképp le akar vizsgázni. Ami két dolgot jelent: 3 hete van felkészülni, ami iszonyat kevés; illetve muszáj lesz lemennünk edzésre heti 3-szor, ha ezt meg akarjuk csinálni. És meg akarjuk. Szombatonként is van edzés 9-től, de András bá felajánlotta, hogy ne akkorra menjünk, hanem utána, 11-re, és külön felkészítést tart nekünk. Úgyhogy most emiatt most nagyon örül, és lelkes mindenki. Mármint a szombati dolog miatt. A kedd-csütörtöki edzés nem tetszik nekik, de muszáj lesz. Sokan vannak nagyon, és túl ügyesek. :D Nem érzik magukat komfortosan a gyerekek, vágynak vissza a saját csapatukba. Sok a nagy, a felnőtt, vagy a túl pici. Mindegy, ez van, átmeneti dolog. Mi négyen tudunk párban dolgozni, nem kell közösködnünk, elvonulunk a tatami szélére. Úgyhogy a következő hetekben heti 3 edzésünk lesz.

Kincső. Kincsőnek kitűnő lett a félévi bizije, amiért nagyon megküzdött. Nem is állt mindenből ötösre, volt 1-2 tárgy, ahol 4,45 körül volt az átlaga, de a tanár megadta neki a jobb jegyet - mert abszolút megérdemelte. Sokat tanul, bár emiatt többször van konfliktusunk, mert ez sokszor éjszakába nyúló. Amikor hazaér, akkor neki suli utáni pihi kell, hogy majd ekkor-akkor elkezd tanulni, de aztán órákig tanul váratlanul. Volt, hogy negyed 11-kor feküdt le... 9 helyett. Ha pedig mondom neki, hogy szerintem így-úgy kéne csinálnia valamit, akkor mindig előkapja a de kitűnő lettem így is kártyát, hogy mondhatok bármit, ő jól menedzseli a dolgait. :D Még mindig az anime, a haverokkal való online játék/beszélgetés, és a rajzolás tölti ki a szabadidejét. Cserébe mostanában nem olvas. Mondjuk ezek mellett nem tudom, mikor lenne még arra is ideje. De most az olvasásnál fontosabb a barátaival töltött (online) idő, amit igazából megértek. Amúgy iszonyat kis csaj továbbra is, ami az egyedi öltözködésében nyilvánul meg. Már van saját stílusa, amire büszke. Nagyon határozott, karakán. Napi szinten tartja a kapcsolatot a tanárokkal is online. Kérdez, intézkedik, készül. Ppt-ket csinál, versenyekre ad be anyagot, vagy épp online versenyre jár. És nagyon öntudatos. Tegnap összeveszett a tesitanárral is, aki egy hármassal honorálta Kincső aznapi órai munkáját, miközben mindenki mást ötöst kapott. Pl. arra akarta kényszeríteni a lányom, hogy cipzározza fel a melegítőfelsőjét. Kincső meg nem így gondolta, és ennek hangot is adott. Meg annak is, hogy ő nem fog a hülye kidobóson rohangálni, neki abból már elege van, és fáradt. :D (Tehát, aki szaladgált az óra végi játékon, az ötös órai munkát kapott.) Kincső viszont lázad, és őt nem fogja megtörni a tanár - ahogy ő fogalmazott. :D  Hát, imádom. :) Jó, persze mondom neki, hogy ez nem így megy, azt kell csinálni, amit a tanár mond. Mert ez a dolgom, hogy ezt mondjam neki. Közben tudom, hogy úgysem fogja ezt csinálni, amit mondok, és ez így van jól. Büszke vagyok rá.

Levente. Hát, mit is mondhatnék, hogy ne úgy tűnjön, hogy csak szidom a gyereket. Hozza a szar jegyeket, nem tanul eleget. Hiába tanul, nem úgy, és nem annyit, ahogy kéne. Cserébe ez a legkevésbé sem feszélyezi őt. Jó, nyilván nem örül, meg szégyenli magát, de itt meg is áll a dolog. Nem lesz ettől késztetése arra, hogy megállás nélkül tanuljon, míg ki nem javítja. Azt hiszem 4,45 körül lett a félévi bizije, ami nem rossz így nézve, hogy most került felsőbe. Úgy nézve viszont pocsék, hogy 4,8 volt az osztályátlag... (Amit nem tudok értelmezni.) Igazából az a bajom, hogy többre lenne képes, de neki nincs rá igénye (még - remélem). Differenciálásra rendszeresen elfelejt elmenni, és egyre több időm megy el azzal is, hogy vele tanuljak. A jó hír, hogy az angolt imádja, és ott a nagydogákra is mindig ötöst kap. Az jól megy neki. És az nyilván fontosabb hosszú távon, mint az, hogy tud-e törtet bővíteni. A fő problémája az, hogy amíg korlátozások vannak, addig nincsenek délutáni szakkörök, és nem tud kosarazni járni, pedig nagyon-nagyon szeretne. Amúgy jól elvan a suliban, kiterjedt baráti köre van, és jól érzi magát. Ami fontos. De nekem nem elég. És ebből folyamatos konfliktusunk van.

Bár korlátozások vannak, az azért heti rendszerességű, hogy péntekenként +/- gyerekek vannak nálam. Hol Bence jön haza délután osztálytárssal, hol ő megy át máshoz, és ugyanez Levinél, bár ritkábban. Nem győzöm hordani haza pizzákat péntek délutánonként, akkora átjáróház van nálunk. De ez szintén normális, vagyis ennyi minimum kell az ő korukban. Néha Bencét Kelenvölgybe is hívják a játszóra a volt osztálytársak. De velük is lesz lehetősége találkozni innentől, mert ma arra az elhatározásra jutottam, hogy edzésnapokon anyuékhoz megyünk suli után, és onnan indulunk. Tőlük közelebb van, és nem megy el az idő még a Kelenvölgy-haza távval sem. Szóval, Bence heti kétszer Kelenvölgyben fog leszállni a buszról a játszótérnél, egyre szebb idő is lesz, és tuti tud majd találkozni a többiekkel. Úgyhogy ez is jó lesz.

És, akkor a végére hagytam a fő hírt: Leventének közeledik a szülinapja. Ő pedig mást sem akart (karácsonyra is csak ezt kérte), mint egy cicát. Nagyon-nagyon hosszú ideje folyamatos nyomás alá vagyok helyezve több frontról, hogy márpedig macska kell. Nos, hetek óta cicatulajdonosok vagyunk. :) Beléptem a Fb-on a létező összes macskás csoportba (amúgy félelmetesek, a legdurvább szektások az állatvédők - már kiléptem mindenhonnan), és néztem csendben a lehetőségeket. Az örökbefogadható macskákat. Hónapokig. Vártam az igazit. Egyik nap, amikor épp böngészgettem a cicákat, megkérdeztem Levit, hogy amúgy milyen macskára vágyna. Mert én vöröset gondoltam neki. :D Azt mondta, hogy fehéret szeretne, vagy cirmosat. Nos, a képen előttem épp egy fehér és cirmos keverék macska volt, és röhögtem is, hogy jöjjön már, nézze meg ezt. Mindkét kívánalomnak megfelel. Megnézte, és elkerekedett a szeme, hogy kész, a keresés befejezettnek tekinthető, ő kell neki. Ezt a macskát akarja. Hát, én még nem álltam erre készen, hiszem még csak január volt, még csak nézelődtem, ismerkedtem a gondolattal. De mit veszíthetek alapon írtam a nőnek, hogy érdekelne a cica. Azt a szomorú hírt közölte velem, hogy már van rá jelentkező, és másnap mennek érte. Megkértem, hogy jelezze, ha mégsem vinnék el, mert akkor minket érdekelne. Másnap ráírtam a nőre a biztonság kedvért, hogy elvitték-e a cicát, és mondta, hogy igen. Levikém szomorú volt. Harmadnap arra az üzenetre keltem, hogy a nő írt, hogy az új gazdinak megadta az elérhetőségemet, és jelentkezni fog, mert ott mégsem maradhat a cica, mert az egyik családtag durván allergiás lett rá. Ébredés után összekészültünk, csapatostul levonultunk az állatkereskedésbe mindent beszerezni, és a boltból egyből indultunk Tápiószecsőre (!) Levi macskájáért. Aki egy hang nélkül utazott velünk haza, majd otthon peckesen kisétált a hordozóból, és végigjárta a lakást. Félelem, aggódás, bármi nélkül. Első naptól kezdve simogatható, dorombol, és imádják a gyerekek. Minden nap alig várják, hogy hazaérjünk, mert Marci várja őket otthon. És játszanak vele, és dögönyözik, és minden nap elmondják, hogy olyan jó, hogy cica van otthon. És nekem sincs egy rossz szavam se rá. Szobatiszta, nem karmolja a bútort, nem kelt fel hajnalban, hogy éhes, semmi. Ritkán nyávog, és kis vékony hangja van. (Az egész nap hangosan nyávogó macskákat nem bírom; nagyon féltem, nehogy olyan kerüljön hozzánk.) Egy héten belül túlesett az ivartalanításon is, jövő héten kaphatja az első oltását. 8 hónap körüli fiatal cica. És gyönyörű, és cuki. És imádjuk.

A következő időszak remélhetőleg eseménytelenül fog telni. Áprilisban lesz tavaszi szünet, addig semmi extra. Addig kb ugyanaz fog történni, ami hónapok óta minden nap. Kincsővel szemészetre van időpontunk, illetve a havi fogszabályzás, ami fix. Más nincs a naptáramban a gyerekek kapcsán.

Pá!

Hi!

Gyors összefoglaló következik az elmúlt 1 hónap eseményeiről.

Amikor utoljára írtam, akkor épp az volt a soron következő program, hogy ARC kiállításra megyünk, ha már idetelepült a közelünkbe. Erről csak annyit írnék, hogy kritikán aluli volt, úgyhogy emiatt se kell többet elindulni otthonról. :) Legalább szép volt az idő, úgyhogy a gyerekek tudtak kicsit szaladgálni a zöldben, meg pingpongoztunk is.

Rákövetkező héten olyan programunk volt, hogy Bencével mentünk fogröntgenre a belvárosba. Gondolván, hogy hétvégén nincs különösebb forgalom, ezért kocsival mentünk. Ennek köszönhetően a 20 perces távot kb másfél óra alatt küzdöttük le, mert elirányított a navigációs rendszer/nem volt sehol parkolóhely a kerületben/beálltunk a soha véget nem érő dugóba útfelbontás miatt. Bencét időközben kidobtam a kocsiból, hogy gyalogoljon el a célállomásra, mert már így is késünk, majd jövök. De persze nem fogadták őt szülő nélkül, hiába beszéltem velük telefonon, hogy érkezem, addig csinálják meg a felvételeket, és majd aláírok mindent. Én a dugóban ültem, ő a rendelőben. Na mindegy. Az egész délelőttünk ráment, de beszereztük a felvételeket, amik a fogszabályzás miatt kellettek.

Rákövetkező héten otthon volt Bence, mert rendkívüli szünetet rendeltek el a sulijában, mert az egyik nyolcadikos gyerek elkapta a vírust. Őszi szünet előtti napok voltak, úgyhogy igazából 4 nappal megtoldották a szünetet (így az esetleges betegeknek lett két hetük tünetmentesedni). De, mivel Bence is leesett kicsit a lábáról - 1 nap láz, pár nap köhögés/orrfújás - én is home office-ra ítéltem magam. Biztos, ami biztos alapon. De valószínűleg semmi izgalmas nem ment át rajta, mert mindenki egészséges továbbra is körülötte, ahogy az osztálytársai is azok maradtak.

Aztán, végre jött az őszi szünet, és elszaladtunk pár napra Miskolcra. Külön lakrész, nulla kontakt, egy apartmanház teljes felső emeletét befoglalva. 2 felnőtt, 5 gyerek (Reniékkel mentünk - életünkben először együtt üdülve a gyerekekkel). Miskolcra rendszeresen járunk, ha az eddigi 3 alkalom már annak számolható, és imádják a gyerekek. Most volt extra programunk is, mert épp halloween-i mulatság volt az Avalon parkban. Kincső minden nap azon gondolkozott, hogy mi volt a napok alatt a kedvenc programja, de alig tudott választani. :D Szokásos ebéd a Don Pepében Luiginál, Avalon Park, Diósgyőri-vár, Tündérkert, Lillafüred, amerikai étteremben hamburgerezés, bobozás az őszi erdőben, barlangfürdő... Kimaxoltuk a lehetőségeket, csak a Herman Ottó múzeumra nem jutott idő. Pedig azt is szeretik. :) Legközelebb 4 napra megyünk majd, hátha akkor eljutunk még a Palacsintaházba és az állatkertbe is. :D Ja, és láttak kis rókát, szaladtak is utána a parkolóban. :) Szuper volt minden, de ennél többet nem is érdemes most itt utólag írni róla. :)

Hazaérkezésünk után szülinapi program volt, azaz szűk családi körben felköszöntöttük aput 70. szülinapja alkalmából a Don Pepe borpincéjében. Nagyon tetszett mindenkinek a hely, mostantól ez lesz a szülinapi bulik helye, hogy ne anyunak kelljen főzni. A gyerekekkel se volt gond, hiszen 2 terem van, csak miénk a hely, és ők biliárdoznak, csocsóznak, ha épp nem esznek, és unatkoznak. :)

Aztán, be is lépünk novemberbe. Ez egy remek rendkívüli szülői értekezettel kezdődött Bence sulijában. Sok a fiú (1 lány van), a vírushelyzet miatt semmi kinti program nincs, lényegében a termet nem hagyhatják el egész nap, nem tudják hol levezetni az energiájukat, kamaszodnak, meg minden, és ölik egymást folyamatosan. Szó szerint. Lassan napi szinten vannak balhék, verekedések. Most gyorsan megjegyzem, hogy Bence neve egyszer sem merült fel a problémás gyerekek neve közt. :) Egyrészt ő sosem volt magatartás-problémás, tehát ő senkit nem fog verni, másrészt senki nem szokott belékötni, de nem csak azért, mert kék öves. :D Hanem mert vele általában barátkozni akarnak. :) Teljesen nyugodt szívvel távoztam a suliból... 2,5 óra után - elsőként lelépve, hogy muszáj edzésre vinnem a gyerekeket...

Szintén novemberben Bence megkezdte thai boxos (muai thai) pályafutását is. Egyik nap megint úgy jött haza, hogy most már tényleg és azonnal nézzünk valami másik sportot IS. Nyilván, a kontakt rész hiányzik neki. Megint felcsaptam a netet, és találtam egy 22. kerületi termet, ahol pont azokon a napokon van edzés, amikor nincs taekwondo. Úgyhogy fel is hívtam őket, és este már mentünk is próbaórára, és ott is ragadtunk. Következő héten már saját boxkesztyűvel, bandázzsal, mindennel ment Bence, mert apámmal jól bevásároltak karácsonyi ajándékbeszerzésre hivatkozva. :) Aztán jött szigorítás, és ugrott a taekwondo (bezárták a konditermet, ahol a termünk van) és a thai box is, mert Bence nem egyesületi tag, nem versenyző. Ez annyiban módosult, hogy Bence már egyesületi tag és versenyző, illetve a taekwondo is új helyen van átmenetileg, de odáig (Soroksári út) tuti nem fogunk kiugrani heti kétszer. :/

Igaz, a szigorítások óta nem is voltunk edzésen, mert egyrészt folytak a papírmunkák az egyesületbe lépésről, másrészt edzésnapon fogorvosnál voltunk. Tegnap óta Bence is fogszabályzós. :) Igaz, még csak az alsó ív van fent, ami nem is látszódik, de kezdésnek ennyi elég is. A téli szünet előtt még elmegyünk egyszer kontrollra (ami 4 hét múlva van, de amúgy elég lenne 6 hét múlva menni), de nem tudják, hogy mikor tudnak nyitni januárban.

Ha már fog: Levente egy hét alatt 3 mozgó fogát húzta ki. Kb 5 fog hiányzik most a szájából, ha nem több...

Egyebek.

Mindenki egészséges. Ősz óta mindhárom gyereknél volt pár napos megfázásos tünet, de teljesen külön időpontokban, teljesen más tünetekkel. Csak azt akarom mondani, hogy mindegyik a szokásos volt, nem koronavírusos. Mindenki egészséges volt és maradt is a környezetükben. Az iskolában se vannak nagyon megbetegedések. Most egy tanár otthon van emiatt, azt tudjuk, de igazából egész nap maszkban vannak, rendszeres fertőtlenítés van, és minden reggel lázmérés. Viszont ezerrel mennek folyamatosan a dogák, heti 4-5, amitől már kivannak szegények. Nyilván minden tanár igyekszik jegyeket adni, hogy le tudják zárni őket félévkor, ha... Hát, majd meglátjuk. A gyerekek nagyon szeretnék az online tanulást, mert semmi plusz móka/extra nincs (kirándulás, fagyizás, múzeum, színház, főzőverseny, sportnap, stb, stb) csak a tanulás és dogák. Nem túl szórakoztató az idei tanév, és nagyon szeretnének inkább már otthon lenni. (Bezzeg a középiskolások... ugyebár.) Mindegyik gyerekem szeret iskolába járni, de ezt a helyzetet annyira nem élvezik most.

Igazából nincsenek nagyon egyebek. A szokásos rutin napok mennek. Az egész járványhelyzetből nekünk csak annyi jön le, hogy maszkot veszünk fel, ahol kell. Semmi más változás nem történt az életünkben. Jó, mondjuk moziba nem tudnánk lemenni, ha szeretnénk, de ez idáig sem volt rendszeres program nálunk. És most nincs edzés. Vagyis van, lenne kerületekkel odébb, de azt nem vállalom be, nem fér bele a napunkba. De, mivel háromszor annyi doga van, mint egy átlagos héten, nincs is igény edzésre, mert legalább van idő tanulni, ami edzés mellett most elég kemény menet lenne.

Kincső szülinapja közeledik még, meg a karácsony. Még nem nagyon kezdtem el rendelgetni, még várom a Black Friday-t. Hátha. Van listám, hogy mi kell, és mindennek össze van írva az ára különböző webshopokból. Ha valahol véletlenül TÉNYLEG leakcióznának valamit, akkor megveszem. Múlt pénteken már volt ilyen akció az egyik oldalon. Tegyük fel, 8ezer forintba került náluk a kiszemelt termék, sima listaáron. 2 napra rá akcióban volt 8ezer, 10ezerről leárazva... De azért adok egy esélyt a dolognak, mert sok oldal van, hátha valahol nem nézik totál hülyének az embereket.

Jó egészséget mindenkinek, vigyázzatok magatokra, és jelentkezem majd a friss hírekkel, ha tudok!

Pá!

Hi!

(Ez előtt is van egy bejegyzés, amit most élesítettem korábbról, úgyhogy először azt érdemes elolvasni az események folytonossága miatt.)

Aránylag hamar sikerült időpontot szereznem, mert az elmúlt 2 hétben - mióta nem írtam - már túl is estünk a kardiológiai és gasztroenterológiai vizsgálaton is. Kardiológiára péntek délután mentünk időpontra, de még annak ellenére is várnunk kellett vagy 50 percet. Hát, előfordul, hogy kisebb (vagy problémásabb) gyerekekkel lassabban megy a vizsgálat, aztán a kis csúszások feltorlódnak nap végére. 3/4 6-kor már ott voltunk a 6 órás időpontunkra, és 1/4 8-kor távoztunk. Hááát, ez a kardiológiai vizsgálat nem olyan volt, mint a sportorvosnál szokott lenni. Ott rárakják a tappancsokat, utána odaadják az egk papírt, amit megnéz a doki, hogy rendben van. Itt ugyanígy kezdtünk, majd vérnyomást mértek, meghallgatták jól a szívét, majd egy másik szobában megultrahangozták a szívét. Részletekbe menően. Oda-vissza, balról-jobbra, fentről-le. Esküszöm, én nem voltam még soha ilyen alapos kivizsgáláson. :D Ahogy az várható volt, a gyermek tökéletesen egészséges, nyugodtan szedheti a Ritalint. Az Allee-ban (ott parkoltunk, mert mellette van a rendelő) még vettünk kis kaját, és este 8 után értünk haza. Pénteken. Hosszú nap, hosszú hét volt. A hétvége eseménytelenül telt. Majdnem elmentünk valahová, hogy szép az idő, de olyan lusták voltunk, hogy sehová nem sikerült elindulnunk.

Hétfőn voltunk fogorvosnál. Kincsőnek két új fogára is felragasztották a fogszabályzót, úgyhogy innentől már gyorsan fognak folyni az események, valószínűleg lassan lehet látni a folyamat végét. (Azaz belátható időn belül lekerülhet a fogszabályzó.) Pont két éve van fent neki. :) Viszont, ami inkább hír, hogy vittem Bencét is. Tavaly már belenéztek a szájába, és mondták, ha leváltotta a maradék tejfogait (és azok ki nőttek végleges méretűre), akkor lehet feltenni neki fogszabályzót. Szóval, mondtam Balázsnak, hogy most nézzen bele a gyermek szájába és nyilatkozzon, hogy alkalmas-e már a dologra. És igen, abszolút. Hetek kérdése, és Bence is belép a fogszabályzós tinik csoportjába. :) Korábban már megírtam, hogy fogszabályzásilag Bence fogai a legrosszabbak, hiába rendelkezik ő legszebb fogakkal. Ránézésre. Mert neki nem állnak ki a fogai. Viszont, keresztharapása van, és nem kicsit. Nála sokkal bonyolultabb lesz megoldani a dolgot. Először kap az alsó fogsorára sima fogszabályzót. Ez kicsit kiegyenesíti az ívet szabályosra. Utána kap a felső fogsorára belülre egy gyorstágítót. Ez ugye a szájpadlása alatt lesz, és nekem kell naponta csavarnom majd egyet a szerkezeten, hogy tágítsa az ívet, azaz a befelé dőlő fogakat a helyükre. Utána ez lekerül, és kap a helyére egy stabilizáló ívet, ami belülről fogja támasztani a fogait átmenetileg - hogy ne dőljenek vissza. Ezzel egyidőben kapja meg felülre is a fogszabályzót. Amikor ott a vékonyabb drót erősebbre lesz cserélve, akkor kikerül a belső stabilizáló ív is, mert a vastagabb drót már meg tudja tartani a fogait (csak azt nem tudom, hogy mi a feltétele a vastagabb drótnak, hogy miért nem azzal kezd.) Bence már nagyon várja a dolgot, de azzal kezdődik a történet, hogy röntgenre kell mennünk. De spéci röntgenre, két félére. Panoráma- és teleröntgenre is. Ahogy néztem ez annyit jelent, hogy az egyik fotó szemből, a másik oldalról készül. A Baross utcába kell bemennünk, de arra hétköznap nem érünk rá, úgyhogy szombaton fogunk menni, mert akkor is lehet. Erre a szombatra már nem volt időpont, úgyhogy jövő szombaton. Ha Balázs megkapta a felvételt, akkor tud osztani, szorozni, mérni, tervezni, és utána egyeztetünk időpontot a felhelyezésről.

Kedden Bence nevelési tanácsadóban volt önállóan. Most visszaugrok múlt péntekre, mert, bár estig kardiológián ültünk, a délelőttöt a nevelési tanácsadóban töltöttük. Most volt a második felmérése, de megkértem a fejlesztőt, hogy matekra is tesztelje le, mert az megy most a leggyengébben. Mivel az alapvizsgálat és a matekvizsgálat is hosszú idő külön-külön (másfél óra), ezért nem tudtak délre végezni, és keddre visszahívta befejezni a matekot. Mivel Bence sulijához nagyon közel van a hely, ezért gyorsan ki is találtam, hogy 1-kor eljön suliból, fél 2-re átsétál, onnan mehet haza. És így is lett. :) Igaz, hogy telefonon folyamatosan ott vagyok mellette, de nagyon gyorsan önállósodik Bence, mert mindig van rá alkalom, amit kihasználunk. Már van bankkártyája is pár hete, és már azt is tudja használni (az nem érintős, csak pin kóddal működik). A telefonján lévő appokban már simán nézi, hogy mikor jön a busz, és már megtanulta, hogy működik az e-bérlete. Mert ugye azt is telóra veszem neki online. Jó, ezek kis dolgok, de sok kicsi dolog, ami neki új, és mindegyik kis lépés ahhoz hogy önálló nagyfiú legyen középiskolára. :) Szóval, kedden már egyedül ment nevelési tanácsadóba, ahová jó esetben 2 évente jár - kocsival.

Tegnap, azaz szerdán vittem Kincsőt gasztroenterológushoz. A nő bunkó volt. Igazából ezt nem is kell nagyon ragoznom, biztos mindenki találkozott már tapló orvossal. Ja, és persze nem velem szemben volt bunkó, hanem mindig Kincsővel szemben. Imádom, ha valaki ennyi empátiával gyerekekkel foglalkozik. Aki gyerekorvosnak megy, annak legyen már türelme, kedvessége, együttműködése, akármi. Vagy menjen nyugdíjba, vagy simán váltson szakterületet, és menjen el varrónőnek. Ott nem kell nagyon emberekkel foglalkoznia. Na, mindegy is. Felvette az adatokat, megvizsgálta, kaptunk beutalót vérvételre, ultrahangra, laktózterheléses vizsgálatra. Igazából elment a kedvem/kedvünk az egésztől, de azért meg kéne oldani, mert csak egyszer kell túlesni ezen. Ha kiderül, hogy van valami intolerancia, akkor a következő 80 évben oda tud figyelni erre, és csak egyszer kellett kivizsgáltatni.

Ami még új hír, hogy múlt hét szerda óta új teremben van a taekwondo edzésünk. A suliban nem lehetett folytatni,mert a XI. kerületi tankerület minden iskolaidőn túli tevékenységet beszüntetett az iskolákban a vírus miatt. Viszont, András bá bement a Mega Fitness-be egyeztetni a főnökkel, és az elmúlt 3 alkalommal már ott voltunk. Ég és föld a különbség... mindenki újult erőre kapott, és lelkesek vagyunk, és motiváltak. :) Van tükör - azaz látjuk, hogy mit hadonászunk. Van légkondi. Rengeteg sporteszköz. Súllyal ütünk, kettlebellel guggolunk, korlátnál nyújtunk, valami gumikon állva fejlesztjük az egyensúlyunkat, stb. Iszonyat élvezzük. :) Öltöző van, szekrény van, minden, ami idáig nem volt. Soha nem megyünk vissza a suliba, maradunk itt. Ja, és nem kell keringenem parkolóhelyet keresve, mert van saját parkolója a konditeremnek.

A suliról most nagyon nem ejtenék szót, ott nincs semmi különös. Ugyanaz, amit múltkor leírtam. Bence motivált, szépen tanul. Kincsőnek most nehezebben megy a tanulás, de igyekszik összeszedni magát, a héten csak ötösöket és csillagos ötösöket hozott. Levivel már többet tanulunk, de még mindig jönnek a hármasok. Az majd kialakul.

Most hétvégén valószínűleg kinézünk az Arc kiállításra a Bikás parkba, jövő héten meg folytatjuk az orvosos dolgokat. Hétfőn vagy kedden hajnalban vérvételre viszem Kincsőt, szerdán laktózterheléses teszt reggel 8-kor, csütörtökön vadaskerti konzultáció a pszichiáterrel online, szombat délelőtt fogröntgen. Csütörtök este meg színházba viszem őket. Oda tavasszal mentek volna, de elmaradt a karantén miatt, és most van a pótelőadás. Anyu vitte volna őket, de ő épp vidéken lesz aznap. Ezek azok, amikről tudok, de még alakulhat a jövő hét is. Szerdára szabit kell kivennem valószínűleg. A többi meg meló előtt/után.

Pá!

Hi!

Ezt még szeptember 23-án kezdtem el írni, de úgy tűnik, nem volt időm befejezni, és nem élesítettem. Szóval, ez korábbi hír. :)

Nem túl nehéz, ellenben nagyon béna szervezéssel eljutottunk tegnap a Vadaskertbe, ahol a pszichiáterrel megbeszéltük az elmúlt egy hónap tapasztalatait, aztán távoztunk.

Tudom, nem túl érdekes sztori, csak nálunk mindennapos, ha így néz ki egy dolog: Fél 4-re mentünk a Hűvösvölgyi útra, ehhez legeslegkésőbb 3-kor el kell indulni, de nyilván inkább előbb, mert a becsekkolási folyamat is idő. Mindenesetre Bence ofőjével fél 3-as találkát beszéltünk meg, mert tőle is kellett vinnem egy jellemzést Bencéről. Mivel anyuék elutaztak, ezért Levi és Kincső nem tudtak odamenni suli után. Viszont én meg hazavinni nem tudtam őket suli után, mert egyiknek öt, másiknak hat órája volt. Tehát, a fél 4-es időpontunk miatt fél 2 körül elindultam melóból. A suli előtt Levi várt rám 1 óta, mert úgy emlékezett 1-re megyek, nem 2-re. Biztos, ami biztos, nem ebédelt, mert sietett lelépni. Nem úgy, mint Kincső, akkor 2 körül írt, hogy végzett az óráival, és megy ebédelni... (Igen, neki is szóltam, beírtam, hogy 2-re megyek érte.) Tehát, volt egy gyerekem, aki egy óráig várakozott, és nem ebédelt meg, meg egy másik, akinek 6 órája volt, és igenis ebédelni akart. Mivel fél 3-ra mentünk át a másik suliba, természetesen őket is vinnem kellett. Ott átvettem a papírt, és a kora délutáni dugóban elindultunk keresztül a városon. Sosem laknék a 2. kerületben sem... Lehet, hogy csak öregszem, de néha elgondolkozom azon, hogy emberek milyen célból költöznek ilyen, meg belvárosi helyekre. Mi mögötte az elv? A vonzerő? Vagy muszájból? A főutakon áll a dugó, nem lehet parkolni, a kis utcákból nem lehet kikanyarodni, stb. És akkor még csak a vezetésről beszéltem. Nem a tömegről, a kutyaszarról az utcán, a szmogról, a zajról, és társairól. Na mindegy. Szóval, megérkeztünk, bementünk, és a roppant kedves hölgy a recepción lekapott a tíz körmömről és lényegében kizavarta a gyerekeimet, hogy csak egy gyerek, egy szülő lehet bent a vírus miatt. Mondjuk nagyon nem aggasztottam magam, mert eleve ez volt a terv, hogy majd kint leülnek egy padra leckét írni, de fogalmam sem volt, hogy jutnak el a pados részhez, és eleve olyan céllal mentünk be mindannyian, hogy megérdeklődjem, hova tegyem a másik kettőt, míg mi várunk. Kérdezni mondjuk esélyem nem volt, mert egyből kaptam az útmutatást... Sajnálom az ilyen embereket, nem tűnnek boldognak, mert akkor mosolygósak és kedvesek lennének. És segítőkészek. De mondom, nem volt jelentősége, csak hamarabb kaptam meg a kérdéseimre a választ, mint, ahogy megkérdeztem volna. :D A kezelőorvosunkkal igazából csak azt beszéltük meg, hogy a Ritalin kapcsán nem látjuk, hogy ég és föld lenne a különbség, úgyhogy most egy másikat próbálunk. Az új is Ritalin, csak 20 mg-os, de elnyújtott hatású. Kicsit más. Bence érzi, hogy jobban tud vele koncentrálni (mármint a jelenlegivel), de se én, se a tanár nem látjuk azt amit igazán szeretnénk. De mindenesetre Bence most a motivációjával ügyesen kompenzál mindent, illetve mindig van javítási lehetőség is. Itt más az oktatás és a követelmény.

Jó későn értünk haza (végig dugó volt), de Kincsővel még lementünk a Camponába vázlatfüzetet venni Levinek rajzra. A mai nap megint kicsit kacifántos lesz, mert anyuék nincsenek otthon, Bence eljön suliból ebéd után, viszont haza nem mehet, mert ma edzés van. Anyuékhoz meg nem tud. Úgyhogy mondtam neki, hogy költözzön be a játszótérre leckét írni, meg biztos előkerülnek majd a haverok is a régi osztályból. Amíg jó idő van, addig ezek simán megoldható dolgok.

Októberben már van időpontunk kardiológushoz és gasztroenterológushoz is, úgyhogy ezeken a körökön is túl fogunk most már esni. (Nem tudom, írtam-e, de Bencét a Ritalin miatt kardiológushoz kell vinni, mert a családban már voltak szívproblémák, Kincső meg sokat panaszkodik arra, hogy puffad, és utánajárunk kicsit, hogy mit ne egyen nagyon.)

Más hír nincs,

És itt maradt félbe az írás, és nem tudom, akartam-e volna még írni valamit, de már mindegy is.

Pá!

Hi!

Még nagyon suli eleje van, még nagyon szeptember, még nagyon nem rázódtunk bele semmibe. Én már csütörtökre ott tartottam, hogy elaludtam délután a kimerültségtől, a gyerekeknek pedig már most bőven elég a suliból, és ki vannak borulva, hogy miért csak 2 nap a hétvége és 5 nap a hétköznap. :) Szóval, még nem jöttünk bele a dologba.

Múlt héten voltak Kincsőnek utoljára angolórái is mert nyáron még működött a dolog, de most suliidő kezdete óta már nem. Több volt vele a nyűg, mint a haszna, úgyhogy max alkalomadtán fogja igénybe venni a lehetőséget, ha dogára kell felkészülni, vagy nem ért valamit. Bár, azt nyilván én is el tudom magyarázni neki. Remélhetőleg a suliban is szépen fog haladni, mert az év eleji felmérésen a haladó csoportba került. Ugye differenciált oktatás van több tantárgyból, pl angolból is. 3 csoportra vannak bontva, hogy a tudásuk szerint tudjanak haladni a gyerekek. (Matekból is differenciált csoportok vannak, ott talán a normál csoport tagja.)

Bencének végre sikerült tornacipőt vennem, Levinek viszont elfelejtettem vázlatfüzetet rajzra. Szombaton elmentem Kincsővel egy vintage garázsvásárra, és sikerült 1-2 cuccot vennünk, de a múltkorihoz képest szerényebb választék volt, úgyhogy szerintem nem jövünk ki többet. Hazafelé beugrottunk a Camponába, ott viszont sikerült pár ruhadarabot beszerezni őszre, télre. Mindjárt vége van a nyári időnek, aztán kiderült, hogy pl Levire már nem jó egyik hosszú nadrágja sem. De most kapott újakat. Szegény Kincsőnek viszont nem tudunk nadrágot venni. :( Most derült ki, hogy azért, mert a gyerek/tini osztályon a lány szekcióban a 170-es méret a legnagyobb. Ami elméletileg még jó kéne legyen rá... ha nem lenne a magasságához képest túl hosszú lába. Bokája fölé érnek a nadrágok. Fiúknál van 178-ig méret, de annak más a szabása. A fiúknak nincs fenekük, csípőjük, és az meg hiába hosszú, mert az meg felül nem jó. A H&M-ben is javasolta az ott dolgozó, hogy a női xs ruháknál nézelődjünk. Ja, mert egy 12 éves lány anyukaruhákban szeretne menőzni a suliban... Ezt még nem tudom, hogy fogjuk megugrani, és hol fogunk tudni neki menő, és méretben jó nadrágokat vásárolni. Bence teljesen konfekcióméret, de Kincsőnek jóval hosszabb lábai vannak, mint Bencének, pedig alacsonyabb nála pár centivel. 

Vasárnap pedig elmentünk Martonvásárra, hogy kicsit kimozduljunk még szabad levegőre ebben a kellemes szeptemberi melegben. Jó rég voltunk utoljára, mert pl meglepődtünk, hogy már fizetős a park. Oké, abszolút nem drága, ha tényleg csak a park a cél, de csak az volt. Bence balhézott egy sort, hogy miért nem mondtam, hogy hova jövünk, mert hozta volna a kését... (Persze, mondtam, de neki annyi jött le az egészből, hogy valami vásárba megyünk. :D Ő sem kérdezett többet, én meg nem mondtam többet. Mármint mondtam annak, aki figyelt is. Bár, felőle vásárba is mehetünk egy kastélyparkba...) Körbejártuk az egész tavat, voltunk a szigeten is. Csak egy gond volt, amikor Kincső elveszett, de mindig kell, hogy legyen vmi esemény. Mentünk ki a szigetről, és indultunk a tó mentén tovább a kijárat felé. Mondtam, hogy nyugodtan előre lehet futni, és aki ügyes, az a végén megvárhatja a többieket a füvön pihenve, az eget bámulva. Csak Kincső volt lelkes, rám bízta a táskáját, és már szaladt is. Viszont, amikor a végére értünk a sétának, Kincsőt nem találtam sehol. És természetesen a telefonja is nálam volt a rám bízott táskában. Szóval, a végén kiderült, hogy ő úgy értette, hogy egy kört futni, és a szigetről kivezető hídnál várt minket nagyon hosszasan. Ugye, annál a hídnál, ahonnan elindultunk kifelé a tó másik végéhez... Hát, nem kicsit voltam ki idegileg.

Bence nagyon cuki volt tegnap este (is). Egyrészt, rettenetesen pörgött azon, hogy neki ötösre kell tudnia a verset mára. Ő ugye borzasztó nehezen tanul verset, és múlt héten nagyon nyögvenyelősen mondta fel, de a tanár mondta neki, hogy ma felmondhatja megint. És lelkes, és motivált, és órákig magolta, mert teljesíteni akar. Megkapta ma az ötöst, úgyhogy az összes befektetett óra megérte a dolgot. Nagyon boldog, és nagyon megérdemelte az ötöst. :) Ezen kívül tegnap tanulás közben egy órás pedikűrt és talpmasszázst kaptam tőle. Ma ki fogja lakkozni a körmömet (nagyon ügyes benne :D ), és szerdára arcmasszázs lett beígérve nekem. Remélem nem felejti el, mert én nem fogom! :D Ennyi rám is fér az esti tanulások közben/után...

És pont most jött sms, hogy október 2-án mehetünk a nevelési tanácsadóba az elmaradt időpontunkat pótolni. Ha semmi nem jön közbe, akkor végre meglesz a másodig felmérésünk is. (Holnap megyünk a Vadaskertbe is vissza.)

Pá!

Hi!

(Ezt múlt hét szerdán írtam, csak elfelejtettem élesíteni.)

Egyszerűen csodálatos, hogy Bence figyelemhiánya milyen új területekre tud kiterjedni, hogy már önállóan jár suliba. Tegnap amikor hazaértünk, a szomszéd épp rángatta a kertkaput, próbált kijutni, de nem sikerült neki, mert Bence kulcsra zárta az ajtót. (Elektromosan nyílik, kívülről csak kulccsal nyitható, kvázi sosincs bezárva.) Két napja a lépcsőház ajtaját zárta le ugyanígy a lakók elől. Ami biztonság végülis biztos nem árt, mert a lakáskulcsot viszont rendszeresen hagyja a zárban kívülről. :D Tegnap épp összefutottam az egyik szomszéddal a kertben, úgyhogy jeleztem is neki, ha ilyen furcsaságokat tapasztalnak, az csak azért van, mert már önállóan jár haza a gyerek, de majd kialakul a dolog. :D

De ilyen apróságokat leszámítva nagyon ügyesen közlekedik. Főleg, hogy egyik nap egyik buszra kell szállni, másik nap másikra, attól függően, hogy hazafelé tart, vagy anyuékhoz edzés miatt. A suliban úgy látom jól érzi magát, szinte minden nap úgy jön haza, hogy a házik nagy része készen van (és önállóan csinálja őket!), és kapott már ötöst is, meg mosolygós fejet is. Minden nap felhív suli után, és beszámol az aktuális örömeiről. Úgyhogy egyelőre minden szép és jó, és nem bántuk meg az iskolaváltást.

Mesélte, hogy tegnap reggel megint kimentek a Feneketlen-tóhoz, és egy labdájuk a fán ragadt. Ő lett a nap hőse, mert felmászott érte, nagyon magasba. Ott kuncogott nekem, hogy a tanárnő kérte, hogy ez inkább maradjon köztük (nyilván, mielőtt kiborulok, hogy ő ezt nem akadályozta meg), én meg folytattam a kuncogást a gyerekkel, hogy a tanárnő még nem ismeri őt eléggé, ez nekem nem hír. :D

Kincső tegnap megkapta az új szemüvegét, de nem elégedett vele. Bizton állította az optikában is, hogy rossz lencséket tettek be, mert ő ezzel nem lát. Hogy a jobb szemén erősebb a lencse, nem a balon. :) Megnéztük tüzetesen a papírt, lemérték a lencsevastagságot, én is felpróbáltam, és persze minden olyan, amilyennek lennie kell. De csak az egyik szeme romlott, azaz már egy dioptria a különbség a két szeme közt, és az nagy különbség. Még nem szokta meg az új szemüveget; kell, hogy alkalmazkodjon hozzá a szeme. Még ma reggel is mondta, amikor felvette, hogy nem jó, a régi jobb. Fura, mert amikor utoljára kapott új dioptriát, és felvette a szemüveget, akkor boldog volt, hogy lát, és milyen jól lát, és de szuper, hogy minden éles. Ezt a reakciót vártam volna most is. Még várok pár napot, hogy mi alakul, aztán lehet, hogy visszaviszem kontrollra a szemészetre, hogy mi lehet a gond, nézzenek rá megint. (Ez mondjuk elég könnyelmű kijelentés, mert nem tudom, hogy ennek van-e sürgősségi része, mert amúgy egy hónapra előre van időpont...)

Még csak szeptember közepe van, de Kincsőnél már beindult az év eleji dolgozatdömping. Sokszor este 10-ig tanul - bár hozzátartozik, hogy edzésnapokon eleve későn tud nekilátni. Főleg, hogy azokon a napokon délután angolja van, így a leckét is edzés után írja, és még csak az után tanul. Remélem fogja bírni így, de még nem panaszkodott, csak kérlelt, hogy ne kelljen 9-kor lefeküdnie, mint a többieknek. :)

Leventénél szokás szerint nem tudom, mi a helyzet. Bepakol, este 10-15 percet eltölt a kötelező olvasmánnyal, és állítólag még a tananyagot is átfutja, ha veszekszem vele, hogy ő is tanuljon. Ez is kb 10 perc nála, míg átolvassa az előző órai anyagot, aztán már dobja is félre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog így teljesíteni, hogy már több tantárgy van, és felsőben minden nehezebb. Leventéről egyszerűen nem tudok mit sztorizni, ő olyan eseménymentes gyerek. :D Reggel bemegy suliba, délután kijön, este elvan, majd alszik. Cuki.

Múlt héten elkezdődött az edzés is, most hétfőn már én is csatlakoztam. Kíváncsi vagyok, meddig fogunk tudni járni. A mi sulinkban pl. már nem engedélyezik a különórák megtartását. Se a délutáni foglalkozásokat (kosárlabda, akármi), sem a suliban tartott fizetős foglalkozásokat (rocky, judo, stb). Mondjuk az egy kis iskola, és sok gyerek van bent még délután, amikor ezek kezdődnek. Őrmezőn pedig ott van a hatalmas épület, ami délután 5-kor konkrétan tök üres, amikor érkezünk. Úgyhogy nem tűnik veszélyesnek. Remélem itt nem fog az iskola ilyen intézkedéseket bevezetni, mert nem látom indokoltnak.

A sulikezdésre még mindig nem vettem meg mindent. Bencének pl harmadik hete nincs tornacipője... Már kinéztem valamit a Decathlonban, csak időm nincs elmenni suli előtt. De a héten megpróbálom elintézni azt is. Sok cipőboltot megjártam már, de ár-érték-minőség arányban még nem találtam meg, amit keresek. Tornacipőt tesire nem fogok drágán venni, az olcsók meg olyanok, hogy abban csak a talpa fájdulna meg.

Szóval, még nem panaszkodom, aránylag nyugodt heteink vannak, még nem vagyok kiborulva. De van egy olyan titkos álmom, hogy nem is lesz rosszabb. Mindenki egyre ügyesebb, önállóbb, és hátha egyre könnyebb lesz minden. :)

Pá!

Ja, és még egy hír: tegnap végre láttam az ikreket, ha csak messziről is. :) Dórinak átvettem egy rendelt csomagot, és tegnap beugrott érte a munkahelyemre. Ezer éve nem láttam őket, és most is csak kellő távolságról a parkolóban, és az alvó babákat is csak a kocsiba bekukucskálva láttam. Akkorát nőttek! Nagyon cukik voltak. :) Nem tudom, hogy mekkorák lesznek már, mire megint kézbe vehetem őket..

Hi!

Nem, nem strandolni voltunk. :)

Pénteken szabin voltam, mert időpontunk volt a nevelési tanácsadóba 10:15-re. Hát, nem volt egy sikertörténet a nap. Reggel Bence a szokott időpontban, azaz 3/4 7-kor elindult suliba, mert, bár aznap nem ment volna, épp olyan program adódott, amin részt akart venni. A tesiórát átrakták első órára, és annak a keretein belül kimentek a Feneketlen-tóhoz. Előző este már háborgott, hogy pont aznap nem megy suliba, amikor program van... Úgyhogy, ő inkább felkelt 6:20-kor, és bement. Megbeszéltük, hogy 9 körül találkozunk majd a sulinál, elviszem reggelizni, és utána 10-re megyünk a nevelési tanácsadóba. Ennek megfelelően nem is vitt magával semmit.

Fél 8 körül bevittem a suliba a többieket is, majd beugrottam anyuékhoz kicsit, mert valamivel el kellett ütni az időt. Fél 9-re elmentem tankolni, kocsit mosni. Kocsimosás után beültem a kocsiba, ránéztem a telefonomra, és mit látok? Nem fogadott hívás és sms a nevelési tanácsadóból, hogy sajnos az egyik kolléga koronavírus tesztje pozitív lett, így mára be is zár az intézmény, nem tudják fogadni Bencét, majd telefonálnak új időpont miatt. Ezt így akkor, amikor épp indulnék érte, és másfél órányira vagyunk a vizsgálattól, amivel fél év késésben vagyunk...

Gyors telefon ide-oda, szaladtam haza, bepakoltam aznapra a gyereknek, raktam össze reggelit, és rohantam vissza a suliba. Úgy döntöttem, hogy 10 után már nem indulok el melóba, mert a szombati szülinapra is meg kell még vennem az ajándékot. Egy napom ment a levesbe, cserébe szaladgálhattam jó sokat, és várhatom a következő időpontot.

Viszont, a szülinapi ajándékot be tudtam szerezni legalább. Levi szombaton buliba volt hivatalos. Reggel, mire előkúsztam az ágyból, már mehettem is reggelit vásárolni, és, mire megreggeliztek, már kezdhettem is ebédet csinálni, mert okosan pontban 12 órára tették a party kezdetét. Gyanítottam, hogy nem ebédre várják őket a játszóházba, bár kaja nyilván lesz. Előzetes infóim szerint (amit telefonon kaptam a szülinapos anyukájától) először laser parkba mentek volna lövöldözni, onnan fel a játszóházba. Ennek megfelelően fél 12-kor elindultunk, hogy háromnegyed körül ott legyünk, mert tapasztalatból tudom, hogy először beöltözés, utána eligazítás, és időpontban kezdődik a móka. Odaértünk, lementünk, sehol-senki. Megyek a pulthoz, hogy xy szülinapjára jöttünk délre. Nézik, ilyen nincs nekik beírva. Nem baj, jól indítunk, menjünk fel a játszóházba. Felmegyünk, sehol-senki. Megyek a pulthoz, hogy xy szülinapjára jöttünk délre. Persze, menjünk csak be! Hú, mondom, ránézne azért a papírkáján, mielőtt beküldöm a gyereket és magára hagyom? Mert nem látok sehol senkit. Nézi-nézi, tényleg nincs délben xy, egy másik névvel keverte. (Fasza.) De látja, 12:30-ra van beírva a szülinapos osztálytárs. Szuper. 45 perccel korábban jöttünk. Mert nagyon ráérek. Kincsőt felhívtam, hogy keresse már elő a meghívót, fotózza már le nekem, mert én tuti délre emlékszem, el van mentve a telefonomban. Jött a kép: 12:00. Oké. Beültünk egy kávézóba várni, negyed 1 körül kiálltunk a bejárat elé. Jött is épp az anyuka, hogy ő most rohan zoknit venni, de annyi változás van, hogy nem jött össze a 10 fő a lézerharchoz, úgyhogy helyette cyberjump lesz. Csak már nem akart új meghívót küldeni... (Oké.) Épp jött egy másik meghívott gyerek is, és kérdeztem tőle - miután anyuka elszaladt a ruhabolt felé - hogy ő honnan tudta, hogy fél 1-re kell jönni?? Gyerek nézett rám nagy szemekkel: fél egyre?? Ő délre jött, csak elkésett. Wtf. Egész úton anyáztam hazafelé, hogy hogy létezik az ilyen szervezés.

Mindenesetre buli vége előtt jóval, elsőnek mentem Leviért fél 4-re, mert 4-től várta a haverja, Thomas, ottalvós bulira. Már nem először aludt Thomasnál (talán 2. v. 3. alkalommal), és úgy várta már, hogy számolta vissza a napokat. :D Nagyon jó haverok, nagyon szeret ott lenni, nagyon szereti Thomas szüleit is. Van nagy kert, mászóka, faház, ágról lógó hinta, trambulin, ami kell. És cica. Játszóház után, Thomasék előtt beugrottunk a DM-be egy percre, egy dologért. Levi térült-fordult a sorok közt, majd nagy könyörgő szemekkel megjelent előttem egy kis doboz macskakaját szorongatva, hogy lééégyszi, vegyük meg Cirminek! :D A kocsiban bevallotta, hogy attól félt, hogy leüvöltöm majd a haját, hogy hogy jut eszébe ilyen hülyeség, dehogy veszünk kaját Cirminek. Ja, még élénken élt benne, hogy pont előző nap egész hazaúton téptem a szám, és veszekedtem vele, amikor egy annyit ejtett ki a száján, hogy focira szeretne járni. Hát, vannak a kedves anyukák, meg a veszekedős anyukák. Én minden bizonnyal az utóbbi vagyok. És csodálom magam emellett, hogy még nem élek nyugtatókon. Szóval, visszatérve. Levit leadtam 4-kor egy Cirmikajával, és másnap 11-kor láttam őt viszont legközelebb.

11-re viszont már a tesók kíséretében érkeztünk Thomasékhoz, mert azzal a lendülettel indultunk le Velencére. Kincső készített egy pinatát az apja szülinapjára, és úgy határoztunk, hogy személyesen adjuk át, mert abban nincs semmi móka, ha magának püföli a dobozt a kertben. Illetve úgysincs alkalmuk találkozni, úgyhogy láthatja kicsit a gyerekeket. Kint a kertben, biztos távból, maszkban. Nagyon jól sikerült az ajándékozás, és nagy volt az öröm, de nem maradtunk sokáig. Szerintem így is vagy fél órát voltunk ott. Onnan pedig elmentünk ebédelni Velence másik felébe. Ez azért említésre méltó, mert végig Bence mondta az utat. :) Szoktak járni a Gajdos lángosba az apjukkal, és tökéletes útbaigazítást kaptam. (Jó, bevallom, titokban beütöttem az útvonalat a telefonomba is, de az csak arra volt jó, hogy ellenőrizni tudjam, hogy jól irányít-e Bence. :) Az apjuk a vonatállomástól kifelé lakik, a 7-es alatt, azaz déli part alatt, a lángosos pedig inkább Sukoró közelében van, északi parton, közel az M7 feljáróhoz. Tehát nem két utcányira vezetett el. Ettek egy jót, utána pedig hazamentünk, és megírtuk a maradék házikat.

Igyekszem rendszeresebben jelentkezni.

Pá!

Hi!

Ha jól látom, akkor a karantén időszakában úgy búcsúztam el, hogy remélhetőleg nem 2 hónap múlva jelentkezem megint... Hát, a körülmények áldozata lettem. :) Igazából ma van egy olyan napom a melóban, hogy nézek magam elé. Feldolgoztam a reggelre beérkezett anyagokat, és nem jött (még) új. Amik folyamatban vannak, azokra meg visszajelzéseket várok. Idén először úgy ülök a gép előtt, hogy mivel foglaljam el magam, míg nem történik semmi - és jött a megvilágosodás, hogy blogot kéne végre írni. :D

Jó, nyilván nem lehet több hónapot összefoglalni egy bejegyzésben, úgyhogy csak úgy nagyjából.

A karantént nem éltem túl végül. Na jó, de, de nem igazán. Napi 5 agyvérzést kihordtam lábon, és olyan szörnyű időszak volt, hogy inkább hagyjuk is. Reggel 7-től éjfélig dolgoztam minden nap. Hogy a dolgozás épp konkrét melót, vagy tanulást, vagy kajakészítést, vagy takarítást, vagy vásárlást jelent, az most lényegtelen. Túl vagyunk rajta, több ilyen nem lesz. Vagyis karantén lehet, hogy lesz, de nem fogok otthon maradni a gyerekekkel. Teljesen kizárt dolog.

A nyarunk sem úgy alakult, ahogy szokott. Már tavasszal elkezdem mindig a nyár megszervezését, és ez idén elmaradt. Ha épp találtunk valamit, mentek, ha nem találtunk semmit, akkor otthon ültek. Vagy anyuéknál. Igazából már nagyok, a régi táborokat már nem igénylik, de otthon sem ülhetnek álló nap az xbox előtt. Mondjuk, annak ellenére, hogy több felzúdulás volt, hogy ők aztán nem mennek úszótáborba az ovisok közé, meg ők aztán nem mennek templomtáborba, stb... mindet imádták, és mindig aktuálisan az volt a nyár legjobb programja. :D

Amiről külön szót szeretnék ejteni: Bencének találtam egy katonai tábort. Kicsit rá kellett beszélni, azaz elültetni a fülébe a bogarat, mert kapásból passzolta, hogy tuti nem. Én ugye nem fogom arra kötelezni, hogy az ország másik végébe kitoloncolom egyedül, idegenek közé egy kis kiképzésre "nyári tábor" címszó alatt, úgyhogy neki kellett akarnia. :D Hát, akarta is végül pár napos puhítás után, de már annyira, hogy attól rettegett, hogy nehogy ne legyen hely; mert elég utolsó pillanatban jelentkeztünk, kb egy héttel a táborkezdés előtt. Dehát, akkor találtam a lehetőséget. A határnál, az erdőben, Karancsberény település (mellett) volt a tábor. Apuval együtt vittük ki, mert amikor megtudta, hogy katonai táborba megy az unokája, onnantól lecsapott a dologra, és kisajátította az egészet, mert a katonaság nyilván az ő asztala. :D Szintem meg volt lepődve, hogy én is akarok menni velük táborba vinni Bencét. :D Előtte lévő héten beszereztem mindent a túrabakancstól a poncsóig, aztán kiszállítottuk Bencét a határra, a táborba. Ahol nincs térerő, nincs net, de igazából meleg víz (fürdőszoba) se. Apu csináltatott neki gyorsan egy dögcédulát a bejáratnál, aztán el is vitték a fiamat, mert szülő nem mehetett a tábor területére (amúgy a Covid miatt). Kapott menetfelszerelést, mindent. Kb minden nap haza tudott telefonálni, ami miatt minden nap bevállalt 1 óra gyaloglást, mert kb fél óra, míg elérik gyalog a falut, meg ugyanannyi vissza. És csak a faluban van térerő. Minden nap 5-kor vagy 6-kor volt az ébresztő, fél óra edzés félmeztelenül a hidegben, aztán reggeli. Kiképzés, lőgyakorlat, minden. Bünti-fekvőtámaszok. (Sokat fekvőtámaszozott.) Első nap úgy telefonált haza, hogy ki volt borulva (nem egy gyereket vittek haza már első nap), de mondta, hogy neki kell az oklevél a tábor végén, úgyhogy rohadjon meg mindenki, de marad. Na jó, nem ezt mondta, de a hangszíne ezt sugallta. :D Második nap már más dolgok miatt panaszkodott. A végén pedig boldogan, büszkén jött el, és alig várja a következő tábort. :) Már az első napokban megkapta a Rock becenevet, mert annyira kemény és edzett volt a többiekhez képest. És amúgy is a tábor különlegessége volt, mert ő volt a kadét Budapestről. A pesti gyerek. :D Ez nagy szó volt, mert az elmondások szerint a fővárosból sosem megy senki. Szóval, a fővárosi gyerek megmutatta mindenkinek, hogy a fővárosi gyerekek is kemények. :) Hatalmas élmény volt Bencének a tábor, igazán neki való. Tud szabályt követni, tud érvényesülni a képességeivel (amit a suliban nem), és büszke magára, hogy miket meg tud csinálni. Pl messziről fejbe lőni valakit. :D Airsoft fegyverekkel lőttek, gyönyörű sérülésekkel jött haza. Máig emlegeti a hideg vizes fürdőket is, és igen, az is élmény volt, hogy azt is túlélte. :) Éjszakai tűzőrségben is volt. Megtanult éhezni, fázni (első nap nem találta a hálózsák mellé elcsomagolt takarót, és nem jutott eszébe tréningnaciba bújni alváshoz...)

A vírus mellett amiatt is cifrán alakult a nyarunk, hogy az apjuk váratlanul szívinfarktust kapott júniusban, ami miatt az egész nyarat kórházban töltötte lényegében. Még a felépülés időszaka van, de a gyerekek nem tudtak együtt nyaralni vele. Vagy akár hétvégente vele lenni. Tavasztól nyárig a karantén miatt nem, nyártól őszig a szívinfarktus miatt nem, most ősztől akármeddig szintén a Covid miatt nem. A gyerekek már közösségbe járnak, Süvi meg fokozottan veszélyeztetett, úgyhogy 0-24-ben velem vannak a gyerekek fél éve. Mármint úgy átvitt értelemben. Hát, mit mondjak. Senkinek nem jó helyzet, de a lényeg, hogy az apjuknak nem lett semmi maradandó károsodása, és szépen fel fog épülni, csak ugye ez hosszú folyamat.

Én egy projekt miatt július közepéig nem tudtam hosszabb szabadságra menni, de a nyári szünet elején pár napra elvittem a gyerekeket Várgesztesre, amit imádnak, és most tudták használni a kinti medencét és csúszdát is. (És már sehová nem kell őket kísérgetni, tök önállóak.) Júliusban voltak egy hét edzőtáborban, de csak Kamaraerdőn, mert a vírus miatt ottalvós tábort nem szerveztek idén a Balatonra. Aztán Bence elment a katonai táborba, és utána együtt mentünk egy hét Balcsira. Amikor lent voltunk, akkor már Süvi is átkerült a szívkórházba Balatonfüredre, úgyhogy ott meg tudtuk látogatni. Előtte nagyon sokáig egy székesfehérvári kórházban volt, oda nem lehetett menni látogatni. Balcsin kifogtuk az addigi nyár legjobb, legmelegebb hetét, mert addig csak hűvös, és eső volt. Átkompoztunk Tihanyba is, és többször lementünk este a sörkertbe a gyerekekkel, ahol léghokiztak, és a boxautomatán érték el a jobbnál-jobb eredményeket. Vízibicikli, Sup, minden volt. Hát, meg ki sem lehetett robbantani őket a vízből - szerencsére. :D Augusztusban volt egy hét úszótábor a Nyéki Imre uszodában, amit meglepő módon nagyon élveztek. Pedig nagyon nem szívesen mentek. És szerintem tök szar körülmények voltak - pl már első nap kiderült, hogy alig kapnak kaját. A tízórai (nyilván nem reggeliznek reggel 7-kor otthon) egy tejszelet, vagy egy pici ivójoghurt volt. Az uzsi dettó. Ahelyett, hogy 6ezer kalóriás péksütit adtak volna a farkas éhes, fejlődésben lévő szervezetüknek az egész napos mozgás mellett. Ezt jeleztem is a szervezőknek, de igazából nem volt változás, minden nap csomagolhattam még egy kis nasit. Aztán kivettem megint szabadságot, és hol otthon voltunk, hol elmentünk valamerre strandolni. Pl voltunk életünkben először a Rukkel-tavon. Imádták. Esőt mondtak aznapra, úgyhogy alig voltak emberek, miénk volt az összes csúszda. A vízen lévő felfújt akadálypálya kb 150 fő befogadására alkalmas, azon voltunk kb 25-en összesen. Néha az eső is esett a 32 fok mellé, de igazából nem zavart minket vizesen. Vittem Bence vízhatlan poncsóját is, azt ráterítettem a cuccainkra a parton, és ezzel el is volt intézve a dolog. :) Aztán, elmentünk megint az Aquaworld-be, ahová már egyszer elmentünk Levi szülinapján. Akkor suliidőben hétköznap teljesen üres volt a komplexum, most meg mindenhol lehetett jó hosszan sorban állni. De azért jó volt, nagyon-nagyon élvezték. Zárásig maradtunk. Utolsó héten Bence elment Líviáékkal Dobogómajorba, Kincső és Levi meg templomtáborba mentek. Oda sem akartak menni persze. Természetesen imádták, és éppen megint az volt a legjobb tábor egész nyáron. :D (Mindegyik épp a legjobb volt.)

És, már el is érkeztünk a szeptemberhez, sulikezdéshez. Semmit nem készültem rá idén, pedig általában augusztus elején megveszek mindent. Most két nappal előtte megerőltettem magam annyira, hogy a Camponáig elmentem a Tesco-ba és a Pirex-be. Azt sem tudom, hogy meddig lesz suli. Remélem azért végig. :D És majd folyamatában beszerzek mindent, amit kell.

Suli. Bence ugye új suliba jár, bár tavasszal csak pár hetet volt a karantén előtt. Hogy átvegyék ebbe a suliba, annak alapfeltétele egy vadaskerti szakvélemény volt. Nos, a karantén miatt olyan gyönyörűen csúszik minden, hogy, bár szakvéleményünk már van a Vadaskerttől, hivatalos diagnózist csak Szakértői Bizottság adhat ki. Aminek feltétele a nevelési tanácsadós szakvélemény is, ahová ugye 2 évente járunk felülvizsgálatra. Most ott tartunk, hogy holnap megyünk a második felmérésre a nevelési tanácsadóba (nyáron már voltunk az elsőn), és onnan már megy át az összes szakvélemény mindenhonnan a Bizottság elé, és várjuk a hivatalos értesítést. Ami februárra kellett volna igazából. :D A gyermekpszichiátrián megállapították Bencénél az ADHD tényét. A nevelési tanácsadóban erre ovi óta nem jöttek rá, simán BTM - figyelemzavar kódot kapott. De, ugye a nevelési tanácsadóban fejlesztőpedagógusok dolgoznak. A pszichiátria az egy másik szint, az kicsit komolyabb. Mondta is a nevelési tanácsadós nő, hogy az biztos, hogy az ő szakvéleményük nem fog szembemenni a vadaskertivel. :D Az ADHD most azért "fontos", mert ha a Bizottság is jóváhagyja ezt, akkor Bence sni státuszt fog kapni (speciális nevelési igényű), és onnantól kezdve lesz esélye bármire. Pl felvételinél semmit nem jelentene a BTM kódja, ugyanúgy írhatná a központi felvételit, mint a többi gyerek. Esélye nem lenne. Csak a folyamatos kudarcélmények jönnének az életében. Hogy semmikor nem tud úgy teljesíteni, mint mások. Az sni mellett már megkapna minden segítséget, pl plusz idő, vagy számológépet használhat, vagy egy pedagógus elmagyarázza neki a feladatot, vagy amit kell. Még nem vagyok képben, de az tuti, hogy segítség. És sok iskolában van sni kvóta, azaz kötelező sni diákokat felvenni, fenn van tartva számukra x hely. Illetve, szeptembertől teszt jelleggel Ritalint kap. (Magyarán múlt hét óta.) Ez csak az ADHD gyerekeknél hat, mert az agyukban valami nem termelődik, vagy nem úgy, és amiatt van a figyelemzavar, de ez a gyógyszer ezt pótolja. 6 óra a kiürülési ideje, úgyhogy suli előtt bekapja, aztán nincs szétesve, tud figyelni, tanulni, koncentrálni. Elméletileg. Második hétnél tartunk, és úgyis a tanárnő fogja megírni a tapasztalatait erről, amit viszek a Vadaskertbe 2 hét múlva. Az egy hónap teszteredményét. Bár, a tegnap esti háziírás után úgy döntöttem, hogy délutánra is fog kapni Ritalint, hogy lássam, van-e különbség. (3 óra alatt lett kész csak a matek. Én ezt nem fogom bírni egész évben, most mondom...) Amúgy is napi kettőt lehetne szedni (3-at is, csak nem indokolt), hogy egyet a délelőtti sulira, egyet a délutáni leckeírásra. De a délutánit még sosem adtam oda neki, de fogok tenni vele egy próbát, mert én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mérhető-e a változás. Úgyhogy, most tesztelünk szeptemberben. Ha nem jó, vagy mellékhatása van, vagy bármi, akkor nem fogja szedni. Ez nem előírás neki, hanem lehetőség, ami javíthat az életén.

Kincső új osztályfőnököt kapott megint, mert akit megkaptak felsőre, váratlanul - 10 év próbálkozás után - teherbe esett. Az új ofő kb velem egyidős nő, most jött a suliba, és Kincsőnek nem tetszik annyira, mint az előző. Most voltam szülőin; nekem sem. Jó lesz, nincs vele gond, csak az előző szimpibb volt. :) Levi is felsőbe ment, úgyhogy ő is új ofőt kapott. Az régi tanár, de én nem ismerem, mert németet tanít a suliban, és az én gyerekeim közül senki nem tanul németül. Viszont Kincső egész nyáron angolozott - magántanárnál, online. Ezt suli alatt is folytatni fogja, csak nem heti 2*1,5 órában, hanem 2*1 órában. Emiatt heti kétszer eljön suliból, és 3-4 között anyuéknál angolozik. Bence is ezeken a napokon megy anyuékhoz (önállóan, busszal) suli után, mert innen megyünk edzésre. Minden más napon önállóan megy haza amúgy. Bár, a szomszédtól megtudtam, hogy múltkor bénázott a kulccsal, és inkább átmászott a kerítésen. :D

Amúgy nem volt jó ez az első két hét, nagyon sok kötelezettség volt, még nem állt be a rend, de így tuti nem maradhat a dolog. De majd úgyis beáll. De a '7-től fél 10-ig leckét írunk, cserébe nem tanultunk még semmit' program nem működőképes. Csak épp mindig van valami. Pl Kincsővel voltunk múlt héten (suli után) szemészeten, és romlott a szeme. Egy év alatt fél dioptriát az egyik, úgyhogy nem vészes. De emiatt másik héten meg optometristához mehettünk suli után. Meg a héten kétszer voltam szülőin. Meg múlt héten a könyvkötözések. Illetve ma v. holnap ajándékot kell venni, mert Levi szombaton szülinapra hivatalos. Meg ruhákat kéne venni őszre. Meg Bencének nincs még tornacipője. Stb. Úgyhogy a szeptember még kicsit káosz lesz, de mindig beáll a napi rutin, nem aggódom. :)

Bence 172 centi lett időközben. 13,5 éves.

Kincső még csak 12 lesz, de a fél délutánt (és, ha lenne lehetősége többet is), el tud tölteni a barátnőjével a Camponában plázázva. (Mármint ruhát akarnak venni, és náluk ez hosszadalmas, mert legalább 5 bolt minden ruhadarabját végig kell válogatniuk és próbálniuk.)

Levinél semmi változás, még nem tinisedik. :D

Pá!