Hi!

Ezt még szeptember 23-án kezdtem el írni, de úgy tűnik, nem volt időm befejezni, és nem élesítettem. Szóval, ez korábbi hír. :)

Nem túl nehéz, ellenben nagyon béna szervezéssel eljutottunk tegnap a Vadaskertbe, ahol a pszichiáterrel megbeszéltük az elmúlt egy hónap tapasztalatait, aztán távoztunk.

Tudom, nem túl érdekes sztori, csak nálunk mindennapos, ha így néz ki egy dolog: Fél 4-re mentünk a Hűvösvölgyi útra, ehhez legeslegkésőbb 3-kor el kell indulni, de nyilván inkább előbb, mert a becsekkolási folyamat is idő. Mindenesetre Bence ofőjével fél 3-as találkát beszéltünk meg, mert tőle is kellett vinnem egy jellemzést Bencéről. Mivel anyuék elutaztak, ezért Levi és Kincső nem tudtak odamenni suli után. Viszont én meg hazavinni nem tudtam őket suli után, mert egyiknek öt, másiknak hat órája volt. Tehát, a fél 4-es időpontunk miatt fél 2 körül elindultam melóból. A suli előtt Levi várt rám 1 óta, mert úgy emlékezett 1-re megyek, nem 2-re. Biztos, ami biztos, nem ebédelt, mert sietett lelépni. Nem úgy, mint Kincső, akkor 2 körül írt, hogy végzett az óráival, és megy ebédelni... (Igen, neki is szóltam, beírtam, hogy 2-re megyek érte.) Tehát, volt egy gyerekem, aki egy óráig várakozott, és nem ebédelt meg, meg egy másik, akinek 6 órája volt, és igenis ebédelni akart. Mivel fél 3-ra mentünk át a másik suliba, természetesen őket is vinnem kellett. Ott átvettem a papírt, és a kora délutáni dugóban elindultunk keresztül a városon. Sosem laknék a 2. kerületben sem... Lehet, hogy csak öregszem, de néha elgondolkozom azon, hogy emberek milyen célból költöznek ilyen, meg belvárosi helyekre. Mi mögötte az elv? A vonzerő? Vagy muszájból? A főutakon áll a dugó, nem lehet parkolni, a kis utcákból nem lehet kikanyarodni, stb. És akkor még csak a vezetésről beszéltem. Nem a tömegről, a kutyaszarról az utcán, a szmogról, a zajról, és társairól. Na mindegy. Szóval, megérkeztünk, bementünk, és a roppant kedves hölgy a recepción lekapott a tíz körmömről és lényegében kizavarta a gyerekeimet, hogy csak egy gyerek, egy szülő lehet bent a vírus miatt. Mondjuk nagyon nem aggasztottam magam, mert eleve ez volt a terv, hogy majd kint leülnek egy padra leckét írni, de fogalmam sem volt, hogy jutnak el a pados részhez, és eleve olyan céllal mentünk be mindannyian, hogy megérdeklődjem, hova tegyem a másik kettőt, míg mi várunk. Kérdezni mondjuk esélyem nem volt, mert egyből kaptam az útmutatást... Sajnálom az ilyen embereket, nem tűnnek boldognak, mert akkor mosolygósak és kedvesek lennének. És segítőkészek. De mondom, nem volt jelentősége, csak hamarabb kaptam meg a kérdéseimre a választ, mint, ahogy megkérdeztem volna. :D A kezelőorvosunkkal igazából csak azt beszéltük meg, hogy a Ritalin kapcsán nem látjuk, hogy ég és föld lenne a különbség, úgyhogy most egy másikat próbálunk. Az új is Ritalin, csak 20 mg-os, de elnyújtott hatású. Kicsit más. Bence érzi, hogy jobban tud vele koncentrálni (mármint a jelenlegivel), de se én, se a tanár nem látjuk azt amit igazán szeretnénk. De mindenesetre Bence most a motivációjával ügyesen kompenzál mindent, illetve mindig van javítási lehetőség is. Itt más az oktatás és a követelmény.

Jó későn értünk haza (végig dugó volt), de Kincsővel még lementünk a Camponába vázlatfüzetet venni Levinek rajzra. A mai nap megint kicsit kacifántos lesz, mert anyuék nincsenek otthon, Bence eljön suliból ebéd után, viszont haza nem mehet, mert ma edzés van. Anyuékhoz meg nem tud. Úgyhogy mondtam neki, hogy költözzön be a játszótérre leckét írni, meg biztos előkerülnek majd a haverok is a régi osztályból. Amíg jó idő van, addig ezek simán megoldható dolgok.

Októberben már van időpontunk kardiológushoz és gasztroenterológushoz is, úgyhogy ezeken a körökön is túl fogunk most már esni. (Nem tudom, írtam-e, de Bencét a Ritalin miatt kardiológushoz kell vinni, mert a családban már voltak szívproblémák, Kincső meg sokat panaszkodik arra, hogy puffad, és utánajárunk kicsit, hogy mit ne egyen nagyon.)

Más hír nincs,

És itt maradt félbe az írás, és nem tudom, akartam-e volna még írni valamit, de már mindegy is.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.