Hi!

Nagyon fáradt vagyok. Nagyon-nagyon. Sok a dolog, sok a munka, sok a tanulás, hosszúak a hetek (szombat is munkanap két héten át), és még messze van a téli szünet. Nem annyira, de nagyon. Szabira meg kb felesleges mennem, mert tök jó, hogy otthon vagyok, és nem melóban, mert ugyanúgy felkelhetek 6-kor, majd egész nap vagy csinálhatom a semmit 3-ig, vagy akár takaríthatok is. Pedig csomó szabim van még. Szóval, el vagyok havazva, írni sincs időm semmikor. De talán most...

Kezdem egy vidám témával. Mármint rajtam kívül mindenkinek lehet vidám az, hogy mennyire leoltottak a gyerekeim. :D Ültünk a kocsiban reggel, és arról beszélgettünk, hogy kinek, mikor van a szülinapja. Épp Lolánál tartottunk, amikor érdekességként megjegyeztem nekik, hogy amúgy egy évben születtünk. Mindketten 80-asok vagyunk, csak én márciusi, Lola decemberi. És, akkor hátsó ülésekről három elképedt, hitetlenkedő hang: "Neeem, kizárt dolog, hogy egy évben születtetek! Lola SOKKAL fiatalabb nálad! Biztos nem lehettek egyidősek. Lola fiatal." Stb. Licitálva egymásra, hogy mindegyik jól megmondhassam nekem, hogy milyen szar állapotban vagyok, ha legalább egy tízessel többnek nézek ki a velem egy évben született unokatesómnál. :D Oké, nyilván nem ez volt a céljuk, csak a meglepetés ereje nagyon őszintén bukott ki belőlük. :D

Az elmúlt pár hétben amúgy túl sok extra esemény nem volt. Bár az extra eseménynek számít, hogy életemben először NEM mentem el fogadóórákra. Múlt hét hétfőn és kedden voltak, én pedig nem mentem el. Az edzés, vásárlás, kerékcsere, és egyéb programok mellé egyszerűen nem volt lelkierőm betenni ezt a programot is. Nem hívott be senki külön, mindig önszorgalomból járok, de most nem mentem. Így most nem tudom megírni, hogy mi a helyzet a gyerekekkel. Mondjuk amúgy is tudom. Kincső két ötöst, Bence két egyest hozott. A szokásos. Kincsővel egy szót se tanulok, Bencével minden nap legalább másfél órát. Miközben lázasan készülünk minden nap a matekdogára, aközben tuti minden nap ír egy random dogát is, amire egy szót nem tanulunk, mert a matekra készülünk, amiből nincs kettesnél jobb jegye. Úgyhogy a szokásos szélmalomharc. A gyereknek elege van, és nekem is. De még sok év áll előttünk.

Levinek most épp fáj az egyik ujja. Piros, kicsit be van duzzadva. Még nem igazán találtuk meg az okát, bár szerinte a suliban kivettek belőle egy szálkát (én azt se láttam). Ha nem gyógyul, akkor lehet, hogy el kell vinnem a sebészetre. Mindenesetre ma így megy partizánversenyre. :) Szerencsére jobb kézzel dob, és a bal kezén fáj a hüvelykujj.

Túl vagyunk a Mikuláson is, semmi extra nem volt. Felszólításra eszükbe jutott csizmát kitenni az ablakba, és idén keksz/tej se várt Kincső szobájában. :D Kaptak egy kevés csokit, meg mellé még 1-1 kacatot, amiket berendeltem nekik Kínából karira. Kincső kapott egy Naruto posztert, Bence egy Naruto karkötőt, Levi meg 2 csomag Fortnite kártyát. Szóval, nem volt semmi nagy flanc, de örültek. :) Most már a karácsonyt várják nagyon - meg a téli szünetet. Kincsővel már lehoztunk minden karácsonyit a padlásról, de 24-e előtt nem állítunk fát. Soha nem is szoktunk, de valaki már december 1-én felállítja a karácsonyi hangulat miatt. A fiúkat úgysem érdekli soha, semmi, körülöttük csak úgy történnek a dolgok, de Kincső az ugye számít. Meg igazából engem sem érdekelnek dolgok, nekem is elég, ha történnek körülöttem, de jelen esetben ez nem kivitelezhető. :D Úgyhogy megkérdeztem a kisfőnököt, hogy mi az igény, és azt mondta, hogy csak december 24-én állíthatunk fát. Annyi karácsonyi hangulatunk már van, hogy pl én is kaptam üvegfestékkel rajzolt karácsonyi díszt a teraszajtómra a hálóba. Amit persze a lányom csinált. :)

Persze volt még egy fontos esemény is: Kincső szülinapja. A szülinapján Velencén volt épp, mi csak rákövetkező héten köszöntöttük. Szülinapi buli nem volt, nem is lesz. :) Sok szuper ajándékot kapott, aminek nagyon örült. Mármint kevés, de szuper ajándékot. :) Anyutól kapott újságelőfizetést. Mondo a neve azt hiszem, japán manga témájú magazin. Ehhez kapcsolódóan én meg MondoCon jegyet vettem neki, úgyhogy a januárt egy anime/cosplay rendezvénnyel indítjuk. Renitől H&M kártyát kapott, úgyhogy vasárnap kb másfél órát bolyongtam a lányom után a kétszintes üzletben. (Végül egy nadrággal távoztunk, és maradt pénz a kártyán. Másfél óra alatt nem sikerült egy ruhával sem szerelembe esnie.) Meg kapott mindenféle apróságot, de ezek voltak a kedvenc ajándékai.

Amúgy tök jó mostanában Kincsővel. A fiúk alapesetben szobapenészek, Kincső viszont mindig menne mindenhová. És a lehetőségeinkhez képest (suli, edzések, délutáni tanulás, hétvégi elfoglaltságok) egyre több anya-lánya progink van. Múlt héten még kávézni is beültünk egy kávézóba, csak ő habos kakaót kapott. :D És ez egy nagyon-nagyon rövid időszak lesz, úgyhogy ki kell használnom. Pár év, és már a haverokkal akar menni mindenfelé, nem velem. Ja, erről jut eszembe: Bence múltkor (már megint) mondta nekem, hogy ő 18 éves korában elköltözik otthonról, és összeköltözik a barátnőjével apa régi lakásába. Mondtam neki, hogy szuper, meg sok sikert, meg remélem, hogy valahogy eltartják majd magukat érettségi után. :) Igazából ezen csak egy kicsit gondolkozott, mert az alap kérés volt, hogy, bár ő elköltözik, de én MINDEN NAP látogassam meg őt. :D (Hú, de örülne neki az aktuális csaj :D ). És ha már meglátogatom, vigyek neki minden nap kaját. Na jó, a végén oda lyukadt ki, hogy 18 évesen elköltözik, de én költözzek vele. :D Levi nem tervez költözni, de már kikérte az engedélyem, hogy a fiúszobát saját kuckósra rendezhesse be, ha már Bence nem lakik ott. Párnák, rongyok, káosz. Alig várom. :P Kincső még nem nyilatkozott, őt még nem foglalkoztatja az elköltözés gondolata. Mármint persze, de. HA sikerül neki, és felveszik japán iskolába (mármint Japánba) akkor odaköltözik, és költözzek vele. :D Szóval, nagyon cukik, és pár év múlva már 60-nak fogok kinézni. Le fog amortizálni ez a sok költözködéses program is. :P

Ezt leszámítva minden a szokásos. Napi veszekedések, napi verekedések, minden. Ugyanabban a körforgásban vagyunk, nem tudunk kilépni a rutinból. Nem jó, lehetne jobb, de nincs energiám a változtatásra, és azok betartatására. Túlélésre játszunk megint a következő szünetig.

Most szombaton megint munkanap lesz. Kincsőék színházba mennek. Ide rendeltem magamnak is jegyet, de aztán lepasszoltam anyunak, mert ő sosem jut el színházba, és nagyon szeretne menni. (Először Líviát kerestem fel, hogy menjen Kincsővel színházba, de anyu elkérte tőle is a lehetőséget, annyira akar menni. :) ) Bencéék szombaton valahová a városba mennek adventi akármit nézni. Karácsonyi kirakodóvásárt az Erzsébet téren, vagy valami hasonló program. Leviék nem mennek sehová, cserébe szeretettel várnak szülőket, akik előadást tartanak a gyerekeknek az érdekes munkáikról. Egy hét alatt összegyűlt kb 3-4 szülő, úgyhogy megkérdeztem Ildikó nénit tegnap, hogy kell-e még jelentkező. Bár nem érdekes a munkám, de 8 és 9 közt van egy üres órám. Úgyhogy szombaton előadom majd a gyerekeknek, hogy milyen érdekes melóm van, pl folyamatosan tesztelhetek pizzát. :D

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.