Hi!

Ha jól látom, akkor a karantén időszakában úgy búcsúztam el, hogy remélhetőleg nem 2 hónap múlva jelentkezem megint... Hát, a körülmények áldozata lettem. :) Igazából ma van egy olyan napom a melóban, hogy nézek magam elé. Feldolgoztam a reggelre beérkezett anyagokat, és nem jött (még) új. Amik folyamatban vannak, azokra meg visszajelzéseket várok. Idén először úgy ülök a gép előtt, hogy mivel foglaljam el magam, míg nem történik semmi - és jött a megvilágosodás, hogy blogot kéne végre írni. :D

Jó, nyilván nem lehet több hónapot összefoglalni egy bejegyzésben, úgyhogy csak úgy nagyjából.

A karantént nem éltem túl végül. Na jó, de, de nem igazán. Napi 5 agyvérzést kihordtam lábon, és olyan szörnyű időszak volt, hogy inkább hagyjuk is. Reggel 7-től éjfélig dolgoztam minden nap. Hogy a dolgozás épp konkrét melót, vagy tanulást, vagy kajakészítést, vagy takarítást, vagy vásárlást jelent, az most lényegtelen. Túl vagyunk rajta, több ilyen nem lesz. Vagyis karantén lehet, hogy lesz, de nem fogok otthon maradni a gyerekekkel. Teljesen kizárt dolog.

A nyarunk sem úgy alakult, ahogy szokott. Már tavasszal elkezdem mindig a nyár megszervezését, és ez idén elmaradt. Ha épp találtunk valamit, mentek, ha nem találtunk semmit, akkor otthon ültek. Vagy anyuéknál. Igazából már nagyok, a régi táborokat már nem igénylik, de otthon sem ülhetnek álló nap az xbox előtt. Mondjuk, annak ellenére, hogy több felzúdulás volt, hogy ők aztán nem mennek úszótáborba az ovisok közé, meg ők aztán nem mennek templomtáborba, stb... mindet imádták, és mindig aktuálisan az volt a nyár legjobb programja. :D

Amiről külön szót szeretnék ejteni: Bencének találtam egy katonai tábort. Kicsit rá kellett beszélni, azaz elültetni a fülébe a bogarat, mert kapásból passzolta, hogy tuti nem. Én ugye nem fogom arra kötelezni, hogy az ország másik végébe kitoloncolom egyedül, idegenek közé egy kis kiképzésre "nyári tábor" címszó alatt, úgyhogy neki kellett akarnia. :D Hát, akarta is végül pár napos puhítás után, de már annyira, hogy attól rettegett, hogy nehogy ne legyen hely; mert elég utolsó pillanatban jelentkeztünk, kb egy héttel a táborkezdés előtt. Dehát, akkor találtam a lehetőséget. A határnál, az erdőben, Karancsberény település (mellett) volt a tábor. Apuval együtt vittük ki, mert amikor megtudta, hogy katonai táborba megy az unokája, onnantól lecsapott a dologra, és kisajátította az egészet, mert a katonaság nyilván az ő asztala. :D Szintem meg volt lepődve, hogy én is akarok menni velük táborba vinni Bencét. :D Előtte lévő héten beszereztem mindent a túrabakancstól a poncsóig, aztán kiszállítottuk Bencét a határra, a táborba. Ahol nincs térerő, nincs net, de igazából meleg víz (fürdőszoba) se. Apu csináltatott neki gyorsan egy dögcédulát a bejáratnál, aztán el is vitték a fiamat, mert szülő nem mehetett a tábor területére (amúgy a Covid miatt). Kapott menetfelszerelést, mindent. Kb minden nap haza tudott telefonálni, ami miatt minden nap bevállalt 1 óra gyaloglást, mert kb fél óra, míg elérik gyalog a falut, meg ugyanannyi vissza. És csak a faluban van térerő. Minden nap 5-kor vagy 6-kor volt az ébresztő, fél óra edzés félmeztelenül a hidegben, aztán reggeli. Kiképzés, lőgyakorlat, minden. Bünti-fekvőtámaszok. (Sokat fekvőtámaszozott.) Első nap úgy telefonált haza, hogy ki volt borulva (nem egy gyereket vittek haza már első nap), de mondta, hogy neki kell az oklevél a tábor végén, úgyhogy rohadjon meg mindenki, de marad. Na jó, nem ezt mondta, de a hangszíne ezt sugallta. :D Második nap már más dolgok miatt panaszkodott. A végén pedig boldogan, büszkén jött el, és alig várja a következő tábort. :) Már az első napokban megkapta a Rock becenevet, mert annyira kemény és edzett volt a többiekhez képest. És amúgy is a tábor különlegessége volt, mert ő volt a kadét Budapestről. A pesti gyerek. :D Ez nagy szó volt, mert az elmondások szerint a fővárosból sosem megy senki. Szóval, a fővárosi gyerek megmutatta mindenkinek, hogy a fővárosi gyerekek is kemények. :) Hatalmas élmény volt Bencének a tábor, igazán neki való. Tud szabályt követni, tud érvényesülni a képességeivel (amit a suliban nem), és büszke magára, hogy miket meg tud csinálni. Pl messziről fejbe lőni valakit. :D Airsoft fegyverekkel lőttek, gyönyörű sérülésekkel jött haza. Máig emlegeti a hideg vizes fürdőket is, és igen, az is élmény volt, hogy azt is túlélte. :) Éjszakai tűzőrségben is volt. Megtanult éhezni, fázni (első nap nem találta a hálózsák mellé elcsomagolt takarót, és nem jutott eszébe tréningnaciba bújni alváshoz...)

A vírus mellett amiatt is cifrán alakult a nyarunk, hogy az apjuk váratlanul szívinfarktust kapott júniusban, ami miatt az egész nyarat kórházban töltötte lényegében. Még a felépülés időszaka van, de a gyerekek nem tudtak együtt nyaralni vele. Vagy akár hétvégente vele lenni. Tavasztól nyárig a karantén miatt nem, nyártól őszig a szívinfarktus miatt nem, most ősztől akármeddig szintén a Covid miatt nem. A gyerekek már közösségbe járnak, Süvi meg fokozottan veszélyeztetett, úgyhogy 0-24-ben velem vannak a gyerekek fél éve. Mármint úgy átvitt értelemben. Hát, mit mondjak. Senkinek nem jó helyzet, de a lényeg, hogy az apjuknak nem lett semmi maradandó károsodása, és szépen fel fog épülni, csak ugye ez hosszú folyamat.

Én egy projekt miatt július közepéig nem tudtam hosszabb szabadságra menni, de a nyári szünet elején pár napra elvittem a gyerekeket Várgesztesre, amit imádnak, és most tudták használni a kinti medencét és csúszdát is. (És már sehová nem kell őket kísérgetni, tök önállóak.) Júliusban voltak egy hét edzőtáborban, de csak Kamaraerdőn, mert a vírus miatt ottalvós tábort nem szerveztek idén a Balatonra. Aztán Bence elment a katonai táborba, és utána együtt mentünk egy hét Balcsira. Amikor lent voltunk, akkor már Süvi is átkerült a szívkórházba Balatonfüredre, úgyhogy ott meg tudtuk látogatni. Előtte nagyon sokáig egy székesfehérvári kórházban volt, oda nem lehetett menni látogatni. Balcsin kifogtuk az addigi nyár legjobb, legmelegebb hetét, mert addig csak hűvös, és eső volt. Átkompoztunk Tihanyba is, és többször lementünk este a sörkertbe a gyerekekkel, ahol léghokiztak, és a boxautomatán érték el a jobbnál-jobb eredményeket. Vízibicikli, Sup, minden volt. Hát, meg ki sem lehetett robbantani őket a vízből - szerencsére. :D Augusztusban volt egy hét úszótábor a Nyéki Imre uszodában, amit meglepő módon nagyon élveztek. Pedig nagyon nem szívesen mentek. És szerintem tök szar körülmények voltak - pl már első nap kiderült, hogy alig kapnak kaját. A tízórai (nyilván nem reggeliznek reggel 7-kor otthon) egy tejszelet, vagy egy pici ivójoghurt volt. Az uzsi dettó. Ahelyett, hogy 6ezer kalóriás péksütit adtak volna a farkas éhes, fejlődésben lévő szervezetüknek az egész napos mozgás mellett. Ezt jeleztem is a szervezőknek, de igazából nem volt változás, minden nap csomagolhattam még egy kis nasit. Aztán kivettem megint szabadságot, és hol otthon voltunk, hol elmentünk valamerre strandolni. Pl voltunk életünkben először a Rukkel-tavon. Imádták. Esőt mondtak aznapra, úgyhogy alig voltak emberek, miénk volt az összes csúszda. A vízen lévő felfújt akadálypálya kb 150 fő befogadására alkalmas, azon voltunk kb 25-en összesen. Néha az eső is esett a 32 fok mellé, de igazából nem zavart minket vizesen. Vittem Bence vízhatlan poncsóját is, azt ráterítettem a cuccainkra a parton, és ezzel el is volt intézve a dolog. :) Aztán, elmentünk megint az Aquaworld-be, ahová már egyszer elmentünk Levi szülinapján. Akkor suliidőben hétköznap teljesen üres volt a komplexum, most meg mindenhol lehetett jó hosszan sorban állni. De azért jó volt, nagyon-nagyon élvezték. Zárásig maradtunk. Utolsó héten Bence elment Líviáékkal Dobogómajorba, Kincső és Levi meg templomtáborba mentek. Oda sem akartak menni persze. Természetesen imádták, és éppen megint az volt a legjobb tábor egész nyáron. :D (Mindegyik épp a legjobb volt.)

És, már el is érkeztünk a szeptemberhez, sulikezdéshez. Semmit nem készültem rá idén, pedig általában augusztus elején megveszek mindent. Most két nappal előtte megerőltettem magam annyira, hogy a Camponáig elmentem a Tesco-ba és a Pirex-be. Azt sem tudom, hogy meddig lesz suli. Remélem azért végig. :D És majd folyamatában beszerzek mindent, amit kell.

Suli. Bence ugye új suliba jár, bár tavasszal csak pár hetet volt a karantén előtt. Hogy átvegyék ebbe a suliba, annak alapfeltétele egy vadaskerti szakvélemény volt. Nos, a karantén miatt olyan gyönyörűen csúszik minden, hogy, bár szakvéleményünk már van a Vadaskerttől, hivatalos diagnózist csak Szakértői Bizottság adhat ki. Aminek feltétele a nevelési tanácsadós szakvélemény is, ahová ugye 2 évente járunk felülvizsgálatra. Most ott tartunk, hogy holnap megyünk a második felmérésre a nevelési tanácsadóba (nyáron már voltunk az elsőn), és onnan már megy át az összes szakvélemény mindenhonnan a Bizottság elé, és várjuk a hivatalos értesítést. Ami februárra kellett volna igazából. :D A gyermekpszichiátrián megállapították Bencénél az ADHD tényét. A nevelési tanácsadóban erre ovi óta nem jöttek rá, simán BTM - figyelemzavar kódot kapott. De, ugye a nevelési tanácsadóban fejlesztőpedagógusok dolgoznak. A pszichiátria az egy másik szint, az kicsit komolyabb. Mondta is a nevelési tanácsadós nő, hogy az biztos, hogy az ő szakvéleményük nem fog szembemenni a vadaskertivel. :D Az ADHD most azért "fontos", mert ha a Bizottság is jóváhagyja ezt, akkor Bence sni státuszt fog kapni (speciális nevelési igényű), és onnantól kezdve lesz esélye bármire. Pl felvételinél semmit nem jelentene a BTM kódja, ugyanúgy írhatná a központi felvételit, mint a többi gyerek. Esélye nem lenne. Csak a folyamatos kudarcélmények jönnének az életében. Hogy semmikor nem tud úgy teljesíteni, mint mások. Az sni mellett már megkapna minden segítséget, pl plusz idő, vagy számológépet használhat, vagy egy pedagógus elmagyarázza neki a feladatot, vagy amit kell. Még nem vagyok képben, de az tuti, hogy segítség. És sok iskolában van sni kvóta, azaz kötelező sni diákokat felvenni, fenn van tartva számukra x hely. Illetve, szeptembertől teszt jelleggel Ritalint kap. (Magyarán múlt hét óta.) Ez csak az ADHD gyerekeknél hat, mert az agyukban valami nem termelődik, vagy nem úgy, és amiatt van a figyelemzavar, de ez a gyógyszer ezt pótolja. 6 óra a kiürülési ideje, úgyhogy suli előtt bekapja, aztán nincs szétesve, tud figyelni, tanulni, koncentrálni. Elméletileg. Második hétnél tartunk, és úgyis a tanárnő fogja megírni a tapasztalatait erről, amit viszek a Vadaskertbe 2 hét múlva. Az egy hónap teszteredményét. Bár, a tegnap esti háziírás után úgy döntöttem, hogy délutánra is fog kapni Ritalint, hogy lássam, van-e különbség. (3 óra alatt lett kész csak a matek. Én ezt nem fogom bírni egész évben, most mondom...) Amúgy is napi kettőt lehetne szedni (3-at is, csak nem indokolt), hogy egyet a délelőtti sulira, egyet a délutáni leckeírásra. De a délutánit még sosem adtam oda neki, de fogok tenni vele egy próbát, mert én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mérhető-e a változás. Úgyhogy, most tesztelünk szeptemberben. Ha nem jó, vagy mellékhatása van, vagy bármi, akkor nem fogja szedni. Ez nem előírás neki, hanem lehetőség, ami javíthat az életén.

Kincső új osztályfőnököt kapott megint, mert akit megkaptak felsőre, váratlanul - 10 év próbálkozás után - teherbe esett. Az új ofő kb velem egyidős nő, most jött a suliba, és Kincsőnek nem tetszik annyira, mint az előző. Most voltam szülőin; nekem sem. Jó lesz, nincs vele gond, csak az előző szimpibb volt. :) Levi is felsőbe ment, úgyhogy ő is új ofőt kapott. Az régi tanár, de én nem ismerem, mert németet tanít a suliban, és az én gyerekeim közül senki nem tanul németül. Viszont Kincső egész nyáron angolozott - magántanárnál, online. Ezt suli alatt is folytatni fogja, csak nem heti 2*1,5 órában, hanem 2*1 órában. Emiatt heti kétszer eljön suliból, és 3-4 között anyuéknál angolozik. Bence is ezeken a napokon megy anyuékhoz (önállóan, busszal) suli után, mert innen megyünk edzésre. Minden más napon önállóan megy haza amúgy. Bár, a szomszédtól megtudtam, hogy múltkor bénázott a kulccsal, és inkább átmászott a kerítésen. :D

Amúgy nem volt jó ez az első két hét, nagyon sok kötelezettség volt, még nem állt be a rend, de így tuti nem maradhat a dolog. De majd úgyis beáll. De a '7-től fél 10-ig leckét írunk, cserébe nem tanultunk még semmit' program nem működőképes. Csak épp mindig van valami. Pl Kincsővel voltunk múlt héten (suli után) szemészeten, és romlott a szeme. Egy év alatt fél dioptriát az egyik, úgyhogy nem vészes. De emiatt másik héten meg optometristához mehettünk suli után. Meg a héten kétszer voltam szülőin. Meg múlt héten a könyvkötözések. Illetve ma v. holnap ajándékot kell venni, mert Levi szombaton szülinapra hivatalos. Meg ruhákat kéne venni őszre. Meg Bencének nincs még tornacipője. Stb. Úgyhogy a szeptember még kicsit káosz lesz, de mindig beáll a napi rutin, nem aggódom. :)

Bence 172 centi lett időközben. 13,5 éves.

Kincső még csak 12 lesz, de a fél délutánt (és, ha lenne lehetősége többet is), el tud tölteni a barátnőjével a Camponában plázázva. (Mármint ruhát akarnak venni, és náluk ez hosszadalmas, mert legalább 5 bolt minden ruhadarabját végig kell válogatniuk és próbálniuk.)

Levinél semmi változás, még nem tinisedik. :D

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.