Hi!

BÚÉK! :D

Csütörtök van, már hétfő óta tart a suli, és bizony vége van a téli szünetnek. Közben már péntek van, mert azóta is sok a munkám. Szóval, ott hagytam abba tegnap, hogy vége a téli szünetnek. :D

Két hét volt, de nagyon gyorsan elreppent. A családi itt-ott karácsonyozásokat leszámítva jó sokat voltunk otthon, mert igazából mindenki ezt igényelte. Bence egyszer elment moziba a haverjával, egyszer voltunk együtt moziban Jumanjit nézni, és Kincső volt Dórival valami divatkiállításon. Más esemény nagyon nem is jut eszembe. Volt karácsonyozás anyuéknál, otthon, Líviáéknál. És Kincső egyszer majdnem a barátnőjénél aludt, de el kellett hoznom este, mert a kislány rosszul lett, felment a láza. De ezeket leszámítva tényleg otthon voltunk. :D Szerintem elteltek úgy napok, hogy a gyerekeket csak pizsiben láttam. :) És ez így jó is volt.

Most ugranék is egy nagyot, mert a szünetről visszamenőleg nem nagyon fogok tudni sztorizni, a suli kapcsán pedig az első hétnél tartunk, és nagy események még nincsenek. Annyi változás van, hogy a szerdai edzést előre hozta András bá egy órával, így korábban hazaérünk majd mindig. Illetve Bencének ötös lett egy történelem dolgozata, és az egész osztály megtapsolta. :D És nagyon megdicsérte a tanár. :)

Szóval, most épp nagy esemény van készülőben. Akár nem is kéne egy szót sem mondanom még, mert abszolút semmi nem biztos, de hirtelen úgy alakult az élet, hogy LEHET, hogy Bence sulit vált. Az úgy történt, hogy a szünet utolsó napjaiban áthívtuk Milánt, mert rég találkoztak Bencével, és kiderült, hogy november óta új iskolába jár, és nagyon szereti. Milánnal még Őrmezőn voltak osztálytársak első két osztályban, de azóta is tartják a kapcsolatot, nagyon jó barátok. Mint Bencének, Milánnak is vannak valamilyen féle tanulási nehézségei, és őt is nagyon megviseli az iskolai stressz. Nála komolyabb tüneteket is okozott, pl hányás a stressztől dolgozat előtt. Ahogy Bence, ő is más suliba ment Őrmezőről, egy ideig most ilyen montessori jellegű iskolába járt. De az se vált be. És most találtak neki egy iskolát, ami szuper. Max. 15 fős osztálylétszám, szuper és kedves tanárok. Humánus iskola (a neve is) és alapítványi. Ahogy értelmeztem, pont olyan kis diákoknak, mint Milán, és Bence. Ahol nem lesznek depressziósok a sulitól, ahol nem kerül az önbizalmuk a padlóra, ahol talán még motiváltak is lehetnek, ahol nem szoronganak az eredményeik miatt, ahol segítik őket, nyugodt, kiscsoportos környezetben. A tanmenet, tankönyvek ugyanazok, tehát 'sima' iskola, csak más. A hozzáállás a gyerekekhez mindenképp. Milán imádja, megszűntek a panaszai, javultak a jegyei, és csak jókat tudtak mesélni az iskoláról. Szóval, Milánék távoztak tőlünk, és Bence első szava az volt, hogy ő is oda akar járni. :D Akkor még nem vettem komolyan, elütöttem azzal a kérdést, hogy biztosan ott akarná-e hagyni egy új iskoláért (környezetért, gyerekekért, stb) az osztályát, a haverjait, de csípőből adta rá a választ, hogy "persze". Mindenesetre aznap nem foglalkoztam tovább a kérdéskörrel, de másnap és harmadnap is odaállt elém, hogy ő tényleg komolyan gondolja, át szeretne menni abba a suliba. Kicsit körüljártam a témát, kikértem az apja véleményét is, és úgy tűnt, hogy semmi gond nincs ezzel a lehetőséggel, meg kell próbálni. Én persze kapásból bepánikoltam, hogy ez túl gyors nekem. :D Én lelkileg arra készültem, hogy középiskoláig hozom-viszem a gyerekeket, és majd egyszer, sokára, önállóan fognak suliba járni, ha már nagyok. Az nem volt belekalkulálva az elméleteimbe, hogy egyik nap ott a kisfiam az oltalmamban, és egy hétre rá már önálló. :D Na, itt még nem tartunk, de, ha felveszik ide, akkor ide már önállóan fog járni. A Fehérvári és a Bocskai út közt van a suli, tehát közel Újbuda Központhoz. Tőlünk egy busszal, vagy átszállással is megközelíthető, attól függően, hogy a Fehérvári útról akar besétálni, vagy a Kosztolányiról. De ennyire még ne ugorjunk előre. Hétfőn egész nap próbáltam hívni az iskolát. De tényleg egész nap, ezerszer. Senki nem vette fel. Honlapon keresztül írtam egy rövid üzenetet, hogy keresem őket, nem érem el, visszahívást szeretnék kérni. Kedden egész nap hívtam őket, ugyanúgy nem értem el őket. Délután írtam egy hosszú emailt, hogy miért keresem őket, kik vagyunk, mit akarunk, miért akarjuk. Szerdán ugyanott tartottam, hogy semmi visszajelzés, semmi infó. Bence minden nap várta a híreket, és már kezdett elkenődni, hogy ebből semmi nem lesz, amilyen szerencséje van. Csütörtökön végre elértem őket, de akkor már Zsuzsi is rajta volt az ügyön, már Milán is szólt bent, már tippet is kaptam, hogy milyen időpontban próbáljak telefonálni. Az első és legfontosabb hír, hogy jelenleg még van hely az osztályban. Úgyhogy a legelső akadály elhárult. 1 vagy 2 hely van még, úgyhogy éppenhogy... Viszont, a következő 2 hétben tanári értékelések, félévi zárások, hasonlók lesznek, úgyhogy most nagyon nem érnek rá, kis türelmemet kérik. Az igazgató beszél majd az osztályfőnökkel, hogy mikor lenne alkalmas neki fogadni Bencét beszélgetésre, próbanapra, és majd visszajeleznek. Valószínűleg a 20-i héten, vagy utána. Úgyhogy, most várunk. Remélem más jelentkező nincs közben a sorban, és simán eljutunk a próbanapokig. És kölcsönös elégedettség esetén már kezdhetne is ott. Úgyhogy, még semmi nem biztos, de nagy az izgalom, és megvan rá az esély, hogy februártól már egy önállóan közlekedő nagyfiam lesz, és másik iskolában. Szorítson mindenki, hogy sikerüljön, mert Bence nagyon szeretné! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.