Hi!

Épp elfogyott a munkám, úgyhogy eszembe jutott, hogy akkor eltölthetném az időm egy kis blogírással. Nyilván több havi eseményt nem tudnék most megírni, úgyhogy csak úgy általánosságban beszámolok a jelen helyzetről.

A jelen helyzet ugye az, hogy még mindig a vírusos időszak közepén ülünk az érvényben lévő korlátozásokkal. Ez minket szerencsére továbbra sem érint nagyon. Én dolgozom, a gyerekek suliba járnak, megbetegedés nincs, és nem is volt a közvetlen környezetünkben. Ami ugye nincs, az a programok. De a 3 gyereknek ez annyira nem is hiányzik. Hét közben suli van, hétvégén pedig örülnek, hogy nincs semmi, és otthon vannak. Szükség esetén ugyanúgy leugrunk a Camponába venni valamit, vagy fodrászhoz; ha arról van szó, akkor nem lemegyünk, hanem rendelünk Mekit (vagy hozunk el a Camponából), és jó idő esetén így is lemennek a játszótérre, ha épp úgy tartja kedvük. Nyilván mozi, játszóház, hasonló programok nincsenek, de egy részéhez talán már nagyok is, 'mozizni' pedig tudnak otthon is, és még pattogatott kukoricát is csinálok. Úgyhogy semmi gondunk, nehézségünk, lelki bajunk nincs a fennálló helyzet miatt.

Na, akkor kezdem Bencével. A téli szünet előtt sokat fájt a suliban a feje, hányingere volt, stb. még azóta sem derült ki, hogy ezt stressz, oxigénhiány (keveset szellőztetnek + maszkban vannak), vagy a gyógyszer okozta. Most egy ideje nem adok neki gyógyszert, amit a pszichiáter felírt neki az ADHD miatt, mert ki akartam tapasztalni, hogy ez okozhatja-e. Viszont, Bence nem lát túl sok különbséget (és a tanár sem) a gyógyszeres és gyógyszermentes napjai közt, úgyhogy nem is fogja kapni. Feleslegesen ne szedje. Írtam a pszichiáternek, hogy mi a tapasztalat, és találjon ki mást, de még nem válaszolt.

A félévi bizije jó lett. 4 felett volt az átlaga. A fizika és matek 3-as olyan, hogy tudjuk mindketten, hogy ennyire jól nem tudja, de motivációképp megkapta a jegyet. A többi jegye teljesen reális. Sőt, valamiből úgy érezte, hogy ötösre tudná (pl biológia), de négyes lett, mert becsúszott valami hülyeség miatt rosszabb jegy is év közben. De ez csak azért érdekes, mert motivált, és vannak olyan tárgyak, ahol az a célja, hogy ötös legyen év végén. Mindenesetre a téli szünet óta úgy érzem, még nem rázódtunk vissza a tanulásba. A leckéket legszívesebben velem írja délután, ami valamilyen szinte tanulás is, de így a konkrét tanulásra nem jut este idő. Inkább csak dogákra készülünk külön, pedig minden nap kéne valamit tanulni. Egyelőre még nincs hátránya ebből, biztos azért vesszük ilyen lazán. Egyik nap váratlanul négyest hozott angolból órai feleletre, pedig egy szót se tanultunk rá. :)

További infók Bencéről, hogy még mindig egyre nagyobb, és erősebb. Minden nap edz otthon, mindig emelve a napi adagot. Felülés, fekvőtámasz, russian twist és húzodzkodás. És másfél hónap után is motivált és lelkes. Amikor bezárt az edzőterem, és nem tudtunk taekwondo-ra menni, akkor kerestünk egy thai box edzést a közelben. Oda járt egy ideig, de végül mégsem tetszett neki. Maga a sport igen, de az edzés nem. Túl sokan voltak, túl mélyvíz volt. Neki felépített edzésterv kellene. Megtanulni, begyakorolni szépen egymás után a dolgokat. Nem az, hogy egy óra erősítés, aztán irány a ring, és püföljétek egymást. Úgyhogy amikor azt abbahagyta, akkor kezdte az otthoni edzést. András bá mindig hívott minket edzeni az átmeneti új helyre, de a Soroksári utat nem tudtam bevállalni munka/suli után. 5-re átérni a délutáni forgalomban a Lágymányosin, stb.. Nem, az nem fért bele az életünkbe. Viszont, hívott most múlt héten is, hogy 3/4 6-tól van az edzés, menjünk már le megnézni, tök jó a terem. Vagyis igazából amiatt hívott, hogy beszélt az őrmezei konditeremmel, hogy, mint versenyzők, mehetnének-e edzeni, de a tulaj húzta a száját - gondolom csak miattunk nem akart kinyitni. Úgyhogy azt még mindig nem tudta elintézni. Na, és ennek kapcsán mondta, hogy gondoljuk át, hogy lejöjjünk a másik helyre. Meg is ígértem neki, és most kedden lementünk. Meglepő módon fél órán belül ott voltunk, de mondjuk így is egy órát vesz el a délutánunkból csak az autózás (+1,5 óra a teremben...), ami nagyon sok. Viszont, kiderült, hogy március 7-én övvizsga van. Na, ez viszont nagyon fontos, mert 2020-ban elmaradt a vizsga a karantén miatt, és nagyon régóta nem került új szín a gyerekek övére, amit főleg Bence hiányol. Úgyhogy most mindenképp le akar vizsgázni. Ami két dolgot jelent: 3 hete van felkészülni, ami iszonyat kevés; illetve muszáj lesz lemennünk edzésre heti 3-szor, ha ezt meg akarjuk csinálni. És meg akarjuk. Szombatonként is van edzés 9-től, de András bá felajánlotta, hogy ne akkorra menjünk, hanem utána, 11-re, és külön felkészítést tart nekünk. Úgyhogy most emiatt most nagyon örül, és lelkes mindenki. Mármint a szombati dolog miatt. A kedd-csütörtöki edzés nem tetszik nekik, de muszáj lesz. Sokan vannak nagyon, és túl ügyesek. :D Nem érzik magukat komfortosan a gyerekek, vágynak vissza a saját csapatukba. Sok a nagy, a felnőtt, vagy a túl pici. Mindegy, ez van, átmeneti dolog. Mi négyen tudunk párban dolgozni, nem kell közösködnünk, elvonulunk a tatami szélére. Úgyhogy a következő hetekben heti 3 edzésünk lesz.

Kincső. Kincsőnek kitűnő lett a félévi bizije, amiért nagyon megküzdött. Nem is állt mindenből ötösre, volt 1-2 tárgy, ahol 4,45 körül volt az átlaga, de a tanár megadta neki a jobb jegyet - mert abszolút megérdemelte. Sokat tanul, bár emiatt többször van konfliktusunk, mert ez sokszor éjszakába nyúló. Amikor hazaér, akkor neki suli utáni pihi kell, hogy majd ekkor-akkor elkezd tanulni, de aztán órákig tanul váratlanul. Volt, hogy negyed 11-kor feküdt le... 9 helyett. Ha pedig mondom neki, hogy szerintem így-úgy kéne csinálnia valamit, akkor mindig előkapja a de kitűnő lettem így is kártyát, hogy mondhatok bármit, ő jól menedzseli a dolgait. :D Még mindig az anime, a haverokkal való online játék/beszélgetés, és a rajzolás tölti ki a szabadidejét. Cserébe mostanában nem olvas. Mondjuk ezek mellett nem tudom, mikor lenne még arra is ideje. De most az olvasásnál fontosabb a barátaival töltött (online) idő, amit igazából megértek. Amúgy iszonyat kis csaj továbbra is, ami az egyedi öltözködésében nyilvánul meg. Már van saját stílusa, amire büszke. Nagyon határozott, karakán. Napi szinten tartja a kapcsolatot a tanárokkal is online. Kérdez, intézkedik, készül. Ppt-ket csinál, versenyekre ad be anyagot, vagy épp online versenyre jár. És nagyon öntudatos. Tegnap összeveszett a tesitanárral is, aki egy hármassal honorálta Kincső aznapi órai munkáját, miközben mindenki mást ötöst kapott. Pl. arra akarta kényszeríteni a lányom, hogy cipzározza fel a melegítőfelsőjét. Kincső meg nem így gondolta, és ennek hangot is adott. Meg annak is, hogy ő nem fog a hülye kidobóson rohangálni, neki abból már elege van, és fáradt. :D (Tehát, aki szaladgált az óra végi játékon, az ötös órai munkát kapott.) Kincső viszont lázad, és őt nem fogja megtörni a tanár - ahogy ő fogalmazott. :D  Hát, imádom. :) Jó, persze mondom neki, hogy ez nem így megy, azt kell csinálni, amit a tanár mond. Mert ez a dolgom, hogy ezt mondjam neki. Közben tudom, hogy úgysem fogja ezt csinálni, amit mondok, és ez így van jól. Büszke vagyok rá.

Levente. Hát, mit is mondhatnék, hogy ne úgy tűnjön, hogy csak szidom a gyereket. Hozza a szar jegyeket, nem tanul eleget. Hiába tanul, nem úgy, és nem annyit, ahogy kéne. Cserébe ez a legkevésbé sem feszélyezi őt. Jó, nyilván nem örül, meg szégyenli magát, de itt meg is áll a dolog. Nem lesz ettől késztetése arra, hogy megállás nélkül tanuljon, míg ki nem javítja. Azt hiszem 4,45 körül lett a félévi bizije, ami nem rossz így nézve, hogy most került felsőbe. Úgy nézve viszont pocsék, hogy 4,8 volt az osztályátlag... (Amit nem tudok értelmezni.) Igazából az a bajom, hogy többre lenne képes, de neki nincs rá igénye (még - remélem). Differenciálásra rendszeresen elfelejt elmenni, és egyre több időm megy el azzal is, hogy vele tanuljak. A jó hír, hogy az angolt imádja, és ott a nagydogákra is mindig ötöst kap. Az jól megy neki. És az nyilván fontosabb hosszú távon, mint az, hogy tud-e törtet bővíteni. A fő problémája az, hogy amíg korlátozások vannak, addig nincsenek délutáni szakkörök, és nem tud kosarazni járni, pedig nagyon-nagyon szeretne. Amúgy jól elvan a suliban, kiterjedt baráti köre van, és jól érzi magát. Ami fontos. De nekem nem elég. És ebből folyamatos konfliktusunk van.

Bár korlátozások vannak, az azért heti rendszerességű, hogy péntekenként +/- gyerekek vannak nálam. Hol Bence jön haza délután osztálytárssal, hol ő megy át máshoz, és ugyanez Levinél, bár ritkábban. Nem győzöm hordani haza pizzákat péntek délutánonként, akkora átjáróház van nálunk. De ez szintén normális, vagyis ennyi minimum kell az ő korukban. Néha Bencét Kelenvölgybe is hívják a játszóra a volt osztálytársak. De velük is lesz lehetősége találkozni innentől, mert ma arra az elhatározásra jutottam, hogy edzésnapokon anyuékhoz megyünk suli után, és onnan indulunk. Tőlük közelebb van, és nem megy el az idő még a Kelenvölgy-haza távval sem. Szóval, Bence heti kétszer Kelenvölgyben fog leszállni a buszról a játszótérnél, egyre szebb idő is lesz, és tuti tud majd találkozni a többiekkel. Úgyhogy ez is jó lesz.

És, akkor a végére hagytam a fő hírt: Leventének közeledik a szülinapja. Ő pedig mást sem akart (karácsonyra is csak ezt kérte), mint egy cicát. Nagyon-nagyon hosszú ideje folyamatos nyomás alá vagyok helyezve több frontról, hogy márpedig macska kell. Nos, hetek óta cicatulajdonosok vagyunk. :) Beléptem a Fb-on a létező összes macskás csoportba (amúgy félelmetesek, a legdurvább szektások az állatvédők - már kiléptem mindenhonnan), és néztem csendben a lehetőségeket. Az örökbefogadható macskákat. Hónapokig. Vártam az igazit. Egyik nap, amikor épp böngészgettem a cicákat, megkérdeztem Levit, hogy amúgy milyen macskára vágyna. Mert én vöröset gondoltam neki. :D Azt mondta, hogy fehéret szeretne, vagy cirmosat. Nos, a képen előttem épp egy fehér és cirmos keverék macska volt, és röhögtem is, hogy jöjjön már, nézze meg ezt. Mindkét kívánalomnak megfelel. Megnézte, és elkerekedett a szeme, hogy kész, a keresés befejezettnek tekinthető, ő kell neki. Ezt a macskát akarja. Hát, én még nem álltam erre készen, hiszem még csak január volt, még csak nézelődtem, ismerkedtem a gondolattal. De mit veszíthetek alapon írtam a nőnek, hogy érdekelne a cica. Azt a szomorú hírt közölte velem, hogy már van rá jelentkező, és másnap mennek érte. Megkértem, hogy jelezze, ha mégsem vinnék el, mert akkor minket érdekelne. Másnap ráírtam a nőre a biztonság kedvért, hogy elvitték-e a cicát, és mondta, hogy igen. Levikém szomorú volt. Harmadnap arra az üzenetre keltem, hogy a nő írt, hogy az új gazdinak megadta az elérhetőségemet, és jelentkezni fog, mert ott mégsem maradhat a cica, mert az egyik családtag durván allergiás lett rá. Ébredés után összekészültünk, csapatostul levonultunk az állatkereskedésbe mindent beszerezni, és a boltból egyből indultunk Tápiószecsőre (!) Levi macskájáért. Aki egy hang nélkül utazott velünk haza, majd otthon peckesen kisétált a hordozóból, és végigjárta a lakást. Félelem, aggódás, bármi nélkül. Első naptól kezdve simogatható, dorombol, és imádják a gyerekek. Minden nap alig várják, hogy hazaérjünk, mert Marci várja őket otthon. És játszanak vele, és dögönyözik, és minden nap elmondják, hogy olyan jó, hogy cica van otthon. És nekem sincs egy rossz szavam se rá. Szobatiszta, nem karmolja a bútort, nem kelt fel hajnalban, hogy éhes, semmi. Ritkán nyávog, és kis vékony hangja van. (Az egész nap hangosan nyávogó macskákat nem bírom; nagyon féltem, nehogy olyan kerüljön hozzánk.) Egy héten belül túlesett az ivartalanításon is, jövő héten kaphatja az első oltását. 8 hónap körüli fiatal cica. És gyönyörű, és cuki. És imádjuk.

A következő időszak remélhetőleg eseménytelenül fog telni. Áprilisban lesz tavaszi szünet, addig semmi extra. Addig kb ugyanaz fog történni, ami hónapok óta minden nap. Kincsővel szemészetre van időpontunk, illetve a havi fogszabályzás, ami fix. Más nincs a naptáramban a gyerekek kapcsán.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.