Hi!

Hát, ez a hetünk sem egy sikersztori még. Bence úgy el van még maradva a hiányzások miatt, hogy azt se tudjuk, mit tanuljunk. Nem tudjuk, hogy mikor írja a pótlásokat (több dogáról lemaradt), közben random röpik vannak, verset kell tanulni, új dogák jönnek... Pocsékul állunk. (Mármint nem csak időben, hanem eredményekben is.)

Kincső is hozott már egy random felelésről hármast, mert törire tanult, hogy abból felelések várhatók (nem őt szólították), cserébe magyarból volt felelés. Párban feleltették őket, a párja összes kérdésére tudta volna a választ, a sajátjaira meg csak hármasra. Kincső. Aki világ életében ötös volt magyarból. Aztán innen kell most feljönni, hogy hármassal kezd. Felsőbe lépett, bele kell rázódnia, hogy mindig, mindenre tanulni kell. Sokat, és folyamatosan. Ez most jó jelzés volt neki, hogy nem véletlenül szajkózom nekik(k).

Levente pedig úgy tűnik, hogy nekilátott tanulni idén végre, vegyesen hozza a négyeseket, ötösöket. Remélem, hogy még jobban rááll a tanulásra, ha látja az eredményét is. Levivel és Kincsővel annyit fogok tudni tanulni, hogy kikérdezem őket igény esetén. Illetve az angol házikban segítek, azt általában meg se tudják írni önállóan. Úgyhogy szép lassan rázódunk bele az évbe.

Idáig pedig csak egy esemény volt, a hétvégi főzőverseny. Ezen a hétvégén Süvinél lettek volna, de ez kötelező jellegű program volt, úgyhogy köztes megoldásként szombat délután 4-kor elvitte őket a programról, ami amúgy este 7-ig tartott. Mondjuk túl sokat nem tudok írni erről sem. Megérkeztünk 1 körül, és onnantól kb nem láttam a gyerekeket. Úgy óránként egyet, Bencét meg kb kétszer láttam egész délután. Mindenki ment a haverokkal jobbra-balra, én meg lézengtem az asztalok és bográcsok közt. Segíteni sem kellett sehol, ment minden nélkülem is. :) Kincsőék osztálya tárkonyos ragulevest készített, Leviék osztálya asszem bográcsgulyást, Bencéék osztálya pedig tortillát. Mondjuk az "osztálya" alatt azt értem, hogy a lelkes apukák, akik vállalták a séf szerepét. Mert gyerek nem volt a környéken. :D Mivel 4-kor eljöttünk, nem tudom, mi lett a végeredmény. Tortillát ettem, amikor elkészült, a leveseket meg biztos a zsűrizés után osztották; akkor már nem voltunk ott.

Mondjuk ehhez kapcsolódóan még azt érdemes megjegyeznem, hogy a főzőversenyre kellett készülni üdítővel, és házi készítésű akármivel (ne chips legyen). Én ugye rutinosan nem sütök semmit ilyen alkalmakra, mert süssön az, aki szeret/tud/van rá ideje/energiája/kedve. Ezek közül általában semelyikkel se rendelkezem. Semmikor. Na, de a lányom ezt a sütési "kedvet" nem tőlem örökölte, úgyhogy már napokkal előtte bevásárlólistával ácsorgott előttem, hogy ezt a hármat fogjuk sütni szombatra, menjünk bevásárolni... Na jó, igazából kettőt, a harmadik az apjának készült. Úgyhogy pénteken suli után vittem Kincsőt kozmetikushoz, onnan rohantunk vásárolni, onnan meg haza, sütni. Nem is ismertem magamra, amikor én este 10 után még egy adag tésztát gyúrtam be, hogy szombat reggel azt is megsüthessük. Úgyhogy ezzel ki is maxoltam minden főzőversennyel kapcsolatos tevékenységet.

Levi kitalálta, hogy focizni szeretne járni az osztálytársakkal. Én ennek nem örülök annyira, mert kedden és csütörtökön is menni kéne érte emiatt, és az a kevés (pl tanulásra fordítható)) szabadidőnk már nullára redukálódna. Meg Bence is akar járni még edzésre máshová. Körüljárjuk a témákat, aztán meglátjuk. Én nagyon nem ragaszkodom hozzá, mert a közelünkben nincs semmi.

Más említésre méltó (szerencsére) nem történt, most csak ezekről tudok beszámolni.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.