Hi!

Véget is ért az őszi szünet, és egy nagyon-nagyon hosszú november előtt állunk.

A szünetről kb annyit tudok megemlíteni, hogy Várgesztesre mentünk pár napra, és most nem voltak annyira jók a programok, mint nyár elején. Halloween-i programra mentünk volna, csak közben programváltozás volt, és ilyen reneszánsz korabeli tematikájú foglalkozások voltak főleg. Szerencsére volt egy tökfaragás is, meg azért mi kidíszítettük a szállást, úgyhogy volt ez is, az is. :) Mindennapos fürdés pl mindenképp. Ami nagyon tetszett a gyerekeknek, az az állatsimogató volt. Minden állatot elneveztek. :D Az abszolút favorit nálam mindenképp a nyuszi volt, de a fiúk inkább a Béla nevű kecskének örültek. (Aki természetesen nem Béla.) Sosem láttam még aranyfácánt. Külön meg kellett kérdeztem, hogy mi az a csodamadár ott, mert a párja (lány) egy kis fácánnak tűnik, de bizonytalan vagyok. :)

Első két napban csodás időnk volt, a másik két napban már esett. Első nap amúgy Tatán ebédeltünk, és megtaláltuk a gyerekek kedvenc éttermét. A Bacon Burgert. Levente élete legjobb hot dogját ette itt, Bence élete legnagyobb rántott sajtját, én meg egy tökéletes kis hamburgert. Ide majd még visszatérünk valamikor, közkívánatra.

Kincső részt vett ebben a pár napban a létező összes kézműves foglalkozáson, a fiúk csak a tökfaragáson és a reneszánsz beöltözős programon. Úgyhogy élvezték nagyon, máskor is szívesen jönnének ide, de abban megállapodtak, hogy a múltkori alkalom még jobb volt a programokkal. :)

A szünet hátralévő részét Velencén töltötték, és megnézték a moziban az Addams Family-t is.

Egyéb hírek: Levi megkapta a felső fogsorára is a fogszabályzót. Bence még mindig nem kaphat, talán tavasszal.

Voltunk Bencével a pénteki taekwondo edzésen, hogy készülhessen a bajnokságra. Másfél óra kemény edzés + verekedés. Megpróbálom tőle idézni a tapasztalatait, ahogy a haverjának mesélte telefonba "És hazajöttem sírni a sarokba, hogy kicsi vagyok és béna." Na jó, nem teljesen ezt, de ilyesmit. :) Edzés felénél már úgy fájt a lába, hogy a maradék időben fogösszeszorítva sántított, és szentül állította, hogy eltört a lába, és rá sem tud állni. Én úgy láttam, hogy nincs bedagadva, András bá meg csak legyintett, hogy jeges borogatás, jó lesz az, majd megszokod. :o :D Úgyhogy ilyen nehézségekkel küzdve, és abszolút kezdőként eléggé elkenődve jött ki, hogy még a zöld övesek is jobbak voltak nála. De volt egy egész hazautunk ezt megbeszélni, hogy senki nem úgy megy oda első alkalommal, hogy szétver mindenkit. És mindenkinek fáj. És alkalomról-alkalomra erősebbek, ügyesebbek, ellenállóbbak lesznek. És az eredményekért kő keményen meg kell dolgozni. Vérrel, verítékkel. A küzdősportok erről szólnak. Szóval, nagyon el volt kenődve, de most már nagyon várja a pénteket, hogy megint mehessen. Tegnap rendeltem neki protektort is a lábára, úgyhogy most már a fájdalom sem gátolhatja a mozgásban. A pénteki edzés ugye Kispesten van, úgyhogy oda nem mókás átjutni a XXII. kerületből péntek délután. Most nem is én fogom vinni, hanem apu, mert most pénteken nem fogok tudni hamar eljönni munkából.

Kincső pezseg ezerrel, megint elkezdett gitározni a suliban. Múltkor feladta, hogy nem neki való, de most úgy döntött, hogy megint nekiugrik a dolognak, és megtanul gitározni. Közben valami természetismeret projektmunkában van benne hete óta, készülnek valami versenyre. Arra még sokat kell majd tanulnia is. Ma szólt, hogy vissza fogja mondani a vers- és prózamondó versenyes jelentkezését, mert úgyis lámpalázas, és annyi tanulnivalója, egyéb dolga van, hogy neki már bele se fér az idejébe, hogy egy hosszú verset nekilásson megtanulni. Egyrészt csodálom, hogy 11 évesen már ennyi mindennel foglalkozik, másrészt csodálom, hogy már képes felmérni, hogy mennyit tud  vállalni egyszerre. És felállítja a fontossági sorrendet, és simán elengedi azt / nemet mond arra, ami nem fog beleférni. A jegyei eléggé változóak egyelőre, mert sok a dolog, sok a tanulnivaló, sok a váratlan röpi, felelés. De emiatt sem aggasztja magát, kb röhögve közli velem, ha kettest hoz... Szerencsére én sem aggasztom magam, de hivatalból mindig veszekszem vele egy sort. :D

Levike tök jó jegyeket hoz, és az angolra feküdt rá nagyon. Semmit nem tanul olyan jól, olyan alaposan, és olyan sokat, mint az angolt. Az kb úgy megy neki, hogy 20 pontból 22-t ér el a dogákban. :)

Jövő héten nyílt napok lesznek megint a suliban. A hátam közepére sem... Mondtam is Anettnak (munkatárs/szülőtárs), hogy szerintem idén már nem megyek. Hogy Levi tanára hogy tanít, tudom. Negyedik éve ő tanítja. Bence összes tanárát ismerem, bent vagyok minden fogadóórán, mindenen. Kincsőnél van egy tanár, aki érdekes lehet, de melóból eljönni egy 10-11 óra közt lévő órára.. köszi, nem. A tömött teremben ácsorogni a fal mellett 45 percen keresztül. Idáig is csak azért mentem be egy-egy órára, hogy a gyerekek érezzék a törődést. Na, de Anettől meg is kaptam, hogy ne vicceljek már, ezt "muszáj", higgyem el, hogy a tanárok igenis nézik, melyik gyerek anyja-apja van ott. Ne rajtam múljon, hogy... Remek. Vehetek ki egy nap szabit erre is. Úgyhogy még ez is lesz. Meg Kincsőnek természetismeret versenye, meg Bencének országos bajnoksága. Meg fogorvos, neurofeedback, színház. És nulla szabadnap, folyamatos tanulás. Jó sűrű hónapunk lesz.

Illetve közeledik Kincső szülinapja is, arra sincsenek még kész tervek. De ötletek sem. :D Szülinapi játszóházas bulit, stb-t már nem akarok tartani. Szerintem ki is nőtték. Majd konzultálok Kincsemmel, mit szeretne. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.