Hi

Az a helyzet, hogy mindig, amikor tudok írni, akkor bentről írok, mert itthon gépem sincs, de ugye most egy jó ideje itthon vagyok. Kvázi létezni sincs időm, nem hogy blogot írogatni...:/

Nagyon rég nem írtam, február végén utoljára. Nem sokra rá illett volna egy szép hosszú bejegyzést írnom nagyikáról, de odáig már nem jutottam el. :( Ő már nem kell hogy végigizgulja és szenvedje ezt a borzalmas karantént, mert március 3-án itt hagyott minket. Korábban sem biztos, hogy tudtam volna egy olyan bejegyzést írni erről, amit érdemelne, és most utólag sem vagyok biztos benne, hogy meg tudnék birkózni ezzel. Én mindenkinek azt mondom ezzel kapcsolatban - és tényleg így gondolom - hogy, bár hiányzik, és napi szinten itt van a gondolatinkban, nem szomorkodunk, hanem boldogok és hálásak vagyunk, hogy ilyen sokáig itt volt velünk. Amikor kiderült, hogy a kórházi kezelés se fog segíteni az állapotán, és onnantól állandó felügyeletre szorulna, ott elengedte az életet. De megadatott nekünk, hogy élete utolsó napján végig vele lehessünk, és széppé tehessük az utolsó óráit. Nem akarok, nem tudok most erről többet írni, míg róla regényeket tudnék. :) Egy hétre rá megvolt a temetése, már a vírusidőszakban, de még a karantén előtt. Gyönyörű időnk volt, szép temetése volt. Azóta is voltunk már kint a sírjánál a születésnapján. Pont egy hónappal a 90. szülinapja előtt volt a temetése.

Mi pedig több, mint egy hónapja karanténban vagyunk. Rettenetes sok időmbe és utánajárásomba telt február végén, hogy nem működött itthon rendesen a net. Csomószor ledobta a készülékeket wifiről, botrány volt. Már hetente hívtam ki a UPC szerelőit. Míg végre az egyiktől megtudtam egy mérés után, hogy a hálózat leterhelt a területünkön, kvázi ez nem lesz jobb. Tehát, szolgáltatót kellett cserélni. Kihívtam a Digit, akik végül megállapították, hogy nem tudják bekötni. (Mert bénák.) Aztán több menetben tárgyaltam a Telekommal, akik ugyanazt a problémát pikkpakk meg tudták oldani. Még beszereztem tőlük egy jelerősítőt is, és váratlanul átvittem hozzájuk a 3 gyerek telefonszámát, immár szerződéssel. :) De most utólag összeteszem a két kezem, hogy folyamatosan jártam utána, hetente vettem ki fél szabadnapokat, folyamatosan jártak hozzánk a szerelők, én jártam ügyfélszolgálatokra... mert, ha az nem intézem el március elején (temetés utáni nap volt az új bekötés), akkor most nem tudom, hogy tanulna itthon 3 gyerek a nem működő net mellett....

Szóval, itthon vagyunk nagyon sok ideje. Én is. Kaptam egy céges laptopot egy hét után (karanténhoz képest), azóta én is folyamatosan itthon vagyok velük. Levit beköltöztettem az asztalomhoz a hálóba, Bence a gépénél, és Kincső is a szobájában tanul. Az első hetek borzasztó rosszak voltak. Fejetlenség, és átláthatatlan mennyiségű anyag. Minden tanár rém lelkes volt, és azt se tudták, mivel örvendeztessenek meg minket hirtelen. Kreativitásuk nem ismert határt. Mindent IS kaptunk tőlük. Nekem az első két hetem azzal telt, hogy reggel 8-tól estig szaladgáltam a három gyerek és a melóm közt. Magyarán reggeltől estig dolgoztam. És, mivel mindenki itthon volt, az egész napos tanulás+meló mellett ne feledkezzünk meg a kajakészítésről. Egyéb háztartási munkákról. Pár hét alatt jutottam el oda, hogy kimerültem, de ájulásig. Szó szerint. Mentem egyik szobából a másikba, és megszédültem, összeestem. 4 napon át kóvályogtam, minden szabad pillanatomban feküdnöm kellett. Napi szinten kerültem agyvérzés állapotába, többször is. Szörnyű, tényleg szörnyű. Tönkreteszi az embert ez az állapot. Nem lehet 3 gyerekkel tanulni, dolgozni, és háztartást vezetni egyszerre. Aztán jött egy bő hét pihi, mert tavaszi szünet volt. Közben Bencénél végre bevezették az online tanulást, és onnantól minden egyszerűbb lett.

Bencének van napi három rövid online órája. Nem 45 perces, inkább max fél órás. Hiszen nem megy el az idő mindennel, mint egy osztálynyi gyerek mellett, kvázi ezek szerint ennyi idő alatt is le lehet adni az anyagot. De tegyük hozzá, hogy Bence új iskolája pont arról szól, hogy nem a gyerekek leterhelése a cél. A napi 3 online órát úgy értem, hogy nincs mellette más. Felesleges töltelékek nincsenek, minden tantárgyból max két óra van a héten, nem a kötelező 4 mondjuk. Mondhatni, hogy Bence délre kész van a tanulással, a házikkal együtt. És egy hónap után már egész szépen dolgozik önállóan. Én már csak átnézem amit csinál, szólok, mit kell javítani, szükség esetén segítek neki. De az első hetek nem így néztek ki... Folyamatosan dolgoztam fel vele a kiadott anyagot, és kb akkor álltam fel mellőle, ha Levihez kellett átülnöm, vagy telefonom volt. Vagy halaszthatatlan munkám.

Kincső első naptól önállóan tanul. Be se kellett tanítani, fél pillanat alatt átlátta a Teams-et (minden gyerekem abban dolgozik). Róla még azt is merném mondani, hogy élvezi, hiszen minden csinálhat úgy, ahogy ő akarja, annyi ideig, amíg ő akarja, és nem szól be neki senki (tanár). :D Ennek megfelelően reggeltől estig tanul. Szó szerint. De ez azért van, mert egy feladaton órákig ül. Nyilván nem matekpéldára gondolok, hanem egy rajzra, egy órai anyag füzetbe másolásáról (illusztrációkkal), stb. Igényesen, szépen, pontosan vezet mindent, nem siet vele sehová. Művészeti témájú beadandókon napokig ül. Néha újrakezdi, hogy mégsem tetszik neki. Ő kb napi kétszer kér tőlem 2 percnyi segítséget, mert nem ért egy feladatot angolban, vagy matekban. Szerintem nagyon sok leckét kap ő is, néha van 1-1 online órája, minden más önállóan feldolgozós. De neki ez nem gond. Még így sem, hogy sokszor estig a gép előtt ül.

Levente még nem alkalmas az önálló tanulásra, önálló anyagfeldolgozásra. Bence sem, de neki már nem is kell, mióta online órák vannak. Tehát, most már leginkább csak Levit felügyelem. Brutál mennyiségű anyagot kap ő is. Naponta szidom a kedvenc tanárnője anyját. Nem keveset. Mert Ildikó néni miatt pusztulok bele leginkább a karanténba. Szóval, itt kőkeményen, ha napi 6 óra van, 6 órai anyagból jön feldolgozandó. Órai anyag + házi. Mindenből. Ének, tesi, etika, minden. Differenciálás. NAPKÖZI!! Mindenből. És, ami a tanárnő szerint 45 perc, az Leventénél alsó hangon másfél óra. Átlag. Volt az már 4 óra is igazából. Már 3 tantárgyon túl kéne lenni, mire ő eggyel végez. Mert ő nem olyan összeszedett. Meg nem érdekli. Meg túl akar esni rajta. Meg nem koncentrál. Elterelődik a figyelme, és nem veszi észre, hogy fél órája a falat bámulja. Éééés rettenetesen lassan ír. Szerencsére semmit nem bíznak a véletlenre, és az órai anyaghoz tartozik, hogy a tankönyvekből szövegeket másoljanak a füzetbe. Ami másnak 5 perc, az Leventének fél óra. Szóval, teljesen normális nálunk, hogy reggel 8-kor leül a gép elé, (suliban végezne 2-re, van egy óra leckeírás napköziben, aztán fél 4-kor elhozom), és 6-kor még nincs kész. Vagy este 8-kor még én nézek át gyorsan valamit. Napi kb 2 óra szünet mindig van dél és 2 közt (én adom nekik, nem a tanár), és majd' minden nap elmegyünk egy órára sétálni. Kivéve, amikor (online) taekwondo edzés van aznap. Szóval, a tanárok nem fogják fel, hogy nem minden gyerek alkalmas arra, hogy napi 6 órányi tantárgyat önállóan feldolgozzon. Pl 4 A4 oldalban kaptuk meg énekből a Háry János operáról a tudnivalókat, és mi belőle a feladat. (Több órányi meló.) Negyedikes alsós gyereknek... Önállóan dolgozza fel az operát. Tánc és dráma tantárgy: gyűjtőmunka a skót néptáncokról (de mellette amúgy 6 link is, és több oldalnyi szöveg, amiből szintén tájékozódhatnak.) Annyi jópofa linket, és játékos feladatot küldenek hozzá ("jó szórakozást!" kísérőszöveggel), hogy egy óra anyagot kb 3 óra alatt le is tudhatnának, ha mindent végignéznének, végigjátszanának. Komolyan nem értem, mit gondolnak. A másik meg, hogy az egy dolog, hogy a szerencsétlen gyerek önállóan nem tudja feldolgozni a tananyagot, hogy tankönyvből megtanuljon kétjegyűvel osztani, de ott vannak a szülők, pl én, akik nem vagyunk tanárnők. És nem csak azért, mert nem érünk rá (pl én). Hanem simán alkalmatlan vagyok rá. Türelmetlen. Már két perc után veszekszem vele, hogy mit nem ért, mert fel vagyok pörögve. Szerintem tök érthető a feladat, és már rég Bencének kéne segítenem, sehogy nem állok munkával, és még fel se tettem az ebédet, és nem lesz kész időre.. és jajj, elfelejtettem felteregetni, amit reggel bedobtam mosásba. Nem, így nem lehet. Szóval, már van 1-1 online órája. Idáig csak az angol volt online, de most már napi egyszer az ofő is valamit így ad le. Kérdésem: ha erre megvan a lehetőség, akkor miért kell bármit önállóan feldolgozni itthon, miért nincs minden óra online??? És, amíg ott ülnek az óráikon, én addig nyugodtan tudok dolgozni, és délutánra nyugi van, max egy óra leckeírás. De nem így van. Szóval, a helyzet jobb, mint az elején, de az ideálistól még nagyon messze van. Bencéék már elérték az ideálisat. Kincsőnéknél is szar a helyzet, de Kincső azt tudja kezelni, tud önállóan dolgozni, beosztja magának, stb. Leventénél, ahogy mondtam, naponta küldözgetem melegebb éghajlata a tanárokat, minden felmenőjükkel együtt. Tényleg mindent megtesznek, de ne tegyenek meg már mindent. Csak a kötelező minimumot... Most szombaton ökonap lett volna a suliban. Helyette reggel 8-kor online angolóra, és online ofős valami óra volt egyszerre. :o Szombaton, reggel 8-kor. Kinek akarnak bizonyítani? Miért nem lehet elengedni a szombatot? Vagy fakultatívvá tenni? Vagy délután foglalkozni vele? Senki más gyerekről és suliról nem tudok, ahol oktatás lett volna. Reggel 8-tól...

A másik bajom meg, a háztartás. Idáig egész nap nem voltunk itthon, mindenki suliban, melóban evett. Két és fél hét alatt már elment annyi pénzem kajára, amit egy hónapban szoktam költeni bevásárlásra. És szerintem az nincs is benne, ha heti egyszer leugrom nekik Mekit venni. Vagy melóból hozok pizzát (ingyen). Minden nap megy a mosogatógép. Ez mondjuk heti 1-2-szer szokott, hétvégén. Egész nap be van kapcsolva 4 gép, és a többi eletronika. Olyan közüzemi számlák lesznek itt, hogy öröm lesz nézni. És én még annak örültem, hogy nem kell majd többször tankolnom a hónapban. :D Jelentem, tévedtem. Többször szeretnék tankolni, és mindent vissza. Egy hónap után megpróbáltam rábeszélni a gyerekeket arra, hogy rendeljünk ebédet valahonnan egész hétre. Az is nagyon sok pénz, de tervezhetőbb. Talán még jobban ki is jönnék. Le lettem szavazva. Nekik ilyen rendelt kaja nem kell, főzzek én. Szerintem 4 féle kaján élünk másfél hónapja, de nekik az jó. Az tuti, hogy 3 féle levest esznek felváltva. És azt sem értem, hogy baromi sok pénzért bevásárolok két hétre, hogy ne kelljen gyakran emberek közé menni, és egy hét múlva már nem tudok miből főzni, addigra minden elfogy. A mirelitről is.

Ennek kapcsán jut eszembe, hogy Bence túlnőtte Kincsőt, aki évek óta magasabb nála. Mivel Kincső is növésben van nyilván, ezért úgy tudom kb érzékeltetni, hogy Bence hirtelen nőtt 4 centit, mert a -2 +2-be ment át Kincsőhöz képest. És ennek eredményeképp stria alakult ki a derekán hátul, mert a kötőszövet nem tud olyan ütemben nyúlni, mint a bőr. :/ És ez így egyik napról a másikra. Egyik nap semmi, másik nap meg nézem, hogy mitől csíkos a háta, mi nyomta meg, min feküdt. További csíkokat megelőzendő mától kollagént kap, minden nap. Én is szedem sok ideje, van itthon mindig, és mostantól ketten fogyasztjuk. Belekeverem neki a reggeli banánturmixba. Meg vettem neki Magne B6-ot. Meg krémet akartam csinálni neki, de épp "Rögtön jövök" volt kiírva a drogéria ajtajára, mikor lementem a Camponába, úgyhogy nem tudtam hozzávalókat szerezni. Majd legközelebb, csak ritkán járok oda. De havi egyszer muszáj DM-be menni, most is azért jártam arra.

Amúgy jól el vagyunk látva, biztonságban érzem magunkat. A gyerekek amúgy se mennek emberek közé, én meg ritkán, beöltözve. Van több féle maszkom, van gumikesztyűm (mindig van, mindig veszek 100-as csomagot, mert takarításhoz, kerti munkához is szoktam használni. Persze, ha elfogy, akkor gondban leszek). Van itthon virucid folyékony szappanom, mert az is volt itthon. Gyerekeim vannak, benyalnak néha valami vírust, amikor fertőtleníteni kell. Alapfelszereltség itthon. Ahogy a Dettol, Sanytol, Domestos, Florasept, és társaik is. Mint mondtam, vírusos gyerekek szoktak itthon lenni, és a vécédeszkától az ajtófélfáig fertőtlenítenem kell mindent. :) Alapfelszereltség. Szappanunk is van mindig... Kis kézfertőtlenítőt kaptam a főnökömtől pár darabot (mindenkinek egyet), és azóta új, nagy kiszerelésű fertőtlenítős gél is van már itthon. Ja, igazából a maszk és a gél csak az új beszerzés, minden  más alapból volt itthon. Szóval, ha emberek közé megyek - azaz vásárolni, akkor maszk, gumikesztyű fel, ha elhagyom a területet, gumikesztyű kuka, fertőtlenítő elő. De ruhát nem dobok mosásba, és cipőt sem hagyok a lépcsőházban, mint sokan, akik a mai napig járnak dolgozni hivatalba az ismerősök közül. Nem pánikolok, csak betartom az alapvető higiéniai előírásokat. Jól vagyunk, és se a közeli, se a távoli ismeretségi körben nem tudunk megbetegedésről. Ami nagyon remélem, hogy így is marad.

A napi kb 1 órás kiruccanásaink sem izgalmasak egészségügyi szempontból. Elindulunk jobbra, vagy balra, kedvünktől függően. Végigrollerezik a környező kis utcákat. Sétálnak, bicikliznek mások is, de tömeg nincs, simán lehet tartani a kötelező távolságot, míg elmegyünk valaki mellett. Már elég jó helyismerettel rendelkeznek a telepen, már nem tudnának eltévedni, úgyhogy ez is pozitív hozadéka a karanténnak. :) Bencének szeptembertől meg újra meg kell tanulnia, hogy jut el suliba. :D

A gyerekek elvannak a karanténban, hiszen a szabadidejükben online játszanak a barátaikkal. Tehát, mondhatni napi szinten tartják a kapcsolatot a külvilággal. És sok gyerekről van szó. Még beosztás is van néha, hogy bocsi, de ma nem veletek játszunk, mert ma a többiekkel. De negatív dologként mindig csak ezt tudják megjegyezni, hogy az hiányzik a normális sulis oktatásból, hogy nem tudnak találkozni a többiekkel. Én annyit, hogy nem kell 6-kor kelnem. Most 7-kor kelek...

Úgyhogy, ez a helyzet mostanában felénk. Nekem egyre sűrűbben jár a fejemben, hogy valószínűleg felessel és Xanax-szal kéne indítani már a reggelt, de igazából nem tudom, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni nyári szünetig. A gyerekek meg köszönik, jól vannak. Sajnos nincs megoldás, mindenkinek más miatt rossz a karantén, de igazából annyira nem akarok panaszkodni. Munkám van (de még mennyi...), egészségesek vagyunk, a szeretteink egészségesek, és megvan mindenünk. Majd túl leszünk ezen is, és remélhetőleg sok pozitív hozadékkal. Btw, a 40. szülinapom elmaradt lényegében. Nagyon várom a pótlását, amint vége van a karanténnak, és a vírusnak! :D

Vigyázzon mindenki magára, és ígérem/remélem, nem két hónap múlva jelentkezem megint. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.