Hi!

Próbálok most visszamenőleg minden fontosat megírni, de a szokásos helyzet van... reggel 8-kor leülök a géphez melóban, és 3 után úgy állok fel előle, hogy készen se vagyok minden munkával, és a gép előtt ebédeltem, úgyhogy semmi időm nincs írni.

Kezdem a fontos témával, Bence suliváltásával. Lassan egy hónapja írtam erről utoljára, azóta sok minden történt. Ott hagytam abba a sztorit, hogy kaptunk időpontot személyes beszélgetésre. Azon meg is jelentünk időben, és megismerhettük az iskola épületét, az osztályfőnököt, és az igazgatónőt. A suli épülete egy nagyon régi ház, aminek a felső két szintjét megvette az iskola, bár a földszinten van a gazdasági iroda, a tornaterem, és azt hiszem az informatikaterem is. Ezt csak azért lényeges így külön megemlíteni, mert 1-2 lakás is van még a házban. :D Gondolom, ott idősek laknak, és már nem akartak elköltözni onnan, nem adták el a lakásukat. A ház belülről nagyon lepusztult és büdös, Bence rendesen meg is volt lepődve, hogy ez az iskola, komolyan ez az, és ide járnak a gyerekek, mint szuper suliba? :D De az iskola része az fel van újítva rendesen, és lényegében oda megy, nem a lépcsőházba. Az osztályfőnök és az igazgatónő is kedves volt, leginkább Bencét kérdezték, úgyhogy első körben pozitív élményekkel távoztunk. Illetve Bence kapott próbanapokra lehetőséget február elejére. A három napból amúgy négy lett, mert keddtől csütörtökig lett volna, de pénteken moziba ment az osztály, és arra is szerették volna Bencét vinni. Egyrészt, hogy ne maradjon le erről a programról, másrészt, hogy akkor megnézik külsős programon is, hogy rendben van-e (a viselkedése mondjuk). Amúgy mind a három napon volt valami konfliktushelyzet, amibe belefolyt Bence, emiatt kicsit aggódtunk. Első nap az egyik osztálytárs nekiment Bence haverjának, és Bence választotta szét őket. Tehát, épp első napon verekedésbe csöppent. Amiből ugye végső soron annyit érzékel egy tanár, hogy az új gyerek benne volt egy konfliktusban. Második nap tesin plank mérés volt. A tanár a stopperórát nézte, épp Milán mérte, amikor egy osztálytárs úgy döntött, hogy nekilát csikizni Milán talpát. Bence felállt, odament a gyerekhez, és elhúzta őt Milántól. Ugye, ebből a tanár hirtelen annyit lát, hogy az egyik gyerek nem ül a helyén, és a másikat pakolja odébb. A magyarázkodás ugye meg mindig magyarázkodás. Harmadik nap meg összeveszett valakivel talán, de igazából ugye arról van szó, hogy az új gyereket mindig kóstolgatják az osztálytársak. De aztán ki is békültek. Az osztálytársak nagy részével jóban van, 3 gyereket nagyon szeret, és pár semleges van, azokkal még nem is beszélt. Vele együtt 14 fő lesz az osztálylétszám amúgy. Van 2-3 problémásabb gyerek - magatartásilag - de azok is jóban vannak Bencével, szeretik, már első nap összehaverkodtak. Úgyhogy összességében ilyen szinten nincs gond, Bence amúgy is könnyen barátkozik és alkalmazkodik. És hülyék mindenhol vannak, az is kikerülhetetlen. Ami pedig az oktatást illeti: első nap tetszettek neki az órák és a tanárok, kivéve az angoltanár. De harmadik napra vele is összebarátkozott, már vele sincs baja. Azt hiszem második nap nagyon büszkén jött haza, hogy csak két gyereknek volt hibátlan a matek házija (btw, nem is volt kész mindenkinek), és az egyik tökéletes matek házi az övé volt, a másik a kitűnő tanuló kislányé. Amúgy nyilván együtt írtuk a házit, de legalább mi rendesen foglalkoztunk vele. A régi suliból még sosem jött haza büszkén, hogy valamiben a legjobb volt, úgyhogy ez igazán nagy élmény volt neki. :) Nekem nagyon tetszenek a könyvek, amikből tanulnak. Sokkal átláthatóbbak, érhetőbbek, logikailag jobban felépítettek. Mondjuk nem volt alkalmam minden könyvet átnézni még, de a matek és angol sokkal jobb, mint, amiből idáig tanult. Amúgy tökéletes suli nyilván nincs. Mindennek megvan az előnye, és a hátránya is. Ennek a sulinak szar az épülete, kevés a gyerek. A másik suli igazi iskola, hatalmas közösséggel. Itt kicsit a tornaterem, és nincs digitális tábla. Viszont van kis osztálylétszám, és olyan tanítás, ami motiválja a gyerekeket, szeretnek iskolába járni, és látják az eredményét a befektetett munkájuknak. Én amiatt támogattam végül ezt az iskolaváltási lehetőséget, hogy Bencének legyen két éve arra, hogy kikerüljön a 6 éves nyomorból, hogy ő alkalmatlan, hülye, minek tanul, úgysem megy, bármennyit készül, ő az utolsó, stb. Itt lenne két éve arra, hogy lelkileg megerősödjön, önbizalma legyen, sikerélménye, és minden olyan tanulással kapcsolatos pozitív dolgot megtapasztaljon, amire még sosem volt lehetősége, amióta iskolába jár. Két év elég kell legyen arra - mondhatni utolsó pillanat - hogy a továbbtanulás előtt 180 fokos fordulatot vegyen a hozzáállása, motivációja a tanuláshoz. 

Na, de amúgy nem ment minden simán. A három próbanap után csütörtök délutánra voltam hivatalos a suliba, és arra számítottam, hogy pénteken elbúcsúzik a régi osztályától, és következő hétfőn kezdhet Bence. Csütörtökön azt mondták helyette, hogy pénteken is menjen még be a mozi miatt, és beszéljük meg a dolgokat péntek délután. Péntek délután felhívtak, hogy ne menjek be, mert megbetegedett az igazgatónő, nincs bent, és a megbeszéléshez, döntéshez, aláírásokhoz, mindenhez kell. Ő (az osztályfőnök) többet nem mondhat, hétfőn érdeklődjek. Pokoli hétvégénk volt. Ahogy teltek a napok, úgy fogyott a remény, és Bence már bele volt betegedve, hogy tuti azért nincs még infó, mert nem akarják felvenni. Én ugyanúgy bizonytalanságban voltam tartva, de próbáltam tartani benne a lelket, hogy nem lesz semmi gond. Hétfőn telefonáltam, de visszajelzett az ofő sms-ben, hogy értekezlet és ellenőrzés van náluk, majd nemsokára hív. Ez a nemsokára konkrétan 3 óra múlva volt, amikor már a kezem reszketett az idegtől. Bencének se tudtam mit mondani, aki várta a híreket suli után, és ott tipródtam, hogy várjak az ofő hívására, vagy hívjam megint, vagy mi legyen. Szóval, fél 5 körül jött a hívás. Nem jó, de nem tragikus hírekkel. Úgy döntöttek, hogy mostantól csak úgy vesznek fel gyereket a suliba, hogy friss szakvéleménnyel a kézben. Ezt úgy kell érteni, hogy sokszor megszívták azzal, hogy felvették a papíros gyereket, a szülők megígérték, hogy elmennek friss szakvéleményt beszerezni, és aztán ez nem valósult meg. Nekik pedig tudni kell, hogyan kell fejleszteni a diákot, hogyan kell tanulni vele, milyen segítséget kell kapnia dogánál, mit kell figyelembe venni osztályzásnál, stb. Hozzáteszem, ez mind benne van a legutóbbi szakvéleményében, amit megküldtem nekik már jelentkezéskor, és az első megbeszélésünkön is átnéztük, átbeszéltük. Tény, hogy az 2 éves doksi, de 2020/21 tanévben kell mennie legközelebb felülvizsgálatra. És, 2 év alatt mindig javul, nem romlik, úgyhogy az a szakvélemény jó alap. Na mindegy, nekik friss és új kell, és vadaskerti. Nem nevelési tanácsadós, mert a Vadaskert Alapítvány a legjobb. Bencét megnyugtattam a hívás után, hogy a jó hír, hogy nincs elutasítva, de még pár hetet csúszik a kezdése, mert szakvélemény kell előbb. Aztán felhívtam a Vadaskert Alapítványt, és itt kezdődött a pár napos kálváriám, ami eléggé kikészített. Szóval, a Vadaskertben azt mondták, hogy először is orvosi beutaló kell, és online jelentkezni időpontért - mellesleg most osztanak időpontokat április közepére. Itt a stresszintmérőm kiakadt az okosórámon. Tehát, ha kapunk időpontot április közepére, végére, akkor még egy hónap legalább, mire a kezünkben lesz a szakvélemény, azaz csak jövőre kezdhet. Ezt nem mondhatom meg Bencének, mert világ vége lesz. Hát, innen a következő 1-2 napban minden követ megmozgattam minden fórumon, magánorvosokat kerestem ajánlásra, helyi szakembereket, írtam mindenféle vadaskerti orvosnak könyörgő levelet korai időpontért (vissza se válaszoltak), és írtam egy hosszadalmas levelet az igazgatónőnek. 2-3 nap folyamatos idegeskedés és ügyintézés után váratlanul felhívott Bence leendő osztályfőnöke, és azt mondta, hogy megbeszélték az igazgatónővel, hogy Bence február 24-én kezdhet (igen, jövő hétfő!!), és most pénteken menjek be a hivatalos dolgokat elintézni ezzel kapcsolatban, és aláírni, hogy vállalom, hogy elviszem Bencét felülvizsgálatra. Hát, szerintem kívülről is lehetett hallani, hogy mekkora kő esett le a szívemről. Hívtam is Bencét, amint tudtam, és olyan, de olyan boldog volt, hogy elmondani nem tudom. :D Kisebb kellemetlenség is volt már ebből a Kelensuliban, hogy mindenki azt hitte, hogy megy át egyből a másik suliba a próbanapok után, el is búcsúztatták, aztán mégis náluk ragadt. De legalább még részt tudott venni a farsangi mulatságon.

Most viszont dolgozom tovább, és a többi eseményt másik posztban írom meg máskor.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.