Hi

Az a helyzet, hogy mindig, amikor tudok írni, akkor bentről írok, mert itthon gépem sincs, de ugye most egy jó ideje itthon vagyok. Kvázi létezni sincs időm, nem hogy blogot írogatni...:/

Nagyon rég nem írtam, február végén utoljára. Nem sokra rá illett volna egy szép hosszú bejegyzést írnom nagyikáról, de odáig már nem jutottam el. :( Ő már nem kell hogy végigizgulja és szenvedje ezt a borzalmas karantént, mert március 3-án itt hagyott minket. Korábban sem biztos, hogy tudtam volna egy olyan bejegyzést írni erről, amit érdemelne, és most utólag sem vagyok biztos benne, hogy meg tudnék birkózni ezzel. Én mindenkinek azt mondom ezzel kapcsolatban - és tényleg így gondolom - hogy, bár hiányzik, és napi szinten itt van a gondolatinkban, nem szomorkodunk, hanem boldogok és hálásak vagyunk, hogy ilyen sokáig itt volt velünk. Amikor kiderült, hogy a kórházi kezelés se fog segíteni az állapotán, és onnantól állandó felügyeletre szorulna, ott elengedte az életet. De megadatott nekünk, hogy élete utolsó napján végig vele lehessünk, és széppé tehessük az utolsó óráit. Nem akarok, nem tudok most erről többet írni, míg róla regényeket tudnék. :) Egy hétre rá megvolt a temetése, már a vírusidőszakban, de még a karantén előtt. Gyönyörű időnk volt, szép temetése volt. Azóta is voltunk már kint a sírjánál a születésnapján. Pont egy hónappal a 90. szülinapja előtt volt a temetése.

Mi pedig több, mint egy hónapja karanténban vagyunk. Rettenetes sok időmbe és utánajárásomba telt február végén, hogy nem működött itthon rendesen a net. Csomószor ledobta a készülékeket wifiről, botrány volt. Már hetente hívtam ki a UPC szerelőit. Míg végre az egyiktől megtudtam egy mérés után, hogy a hálózat leterhelt a területünkön, kvázi ez nem lesz jobb. Tehát, szolgáltatót kellett cserélni. Kihívtam a Digit, akik végül megállapították, hogy nem tudják bekötni. (Mert bénák.) Aztán több menetben tárgyaltam a Telekommal, akik ugyanazt a problémát pikkpakk meg tudták oldani. Még beszereztem tőlük egy jelerősítőt is, és váratlanul átvittem hozzájuk a 3 gyerek telefonszámát, immár szerződéssel. :) De most utólag összeteszem a két kezem, hogy folyamatosan jártam utána, hetente vettem ki fél szabadnapokat, folyamatosan jártak hozzánk a szerelők, én jártam ügyfélszolgálatokra... mert, ha az nem intézem el március elején (temetés utáni nap volt az új bekötés), akkor most nem tudom, hogy tanulna itthon 3 gyerek a nem működő net mellett....

Szóval, itthon vagyunk nagyon sok ideje. Én is. Kaptam egy céges laptopot egy hét után (karanténhoz képest), azóta én is folyamatosan itthon vagyok velük. Levit beköltöztettem az asztalomhoz a hálóba, Bence a gépénél, és Kincső is a szobájában tanul. Az első hetek borzasztó rosszak voltak. Fejetlenség, és átláthatatlan mennyiségű anyag. Minden tanár rém lelkes volt, és azt se tudták, mivel örvendeztessenek meg minket hirtelen. Kreativitásuk nem ismert határt. Mindent IS kaptunk tőlük. Nekem az első két hetem azzal telt, hogy reggel 8-tól estig szaladgáltam a három gyerek és a melóm közt. Magyarán reggeltől estig dolgoztam. És, mivel mindenki itthon volt, az egész napos tanulás+meló mellett ne feledkezzünk meg a kajakészítésről. Egyéb háztartási munkákról. Pár hét alatt jutottam el oda, hogy kimerültem, de ájulásig. Szó szerint. Mentem egyik szobából a másikba, és megszédültem, összeestem. 4 napon át kóvályogtam, minden szabad pillanatomban feküdnöm kellett. Napi szinten kerültem agyvérzés állapotába, többször is. Szörnyű, tényleg szörnyű. Tönkreteszi az embert ez az állapot. Nem lehet 3 gyerekkel tanulni, dolgozni, és háztartást vezetni egyszerre. Aztán jött egy bő hét pihi, mert tavaszi szünet volt. Közben Bencénél végre bevezették az online tanulást, és onnantól minden egyszerűbb lett.

Bencének van napi három rövid online órája. Nem 45 perces, inkább max fél órás. Hiszen nem megy el az idő mindennel, mint egy osztálynyi gyerek mellett, kvázi ezek szerint ennyi idő alatt is le lehet adni az anyagot. De tegyük hozzá, hogy Bence új iskolája pont arról szól, hogy nem a gyerekek leterhelése a cél. A napi 3 online órát úgy értem, hogy nincs mellette más. Felesleges töltelékek nincsenek, minden tantárgyból max két óra van a héten, nem a kötelező 4 mondjuk. Mondhatni, hogy Bence délre kész van a tanulással, a házikkal együtt. És egy hónap után már egész szépen dolgozik önállóan. Én már csak átnézem amit csinál, szólok, mit kell javítani, szükség esetén segítek neki. De az első hetek nem így néztek ki... Folyamatosan dolgoztam fel vele a kiadott anyagot, és kb akkor álltam fel mellőle, ha Levihez kellett átülnöm, vagy telefonom volt. Vagy halaszthatatlan munkám.

Kincső első naptól önállóan tanul. Be se kellett tanítani, fél pillanat alatt átlátta a Teams-et (minden gyerekem abban dolgozik). Róla még azt is merném mondani, hogy élvezi, hiszen minden csinálhat úgy, ahogy ő akarja, annyi ideig, amíg ő akarja, és nem szól be neki senki (tanár). :D Ennek megfelelően reggeltől estig tanul. Szó szerint. De ez azért van, mert egy feladaton órákig ül. Nyilván nem matekpéldára gondolok, hanem egy rajzra, egy órai anyag füzetbe másolásáról (illusztrációkkal), stb. Igényesen, szépen, pontosan vezet mindent, nem siet vele sehová. Művészeti témájú beadandókon napokig ül. Néha újrakezdi, hogy mégsem tetszik neki. Ő kb napi kétszer kér tőlem 2 percnyi segítséget, mert nem ért egy feladatot angolban, vagy matekban. Szerintem nagyon sok leckét kap ő is, néha van 1-1 online órája, minden más önállóan feldolgozós. De neki ez nem gond. Még így sem, hogy sokszor estig a gép előtt ül.

Levente még nem alkalmas az önálló tanulásra, önálló anyagfeldolgozásra. Bence sem, de neki már nem is kell, mióta online órák vannak. Tehát, most már leginkább csak Levit felügyelem. Brutál mennyiségű anyagot kap ő is. Naponta szidom a kedvenc tanárnője anyját. Nem keveset. Mert Ildikó néni miatt pusztulok bele leginkább a karanténba. Szóval, itt kőkeményen, ha napi 6 óra van, 6 órai anyagból jön feldolgozandó. Órai anyag + házi. Mindenből. Ének, tesi, etika, minden. Differenciálás. NAPKÖZI!! Mindenből. És, ami a tanárnő szerint 45 perc, az Leventénél alsó hangon másfél óra. Átlag. Volt az már 4 óra is igazából. Már 3 tantárgyon túl kéne lenni, mire ő eggyel végez. Mert ő nem olyan összeszedett. Meg nem érdekli. Meg túl akar esni rajta. Meg nem koncentrál. Elterelődik a figyelme, és nem veszi észre, hogy fél órája a falat bámulja. Éééés rettenetesen lassan ír. Szerencsére semmit nem bíznak a véletlenre, és az órai anyaghoz tartozik, hogy a tankönyvekből szövegeket másoljanak a füzetbe. Ami másnak 5 perc, az Leventének fél óra. Szóval, teljesen normális nálunk, hogy reggel 8-kor leül a gép elé, (suliban végezne 2-re, van egy óra leckeírás napköziben, aztán fél 4-kor elhozom), és 6-kor még nincs kész. Vagy este 8-kor még én nézek át gyorsan valamit. Napi kb 2 óra szünet mindig van dél és 2 közt (én adom nekik, nem a tanár), és majd' minden nap elmegyünk egy órára sétálni. Kivéve, amikor (online) taekwondo edzés van aznap. Szóval, a tanárok nem fogják fel, hogy nem minden gyerek alkalmas arra, hogy napi 6 órányi tantárgyat önállóan feldolgozzon. Pl 4 A4 oldalban kaptuk meg énekből a Háry János operáról a tudnivalókat, és mi belőle a feladat. (Több órányi meló.) Negyedikes alsós gyereknek... Önállóan dolgozza fel az operát. Tánc és dráma tantárgy: gyűjtőmunka a skót néptáncokról (de mellette amúgy 6 link is, és több oldalnyi szöveg, amiből szintén tájékozódhatnak.) Annyi jópofa linket, és játékos feladatot küldenek hozzá ("jó szórakozást!" kísérőszöveggel), hogy egy óra anyagot kb 3 óra alatt le is tudhatnának, ha mindent végignéznének, végigjátszanának. Komolyan nem értem, mit gondolnak. A másik meg, hogy az egy dolog, hogy a szerencsétlen gyerek önállóan nem tudja feldolgozni a tananyagot, hogy tankönyvből megtanuljon kétjegyűvel osztani, de ott vannak a szülők, pl én, akik nem vagyunk tanárnők. És nem csak azért, mert nem érünk rá (pl én). Hanem simán alkalmatlan vagyok rá. Türelmetlen. Már két perc után veszekszem vele, hogy mit nem ért, mert fel vagyok pörögve. Szerintem tök érthető a feladat, és már rég Bencének kéne segítenem, sehogy nem állok munkával, és még fel se tettem az ebédet, és nem lesz kész időre.. és jajj, elfelejtettem felteregetni, amit reggel bedobtam mosásba. Nem, így nem lehet. Szóval, már van 1-1 online órája. Idáig csak az angol volt online, de most már napi egyszer az ofő is valamit így ad le. Kérdésem: ha erre megvan a lehetőség, akkor miért kell bármit önállóan feldolgozni itthon, miért nincs minden óra online??? És, amíg ott ülnek az óráikon, én addig nyugodtan tudok dolgozni, és délutánra nyugi van, max egy óra leckeírás. De nem így van. Szóval, a helyzet jobb, mint az elején, de az ideálistól még nagyon messze van. Bencéék már elérték az ideálisat. Kincsőnéknél is szar a helyzet, de Kincső azt tudja kezelni, tud önállóan dolgozni, beosztja magának, stb. Leventénél, ahogy mondtam, naponta küldözgetem melegebb éghajlata a tanárokat, minden felmenőjükkel együtt. Tényleg mindent megtesznek, de ne tegyenek meg már mindent. Csak a kötelező minimumot... Most szombaton ökonap lett volna a suliban. Helyette reggel 8-kor online angolóra, és online ofős valami óra volt egyszerre. :o Szombaton, reggel 8-kor. Kinek akarnak bizonyítani? Miért nem lehet elengedni a szombatot? Vagy fakultatívvá tenni? Vagy délután foglalkozni vele? Senki más gyerekről és suliról nem tudok, ahol oktatás lett volna. Reggel 8-tól...

A másik bajom meg, a háztartás. Idáig egész nap nem voltunk itthon, mindenki suliban, melóban evett. Két és fél hét alatt már elment annyi pénzem kajára, amit egy hónapban szoktam költeni bevásárlásra. És szerintem az nincs is benne, ha heti egyszer leugrom nekik Mekit venni. Vagy melóból hozok pizzát (ingyen). Minden nap megy a mosogatógép. Ez mondjuk heti 1-2-szer szokott, hétvégén. Egész nap be van kapcsolva 4 gép, és a többi eletronika. Olyan közüzemi számlák lesznek itt, hogy öröm lesz nézni. És én még annak örültem, hogy nem kell majd többször tankolnom a hónapban. :D Jelentem, tévedtem. Többször szeretnék tankolni, és mindent vissza. Egy hónap után megpróbáltam rábeszélni a gyerekeket arra, hogy rendeljünk ebédet valahonnan egész hétre. Az is nagyon sok pénz, de tervezhetőbb. Talán még jobban ki is jönnék. Le lettem szavazva. Nekik ilyen rendelt kaja nem kell, főzzek én. Szerintem 4 féle kaján élünk másfél hónapja, de nekik az jó. Az tuti, hogy 3 féle levest esznek felváltva. És azt sem értem, hogy baromi sok pénzért bevásárolok két hétre, hogy ne kelljen gyakran emberek közé menni, és egy hét múlva már nem tudok miből főzni, addigra minden elfogy. A mirelitről is.

Ennek kapcsán jut eszembe, hogy Bence túlnőtte Kincsőt, aki évek óta magasabb nála. Mivel Kincső is növésben van nyilván, ezért úgy tudom kb érzékeltetni, hogy Bence hirtelen nőtt 4 centit, mert a -2 +2-be ment át Kincsőhöz képest. És ennek eredményeképp stria alakult ki a derekán hátul, mert a kötőszövet nem tud olyan ütemben nyúlni, mint a bőr. :/ És ez így egyik napról a másikra. Egyik nap semmi, másik nap meg nézem, hogy mitől csíkos a háta, mi nyomta meg, min feküdt. További csíkokat megelőzendő mától kollagént kap, minden nap. Én is szedem sok ideje, van itthon mindig, és mostantól ketten fogyasztjuk. Belekeverem neki a reggeli banánturmixba. Meg vettem neki Magne B6-ot. Meg krémet akartam csinálni neki, de épp "Rögtön jövök" volt kiírva a drogéria ajtajára, mikor lementem a Camponába, úgyhogy nem tudtam hozzávalókat szerezni. Majd legközelebb, csak ritkán járok oda. De havi egyszer muszáj DM-be menni, most is azért jártam arra.

Amúgy jól el vagyunk látva, biztonságban érzem magunkat. A gyerekek amúgy se mennek emberek közé, én meg ritkán, beöltözve. Van több féle maszkom, van gumikesztyűm (mindig van, mindig veszek 100-as csomagot, mert takarításhoz, kerti munkához is szoktam használni. Persze, ha elfogy, akkor gondban leszek). Van itthon virucid folyékony szappanom, mert az is volt itthon. Gyerekeim vannak, benyalnak néha valami vírust, amikor fertőtleníteni kell. Alapfelszereltség itthon. Ahogy a Dettol, Sanytol, Domestos, Florasept, és társaik is. Mint mondtam, vírusos gyerekek szoktak itthon lenni, és a vécédeszkától az ajtófélfáig fertőtlenítenem kell mindent. :) Alapfelszereltség. Szappanunk is van mindig... Kis kézfertőtlenítőt kaptam a főnökömtől pár darabot (mindenkinek egyet), és azóta új, nagy kiszerelésű fertőtlenítős gél is van már itthon. Ja, igazából a maszk és a gél csak az új beszerzés, minden  más alapból volt itthon. Szóval, ha emberek közé megyek - azaz vásárolni, akkor maszk, gumikesztyű fel, ha elhagyom a területet, gumikesztyű kuka, fertőtlenítő elő. De ruhát nem dobok mosásba, és cipőt sem hagyok a lépcsőházban, mint sokan, akik a mai napig járnak dolgozni hivatalba az ismerősök közül. Nem pánikolok, csak betartom az alapvető higiéniai előírásokat. Jól vagyunk, és se a közeli, se a távoli ismeretségi körben nem tudunk megbetegedésről. Ami nagyon remélem, hogy így is marad.

A napi kb 1 órás kiruccanásaink sem izgalmasak egészségügyi szempontból. Elindulunk jobbra, vagy balra, kedvünktől függően. Végigrollerezik a környező kis utcákat. Sétálnak, bicikliznek mások is, de tömeg nincs, simán lehet tartani a kötelező távolságot, míg elmegyünk valaki mellett. Már elég jó helyismerettel rendelkeznek a telepen, már nem tudnának eltévedni, úgyhogy ez is pozitív hozadéka a karanténnak. :) Bencének szeptembertől meg újra meg kell tanulnia, hogy jut el suliba. :D

A gyerekek elvannak a karanténban, hiszen a szabadidejükben online játszanak a barátaikkal. Tehát, mondhatni napi szinten tartják a kapcsolatot a külvilággal. És sok gyerekről van szó. Még beosztás is van néha, hogy bocsi, de ma nem veletek játszunk, mert ma a többiekkel. De negatív dologként mindig csak ezt tudják megjegyezni, hogy az hiányzik a normális sulis oktatásból, hogy nem tudnak találkozni a többiekkel. Én annyit, hogy nem kell 6-kor kelnem. Most 7-kor kelek...

Úgyhogy, ez a helyzet mostanában felénk. Nekem egyre sűrűbben jár a fejemben, hogy valószínűleg felessel és Xanax-szal kéne indítani már a reggelt, de igazából nem tudom, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni nyári szünetig. A gyerekek meg köszönik, jól vannak. Sajnos nincs megoldás, mindenkinek más miatt rossz a karantén, de igazából annyira nem akarok panaszkodni. Munkám van (de még mennyi...), egészségesek vagyunk, a szeretteink egészségesek, és megvan mindenünk. Majd túl leszünk ezen is, és remélhetőleg sok pozitív hozadékkal. Btw, a 40. szülinapom elmaradt lényegében. Nagyon várom a pótlását, amint vége van a karanténnak, és a vírusnak! :D

Vigyázzon mindenki magára, és ígérem/remélem, nem két hónap múlva jelentkezem megint. :)

Pá!

Hi!

Folytatva a tegnapit. :)

Ma reggel túl is estem a beiratkozáson, mert közben írt az osztályfőnök, hogy péntek helyett csütörtökön jön be a gazdaságis, úgyhogy jó lenne, ha én is akkor tudnék menni. Mivel abszolút prioritást élvez a dolog, ott kezdtem ma reggel 8-kor. Csomó papírt kitöltöttem, aláírtam, hoztam is el. Még olyanok vannak hátra, hogy szekrénykulcs kell, könyvek kellenek, és erdei tábort megbeszélni az ofővel, mert arra a többiek már vittek be előleget. Egy hét ebédre most befizettem, hátha jó a kaja, és eszik bent, illetve az Államkincstártól kell kérnem igazolást a nagycsaládos kedvezmény miatt. Nekik is írtam már. Ma délután kikérem a sulinkból a kiengedős papírokat, bizimásolatot, és a lényegi dolgokkal meg is vagyok. Jövő hétfőn kezd. :)

Na, akkor most írom meg azokat, amire tegnap nem jutott időm.

Szerintem még nem írtam arról, hogy voltunk a Kürt Alapítványi Gimnáziumban nyílt napon. Tudom, korai egy hatodikos gyereknek, de dolgozik ott egy ismerősöm, és azt mondta, hogy nem korai. :D Annyiban maradtam magammal, ha tetszik neki, akkor a következő években ez jó motiváció lehet számára. Mármint, én hosszas keresgélés után leszűkítettem erre az egy középiskolára a lehetséges iskolák számát, ami megfelelhet Bencének. A jegyei és eredményei alapján gimibe valószínűleg nem vennék fel, szakközéphez/szakmunkáshoz meg túl intelligens, és lezüllene. Nem opció. A Kürtbe be lehet jutni bármilyen pontszámmal, ha a szóbelin úgy látják, hogy a jelentkező diák oda való. Ja, és még azért a Kürt, mert az van elérhető távolságban. Biztos van más hasonló gimnázium pl a 4. kerületben is, de az túl messze van. Van még egy alapítványi gimi a Villányi úton, abban az épületben ahová én jártam főiskolára. Azt még nem néztem meg, de "b" tervnek megfelelhet. Szóval, elmentünk nyílt órára. Hogy rövid, és tömör legyek: Bence imádta, sehová máshová nem szeretne járni. :D Nagyon tetszett neki a közeg, az épület. Ami persze kissé lepukkant, de imádta azt a lazaságot, hogy graffitik vannak pl a folyosókon. :) Ez amúgy fontos szempont, hogy a gyerek milyen miliőben érzi jól magát. Amikor én iskolaválasztás előtt álltam, szintén elmentem pár gimi nyílt napjára, és így döntöttem el - az épület alapján - hogy márpedig én a Jóskába akarok járni, mert szerelem volt első látásra. :D Ha ő itt jól érezné magát, akkor már ilyen szempontból is jó választás. De persze az órák is tetszettek neki. Abszolút differenciált oktatás van, kis csoportokban tanulnak a diákok. Ami ugye nagyon hasznos. És a nulladik év csak angoltanulás. Akkor is, ha nyelvi osztályba jelentkezik, akkor is, ha nem. :D Tehát, nulladik év után egy középfokú nyelvvizsga nagyjából borítékolható. Aki már eleve erősebb nyelvtudással megy, az rákövetkező évben már a felsőfokúra készül (beszélgettünk oda járó diákokkal). És bármilyen második nyelvet tanulhat. Ha nem tud abból a 16 féle nyelvből választani, amik vannak, akkor keresnek neki tanárt hozzá. Japántól, az arabon át a norvégig, bármit. A végzősök 85%-ának van nyelvvizsgája, a továbbtanulási arány 90%-os. Már vagy egy hónapja voltunk, most nehéz lenne összeszedni a gondolataimat, és még nem is aktuális, úgyhogy majd pár év múlva bővebben visszatérek erre. :D

Voltunk farsangon. Bence se maradt le róla, mert pont az új iskola kezdése, és a próbanapok közötti időszakban  volt. Igaz, a próbanapok hiányzása miatt csak egy napja volt begyakorolni a többiekkel a műsort, de cserébe váratlanul főszerepet kapott a kezdés előtt fél órával. :D Ez úgy történt, hogy jött a hír, hogy a főszereplő fiú megbetegedett délutánra, és sürgősen pótlás kellett. Az egyik fiú jelentkezett, hogy majd ő, de a tanár finoman felhívta rá a figyelmét, hogy a kezeslábas jelmez úgy egy fejjel hosszabb nála (ahogy az eredeti főszereplő is), úgyhogy az annyira nem lenne testhezálló neki. :D Úgyhogy nagyon rövid taktikai megbeszélés után (ott volt kb 5 gyerek a tanár körül, akik a ki legyen a főszereplő kérdésre "Süvi" választ adták), így lett belőle fél perc alatt szörny. Amúgy Stranger Things volt az előadásuk. Kapott 5 perces gyorstalpalót, és nem volt gond szerencsére.

Levi is főszereplő volt, ők Harry Pottert adtak elő, és ő volt Ron Weasley. :D Kincsőék oroszok voltak, táncoltak.

További címszavak: volt szülői értekezlet, semmi extra, borzasztó volt. Voltunk Kincsővel szemészeten, nem romlott a szeme. A bal kicsit bizonytalanabb volt, de még nem kell új dioptria. Leviék már járnak péntekenként úszni, és múlt szerdán voltak az osztállyal színházban. Korizni rendszeresen járnak Kincsőék, néha Bencéék is, Leviék nem. Bence volt moziban a haverjával (apuka vitte őket), Levi ottalvós progija betegség miatt elmaradt, ahogy Kincső és Viki közös ppt előadásának közös munkálatai is, szintén betegség miatt. Második félévtől Levivel is tanulok, ha nem is jut rá minden nap idő. 6 és 7 között vele (amikor nincs edzés), 7-től Bencével. Remélem, látszani fog a jegyein.

Nagyjából ennyi.

Még arról nem írtam tegnap, hogy az új suliba Bence önállóan fog járni. A három próbanapon mentem vele reggel, útvonalat tanulni, délután meg apu ment érte, és a Kelenvölgybe tartó útvonalat gyakoroltatta be vele. A váratlanul adódó negyedik próbanapra már egyedül kellett bemennie, de telefonon végig tartottuk a kapcsolatot, nem volt gond. Most egy jó ideig - míg nem nyugodt és biztos teljesen - telefonos kísérettel fog iskolába jutni. Az átszállás és a leszállás helye az izgalmas rész. Nem mindig lát rá a kijelzőre, nem mindig hallható a megálló neve, nem mindig ugyanott ül, hogy felismerje az adott épületet, úgyhogy emiatt még - érthetően - aggódik. Nyilván jó helyen szeretne leszállni. :D A telefonján már van mobilnet, egész nap látom, merre jár, és bármikor, bármilyen felületen el tud érni engem. Van BKK útvonaltervező a telefonján, van app arra, hogy lássa, mikor és milyen busz indul az adott megállóból, és a bérletét is appon keresztül vettem, úgyhogy telefonon tudja bemutatni. Úgyhogy most nagyon önállósodik. :) Anyu is az előbb hívott, hogy Bence még nem érkezett meg hozzá suli után. Ránéztem a telefonomra, és megnyugtattam, hogy Bence épp félúton van már - a játszótéren :D - úgyhogy érkezik majd. :)

Nagyjából ezek történtek az elmúlt hetekben. Ha lesz valami esemény - és lesz időm - megírom. (Most hétfő óta szabin van az egyik főnököm, így szerdára/csütörtökre lett már annyi időm, hogy tudjak írni kicsit. De vissza fog jönni szabiról előbb-utóbb, úgyhogy nem ígérek semmit. :) )

Pá!

Hi!

Próbálok most visszamenőleg minden fontosat megírni, de a szokásos helyzet van... reggel 8-kor leülök a géphez melóban, és 3 után úgy állok fel előle, hogy készen se vagyok minden munkával, és a gép előtt ebédeltem, úgyhogy semmi időm nincs írni.

Kezdem a fontos témával, Bence suliváltásával. Lassan egy hónapja írtam erről utoljára, azóta sok minden történt. Ott hagytam abba a sztorit, hogy kaptunk időpontot személyes beszélgetésre. Azon meg is jelentünk időben, és megismerhettük az iskola épületét, az osztályfőnököt, és az igazgatónőt. A suli épülete egy nagyon régi ház, aminek a felső két szintjét megvette az iskola, bár a földszinten van a gazdasági iroda, a tornaterem, és azt hiszem az informatikaterem is. Ezt csak azért lényeges így külön megemlíteni, mert 1-2 lakás is van még a házban. :D Gondolom, ott idősek laknak, és már nem akartak elköltözni onnan, nem adták el a lakásukat. A ház belülről nagyon lepusztult és büdös, Bence rendesen meg is volt lepődve, hogy ez az iskola, komolyan ez az, és ide járnak a gyerekek, mint szuper suliba? :D De az iskola része az fel van újítva rendesen, és lényegében oda megy, nem a lépcsőházba. Az osztályfőnök és az igazgatónő is kedves volt, leginkább Bencét kérdezték, úgyhogy első körben pozitív élményekkel távoztunk. Illetve Bence kapott próbanapokra lehetőséget február elejére. A három napból amúgy négy lett, mert keddtől csütörtökig lett volna, de pénteken moziba ment az osztály, és arra is szerették volna Bencét vinni. Egyrészt, hogy ne maradjon le erről a programról, másrészt, hogy akkor megnézik külsős programon is, hogy rendben van-e (a viselkedése mondjuk). Amúgy mind a három napon volt valami konfliktushelyzet, amibe belefolyt Bence, emiatt kicsit aggódtunk. Első nap az egyik osztálytárs nekiment Bence haverjának, és Bence választotta szét őket. Tehát, épp első napon verekedésbe csöppent. Amiből ugye végső soron annyit érzékel egy tanár, hogy az új gyerek benne volt egy konfliktusban. Második nap tesin plank mérés volt. A tanár a stopperórát nézte, épp Milán mérte, amikor egy osztálytárs úgy döntött, hogy nekilát csikizni Milán talpát. Bence felállt, odament a gyerekhez, és elhúzta őt Milántól. Ugye, ebből a tanár hirtelen annyit lát, hogy az egyik gyerek nem ül a helyén, és a másikat pakolja odébb. A magyarázkodás ugye meg mindig magyarázkodás. Harmadik nap meg összeveszett valakivel talán, de igazából ugye arról van szó, hogy az új gyereket mindig kóstolgatják az osztálytársak. De aztán ki is békültek. Az osztálytársak nagy részével jóban van, 3 gyereket nagyon szeret, és pár semleges van, azokkal még nem is beszélt. Vele együtt 14 fő lesz az osztálylétszám amúgy. Van 2-3 problémásabb gyerek - magatartásilag - de azok is jóban vannak Bencével, szeretik, már első nap összehaverkodtak. Úgyhogy összességében ilyen szinten nincs gond, Bence amúgy is könnyen barátkozik és alkalmazkodik. És hülyék mindenhol vannak, az is kikerülhetetlen. Ami pedig az oktatást illeti: első nap tetszettek neki az órák és a tanárok, kivéve az angoltanár. De harmadik napra vele is összebarátkozott, már vele sincs baja. Azt hiszem második nap nagyon büszkén jött haza, hogy csak két gyereknek volt hibátlan a matek házija (btw, nem is volt kész mindenkinek), és az egyik tökéletes matek házi az övé volt, a másik a kitűnő tanuló kislányé. Amúgy nyilván együtt írtuk a házit, de legalább mi rendesen foglalkoztunk vele. A régi suliból még sosem jött haza büszkén, hogy valamiben a legjobb volt, úgyhogy ez igazán nagy élmény volt neki. :) Nekem nagyon tetszenek a könyvek, amikből tanulnak. Sokkal átláthatóbbak, érhetőbbek, logikailag jobban felépítettek. Mondjuk nem volt alkalmam minden könyvet átnézni még, de a matek és angol sokkal jobb, mint, amiből idáig tanult. Amúgy tökéletes suli nyilván nincs. Mindennek megvan az előnye, és a hátránya is. Ennek a sulinak szar az épülete, kevés a gyerek. A másik suli igazi iskola, hatalmas közösséggel. Itt kicsit a tornaterem, és nincs digitális tábla. Viszont van kis osztálylétszám, és olyan tanítás, ami motiválja a gyerekeket, szeretnek iskolába járni, és látják az eredményét a befektetett munkájuknak. Én amiatt támogattam végül ezt az iskolaváltási lehetőséget, hogy Bencének legyen két éve arra, hogy kikerüljön a 6 éves nyomorból, hogy ő alkalmatlan, hülye, minek tanul, úgysem megy, bármennyit készül, ő az utolsó, stb. Itt lenne két éve arra, hogy lelkileg megerősödjön, önbizalma legyen, sikerélménye, és minden olyan tanulással kapcsolatos pozitív dolgot megtapasztaljon, amire még sosem volt lehetősége, amióta iskolába jár. Két év elég kell legyen arra - mondhatni utolsó pillanat - hogy a továbbtanulás előtt 180 fokos fordulatot vegyen a hozzáállása, motivációja a tanuláshoz. 

Na, de amúgy nem ment minden simán. A három próbanap után csütörtök délutánra voltam hivatalos a suliba, és arra számítottam, hogy pénteken elbúcsúzik a régi osztályától, és következő hétfőn kezdhet Bence. Csütörtökön azt mondták helyette, hogy pénteken is menjen még be a mozi miatt, és beszéljük meg a dolgokat péntek délután. Péntek délután felhívtak, hogy ne menjek be, mert megbetegedett az igazgatónő, nincs bent, és a megbeszéléshez, döntéshez, aláírásokhoz, mindenhez kell. Ő (az osztályfőnök) többet nem mondhat, hétfőn érdeklődjek. Pokoli hétvégénk volt. Ahogy teltek a napok, úgy fogyott a remény, és Bence már bele volt betegedve, hogy tuti azért nincs még infó, mert nem akarják felvenni. Én ugyanúgy bizonytalanságban voltam tartva, de próbáltam tartani benne a lelket, hogy nem lesz semmi gond. Hétfőn telefonáltam, de visszajelzett az ofő sms-ben, hogy értekezlet és ellenőrzés van náluk, majd nemsokára hív. Ez a nemsokára konkrétan 3 óra múlva volt, amikor már a kezem reszketett az idegtől. Bencének se tudtam mit mondani, aki várta a híreket suli után, és ott tipródtam, hogy várjak az ofő hívására, vagy hívjam megint, vagy mi legyen. Szóval, fél 5 körül jött a hívás. Nem jó, de nem tragikus hírekkel. Úgy döntöttek, hogy mostantól csak úgy vesznek fel gyereket a suliba, hogy friss szakvéleménnyel a kézben. Ezt úgy kell érteni, hogy sokszor megszívták azzal, hogy felvették a papíros gyereket, a szülők megígérték, hogy elmennek friss szakvéleményt beszerezni, és aztán ez nem valósult meg. Nekik pedig tudni kell, hogyan kell fejleszteni a diákot, hogyan kell tanulni vele, milyen segítséget kell kapnia dogánál, mit kell figyelembe venni osztályzásnál, stb. Hozzáteszem, ez mind benne van a legutóbbi szakvéleményében, amit megküldtem nekik már jelentkezéskor, és az első megbeszélésünkön is átnéztük, átbeszéltük. Tény, hogy az 2 éves doksi, de 2020/21 tanévben kell mennie legközelebb felülvizsgálatra. És, 2 év alatt mindig javul, nem romlik, úgyhogy az a szakvélemény jó alap. Na mindegy, nekik friss és új kell, és vadaskerti. Nem nevelési tanácsadós, mert a Vadaskert Alapítvány a legjobb. Bencét megnyugtattam a hívás után, hogy a jó hír, hogy nincs elutasítva, de még pár hetet csúszik a kezdése, mert szakvélemény kell előbb. Aztán felhívtam a Vadaskert Alapítványt, és itt kezdődött a pár napos kálváriám, ami eléggé kikészített. Szóval, a Vadaskertben azt mondták, hogy először is orvosi beutaló kell, és online jelentkezni időpontért - mellesleg most osztanak időpontokat április közepére. Itt a stresszintmérőm kiakadt az okosórámon. Tehát, ha kapunk időpontot április közepére, végére, akkor még egy hónap legalább, mire a kezünkben lesz a szakvélemény, azaz csak jövőre kezdhet. Ezt nem mondhatom meg Bencének, mert világ vége lesz. Hát, innen a következő 1-2 napban minden követ megmozgattam minden fórumon, magánorvosokat kerestem ajánlásra, helyi szakembereket, írtam mindenféle vadaskerti orvosnak könyörgő levelet korai időpontért (vissza se válaszoltak), és írtam egy hosszadalmas levelet az igazgatónőnek. 2-3 nap folyamatos idegeskedés és ügyintézés után váratlanul felhívott Bence leendő osztályfőnöke, és azt mondta, hogy megbeszélték az igazgatónővel, hogy Bence február 24-én kezdhet (igen, jövő hétfő!!), és most pénteken menjek be a hivatalos dolgokat elintézni ezzel kapcsolatban, és aláírni, hogy vállalom, hogy elviszem Bencét felülvizsgálatra. Hát, szerintem kívülről is lehetett hallani, hogy mekkora kő esett le a szívemről. Hívtam is Bencét, amint tudtam, és olyan, de olyan boldog volt, hogy elmondani nem tudom. :D Kisebb kellemetlenség is volt már ebből a Kelensuliban, hogy mindenki azt hitte, hogy megy át egyből a másik suliba a próbanapok után, el is búcsúztatták, aztán mégis náluk ragadt. De legalább még részt tudott venni a farsangi mulatságon.

Most viszont dolgozom tovább, és a többi eseményt másik posztban írom meg máskor.

Pá!

Hi!

Rohamosan közeledünk a félévi bizihez. Ha minden igaz, amúgy ma lesz a jegyek lezárása, hétfőn meg csak valami nagy értekezlet lesz, illetve jövő pénteken kapják meg a bizonyítványt. Úgyhogy, ha jól sejtem, túl vagyunk minden dogán, ami a jegyekhez kell.

Kincső tucatjával hozta az ötösöket, és semmi mást. Mindent feljavított, amiből esetleg fél jegyre állt, de javított fel szerintem olyat is ötösre, amiből inkább négyesre állt. Nagyon ügyi. Neki már találtam rajzoktatásos lehetőségeket, csak még egyiket sem kerestem fel ezzel kapcsolatban. :)

Bence szintén csupa-csupa jó jegyeket hozott az utóbbi hetekben. Ötöst versmondásra, négyes dogákat, stb. Teljesen meg van táltosodva a gyerek. :) Mondjuk azért duzzogtam is a jegyei kapcsán, mert pl nem egy tárgyból úgy zárták le rosszabb jegyre (ami már tuti, hogy az lesz), hogy pont fél jegyre áll. 3,5, akkor lezárunk hármasra. Miért nem lehet ilyenkor valami akármi feladatot megcsináltatni velük, és az eldönti, hogy merre legyen kerekítés? Komolyan nem fér a fejembe. Mindig az a szöveg, hogy félévkor le, év végén felkerekítenek. Mintha ez törvénybe lenne iktatva, és nem lehetne eltérni ettől. Baromi motiváló, tényleg. De tegnap nagyon jó napja volt Bencének, mert csillagos ötös lett a versmondása, valami dogája 4-es lett, és suliból anyuékhoz menet észrevett egy idős nénit a bolt felé araszolva, és egyből odapattant, hogy segíthet-e neki. Táskát vinni, akármi. A néni mondjuk nem élt a lehetőséggel, de örült a felajánlásnak, és Bence még késő este is ezt emlegette, úgy feldobta az eset. :) Valószínűleg jó érzés neki, hogy majdnem segíthetett, és büszke magára, hogy nem hagyta ki a lehetőséget a segítségnyújtásra; én meg ugyanolyan büszkén veregetem a vállamat, hogy én fiam, én nevelésem! :D

Levente viszont mindent lerontott téli szünet óta. Ő meg sorra hozza a négyeseket, és mindent lerontott négyesre, amiből fél jegyre állt. Angolból pl volt 5 ötöse, pont kitűnőre állt decemberig. Azóta két négyest és egy hármast is szerzett belőle. Remek. Igaz, hármasra semmiből nem áll, és 4 egész felett lesz az átlaga, de nem sokkal. Szóval, ezzel csak az a gondom, ha annyit tanulna, mint Bence, vagy Kincső, akkor ő simán lehetne kitűnő tanuló. Csak vele nem tanul senki. Kincsővel sem, de ő tanul magától. Levi meg csak úgy tesz. Vagy csak átfutja. Nem tudom. Szóval, nem a jegyeivel van a bajom, mert pont senkit, semmikor nem fog érdekelni, hogy 4. félévkor 4-es tanuló volt, de a hozzáállásán lenne mit fejleszteni még mindig.

Amúgy Kincső ma Líviánál alszik, Levi anyuéknál, Bencével meg készülünk a holnapi nyelvtan felmérőre. Aztán holnap Bence Milánhoz megy délután, Levi a szintén Bence nevű osztálytársához, és Kincsővel kettesben leszünk otthon délután. Aztán Bence megy szombaton Líviával múzeumba, hétfőn pedig váratlanul szünnap lesz suliban. Csak annyi volt beírva, hogy tanítás nélküli munkanap, de ezekre a napokra mindig szerveznek valamit (színház, stb). Na, most kivételesen nem, az értekezlet miatt. Lesz egy nap pihi. Délelőtt egyedül lesznek otthon, majd ebédre hazamegyek ebéddel. Anettal váltjuk egymást melóban, fél-fél napot leszünk.

Amúgy az értekezletről onnan tudok, hogy tegnap felhívtam Bence osztályfőnökét, és mondtam neki, hogy mi a helyzet, jövő héten miért fog Bence hiányozni suliból, mert lehet, hogy sulit fog váltani. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet. Hát, nagyon megdöbbent a híren, és nagyon bepánikolt, ahogy én is pár hete. :D Hirtelen meg se tudta emészteni. Hogy a Süvi? Hogy  akkor nem fog idejárni? Hát ő ezt most el se tudja képzelni. Ezen most gondolkoznia kell, meg kell emésztenie. De úgy hiányozna neki, úgy imádja! És milyen suli? Biztos átmegy? Pedig nagyon ügyes! De megérti, hogy 32 gyerekből nehéz mindig a 32-nek lenni. Igen, sokkal jobb neki - meg minden gyereknek - a 15 fős osztálylétszám. De azért csak érdeklődni menjünk oda, ne konkrét tervekkel! Majd ő is utánanéz a sulinak, érdekli. De akkor most tényleg elmegy? Hát, neki is csak az a lényeg, hogy Bencének a legjobb legyen. :D Stb, stb. Na, ha nem is ilyen dolgok miatt, de én is bepánikoltam a suliváltás lehetősége miatt, de továbbra is már csak azon izgulok, hogy minden jó legyen, és átvegyék. :) Jövő szerdán megyünk oda a személyes találkozóra, mint első kör a felvételhez. Na, és az osztályfőnöktől tudom, hogy igazából ma zárják a jegyeket.

Más új hír nincs.

Pá!

Hi!

Bence tervezett iskolaváltása kapcsán annyi hír van, hogy hívtak az iskolából, és kaptunk személyes beszélgetésre időpontot január 29-re. Már rettenetesen izgul, és készül, és aggódik. Pl. kijelentette, hogy akkor nem a fekete kapucnis pulcsiját fogja felvenni, hanem a szürkét, amit mamától kapott. Bár azóta már ott tart, hogy inkább simán pólóban lesz. Illetve elkezdett aggódni - nem tudom, honnan vette, hol hallotta, miért kezdett ezen aggódni - hogy a hosszú haj az miért gond egy fiúnál. Én arra következtetek, hogy nagyon meg akar felelni, és fél, hogy esetleg a felnyírt haja és copfja miatt nem veszik majd fel. Én meg folyamatosan aggódom, hogy minden rendben legyen, mert nagy csalódás lenne neki, ha nem vennék át. Úgyhogy izgulunk egyelőre.

Közeledik a fél évi bizi, és amiatt is nagy már az aggódás. Hétvégén már kész pánikban volt, hogy, ha nem írja meg jól a mai természetismeret dogát, akkor meg fogni bukni. Tanult sokat az apjával is, velem is este, majd megállapítottam a jegyei alapján, hogy amúgy hármasra áll, sehogy nem tudna megbukni. :D De nagyon igyekszik szegénykém. Kb 3-as átlagú lesz a bizije a sok tanulás ellenére. Úgyhogy tényleg nem lenne rossz, ha tudnánk váltani, mert biztos vagyok benne, hogy jobb eredményeket is el tudna érni az új helyen. Aztán lassan ott tartunk, hogy számítani fognak a jegyek a továbbtanuláshoz. Úgyhogy épp időben vagyunk - ha sikerül sult váltani.

Illetve, regisztráltam nyílt napra a Kürt-be. Az a kiszemelt középiskola a számára. Igaz, még csak hatodikos, de legalább motiválni fogja a tanulásban, ha tetszik neki, és be szeretne kerülni oda. Az is alapítványi, alternatív suli, alacsonyabb pontszámmal is be lehet kerülni. Bár elég nagy a túljelentkezés. De akkor is az kell neki, úgyhogy megoldjuk, ha közben nem táltosodik meg a következő években, és nem lesz valami kimondott kívánsága, hogy hol szeretne továbbtanulni. :)

Ellenben Kincsőnek már kész tervei vannak. Kinézte azt a középiskolát, ahová szeretne majd járni, és, mivel az művészeti szakgimnázium, már fel is kért rá, hogy szerezzek neki egy magán rajztanárt, hogy még időben fel tudjon készülni a felvételire. :D (Jelzem, a gyerek ötödik osztályos tanuló.) Még nem láttam neki keresni, és nem lesz egyszerű dolgom. Nem sima rajztanár kell, hanem olyan, aki képben van az anime, manga, rajzprogramok, képregény, rajzfimkészítés világában. :D Grafikus. Digitális grafikus. Azt sem tudom, mit kell keresnem. :D

Levente meg beteg volt hétvégén. Csütörtökön úgy jött el suliból, hogy egész nap görcsölt a hasa, szarul volt. Mivel másnapra sem javult, pénteken dokihoz kellett vinni. Valószínűleg vmi kis vírus volt, bár még vasárnap is fájdogált a hasa. Ritkábban, kevésbé, de még nem múlt el teljesen. Más tünete nem volt szerencsére.

Amúgy Levinek tegnap nagy örömöt szereztem. :) Megkérdezte, hogy Budapesten vannak-e informatikus munkák, és nagyon örült, hogy igen. Mert akkor ő milliárdos lesz, és majd eltart engem, meghálálva mindazt, amit adok neki most gyerekkorában. :) És majd szóljak, ha üres lesz a házban az egyik lakás, mert akkor megveszi, és odaköltözik mellém. Majd (utólag belegondolva) kicsit félve megkérdezte, hogy amúgy mikor kell itthonról elköltöznie. Én néztem rá nagy szemekkel, hogy miért kellene elköltöznie itthonról? :o Valahogy úgy gondolhatta, ha valaki felnő, akkor 18 éves korában kiteszik a szűrét a családi házból, vagy én nem tudom. :D Szóval, döbbentem kérdeztem, hogy miért kellene elköltöznie? Nem kell. Levinek hatalmasra kerekedett a szeme a hír hallatán, és valami egészen elképesztő boldogság és megkönnyebbülés áradt szét az arcocskáján, hogy tényleg nem kell?? :D Hát, olyan boldog volt! Komolyan, nem értem néha a gyerekeket, mi jár a fejükben. :D Úgyhogy gyorsan kijelentette, hogy ő akkor sosem költözik el itthonról. :D (Azért persze finoman felhívtam rá a figyelmét, hogy ennek a leendő felesége nem biztos, hogy örülne, és semmi baj nincs azzal, ha elköltözik - akárhová - nekem az a lényeg a boldog legyen.) Amúgy meg, ha milliárdos lesz, nemá' itt ücsörögjön mellettem a lakásban. Lesz szíves egy pazar villát venni valahol, és majd én költözöm oda. :D Ennyiben maradtunk, ez lett végül a legjobb megoldás. :D

Pá!

Hi!

BÚÉK! :D

Csütörtök van, már hétfő óta tart a suli, és bizony vége van a téli szünetnek. Közben már péntek van, mert azóta is sok a munkám. Szóval, ott hagytam abba tegnap, hogy vége a téli szünetnek. :D

Két hét volt, de nagyon gyorsan elreppent. A családi itt-ott karácsonyozásokat leszámítva jó sokat voltunk otthon, mert igazából mindenki ezt igényelte. Bence egyszer elment moziba a haverjával, egyszer voltunk együtt moziban Jumanjit nézni, és Kincső volt Dórival valami divatkiállításon. Más esemény nagyon nem is jut eszembe. Volt karácsonyozás anyuéknál, otthon, Líviáéknál. És Kincső egyszer majdnem a barátnőjénél aludt, de el kellett hoznom este, mert a kislány rosszul lett, felment a láza. De ezeket leszámítva tényleg otthon voltunk. :D Szerintem elteltek úgy napok, hogy a gyerekeket csak pizsiben láttam. :) És ez így jó is volt.

Most ugranék is egy nagyot, mert a szünetről visszamenőleg nem nagyon fogok tudni sztorizni, a suli kapcsán pedig az első hétnél tartunk, és nagy események még nincsenek. Annyi változás van, hogy a szerdai edzést előre hozta András bá egy órával, így korábban hazaérünk majd mindig. Illetve Bencének ötös lett egy történelem dolgozata, és az egész osztály megtapsolta. :D És nagyon megdicsérte a tanár. :)

Szóval, most épp nagy esemény van készülőben. Akár nem is kéne egy szót sem mondanom még, mert abszolút semmi nem biztos, de hirtelen úgy alakult az élet, hogy LEHET, hogy Bence sulit vált. Az úgy történt, hogy a szünet utolsó napjaiban áthívtuk Milánt, mert rég találkoztak Bencével, és kiderült, hogy november óta új iskolába jár, és nagyon szereti. Milánnal még Őrmezőn voltak osztálytársak első két osztályban, de azóta is tartják a kapcsolatot, nagyon jó barátok. Mint Bencének, Milánnak is vannak valamilyen féle tanulási nehézségei, és őt is nagyon megviseli az iskolai stressz. Nála komolyabb tüneteket is okozott, pl hányás a stressztől dolgozat előtt. Ahogy Bence, ő is más suliba ment Őrmezőről, egy ideig most ilyen montessori jellegű iskolába járt. De az se vált be. És most találtak neki egy iskolát, ami szuper. Max. 15 fős osztálylétszám, szuper és kedves tanárok. Humánus iskola (a neve is) és alapítványi. Ahogy értelmeztem, pont olyan kis diákoknak, mint Milán, és Bence. Ahol nem lesznek depressziósok a sulitól, ahol nem kerül az önbizalmuk a padlóra, ahol talán még motiváltak is lehetnek, ahol nem szoronganak az eredményeik miatt, ahol segítik őket, nyugodt, kiscsoportos környezetben. A tanmenet, tankönyvek ugyanazok, tehát 'sima' iskola, csak más. A hozzáállás a gyerekekhez mindenképp. Milán imádja, megszűntek a panaszai, javultak a jegyei, és csak jókat tudtak mesélni az iskoláról. Szóval, Milánék távoztak tőlünk, és Bence első szava az volt, hogy ő is oda akar járni. :D Akkor még nem vettem komolyan, elütöttem azzal a kérdést, hogy biztosan ott akarná-e hagyni egy új iskoláért (környezetért, gyerekekért, stb) az osztályát, a haverjait, de csípőből adta rá a választ, hogy "persze". Mindenesetre aznap nem foglalkoztam tovább a kérdéskörrel, de másnap és harmadnap is odaállt elém, hogy ő tényleg komolyan gondolja, át szeretne menni abba a suliba. Kicsit körüljártam a témát, kikértem az apja véleményét is, és úgy tűnt, hogy semmi gond nincs ezzel a lehetőséggel, meg kell próbálni. Én persze kapásból bepánikoltam, hogy ez túl gyors nekem. :D Én lelkileg arra készültem, hogy középiskoláig hozom-viszem a gyerekeket, és majd egyszer, sokára, önállóan fognak suliba járni, ha már nagyok. Az nem volt belekalkulálva az elméleteimbe, hogy egyik nap ott a kisfiam az oltalmamban, és egy hétre rá már önálló. :D Na, itt még nem tartunk, de, ha felveszik ide, akkor ide már önállóan fog járni. A Fehérvári és a Bocskai út közt van a suli, tehát közel Újbuda Központhoz. Tőlünk egy busszal, vagy átszállással is megközelíthető, attól függően, hogy a Fehérvári útról akar besétálni, vagy a Kosztolányiról. De ennyire még ne ugorjunk előre. Hétfőn egész nap próbáltam hívni az iskolát. De tényleg egész nap, ezerszer. Senki nem vette fel. Honlapon keresztül írtam egy rövid üzenetet, hogy keresem őket, nem érem el, visszahívást szeretnék kérni. Kedden egész nap hívtam őket, ugyanúgy nem értem el őket. Délután írtam egy hosszú emailt, hogy miért keresem őket, kik vagyunk, mit akarunk, miért akarjuk. Szerdán ugyanott tartottam, hogy semmi visszajelzés, semmi infó. Bence minden nap várta a híreket, és már kezdett elkenődni, hogy ebből semmi nem lesz, amilyen szerencséje van. Csütörtökön végre elértem őket, de akkor már Zsuzsi is rajta volt az ügyön, már Milán is szólt bent, már tippet is kaptam, hogy milyen időpontban próbáljak telefonálni. Az első és legfontosabb hír, hogy jelenleg még van hely az osztályban. Úgyhogy a legelső akadály elhárult. 1 vagy 2 hely van még, úgyhogy éppenhogy... Viszont, a következő 2 hétben tanári értékelések, félévi zárások, hasonlók lesznek, úgyhogy most nagyon nem érnek rá, kis türelmemet kérik. Az igazgató beszél majd az osztályfőnökkel, hogy mikor lenne alkalmas neki fogadni Bencét beszélgetésre, próbanapra, és majd visszajeleznek. Valószínűleg a 20-i héten, vagy utána. Úgyhogy, most várunk. Remélem más jelentkező nincs közben a sorban, és simán eljutunk a próbanapokig. És kölcsönös elégedettség esetén már kezdhetne is ott. Úgyhogy, még semmi nem biztos, de nagy az izgalom, és megvan rá az esély, hogy februártól már egy önállóan közlekedő nagyfiam lesz, és másik iskolában. Szorítson mindenki, hogy sikerüljön, mert Bence nagyon szeretné! :)

Pá!

Hi!

Csak jelezni szeretném, hogy idén már nem lesz blog. Olyan év végi hajrá van itt melóban, hogy az szörnyű, semmi időn nincs semmi másra, leginkább blogot írni nem. Most két hét szünet jön, pihenünk, és majd januárban megírom, hogy mi történt az ünnepek alatt. Otthonról tuti nem fogok írni, gépem sincs igazából, ami elé be tudnék ülni.

Kellemes ünnepeket mindenkinek, és jó pihenést! :)

Pá!

Hi!

Nagyon fáradt vagyok. Nagyon-nagyon. Sok a dolog, sok a munka, sok a tanulás, hosszúak a hetek (szombat is munkanap két héten át), és még messze van a téli szünet. Nem annyira, de nagyon. Szabira meg kb felesleges mennem, mert tök jó, hogy otthon vagyok, és nem melóban, mert ugyanúgy felkelhetek 6-kor, majd egész nap vagy csinálhatom a semmit 3-ig, vagy akár takaríthatok is. Pedig csomó szabim van még. Szóval, el vagyok havazva, írni sincs időm semmikor. De talán most...

Kezdem egy vidám témával. Mármint rajtam kívül mindenkinek lehet vidám az, hogy mennyire leoltottak a gyerekeim. :D Ültünk a kocsiban reggel, és arról beszélgettünk, hogy kinek, mikor van a szülinapja. Épp Lolánál tartottunk, amikor érdekességként megjegyeztem nekik, hogy amúgy egy évben születtünk. Mindketten 80-asok vagyunk, csak én márciusi, Lola decemberi. És, akkor hátsó ülésekről három elképedt, hitetlenkedő hang: "Neeem, kizárt dolog, hogy egy évben születtetek! Lola SOKKAL fiatalabb nálad! Biztos nem lehettek egyidősek. Lola fiatal." Stb. Licitálva egymásra, hogy mindegyik jól megmondhassam nekem, hogy milyen szar állapotban vagyok, ha legalább egy tízessel többnek nézek ki a velem egy évben született unokatesómnál. :D Oké, nyilván nem ez volt a céljuk, csak a meglepetés ereje nagyon őszintén bukott ki belőlük. :D

Az elmúlt pár hétben amúgy túl sok extra esemény nem volt. Bár az extra eseménynek számít, hogy életemben először NEM mentem el fogadóórákra. Múlt hét hétfőn és kedden voltak, én pedig nem mentem el. Az edzés, vásárlás, kerékcsere, és egyéb programok mellé egyszerűen nem volt lelkierőm betenni ezt a programot is. Nem hívott be senki külön, mindig önszorgalomból járok, de most nem mentem. Így most nem tudom megírni, hogy mi a helyzet a gyerekekkel. Mondjuk amúgy is tudom. Kincső két ötöst, Bence két egyest hozott. A szokásos. Kincsővel egy szót se tanulok, Bencével minden nap legalább másfél órát. Miközben lázasan készülünk minden nap a matekdogára, aközben tuti minden nap ír egy random dogát is, amire egy szót nem tanulunk, mert a matekra készülünk, amiből nincs kettesnél jobb jegye. Úgyhogy a szokásos szélmalomharc. A gyereknek elege van, és nekem is. De még sok év áll előttünk.

Levinek most épp fáj az egyik ujja. Piros, kicsit be van duzzadva. Még nem igazán találtuk meg az okát, bár szerinte a suliban kivettek belőle egy szálkát (én azt se láttam). Ha nem gyógyul, akkor lehet, hogy el kell vinnem a sebészetre. Mindenesetre ma így megy partizánversenyre. :) Szerencsére jobb kézzel dob, és a bal kezén fáj a hüvelykujj.

Túl vagyunk a Mikuláson is, semmi extra nem volt. Felszólításra eszükbe jutott csizmát kitenni az ablakba, és idén keksz/tej se várt Kincső szobájában. :D Kaptak egy kevés csokit, meg mellé még 1-1 kacatot, amiket berendeltem nekik Kínából karira. Kincső kapott egy Naruto posztert, Bence egy Naruto karkötőt, Levi meg 2 csomag Fortnite kártyát. Szóval, nem volt semmi nagy flanc, de örültek. :) Most már a karácsonyt várják nagyon - meg a téli szünetet. Kincsővel már lehoztunk minden karácsonyit a padlásról, de 24-e előtt nem állítunk fát. Soha nem is szoktunk, de valaki már december 1-én felállítja a karácsonyi hangulat miatt. A fiúkat úgysem érdekli soha, semmi, körülöttük csak úgy történnek a dolgok, de Kincső az ugye számít. Meg igazából engem sem érdekelnek dolgok, nekem is elég, ha történnek körülöttem, de jelen esetben ez nem kivitelezhető. :D Úgyhogy megkérdeztem a kisfőnököt, hogy mi az igény, és azt mondta, hogy csak december 24-én állíthatunk fát. Annyi karácsonyi hangulatunk már van, hogy pl én is kaptam üvegfestékkel rajzolt karácsonyi díszt a teraszajtómra a hálóba. Amit persze a lányom csinált. :)

Persze volt még egy fontos esemény is: Kincső szülinapja. A szülinapján Velencén volt épp, mi csak rákövetkező héten köszöntöttük. Szülinapi buli nem volt, nem is lesz. :) Sok szuper ajándékot kapott, aminek nagyon örült. Mármint kevés, de szuper ajándékot. :) Anyutól kapott újságelőfizetést. Mondo a neve azt hiszem, japán manga témájú magazin. Ehhez kapcsolódóan én meg MondoCon jegyet vettem neki, úgyhogy a januárt egy anime/cosplay rendezvénnyel indítjuk. Renitől H&M kártyát kapott, úgyhogy vasárnap kb másfél órát bolyongtam a lányom után a kétszintes üzletben. (Végül egy nadrággal távoztunk, és maradt pénz a kártyán. Másfél óra alatt nem sikerült egy ruhával sem szerelembe esnie.) Meg kapott mindenféle apróságot, de ezek voltak a kedvenc ajándékai.

Amúgy tök jó mostanában Kincsővel. A fiúk alapesetben szobapenészek, Kincső viszont mindig menne mindenhová. És a lehetőségeinkhez képest (suli, edzések, délutáni tanulás, hétvégi elfoglaltságok) egyre több anya-lánya progink van. Múlt héten még kávézni is beültünk egy kávézóba, csak ő habos kakaót kapott. :D És ez egy nagyon-nagyon rövid időszak lesz, úgyhogy ki kell használnom. Pár év, és már a haverokkal akar menni mindenfelé, nem velem. Ja, erről jut eszembe: Bence múltkor (már megint) mondta nekem, hogy ő 18 éves korában elköltözik otthonról, és összeköltözik a barátnőjével apa régi lakásába. Mondtam neki, hogy szuper, meg sok sikert, meg remélem, hogy valahogy eltartják majd magukat érettségi után. :) Igazából ezen csak egy kicsit gondolkozott, mert az alap kérés volt, hogy, bár ő elköltözik, de én MINDEN NAP látogassam meg őt. :D (Hú, de örülne neki az aktuális csaj :D ). És ha már meglátogatom, vigyek neki minden nap kaját. Na jó, a végén oda lyukadt ki, hogy 18 évesen elköltözik, de én költözzek vele. :D Levi nem tervez költözni, de már kikérte az engedélyem, hogy a fiúszobát saját kuckósra rendezhesse be, ha már Bence nem lakik ott. Párnák, rongyok, káosz. Alig várom. :P Kincső még nem nyilatkozott, őt még nem foglalkoztatja az elköltözés gondolata. Mármint persze, de. HA sikerül neki, és felveszik japán iskolába (mármint Japánba) akkor odaköltözik, és költözzek vele. :D Szóval, nagyon cukik, és pár év múlva már 60-nak fogok kinézni. Le fog amortizálni ez a sok költözködéses program is. :P

Ezt leszámítva minden a szokásos. Napi veszekedések, napi verekedések, minden. Ugyanabban a körforgásban vagyunk, nem tudunk kilépni a rutinból. Nem jó, lehetne jobb, de nincs energiám a változtatásra, és azok betartatására. Túlélésre játszunk megint a következő szünetig.

Most szombaton megint munkanap lesz. Kincsőék színházba mennek. Ide rendeltem magamnak is jegyet, de aztán lepasszoltam anyunak, mert ő sosem jut el színházba, és nagyon szeretne menni. (Először Líviát kerestem fel, hogy menjen Kincsővel színházba, de anyu elkérte tőle is a lehetőséget, annyira akar menni. :) ) Bencéék szombaton valahová a városba mennek adventi akármit nézni. Karácsonyi kirakodóvásárt az Erzsébet téren, vagy valami hasonló program. Leviék nem mennek sehová, cserébe szeretettel várnak szülőket, akik előadást tartanak a gyerekeknek az érdekes munkáikról. Egy hét alatt összegyűlt kb 3-4 szülő, úgyhogy megkérdeztem Ildikó nénit tegnap, hogy kell-e még jelentkező. Bár nem érdekes a munkám, de 8 és 9 közt van egy üres órám. Úgyhogy szombaton előadom majd a gyerekeknek, hogy milyen érdekes melóm van, pl folyamatosan tesztelhetek pizzát. :D

Pá!

Hi!

Nagyon sűrű múlt hetünk volt, még most sem hevertem ki. Szinte minden napra jutott valami extra program is meló/suli utánra, ami miatt szaladgálni kellett sokat. Most olyanokra gondolok, hogy Levente színházba ment, Dechatlonba kellett menni sportfelszereléseket venni, Camponába telefonszervizbe, szerelő jött hozzánk, sportorvoshoz mentünk, versenyre, minden nap valami edzéssel kapcsolatos dologra, stb. A naptáramban oszlopokat foglaltak el a különböző napi kötelezettségek, de még a konyhapulton is volt egy papírom, hogy mindig ki tudjam húzni, mi volt meg, mert ennyit már fejben sem lehet tartani. Azon még az aktuális napi dolgozat, tanulnivaló, gitáróra, stb is fent volt, hogy másnapra mivel kell készülni. Brutál volt. Nagyon nehéz hét volt. Úgyhogy kezdem sorban a lényeget.

Kedden elmentünk Levivel a foci iránt érdeklődni. Járnak a Kelen Sc-be a haverok, és rábeszélték Levit is, aki igazából szeptember eleje óta akar járni. Néha megfeledkezett róla 1-1 hétre, de aztán mindig számon lettem kérve, hogy mikor megyünk le a pályára érdeklődni, úgyhogy kedden végre elmentünk. Mindent megbeszéltünk az oktatóval, aztán beszereztem ami kell felszerelés, és csütörtökön ment először focira. Ami amúgy fél 5-től 6-ig tart kedden és csütörtökön, mert akkor véletlenül van egy lélegzetvételnyi időnk, hogy ne estére érjünk haza, ők meg a tanulás egyebek miatt este fél 10-re az ágyba... Amúgy apura bíztam ennek a menedzselését. Mármint az egyik focis szülő viszi mindig a gyerekeket, azzal nincs dolog, csak érte kell menni 6-ra, és hazajuttatni. Mindenesetre most első alkalommal lementem én is, meg apám is. Első blikkre azt állapítottuk meg, hogy ez egy vicc, semmivel nem történik több, mintha a gyerek simán kimenne nap végén a pályára a haverokkal rugdosni a labdát. Ahhoz meg nem kell egyesületbe járni. Én nem értek hozzá, de apám el volt képedve, hogy se erősítés, se futás, semmi nincs. csak gyakorlatok, de az is úgy, hogy minden különösebb fegyelem nélkül. Kicsit olyan káoszosan. Több, mint 40 gyerek van az U10-ben, akik három csoportra voltak osztva, aztán ilyen kis edzők foglalkoztak külön-külön a gyerekekkel (kis edző = pl 18 éves lány). És ugye mi csak csatlakoztunk, tehát nem könnyed játékkal kezdenek, hogy megszerettessék a focit, hanem itt ez az edzés. Apu szerint a foglalkozás fele futásból, sprintből, erősítésből kellene álljon, aztán jöhet egy kis technika gyakorlás, meg egy kis játék. De ez egy vicc így. Külső szemlélőként ez volt a szakértői vélemény. Levi szemszögéből pedig jó volt, DE... Szóval, azért bejött a "de". :) A csapattársak bunkó köcsögök. Focistákról beszélünk, úgyhogy azért ez nem meglepő. :D Ezerrel megy a klikkesedés (jó is az csapaton belül... szerintem ez is az edző felelőssége). Leventét, mint új gyereket, folyamatosan lökdöstek páran, meg lebénázták, meg nem passzoltak neki, meg a stoplissal direkt a lábára léptek, stb. Hogy is mondjam. Ő lelkesen ment, de nem erre (a színvonalra) számított. Én elmondtam neki a véleményem pro és kontra, de a döntés az övé, és decemberig dönthet. Szerethet ő focizni a haverokkal, erre jók a délutánok is, meg a szünetek. Mint hobbi, mint jó móka. Vagy dönthet úgy, hogy decembertől ő leigazolt focista lesz. És akkor kötelezően heti két edzés, hóban, fagyban, esőben, sárban, télen-nyáron. Alkalmankénti versenyekkel. Szóval, döntse el, hogy "csak" szeret focizni, és focizik, amikor alkalma nyílik rá, vagy pedig ő mostantól kötelezően focista, ebben a társaságban. Neki nagy élmény, hogy a kedvenc haverjaival járhat; a legjobb a délutánban az volt, amikor 4-en ültek és dumáltak a kocsiban, míg odaértek a sulitól a pályára (2 perc). Hát, ennyi miatt szerintem nem éri meg a dolog, amennyiben neki nem lételeme a foci. Márpedig nem az. Ha fogadnom kéne, akkor nem fog járni. Még két alkalmat tuti megy tapasztalatszerzésre a héten, aztán dönthet. Persze már most láttam rajta a lelkiismeret-furdalást, hogy ő hogy mondhatná ezt vissza, hiszen még a cipőt is megvettem neki hozzá. (Mást is, de azok nem csak focira hordhatók, úgyhogy az nem érdekes. Amúgy nyilván a cipő sem.) Jövő hétre kiderül, hogy mi lesz ebből az egészből, mert el kell majd döntenie.

Csütörtökön szabit vettem ki, és elmentem Bencével sportorvoshoz. Igazából nagyon tetszett neki, mert az összes orvos tök cuki volt vele, és agyon dicsérték. :) És mindenkivel kedélyesen eltrécselt(ünk). Hú, de büszke volt magára, hogy pl tökéletes magasság-súly aránya van! :D (160 centi, 43,5 kiló.) És tökéletes vérnyomása. És gyönyörű kék szeme. :D Természetesen minden értéke tökéletes lett, szuper a látása, ekg-ja, 'neurológiája'.. stb. :) Ilyen alkalmakkor mindig elmegyünk valahová, pl moziba, hogy együtt töltsük kettesben a maradék délutánt, de most rohantunk haza, mert vártam a vizest vécét szerelni. Aztán pénteken apu vitte mérlegelésre. A pénteki edzések Kispesten vannak, ami eleve brutál a péntek délutáni forgalomban, de a mérlegelés pedig a Béke térnél volt, Angyalföldön.... Most úgy el lehet képzelni, hogy Budatétényből Angyalföld mennyire megközelíthető kocsival, péntek délután. 6-ra kellett odaérni... Úgyhogy nem sírtam, amikor apu felajánlotta, hogy elviszi őt mérlegelésre, BKV-val.

A szombati bajnokságot ereszthetném bő lére is, de nem szeretném. Reggel 8-ra mentünk, én a 3 gyerekkel, anyu-apu, Süvi. Ott derült ki sorsolás eredménye, hogy Bence az utolsók közt fog versenyezni. 59 küzdelem volt az egyes páston aznap, és ő az 51-esben volt. (3 pást volt.) Reggel 8-tól délután fél 6-ig vártunk... Levit és Kincsőt ebédkor hazavittem, amikor láttam, hogy az életben nem fogunk sorra kerülni, ők pedig már lekaparták az arcomat az idegtől és unalomtól. Amúgy a verseny Dunaharasztiban volt egy új sportcentrumban. Nagyon szép és igényes volt. Nézőtér, mosdók, büfé, parkolási lehetőség, minden. Jobb nem is lehetett volna, azzal se volt gond. A nap is sütött...:D Nagyon elhúzódott reggel a kezdés. Mire megkezdték a bemelegítést, megnyitót, stb. 8-ra mentünk, kb fél 11-kor kezdődtek a küzdelmek. Bence lelkes volt, jól érezte magát egész nap, nem fáradt, nem csüggedt, nézte a mérkőzéseket, szaladgált fel-alá.  Ő bírta legjobban a napot. Aztán az történt, hogy hiába lestük már bemelegítéskor az ő súlycsoportjában lévő kék öveseket, egy fehér öv sárga csíkos ellenféllel rakták össze, aki ellen esélye sem volt. Mármint lett volna, ha lett volna bármilyen versenyzési tapasztalata, de nincs. Szóval, kiderült, hogy a fehér öves versenyző egy piros öv feletti aktív versenyző karatés volt, akik valami ok folytán indulhatnak taekwondo versenyeken. Szóval, ahogy legegyszerűbben meg tudtuk fogalmazni: csalás. És kiderült, hogy csomó ilyen versenyzőt indítottak különböző egyesületek (UTE, stb), mert minden ilyen eredmény után kapják az állami támogatást, és mindenhol indítják a versenyzőiket, ahol csak lehet. Bence rettenetesen csalódottan távozott, hogy emiatt jártunk péntekenként Kispestre, meg várt ott egész nap a küzdelmére. Nagyon sajnáltuk szegényt. Főleg a szerencsétlen sorsolás miatt. Meg, hogy erre lehetőséget ad a szervezet. Hogy kis fiatal versenyzők ilyen tudattal távoznak, hogy nem velük egy szinten (egy sportágban) lévő sportolók verik el. Főleg Bence túlfejlett igazságérzete mellett. Úgyhogy jelenleg megint thai boxolni akar, és több versenyen nem tervez indulni. De, ahogy én látom, nem foglalkozik az üggyel. Mi nagyon megdicsértük, elmagyaráztuk a kellemetlen helyzetet, hogy mi is történt igazából, aztán folytatjuk a hétfői-szerdai edzéseket. Az apja pedig megígérte neki, hogy hétvégenként gyakorol majd vele, vesz hozzá felszerelést (pontütőt, vagy mit). Úgyhogy sajnos az első versenyzős tapasztalatunk ez volt, de mi azért nagyon büszkék vagyunk rá. :)

Pá!

Hi!

Ezen a héten voltak az iskolai nyílt napok, amikor be lehet menni megnézni a gyerekek óráit. Ugye ez az, amit már a hátam közepére sem... de állítólag muszáj, ha jót akarok a gyerekeimnek. Egy virtuális jó pontot legalább. :) 4 napos ez a program, úgyhogy kivettem egy szabadnapot, amikor a legtöbb órára be tudok ülni. Így fordult elő, hogy első órában másodmagammal ültem egy énekórán. Már azt hittem egyedül leszek, de szerencsére egy másik szülő is beesett 8-ra. :)

Tehát, Bence énekórája volt az első órám. Gábor bácsi (még mindig a Pokolgép gitáros Kukovecz) remek tanár, imádtam az óráját! Ha nekem bármikor ilyen énektanárom lett volna... Akkor sem értenék a kottázáshoz, vagy bármihez, de jobban élveztem volna az órákat. :D Emlékeim szerint mi kb dalokat tanultunk, meg tapsoltunk, illetve biztos kellett violinkulcsot rajzolnunk a lemásolt kotta elé. Amúgy most a népi hangszerekről volt szó, abszolút a gyerekek bevonásával. Okostáblán egy erről szóló műsor egy részletet néztük meg. Gábor bá reggel gyorsan (gondolom hallás után) lekottázott egy népdalt, amit szintén kivetített a táblán, és azt a dalt gyorsan meg is tanulták. Kellett állni, menetelni, tapsolni az egész hangoknál (remélem nem írok hülyeséget), illetve néha fontos infókat írt fel mindenféle akármikről (olyasmiket hogy "c" a "d", ha.. meg kis b betűket írt fel és azok mit jelentenek). Nem értek én ilyenekhez, de annyi baj legyen. :D Közben énekelt, gitározott folyamatosan. Bármi hangszerről, egyéb infóról volt szó, fejből nyomta. Mindent tudott. Halál lazán, egy szál gitárral megérkezett az órára, csípőből, 100%-os felkészültséggel lenyomta az órát, utána elköszönt és távozott. Baromi szórakoztató óra volt, nekem nagyon tetszett.

Második órában Kincső természetismeret órájára ültem be. Ugyanebben az időpontban volt Bence töriórája is, de úgy volt igazságos, hogy Kincsőére ülök be. Új ofő, új tárgy, ilyesmi. Mondjuk ismerem a tanárt, Bencét is tanítja. A gyerekek ügyesen dolgoztak. A tanárnő főleg fénymásolt lapokról oktatja az anyagot, ezeket kell mindig a füzetbe ragasztani. A dogák is ilyeneken vannak. Csomó feladat volt okostáblán is, és a gyerekek folyamatosan jelentkeztek. Mivel ez már a második óra volt, én leginkább ásítozással töltöttem az időt, és azon elmélkedtem, hogy bírják a gyerekek ezt délutánig, mert én már most ledőlök a székről. Halálra untam magam. Nem azt állítom, hogy unalmas volt az óra, de én már nagyon számolgattam, hány órát kell még túlélnem. Kincső az utolsó padban ült, rendszeresen hátrafordult, hogy közöljön velem valamit, amit úgysem hallottam.

Harmadik órán Levinél voltam környezeten. Itt még több szülő volt, mint Kincső óráján. Néztünk videót, volt csoportos munka, okostáblás munka, táblán munka... minden volt. Levente nem volt túl aktív, és amit kértek tőle, azt se csinálta jól. Hát, annyi baj legyen. Anyu is panaszkodott rá, aki az első nyílt napra bement már, és az angolóráját nézte meg. :) Szerinte mindenki tudott mindent, kivéve Levente. Hát, az tuti, hogy a dogákra felkészül. A szokásos órákra ezek szerint nem. Pedig kéne neki. Ja, meg anyu azt is mondta, hogy milyen mérges volt a gyerekre, mert arra ért be, hogy Levinek nincs kész a házija, és javában másolja valakiről. Gyorsan mondtam is anyámnak, hogy ez azért van, mert ő a legokosabb ezek szerint a 3 közül. A másik kettőnek nincs ennyi esze, csak hozzák haza rendszeresen a házi hiányokat. :D Visszatérve: változatos, érdekes óra volt, de óra végén 3 ppt előadást is végig kellett hallgatnunk, ami belelógott a szünetbe. A 10 perces szünetbe. Úgy 6 percet. A gyerekeknek és a szülőknek is volt 4 perce, hogy egyenek, igyanak, mozogjanak egyet, és pisiljenek. Esetleg megkeressék az apjukat a következő óra előtt, ami az én dolgom lett volna pontban 10:45-kor. Húú, de ingerülten ültem már a fenekemen! Se az én szabadidőmmel, se a gyerekemével, meg a többi gyerekével ne szórakozzunk már. 10 perc szünet iszonyat kevés így is. Ha nem az egyik kis osztálytárs előadását hallgattuk volna, hanem csak a tanárt, tuti felállok és kimegyek.

Negyedik óra tesi volt. Erre 3 érdeklődő ült be. És ebből mi voltunk 2 fő apámmal. Bence őt is meginvitálta, mert gondolom ki akarja vívni apám elismerését, hogy ő már milyen ügyes. :) (Illetve nem tudta, hogy én megyek. :P ) Nagyon összeszedetten, fürgén és ügyesen dolgozott. Ahogy láttam, kicsit feszélyezve. De a 3 emberből 2 őt nézte, és teljesíteni kellett. :D Amúgy hosszas bemelegítés és erősítés után szekrényugrás volt. Hááát, én úgy élveztem az órát! Jobban, mint az éneket. Teljesen lekötött, szinte átéltem, ott drukkoltam magamban, ahogy mentek a versenyek is. :) Ugye én tesitagozatos voltam 8 évig, ebben nőttem fel, és minden beállás, minden indulás, minden feladat ott futott bennem is, mint valami genetikai program. Már-már megütötte a tesióra azt a szintet, amire azt tudom mondani, hogy igen, ennek tényleg ilyennek kéne lennie. A tanár laza, jófej, szigorú, minden egyszerre. Ennyi fegyelmezett kis tinit ritkán látni egy rakáson. Kellett egy-két év az összecsiszolódáshoz, de a tanár nyert. :) Az óra végén játék is volt. Ja, az elején is. Úgyhogy nagyon örülök, hogy Laci bá a tesitanár náluk.

Ötödik óra angol volt Kincsőékkel a könyvtárban. Voltam már bent az új angoltanárnőnél fogadóórán, és nagyon szimpi volt. Szerencsére az órát is ugyanígy tartotta. Csak angolul beszél a gyerekekhez (oké, szükség esetén magyarul is megszólal), csomó játékos feladat volt párban, csoportosan, és okostáblán is. Az állatokat és állatok kicsinyeit vették, azok jellemzését, illetve a folyamatos és sima jelenidő közti különbséget. Kincső nem volt túl aktív, de folyamatosan figyelt, dolgozott. És jól dolgozott. Megkérdeztem, és megtudtam, hogy ez a haladó csoport. Ezek nem publikusak annyira, de ugye azt is tudtam, hogy Viktor báé a kezdő. Akik idáig nem is tanultak még angolt. És 3 csoport van. (Differenciált nyelvoktatás, az egész évfolyam van bontva, tehát a és b vegyesen ül az órákon.) Talán annyi negatívumot tudnék mondani, hogy a tanárnő olyan kis fiatal, kedves, aranyos, jóindulatú, hogy már nem is tűnik tanárnak. :D Nincs semmi fegyelmezetlenség az óráján, nem erről beszélek, tényleg senkire nem kellett rászólni - nem is lett volna miért - de kicsit hangosabbnak, erősebbnek is el tudnám képzelni. Szerintem most kezdett amúgy, Bencét is ő tanítja, és nagyon-nagyon jó tanár. Akkor is, ha ilyen kedves marad, de pár év gyakorlat után szerintem még szuperebb lesz. Hogy is mondjam. Nagyon meg akar felelni még a gyerekeknek? A gyerekeknek kéne megfelelni a tanárnő felé. :) De ez csak egy ilyen érzés, ha már bele kéne kötnöm valamibe. :P Fiatal, kezdő leányzó a tanári pályán, de már most szuper.

Ez az öt órám volt ma, utána fogtam Bencét, és vittem neurofeedback-re. Kicsit dumáltunk Magdival, leadtam Bencét, és mentem az Aldiba. Épp ott voltam, amikor írtak a Camponából, hogy megjött a rendelt aksi, vihetem be a telefont. Rongyoltam vissza neurofeedback-re, megakasztva a munkát, hogy azonnal kell nekem Bence telója, mert most pont van időm elintézni. Aztán szaladtam a Camponába, de a szervizes leterheltsége miatt le kellett adnom a telót, hogy 3 óra múlva mehetek majd érte. Úgyhogy visszamentem Bencéért, hazavittem, mentem tovább Kelenvölgybe a többi gyerekemért, őket is hazavittem, majd lestem az órát, hogy 6-ra kell visszamennem a telóért. 5-kor hívtak, hogy képzeljem el, gyári hibás aksit kaptak... Szóval, pénteken talán (ha szerencsénk van) lesz működőképes telója Bencének. Addigra talán megkapják az új rendelést a cseréhez.

Kincső most díjkiosztón és versenyen van. Az előző pályázatával harmadik helyezést ért el a kerületi akármi versenyen (valami koaláról beszélt), és közben már kezdődik is természetismeret verseny, amire hetek óta készülnek a csapattal. Nóri, Simi, és Kincső (+ a tanárnő). PPT animációval (by Kincső) és 3-4 A4 oldal szöveg, amit közösen mondanak fel. Este 7-re fognak végezni, mert sok a versenyző. Tervezem, hogy inkább elmegyek érte, mert sosem fog hazaérni, és tanulnia kell holnapra is. Btw ma délelőtt is volt dolgozata. Este 9 előtt már ágyban volt, mert ofői előírásra hamar le kellett feküdnie, hogy a verseny előtt kipihenje magát. :)

Ma reggel ezt mondta az osztályfőnökéről, Orsi néniről: "Olyan, mint egy pszichológus, egy anyuka, és egy legjobb barátnő egyben." Úgyhogy, nagyon örülök Orsi néninek is. :) (És míg ezt leírtam, addig elgondolkoztam az életemen, hogy miért nem rólam mond ilyeneket a lányom...? :D )

Pá!