Hi!

Túl sok új nem történt az utolsó poszt óta, inkább csak ilyen napi szösszeneteket írnék most meg, mert van egy kis szabadidőm.

Kincső múlt csütörtökön este fél 7-ig egy osztálytársánál volt, mert közösen készültek a projektmunkával a csütörtöki versenyre. Nagyon lelkesen dolgozik, mert pl szerda este edzés után látott neki a ppt-hez egy animációt készíteni, ami 2,5 órájába tellett. És telefonon csinálta. És még csak utána kezdett el tanulni a másnapi dogára... Amit 10 után kérdeztem ki tőle, és fél 11-kor raktam a gyereket ágyba. Persze azért 10 után kérdeztem ki, mert Bencével addig tanultam. Fúúú, de megszívatott! :D Hazaértünk ugye este 7 körül, lecuccolás, vacsi, stb, kb este 8-kor el is kezdhettünk tanulni. Kérdeztem tőle, hogy miket kell, ő meg sorolta, hogy ez+az és informatika. Mert egyes lett a dogája, és nem tud semmit, és én azt azonnal tanítsam meg neki. Bináris számrendszer, számok, betűk, képek átkódolása, elmélet, stb. Halál egyszerű amúgy, meg is értette (bár a betűs részt nem biztos), szépen írta át bináris számrendszerbe a dolgokat. Na jó, a szépen meg is értette alatt azt értem, hogy szerintem másfél órát foglalkoztunk vele. :D Törire pl nem is jutott idő, csak az infó előtt tanultunk még verset. Szóval, 10-kor kérdeztem tőle, hogy akkor érti-e, tud-e mindent holnapra? Ja, holnap nincs neki informatikája, hétfőn lesz legközelebb.... (Hozzáteszem, amúgy szerdán.) A fejemet látni kellett volna. :D Ez a komolyan, b+? Másnapra töri, irodalom, angol, minden kéne, mi meg este 10-ig ülünk az informatika felett, ami egy hét múlva lesz legközelebb... Na, és utána jutott időm arra, hogy Kincsőt kikérdezzem nyelvtanból.

Pénteken Levi volt este 8-ig egy osztálytársánál, Bence edzésen volt (apu vitte), és ott is aludt náluk, Kincső meg Bolyai versenyen volt péntek délután (nyelvtan). Azt mondja, könnyű volt. Mondjuk odaadta a vizsgalapot tegnap este, de még nem néztem át. Hát, de Kincső olyan cukor volt tegnap! Nagyban öltözködött, pakolta a ruhákat a kis tökéletes kislány testére, igazította az övét. Mondom neki, hogy Kincső, te olyan gyönyörű vagy! Ő meg visszakézből: Tőled örököltem. :D Tegnap voltam vele beszerző körúton. Praktiker és Campona. Praktikerbe SOS kellett mennünk, mert neki azonnal madárház kellett a kertbe. (Főleg, miután hétvégén már akkus csavarhúzót keresett rajtam, hogy ő most madárházat fog barkácsolni.) Az etetőt már múlt héten kiakasztotta, és rájárnak a madarak. Csomó madár van a kertünkben. :) Tudományosan, a kívánalmaknak megfelelően kerítéstől, talajtól, fatörzstől számított kellő távolságra akasztotta fel. És most jön a madárház. Vettünk két darabot a Praktikerben, meg hosszas válogatás után zöld festékspray-t. Már este le is festette őket, szerintem már meg is száradtak, és ma már teszi is ki őket. Közben Bencének csinál valami fegyvert papírból/kartonból. Azt hirtelen nem is tudom, hogy Naruto, vagy Team Fortress fegyver replika. Illetve ül az asztala felett, mert új, és eddigi legtökéletesebb Naruto rajza készül. :D Úgyhogy folyamatos munkában van mindennel. Camponába meg többek közt Bence telóját vittük le, mert az elmúlt hetekben használhatatlan. Pikkpakk lemerül/kikapcsol. Rendeltünk bele új akksit, az szerda/csütörtök magasságában megérkezik.

Bencével kedden megyek Neurofeedback-re. Mivel kivettem egy nap szabit holnapra a nyílt órák miatt, ezért a délutánom is üres. Hirtelen ötlettől vezérelve ráírtam Magdira csütörtök este, hogy nem lenne-e esetleg, véletlenül kedd délutánra egy szabad időpontja Bence számára, mert épp meg tudnánk oldani. Magdi már válaszolt is vissza, hogy neki Bencére mindig van ideje! :D Alig várja, jöjjünk csak, 2-kor tud fogadni minket (gyanítom teli van a délutánja, és a foglalkozások elé betette őt). Úgyhogy megyünk oda is. Illetve fogorvosnál voltam Bencével csütörtökön, mert egy ideje fáj egy foga. Ránézésre nem volt vele gond, viszont nő a mögötte lévő, és gyanítottam, hogy csak az nyomja. De, nézessük meg. Írtam Szilvinek, neki sem volt szabad időpontja, úgyhogy gyorsan behívott minket valaki időpontjára, hogy abba bele fog férni Bence is. Bele is fért. A fogának semmi baja, tényleg csak az új rágófog feszíti, ahogy nő ki. Egy kisfiú volt előttük, aki nagyon nem akart bemenni, úgyhogy minket vettek előre, hogy addig a kicsi még erőt gyűjt. Végeztünk is hamar, Bence ment ki, és már ott guggolt a kicsi előtt, hogy ne féljen, nem fog fájni, csak megnézik, bekíséri őt, stb. Szokásos Bence, ha kisgyereket lát. :) Szilvi állt, nézte, és elolvadva mondta, hogy milyen cuki ez a gyerek! (Mármint, az enyém.) Az asszisztens egyből replikázott: "És milyen szép! Nem győztem csodálni, ahogy ott ült a fogorvosi székben." Szilvi rákontrázott: "Igen, olyan gyönyörű is! Ha majd a lányaim már akkorák lesznek, hogy férjhez akarnak menni, akkor Bencét mindenképp javasolni fogja. Ha Annának valami miatt nem kéne, akkor a kisebbik lánya számára tartana rá igényt." :) Hát, nem mondom, hogy nem vagyok rá büszke, mert mindenki imádja Bencét. Nem csak én vagyok elfogult. :D Btw Levi is azzal a hírrel jött haza pénteken Marciéktól, hogy Marci szülei szerint Kincső milyen szép lány. Levi meg a vörös fejével ugyebár alapból kedvenc. A mai napig kapja a dicséreteket, ha valaki meglátja - pl közértben egy kiszolgáló. Úgyhogy az a remek helyzetem van büszke anyukaként, hogy azt sem tudom, melyik gyerekem a szebb, jobb, okosabb, olyan fantasztikusak. :) (A magatartásukról most ne ejtsünk szót, az hagy némi kívánnivalót maga után.)

Pénteken Kincsővel lementünk a Lidl-be sushit venni. Már régóta próbál rábeszélni engem egy japán étterem meglátogatására, de nem nagyon vagyok partner benne. Aztán rájöttem, hogy igazából rendelni is lehet. Melóban körbe is érdeklődtem, honnan érdemes rendelni - kaptam is tippeket - de Anett ajánlotta, hogy vegyünk első körben a Lidl-ben, hogy egyáltalán ízlik-e neki. Hát, mit mondjak, Ha van a tálcán 6 tekercs, abból 5 tuti a hűtőben áll 3 napja, miközben Kincső azon töri a fejét, hogy kit kínálhatna meg vele. :D De igazából nagyon pozitívan azt nyilatkozza mindig, hogy az uborkás egész jó. Vagyis nem olyan rossz. :D Pedig ő tényleg igyekszik mindent megtenni azért, hogy Japánban majd tudjon enni. Mert megtudtam tőle, ha a baráti társaság közösen enni akar menni, akkor oda kell menni, amit a többség megszavaz. És akkor ott nem illik nem enni. Tehát, ha japán étteremre esne a választás, akkor neki ott ennie kell. Szerencsére szülinapja alkalmából Lívia elviszi egy japán étterembe, és Kincső alig várja, hogy a ramen levest ehessen, mert az tuti isteni. Szóval, Kincső továbbra is ezerrel készül arra, hogy ő majd Japánban fog élni. :) Megint tanított nekem egy új szót, a "nyuszimuszit" japánul, de elfelejtettem.

Úgyhogy, ilyenekkel teltek az elmúlt napok, holnap pedig megyek nyílt órákra. Hurrá!

Pá!

Hi!

Véget is ért az őszi szünet, és egy nagyon-nagyon hosszú november előtt állunk.

A szünetről kb annyit tudok megemlíteni, hogy Várgesztesre mentünk pár napra, és most nem voltak annyira jók a programok, mint nyár elején. Halloween-i programra mentünk volna, csak közben programváltozás volt, és ilyen reneszánsz korabeli tematikájú foglalkozások voltak főleg. Szerencsére volt egy tökfaragás is, meg azért mi kidíszítettük a szállást, úgyhogy volt ez is, az is. :) Mindennapos fürdés pl mindenképp. Ami nagyon tetszett a gyerekeknek, az az állatsimogató volt. Minden állatot elneveztek. :D Az abszolút favorit nálam mindenképp a nyuszi volt, de a fiúk inkább a Béla nevű kecskének örültek. (Aki természetesen nem Béla.) Sosem láttam még aranyfácánt. Külön meg kellett kérdeztem, hogy mi az a csodamadár ott, mert a párja (lány) egy kis fácánnak tűnik, de bizonytalan vagyok. :)

Első két napban csodás időnk volt, a másik két napban már esett. Első nap amúgy Tatán ebédeltünk, és megtaláltuk a gyerekek kedvenc éttermét. A Bacon Burgert. Levente élete legjobb hot dogját ette itt, Bence élete legnagyobb rántott sajtját, én meg egy tökéletes kis hamburgert. Ide majd még visszatérünk valamikor, közkívánatra.

Kincső részt vett ebben a pár napban a létező összes kézműves foglalkozáson, a fiúk csak a tökfaragáson és a reneszánsz beöltözős programon. Úgyhogy élvezték nagyon, máskor is szívesen jönnének ide, de abban megállapodtak, hogy a múltkori alkalom még jobb volt a programokkal. :)

A szünet hátralévő részét Velencén töltötték, és megnézték a moziban az Addams Family-t is.

Egyéb hírek: Levi megkapta a felső fogsorára is a fogszabályzót. Bence még mindig nem kaphat, talán tavasszal.

Voltunk Bencével a pénteki taekwondo edzésen, hogy készülhessen a bajnokságra. Másfél óra kemény edzés + verekedés. Megpróbálom tőle idézni a tapasztalatait, ahogy a haverjának mesélte telefonba "És hazajöttem sírni a sarokba, hogy kicsi vagyok és béna." Na jó, nem teljesen ezt, de ilyesmit. :) Edzés felénél már úgy fájt a lába, hogy a maradék időben fogösszeszorítva sántított, és szentül állította, hogy eltört a lába, és rá sem tud állni. Én úgy láttam, hogy nincs bedagadva, András bá meg csak legyintett, hogy jeges borogatás, jó lesz az, majd megszokod. :o :D Úgyhogy ilyen nehézségekkel küzdve, és abszolút kezdőként eléggé elkenődve jött ki, hogy még a zöld övesek is jobbak voltak nála. De volt egy egész hazautunk ezt megbeszélni, hogy senki nem úgy megy oda első alkalommal, hogy szétver mindenkit. És mindenkinek fáj. És alkalomról-alkalomra erősebbek, ügyesebbek, ellenállóbbak lesznek. És az eredményekért kő keményen meg kell dolgozni. Vérrel, verítékkel. A küzdősportok erről szólnak. Szóval, nagyon el volt kenődve, de most már nagyon várja a pénteket, hogy megint mehessen. Tegnap rendeltem neki protektort is a lábára, úgyhogy most már a fájdalom sem gátolhatja a mozgásban. A pénteki edzés ugye Kispesten van, úgyhogy oda nem mókás átjutni a XXII. kerületből péntek délután. Most nem is én fogom vinni, hanem apu, mert most pénteken nem fogok tudni hamar eljönni munkából.

Kincső pezseg ezerrel, megint elkezdett gitározni a suliban. Múltkor feladta, hogy nem neki való, de most úgy döntött, hogy megint nekiugrik a dolognak, és megtanul gitározni. Közben valami természetismeret projektmunkában van benne hete óta, készülnek valami versenyre. Arra még sokat kell majd tanulnia is. Ma szólt, hogy vissza fogja mondani a vers- és prózamondó versenyes jelentkezését, mert úgyis lámpalázas, és annyi tanulnivalója, egyéb dolga van, hogy neki már bele se fér az idejébe, hogy egy hosszú verset nekilásson megtanulni. Egyrészt csodálom, hogy 11 évesen már ennyi mindennel foglalkozik, másrészt csodálom, hogy már képes felmérni, hogy mennyit tud  vállalni egyszerre. És felállítja a fontossági sorrendet, és simán elengedi azt / nemet mond arra, ami nem fog beleférni. A jegyei eléggé változóak egyelőre, mert sok a dolog, sok a tanulnivaló, sok a váratlan röpi, felelés. De emiatt sem aggasztja magát, kb röhögve közli velem, ha kettest hoz... Szerencsére én sem aggasztom magam, de hivatalból mindig veszekszem vele egy sort. :D

Levike tök jó jegyeket hoz, és az angolra feküdt rá nagyon. Semmit nem tanul olyan jól, olyan alaposan, és olyan sokat, mint az angolt. Az kb úgy megy neki, hogy 20 pontból 22-t ér el a dogákban. :)

Jövő héten nyílt napok lesznek megint a suliban. A hátam közepére sem... Mondtam is Anettnak (munkatárs/szülőtárs), hogy szerintem idén már nem megyek. Hogy Levi tanára hogy tanít, tudom. Negyedik éve ő tanítja. Bence összes tanárát ismerem, bent vagyok minden fogadóórán, mindenen. Kincsőnél van egy tanár, aki érdekes lehet, de melóból eljönni egy 10-11 óra közt lévő órára.. köszi, nem. A tömött teremben ácsorogni a fal mellett 45 percen keresztül. Idáig is csak azért mentem be egy-egy órára, hogy a gyerekek érezzék a törődést. Na, de Anettől meg is kaptam, hogy ne vicceljek már, ezt "muszáj", higgyem el, hogy a tanárok igenis nézik, melyik gyerek anyja-apja van ott. Ne rajtam múljon, hogy... Remek. Vehetek ki egy nap szabit erre is. Úgyhogy még ez is lesz. Meg Kincsőnek természetismeret versenye, meg Bencének országos bajnoksága. Meg fogorvos, neurofeedback, színház. És nulla szabadnap, folyamatos tanulás. Jó sűrű hónapunk lesz.

Illetve közeledik Kincső szülinapja is, arra sincsenek még kész tervek. De ötletek sem. :D Szülinapi játszóházas bulit, stb-t már nem akarok tartani. Szerintem ki is nőtték. Majd konzultálok Kincsemmel, mit szeretne. :)

Pá!

Hi!

Úgy úszom a melóban mostanában, hogy esélyem sincs írni, de most megpróbálok szakítani rá egy kis időt, mert el fogom felejteni a fogadóórákon elhangzottakat.

Hétfőn és kedden voltam bent, aránylag sok tanárt meglátogattam. Vannak átfedések is, hogy ugyanazon tanár két gyerekemet is tanítja.

A legfontosabb hír, amit már előre is veszek, hogy Bencével mindenki meg van elégedve. :) Azt leszámítva, hogy órákon folyamatosan dumál továbbra is, de mind emberileg (gyerekileg), mind tanulmányilag abszolút rendben van (az előző időszakot tekintve legalábbis). Hát, én úúúgy örültem! :D Nem azért szoktam fogadóórákon ülni, mert dicsérni szokták a gyerekemet. :D

Levi: teljesen véletlenül, és nem előre megfontoltan voltam bent a délutánosánál. Épp csak a mosdót vettem célba, amikor elmentem a terem előtt, és láttam, egyedül ül bent. Gondoltam beköszönök egy percre. Barbi nénitől azt tudtam meg, hogy nem, hogy rosszat nem tud mondani, igazából kiemelten csak jót, minden szempontból. Az év eleji kezdeti kókadozás után Levente az egyik legaktívabb, legjobb gyerek. Figyel, jelentkezik, dolgozik, tud mindent. Kedves, rendes, figyelmes, segítőkész... Minden szempontból maximálisan meg vannak elégedve vele, csupa jót tudnak csak mondani róla. Nem kicsit boldogan jöttem ki a teremből. :) Levi kapcsán az angoltanárnál voltam még, mert év eleje óta nem derült ki számomra, hogy melyik csoportban van. Mert három csoportra van bontva az évfolyam. Viktortól azt tudtam meg, hogy Leviék csoportja szuper, a 15 főből 14 remekül dolgozik. A kezdeti év eleji passzivitás óta Levente az egyik legaktívabb gyerek. Idáig van 4 ötöse, de azok is kb csillagos ötös eredmények. Utolsó órán felelés volt, majd kiesett a padból, hogy ő szeretne. :D Ketten feleltek együtt csípőből, hibátlanul (betűzés témakör). Minden szuper, minden remek. Az év eleji passzivitás is azért volt, mert a 14 főből 11 bés gyerek, és be kellett illeszkednie annak a pár ásnak. :)

Kincső: elkezdődött az ötödik, és elég változatos jegyeket hoz. Természetismeretből az első jegye kettes volt, töriből egy hármasa van. Jelenleg egy fontos tantárgyból sem áll ötösre. Szóval, várakoztunk a magyar/töritanár ajtaja előtt elég sokan, és akkor derült ki számomra, hogy azokból a tantárgyakból, amiből Kincső nem áll ötösre, csak 4-5, vagy 3-4 között, azokból mindenki más kb bukásra áll. :o Az egyik fiú anyja mondta, hogy a tavaly 4,2 átlagú fia most 5 tantárgyból áll bukásra. A másik kitűnő tanuló kislány már nem mer suliba jönni, mert hozza a hármasokat, és ki van borulva. A harmadik gyerek már bele van betegedve a suliba, minden reggel fáj valamije, csomót hiányzik. És mindenkinél halmokban állnak az év eleji karók. Ehhez képest meg se mertem szólalni, hogy nekünk a legrosszabb jegyünk a hármas a tanárnőnél. :D Amúgy elég pozitív csalódás volt Ági néni. A folyosói beszélgetésből az is kiderült, hogy ő eredetileg középiskolás tanár, onnan jött ide. Úgyhogy követel, sokat kell tanulni, és nagyon következetes. Viszont a tapasztalat az, hogy felvételikor és középsuliban nincs is gond az alóla kikerült gyerekek humán készségeivel. :) Úgyhogy hosszú távon megtérül a kezdeti nehézség. Szóval, nagyon rendes volt, mondta, hogy Kincső értelmes, ügyes kislány, szorgalmas, szépen dolgozik, bár a hátsó padban a padtársával sokszor szokott cseverészni. De igazából semmi extra. Javítani lehet délutáni differenciálás keretében, ha olyan van; lehet kiselőadásokkal készülni, ppt-vel... azaz vannak extra lehetőségek a jó jegyek begyűjtésére. Mondta, hogy az ötödik eleje mindenkinek nehéz, de bele fognak rázódni, felveszik majd a tempót, és év végére szépen ki fogja mindenki javítani a jegyeit. De Kincső miatt amúgy se kell aggódni. Arra figyeljen oda, hogy elég nagyvonalúan tanul, de részleteibe menően kell mindent megtanulnia. Úgyhogy Kincső most ebbe rázódik épp bele. Van úgy, hogy este fél 10-kor még tanul. Az ofőnél, aki a természetismeret tanár is, hasonló infókat kaptam. Ügyes, okos, szorgalmas, viszi majd versenyekre, most is valami projektmunkával bízta meg két másik osztálytárssal együtt. Kicsivel több (részleteibe menőbb) tanulás kell, és szuper lesz. Nála húzott be egy kettest év elején, akkor világosodott meg, hogy mi az a tanulás, ami nem elég. :D Másnap már ment délután javítani (szóban) ötösre, tegnap hozott haza egy majdnem max pontszámos, ötös dogát. Nem aggódom. :)

Bence: Voltam a fejlesztőnél kezdésként. Év elején megint volt összetűzésük, mert Bence hol nem ment fejlesztésre, hol ellenállt, de ezt lerendezték, meg tudták beszélni. Bence most egyéni fejlesztésre jár, (tavaly volt úgy, hogy párban voltak), szépen dolgoznak, de vannak területek amikkel kiemelten kell foglalkozni, és a következő nevelési tanácsadós felmérésen arra a területre kell jobban rákérdezni. Vagy jobban kivizsgáltatni. Ez most nem is tudom, hogy micsoda, de igazából lényegtelen. (Asszem a koncentráció ideje nagyon rövid.) Megbeszéltük, hogy mivel több ideje van már Bencére, hogy csak vele foglalkozik, a matekot is be fogják venni az óráikra. Emiatt majd konzultál a matektanárral. Voltam az ofőnél. Edit elragadtatva beszélt Bencéről, hogy ügyes, aktív, figyel, még jelentkezni is szokott, ha tud valamit. Kedves, aranyos, cukorfalat. Egy a gond, bárhová ülteti, ott megy a duma, mert az összes osztálytársa imádja, és mindenhol túl jól érzi magát. :) Bevallotta, hogy angolra néha be szokott járni segíteni, tehát ő is ült a fiam mellett, és sajnos tényleg nagyon szórakoztató, ő is nagyon jól érezte magát a társaságában, úgyhogy abszolút megérti a többi gyereket. :D Bence le szokott járni hozzá a könyvtárba is délutánonként, szoktak együtt leckét írni. Magyarán, Bence szívesen kér segítséget, és a tanár szívesen leül neki segíteni. Ami szuper. A jegyei (magyar) rendben vannak. Neki mondjuk két részletben kellett megtanulni és felmondani az utóbbi verset, az is ötös lett. Minden oké a gyerekkel, Edit nagyon boldog, így tovább. Új az angoltanár. Fiatal, helyes lány; nála is voltam. Konzultált Bence ofőjével, volt angoltanárával, mindenkivel, akivel kellett (már most, magától), úgyhogy Bencének egyéni tanmenetet készít, most is kijelölte neki, hogy mit és mennyit kell megtanulnia a többiekhez képest (ötösre felelt belőle!!), és idáig van egy kettes és egy hármas dolgozata. Tavaly egyes dogái voltak, mindig ment javításra. De tavaly is olyan egyes dogái voltak, hogy már elérte simán a 40%-ot, míg az elején 20%-os dogákat írt. Idén ott tartunk, hogy 2,3,5, és még nem kellett javítani menni. Ééés, mintha ez nem lenne elég, a tanárnő most szerez egy pedagógiai asszisztenst az óráira, aki le tud ülni Bence mellé, és együtt tud tanulni vele órán. Mondjuk asszem 5 problémás gyerek van ebben az összevont csoportban (sok tantárgy bontásban megy, azaz kis csoportokra bontva, vegyesen az a és b osztály), úgyhogy nyilván nem csak ő kap majd segítséget. De még erre is figyel(nek). Ezért szokott Edit is beülni néha, pl Bence mellé, hogy pedasszisztens feladatokat lásson el. Szuper hírek. Orsi néni (természetismeret) is azt mondta, hogy látja, hogy Bence szépen tanul, javítani is volt nála egyszer (ötösre felelt!!), csak az órai magatartásával van egyedül gond. Nem nevesítette, de én úgy értelmeztem, hogy nem csak beszél, hanem esetenként visszabeszél. Mivel ezt a tanárnőt szereti Bence, szerintem túl közvetlen hangsúlyt engedhet meg néha, az a gond, de már elbeszélgettem vele erről, úgyhogy remélem ez gond is megszűnik. Ja, matek. Hát, az nagyon kemény dió. Bence nem hülye matekból, de valahogy totál más a logikája, amit a tanár sem ért, és nehezen vergődnek közös nevezőre. Az egyik tananyagból harmadik nekifutásra se tudta leosztályozni, de azt a témakört el fogják engedni. Amit jól begyakorlunk, arról se tudja bent, hogy eszik, vagy isszák. Mintha valami görcs lenne benne. De mivel a matektanár is szuper, arra kért most meg, hogy amit otthon gyakorlunk, azt mindig külön lapra írjuk, Bence mindig vigye be, és akkor ő azt át fogja nézni. Mit tud, hol a nehézség, hol tart, mit gyakorlunk... Esetleg azokat osztályozza majd le (?), ha jegyet kell adni valamire. Év elején nem járt, de most már differenciálásokra is megy Bence, és tegnap is bent maradtak kettesben még beszélgetni fél 4-ig után, míg nem kezdődött a fogadóóra. Továbbra is azt tudom mondani, hogy maximálisan elégedett vagyok az összes tanárral, a hozzáállásukkal, a segítőkészségükkel. Alsóban vért izzadtunk, és tönkrement a gyerek, de most már második éve azt látom, hogy itt nyolcadikig minden segítséget maximálisan meg fog kapni. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért. Komolyan.

Tudom, még nagyon év eleje van, és ne bízzam el magam, de idáig minden rendben van szerencsére.

Ja, és még fontos infó, hogy Bence ugye azért megy ennyi javításra, mert szeptemberben másfél hetet hiányzott a suliból, és még mindig nem értük utol magunkat a pótlásokkal. Csomó dogáról lemaradt, közben már új anyagrészeket kezdtek, stb.

Pá!

Hi!

Hát, ez a hetünk sem egy sikersztori még. Bence úgy el van még maradva a hiányzások miatt, hogy azt se tudjuk, mit tanuljunk. Nem tudjuk, hogy mikor írja a pótlásokat (több dogáról lemaradt), közben random röpik vannak, verset kell tanulni, új dogák jönnek... Pocsékul állunk. (Mármint nem csak időben, hanem eredményekben is.)

Kincső is hozott már egy random felelésről hármast, mert törire tanult, hogy abból felelések várhatók (nem őt szólították), cserébe magyarból volt felelés. Párban feleltették őket, a párja összes kérdésére tudta volna a választ, a sajátjaira meg csak hármasra. Kincső. Aki világ életében ötös volt magyarból. Aztán innen kell most feljönni, hogy hármassal kezd. Felsőbe lépett, bele kell rázódnia, hogy mindig, mindenre tanulni kell. Sokat, és folyamatosan. Ez most jó jelzés volt neki, hogy nem véletlenül szajkózom nekik(k).

Levente pedig úgy tűnik, hogy nekilátott tanulni idén végre, vegyesen hozza a négyeseket, ötösöket. Remélem, hogy még jobban rááll a tanulásra, ha látja az eredményét is. Levivel és Kincsővel annyit fogok tudni tanulni, hogy kikérdezem őket igény esetén. Illetve az angol házikban segítek, azt általában meg se tudják írni önállóan. Úgyhogy szép lassan rázódunk bele az évbe.

Idáig pedig csak egy esemény volt, a hétvégi főzőverseny. Ezen a hétvégén Süvinél lettek volna, de ez kötelező jellegű program volt, úgyhogy köztes megoldásként szombat délután 4-kor elvitte őket a programról, ami amúgy este 7-ig tartott. Mondjuk túl sokat nem tudok írni erről sem. Megérkeztünk 1 körül, és onnantól kb nem láttam a gyerekeket. Úgy óránként egyet, Bencét meg kb kétszer láttam egész délután. Mindenki ment a haverokkal jobbra-balra, én meg lézengtem az asztalok és bográcsok közt. Segíteni sem kellett sehol, ment minden nélkülem is. :) Kincsőék osztálya tárkonyos ragulevest készített, Leviék osztálya asszem bográcsgulyást, Bencéék osztálya pedig tortillát. Mondjuk az "osztálya" alatt azt értem, hogy a lelkes apukák, akik vállalták a séf szerepét. Mert gyerek nem volt a környéken. :D Mivel 4-kor eljöttünk, nem tudom, mi lett a végeredmény. Tortillát ettem, amikor elkészült, a leveseket meg biztos a zsűrizés után osztották; akkor már nem voltunk ott.

Mondjuk ehhez kapcsolódóan még azt érdemes megjegyeznem, hogy a főzőversenyre kellett készülni üdítővel, és házi készítésű akármivel (ne chips legyen). Én ugye rutinosan nem sütök semmit ilyen alkalmakra, mert süssön az, aki szeret/tud/van rá ideje/energiája/kedve. Ezek közül általában semelyikkel se rendelkezem. Semmikor. Na, de a lányom ezt a sütési "kedvet" nem tőlem örökölte, úgyhogy már napokkal előtte bevásárlólistával ácsorgott előttem, hogy ezt a hármat fogjuk sütni szombatra, menjünk bevásárolni... Na jó, igazából kettőt, a harmadik az apjának készült. Úgyhogy pénteken suli után vittem Kincsőt kozmetikushoz, onnan rohantunk vásárolni, onnan meg haza, sütni. Nem is ismertem magamra, amikor én este 10 után még egy adag tésztát gyúrtam be, hogy szombat reggel azt is megsüthessük. Úgyhogy ezzel ki is maxoltam minden főzőversennyel kapcsolatos tevékenységet.

Levi kitalálta, hogy focizni szeretne járni az osztálytársakkal. Én ennek nem örülök annyira, mert kedden és csütörtökön is menni kéne érte emiatt, és az a kevés (pl tanulásra fordítható)) szabadidőnk már nullára redukálódna. Meg Bence is akar járni még edzésre máshová. Körüljárjuk a témákat, aztán meglátjuk. Én nagyon nem ragaszkodom hozzá, mert a közelünkben nincs semmi.

Más említésre méltó (szerencsére) nem történt, most csak ezekről tudok beszámolni.

Pá!

Hi!

Megjártuk Bencével a kórházat. Ottartózkodásilag.

Az úgy történt, hogy hétfőn edzésre mentünk, és Bence hozta magával az új gördeszkáját is, hogy kicsit gyakorlatozzon rajta. Úgyhogy nála volt még akkor is, amikor bementünk a suliba edzés előtt. Míg az előttünk lévő karatésokat vártunk, hogy végezzenek a teremben, addig Bence a deszkán fel-alá gurulva unatkozott. Mármint nyilván gördeszkázni nem engedélyezett egy iskola aulájában, úgyhogy ráhasalt pl, és tolta magát kézzel előre, vagy háton feküdt a deszkán, és lábbal tolta hátra magát.

Nos, amikor visszatértem a gyerekhez pár perc felügyelet-nélkül-hagyás után, röhögve mesélte a hírt, hogy olyan ügyes volt, hogy fejjel nekigurult hátrafelé egy oszlopnak. Látszott is a fején a sok kis bevérzés, mert elég rücskös az oszlop felszíne, de nem vérzett. Persze fájt neki, úgyhogy edzés előtt hideg vízzel kicsit lemostam, beborogattam.

Edzésen bemelegítéskor már jelezte, hogy az ugrálós részeket kihagyná, mert az most nem nagyon megy neki a feje miatt. Pl kicsit szédeleg tőle. De azért csinált mindent gond nélkül, csak kicsit elcsalva a mozgósabb részeket. De úgy 15 perc után kiült inkább kicsit pihenni, aztán kicsit ráborult a térdére pihenés gyanánt, majd inkább lefeküdt, hogy az jobb lenne neki. És akkor úgy is maradt igazából. Vittem neki borogatást, hogy kicsit felfrissítse, mert akkor még tényleg csak annyi infó volt, hogy most ez így nem jó neki, és pihenne. Ja, csak aztán elég gyorsan gyanús lett, hogy nem reagál a gyerek. "Bence, jól vagy?" Semmi válasz. "Hozzak inni?" Semmi válasz. "Hazamenjük?" Semmi válasz. Nem reagált semmire, bár magánál volt. Vagyis a hazamenős kérdésnél bólogatott kicsit beleegyezően. Cipőt adtam rá, kitámogattam - miután valahogy felhúztam - aztán egy anyukával együtt támogattuk tovább a kocsiig. Kicsit öntudatlanul sétált köztünk lehorgasztott fejjel, néha-néha mintha kihagyott volna a lépése, aztán bezuhant a hátsó ülésre. Na, itt már elmélkedtem, hogy orvos, vagy haza. A szokásos teszteket elvégeztem rajta (érti-e, amit mondok, van-e hányingere, kettőt lát-e stb). Felhúzta valahogy ülésbe magát, és a fülembe suttogta, hogy hányingere nincs, de van/volt, hogy kettőt lát. Aztán visszafeküdt. De legalább már suttogva megszólalt legalább 15 perc után. Közben anyuék is megérkeztek a kocsihoz, mert épp dokinál voltak Levivel (aki jól meg van fázva szombat óta), és végül abban maradtunk, hogy Levi marad nála, én meg biztos, ami biztos alapon beviszem a János kórházba Bencét. Ha már duplán látott, az már agyrázkódást jelez(het), és inkább lássa orvos.

Még csak a Budaörsi úton tartottunk, amikor felült mögöttem, és mondta, hogy már jobban van. Hogy hányingere nincs, nem is volt, végig hallott engem, hogy beszélek hozzá, csak nem tudott válaszolni, és tényleg volt kettős látása. De tényleg semmi baja, csak a feje fáj még, ahol beütötte. Megbeszéltem vele, hogy semmi gond, inkább menjünk be feleslegesen, és én leszek a legboldogabb akkor, ha feleslegesen kellett bemennünk. :D Igazából arra számítottam, hogy ott is letesztelik a gyereket, megröntgenezik, utána pedig annyit mondanak, hogy 2 napig pihenjen otthon, és kap egy igazolást. Hát, nem így lett.

Bementünk, szépen a saját lábán, vígan ő is, és kb egyből sorra is kerültünk, nem volt tömeg. Megnézték, kikérdezték, aztán határoztak: marad bent megfigyelésre. Kicsit kikerekedett a szemem, aztán mondtam, hogy oké, természetesen. (A megfigyelés oka, hogy kettőt is látott, és nem reagált.) Kincső táborban van, Levi anyunál, mi meg akkor kórházazunk... Belefér, a gyerek feje az első. Egy koponyaröntgennel kezdtünk, utána vettek fel minket az osztályra. 4 ágyas kórterem volt, bár akkor nem is néztem még nagyon körül, csak gyorsan egyeztettem a szobában lévő anyukákkal, hogy mit kell bevinni éjszakára, és tipliztem haza. Bencét kétszer is felhívtam, hogy merre járok, mikor érek vissza, de elég hamar lepattintott, hogy ő most a többiekkel beszélget (kvázi baromira nem érdekli, mikor érek vissza, remekül elvan :D ).

Na, akkor kicsit a kórházról és a kórházi körülményekről. Ritkán járunk kórházban, főleg bentfekvősben, és inkább mindig csak olvas az ember a katasztrofális állapotokról. A gyerektraumatológiai folyosó cukin díszített, nagyon hangulatos. Idáig csak kintről láttuk mindig, azaz a röntgenre várva a folyosó felé leselkedve, mert ugye a János gyerekügyeletén nem először jártunk. :D Már mentővel is mentünk oda... A szobánk 4 ágyas volt, és tartozott hozzá (szobán kívül) egy játszószoba is. Mármint a folyosóról nyílt egy ajtó egy kis közlekedőbe, és onnan jobbra a szobánk volt, balra a játszószoba. De abban volt 2 kontrolleres xbox is, meg lapostévé DVD válogatással. Meg persze csomó könyv, játék, egyéb. Díszek a függönyökön, stb. Profi. A szobánkban 4 ágy volt, kellemes sárga tapéta, hangulatos bordűrrel. Ilyen gyerekeknek való mintással. A szobához tartozott vécé/zuhanyzó. Meg két pótágy szülőknek. Meg 3 ikeás fotel, szülőknek.

Bence szomszédja pont egy kelenvölgyis fiú volt, Bence ismerte is. Az egyik évfolyamtársának, Borókának a harmadikos öccse. Gipsszel a karján feküdt bent. Mondta az anyukája, hogy a másik ágyon szintén egy kelenvölgyis diák feküdt még előző nap. :D 2 nap alatt 3 gyerek a sulinkból a 4 ágyas kórteremben.. nem is rossz átlag... Ja, amúgy mázli volt, hogy ide vettek fel minket, mert mondta a doki, hogy aznap nem ők a felvételes kórház, hanem a Heim Pál, de onnan nagyon messze lakunk, és végülis van náluk szabad hely, úgyhogy nem küldenek tovább minket. Szóval, volt ez a kisfiú, meg egy nagyfiú (hetedikes, azaz 13-14 év körüli). Ő vakbélgyanúval feküdt bent. Én nem beszélgettem vele, de elcsípett infomorzsák alapján csütörtöki műtétre van kiírva, addig meg valami infúziós kezelés kapott. Gondolom gyulladáscsökkentő, vagy ilyesmi. A negyedik gyerek kis elsős volt, most kezdte a sulit. Nagyon csúnya kartörés 2 hét suli után. Könyökből letört csontdarab, műtét, drótozás, varrás, ami kell. 4 hónap rehabilitáció, miután a gipszet leveszik. Gyógytorna. Amúgy kis sportoló a gyerek, az most hónapokra kilőve. És a jobb keze sérült (hülye esés játszótéren, amúgy gumis felületen), azaz most írni sem fog megtanulni, amit leginkább most elsőben tanulnak. Nem irigyeltem őket, de kétségbe se voltak esve. Ez van, ezt kell megoldani, végigcsinálják. Nagyon szimpik voltak. (A két gipszelt karú gyerek délelőtt mehetett is haza.)

Hát, most nem fogok az éjszakáról hosszasan írni, de két összetolt Ikeás széken aludtam... Az éjszakás nővér (aki egy igazi bunkó seggfej volt, de a munkáját rendesen ellátta), rendszeresen jött éjszaka a gyerekeket ellenőrizni. Lázmérés (homlok elé tartott hőmérő, úgyhogy jól fel vannak szerelve), ujjra csíptetős pulzusmérés. Többször járt bent éjszaka, folyamatosan monitorozta a gyerekeket. Bence végigaludta az éjszakát, nem kelt fel semmire. Két reggeli vizitet is átaludt. :D Amúgy 10 körül alhatott el. A másik fiú tableten mesét nézett, azt leste ő is. Ja, amúgy el volt tiltva mindentől. Nem telefonozhatott pl, mert agyrázkódás esetén azt nem lehet, pihennie kell. Nem mintha bármi baja lett volna. Azon elmélkedett, hogy igazából mi történne, ha megszöknénk? :D Teljesen feleslegesnek érezte, hogy mi ott bent feküdjünk, ahogy én is. De, most egy éjszakás megfigyelést túlélünk.

Reggel a viziten mondta a doki, hogy Bencére vár még egy fül-orr-gégészeti vizsgálat, és egy neurológiai vizsgálat, és utána még megfigyelik. Délelőtt kérdeztem a nappalos (és aranyos) nővért, hogy ezek mikor lesznek, és ehhez képest mikor engednek ki minket. Azt mondta, ha minden jól megy, akkor másnap délelőtt. Na, itt kerekedett megint a szemem. Mondtam neki, hogy kizárt dolog, hogy még egy éjszakát bent maradunk. Viszem haza a gyereket. Mondta, hogy majd délután 2 körül lesz vizit, akkor jelezzem a főorvos felé, hogy saját felelősségre távoznánk. Nem szeretik ezt az orvosok, ő sem, de neki kell jelezni, ha haza akarunk menni. Na, mondom, remek lesz. A vizsgálatokra amúgy sokat vártunk, Bence meg nagyon ment volna el. A neurológus aznap úgy dolgozott, hogy 1-ig rendelése is volt, azaz mentek be hozzá, és meg kellett várnunk, hogy végezzen. Addigra ebéd is jött. Zöldségleves volt cérnametélttel, és vadas tésztával. A levesből a cérnametéltet kiette Bence, én a maradék levet, a vadas tésztát mind megette, a húst meg én. Reggel én ettem meg a fél vajas zsemléjét is. Ja, este már nagyon éhes volt, mikor beértünk, és kérdeztem a bunkó nővért, hogy maradt-e még a vacsorából, hoznának-e neki, míg hazaugrom cuccokért (és kajáért). Válasz: nem, nem ehet. Agyrázkódása van, kihányhatja. :o Dehát, a gyereknek semmi baja, és hányingere idáig sem volt... Oké, akkor egy kis teát hoz neki. (Bence sajburgert rendelt tőlem, de mondtam neki, hogy azt sajnos kiszagolná a nővér... Vittem neki minden mást, amit otthon találtam. Túró Rudi, Oreo, joghurtital, banán, műzliszelet, alma. Ezen éltünk ketten.) Én egy percre nem hagytam magára a fiamat, így a büféig sosem jutottam el, ami egy épülettel odébb volt. Sosem lehetett tudni, mikor megyünk a vizsgálatra, mikor jön az ebéd, mikor jön a vizit, stb. Pont olyan ütemben mentek a dolgok, hogy sosem mertem elindulni.

Szóval, jött a vizit, és mondta a doki, hogy Bence rendben van, már mehet kicsit xboxozni, ha akar, meg mozoghat, és holnap reggel mehet haza. Már szinte vágtam is a szavába, hogy elnézését kérem, de én ma vinném haza a gyerekemet, akkor saját felelősségre. No, nem így kellett volna kommunikálnom. :D A doki mondta, hogy vizit után visszajön, megbeszéljük. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egy negyed órás folyosóra kiülős fejmosást jelent - ha most csúnyán akarok fogalmazni. Nem igazán szereti, ha őt, mint főorvost, aki évekig tanulta a szakmáját, és ezt csinálja régóta, jöttment anyukák felülbírálnak. Mert itt az ő felelőssége hogy,.. stb, stb. Abszolút megértem amúgy. Próbáltam mondani neki, hogy van 3 gyerekem, láttam én már sokmindent, felelős szülőnek tartom magam, és higgye el, sehová nem vinném Bencét, ha látnám, hogy nincs rendben. De nekem is 3 gyerekem van, haza kell mennem. És az összes vizsgálaton ott voltam, minden rendben volt. És a gyerek jól van. És reggel amúgy is mehetne haza, hiszen nincs baja. Szóval, ezeket próbáltam jelezni, amennyire engedett közbeszólni, de a kötelező 48 órás, sőt! 72 órás megfigyelés agyrázkódásnál, stb, stb.. Amúgy 24 órás megfigyelésről volt szó, de szerencsétlenségünkre este 7 körül vettek fel minket az osztályra, azaz este 7-kor járt volna le a 24 óra, és akkor ugye már senki nem ír zárójelentést, csak reggel... Az én olvasatomban ezért kellett volna még egyet bent éjszakáznunk, mert a 24 óra kötelező, de papírt csak reggel adnak. Hozzáteszem, ekkor már 20 órája voltunk bent tünetmentesen, és eleve tünetmentesen értünk már be. Nem igazán láttam jelentőségét annak a 4 órának. Még meghallgattam pár rémtörténetet, hogy napokkal később is mit okozhat egy fejsérülés (oké, a miénknél jóval nagyobb fejsérülés), hogy azért kicsit szarul tudjam érezni magam az esetleges felelőtlenségem miatt. Mondom mindezt úgy, hogy 100% meg voltam, és meg vagyok elégedve a doktor úrral, abszolút jó orvos, nagyon aranyos a gyerekekkel, és nagyon szimpatikus. És meg is értem az álláspontját. És azt is, hogy ezekre fel kell hívnia a figyelmét a renitens szülőknek. Amúgy kiengedett miket, mert azért mondta azt is, minden jel arra utal, hogy a gyerek rendben van, ki is engedte volna reggel gond nélkül, de azért.. na. Szóval, aki kis beszélgetésünk ellenére is elégedett vagyok vele. :D Meg az egész gyerektraumatológiai osztállyal a Jánosban. Meg az ott dolgozókkal. És még az éjszakás nővér munkáját is köszönöm, és elégedett vagyok vele. Párszor felpofoztam volna ettől függetlenül, mert a stílusa bicskanyitogató volt.

Hazafelé vettem Bencének 3 sajtburgert (nem hányta ki...), és ezen a héten kötelező pihi van, nem mehet iskolába. Tilos neki. Mindent csinálhat, de mindenből csak picit. A gyereknek semmi baja látszólag, és ő sem érti, miért nem mehet suliba, mert semmi baja. Épp azon elmélkedtem, hogy megütötte a fejét, és utána a az intenzív edzéstől is megszédülhetett annyira, hogy ájulós állapotba kerüljön, és emiatt kettős látása legyen. Ismerem az állapotot. Tehát a tünetet okozhatta az ütés és edzés párosa, teljesen függetlenül egy agyrázkódástól. Nem vagyok szakember, csak közel 40 éves, 3 gyerekkel, és ennyi tapasztalattal már rendelkezem. Ilyen tünetet agyrázkódás nélkül is lehet produkálni. Sokk érte a szervezetet, pihenés helyett ráedzett hirtelen, és akkor a szervezet az mondta, hogy akkor most kicsit kikapcs, mert ez nem jó nekem. Ez meg az én szakvéleményem. Úgyhogy nem aggódom Bence miatt, köszöni jól van. :) És mindenki örül, hogy ma már a saját ágyban alhatott. Én is, Levi is, Bence is. De a János jó hely, jó szakemberekkel, úgyhogy senki ne féljen felkeresni őket szükség esetén. :)

Pá!

(A képeket elforgatva tette be a blog a könyvtárába, és sehogy nem tudom irányba állítani őket; elnézést.)

Ez a kép nem akkor készült, amikor lefejelte az oszlopot, de ilyen megoldással sikerült kiviteleznie úgy 5 percre rá.

Utoljára kb újszülött korában volt rajta neves karszalag. :D Pizsis kórházszelfi hétfő este.

Itt már hazament a két gipszelt karú fiúcska, csak ketten maradtak. Mikor indultunk haza, akkor kísértek be egy új fiúcskát. Btw: minden ágy felett van konnektor, kivéve egy ágy felet... Összesen ez a 3 (foglalt) konnektor volt az egész szobában hétfő este, többször átnéztem. 3 merülő telefon, és egy merülőben lévő óra volt nálunk. (Meg egy hármas elosztó, mert felkészült vagyok. :) )

A játszószoba.

Titokban telefonozik egy kicsit. :D

Ezen a kettőn alhattam. Ezen a kettőn aludtam minden két felkelés és új pozíciókeresés közt. Kb ezerszer keltem fel az éjszaka folyamán, olyan kényelmes volt. Volt amúgy 2 kinyitható ágy is - többet nem lehet betenni a szobába - de azok már foglaltak voltak.

Hi!

Én nem tudom, mi van idén a levegőben, de az első hét után 2 gyerekem lebetegedett, a harmadik meg 2 hét után. Közben tudom, hogy Reni gyereke is 3 nap után, Reni is, anyu is, meg sokan mások, akik bementek az oviba/suliba a nyári szünet után. Bencén általában 3 nap alatt fut át egy nátha (az elmúlt 5 év tapasztalatát figyelembe véve), most ki kellett vennem a suliból 3 napra, mert gyógyulás helyett egyre betegebb lett. Kedden délután olyan hírekkel jött haza, hogy elhasználta a termükben lévő összes zsepit + a szomszéd teremét is. :D Illetve gondoltam, hogy a tanórán se mókás a folyamatos orrfújás. És akkor még nem is köhögött. Csütörtökre már azt is. Szerdán voltunk dokinál, akkor még tiszta volt a tüdeje. Amúgy szerdán délelőtt otthon hagytam egyedül. :) Már ilyen nagy, hogy simán otthon lehet hagyni betegen (náthásan) is. Igaz, ebédre hazamentem, vittem neki kaját, és mentünk a dokihoz, úgyhogy csak délelőtt volt egyedül. További két napon anyuéknál volt. Kincső meg kijelentette, hogy ő aztán otthon nem marad a náthájával, mert akkor sokat kéne pótolni sulira, és ő köszöni, nem. :D Levi meg most szombaton kezdett el tüsszögni, vasárnapra köhögni is, és már múlt héten bejelentette, hogy reméli, megbetegszik ő is, mert akkor neki sem kell suliba menni... Úgyhogy ma reggel igyekezett tényleg nagyon rosszul lenni, hogy eszembe se jusson suliba dugni őt. :D Bár, az is tény, hogy nem én keltettem 6:40-kor, hanem 6:30-kor arra kelt, hogy tüsszentett párat, majd nekilátott köhögni... :) Hallottam. Úgyhogy most ő hiányzik 2-3 napot. Majd meglátjuk, hogy javul.

De hétvégén aránylag jól volt mindenki; a nagyok már gyógyulófélben, Levi még lebetegedőben. Úgyhogy gond nélkül mentünk szombaton Őrmezőre, a szokásos évi Őrmező Ünnepe rendezvényre. Hát, már ez se olyan jó buli. A gyerekes programokhoz már nagyok, a felnőttes programokhoz még kicsik. Azaz arcfestésre már nem ülnek be, sörözni még nem lehet velük. :D Kaptak vattacukrot, nyalókát, körbementek, játszótereztek, és igazából ennyi volt. Sajnos haverokat se találtak, akikkel lehetett volna lógni. Bencének volt ott egy régi osztálytársa, de nem bandázódtak.

Vasárnap pedig a Vakvarjú étterembe mentünk anyu névnapot ünnepelni. Hát, az sem volt egy sikersztori sajnos. Az étterem túlzsúfolt (most a kiülős részről beszélek), nem elég a pincér, és azok is összevissza működnek (egyik rendelést vesz fel, másik kaját hoz ki), aztán mindig nekünk akarták adni más rendelését, mi meg fél 3-kor kaptunk kaját, amikor 1-re mentünk. Botrány. De már akkor is szólni kellett a pincérnek, hogy a gyerekeim éhen akarnak halni, hozzák már a kaját. Aztán a 13 főre kihozott kaják egy részre már hideg volt, egy része nem finom, egy másik része meg túl kicsi adag. Többet nem megyünk oda, abban maradtunk. A gyerekek legalább tudtak játszani az étterem játszóterén, de csak módjával, mert sok volt a kicsi gyerek. De azért aránylag jól érezték magukat.

Múlt héten elkezdődött az edzés is, úgyhogy mostantól heti kétszer ez lesz a szokásos program. Ha nem jön be mellé más... Bencének ez nem elég. Többet akar, mást IS akar a taekwondo mellé. Pl. thai boxot. Holnap elmegyünk egy helyre érdeklődni (küzdősportos terem, vagy 6-8 féle küzdősporttal), és megérdeklődjük, hogy az ő életkorával milyen csoportba férne be. Hivatalosan a gyerekedzés 6-14 éves korig van, de neki pont ez az egyik gondja, hogy nem akar már 6 évesekkel együtt edzeni 12,5 évesen. Ahol kb ő a legnagyobb. Nem motiváló. Futunk ott egy kört, hátha tudnak ajánlani vmi jót. Amúgy XI. kerületben van az is. XXII-ben nincs semmi. Az az 1-2 lehetőség, ami van, az vagy egyidőben a taekwondoval, vagy este 7-től 9-ig, ami szintén esélytelen.

Leventét meg beíratom valami robotika/programozás tanfolyamra. Szülőiről hoztam a szórólapot, szerintem helyileg a suliban lesznek ezek. Mondta, hogy köszöni nem, én meg mondtam, hogy de (és ezt még kiegészítettem sok egyéb határozott mondattal), úgyhogy Levente robotprogramozásra fog járni. :D

Kincső meg azzal nyaggat, hogy írassam be grafikai (számítógépes) tanfolyamra, de olyanra, ami ilyen animációs grafika lényegében. Hááát, egyetemi diplomát biztos lehet ilyen szakon szerezni, úgyhogy nem tudom, hol találnék 10 éves lánynak ilyen tanfolyamot a közelben. :D Először talán a számítógép működésével kéne ismerkednie, utána a grafikai szoftverekkel (Photoshop pl), aztán jöhetne a java. De, mivel ő telefonos appokkal és szerkesztőkkel is mozgóképes "képregényeket" szerkeszt (átmenetek, zenei aláfestés, másodperc pontos beállítások), én megértem, hogy többet akar... Csak kicsit tehetetlennek érzem magam. :D Szóval, Levi is ezért megy tanfolyamra, mert valamit neki is akarnia kéne már, és, ha nem, akkor majd én akarok helyette. Pont. (Ha jelentkezik elég gyerek, és indul a tanfolyam.)

Kincső ma reggel elutazott erdei táborba az osztállyal. Tegnap este kérte tőlem a legnagyobb bőröndöt (4 nap, könyörgöm...), de megkapta. Este megnéztem, mit pakolt, és fullon volt a nagy bőrönd is. Pl 3 napra elpakolt olyan 8 fölsőt. Biztos, ami biztos alapon. Fene tudja, hányszor akar átöltözni, milyen idő lesz. :D 3 nadrágot, 2 törcsit (nem, strandolni nem mennek), dupla annyi bugyit, stb. Szóval, tipikus csaj. :D Pont az én ellentétem. :) Reggel Bencét kilöktük a kocsiból az egyik kereszteződésben, hogy sétáljon be a suliba, nem érek rá leszállítani őt, Levit anyuék előtt dobtuk ki, hogy csengessen be, mi már itt sem vagyunk, mi pedig igyekeztünk a reggeli 8-as találkára a Kelenföldi pályaudvarra. A reggeli dugóban. Olyan 20 perc alatt sikerült teljesíteni a durván 5 perces távot (inkább kevesebb), de időben odaértünk. :) Úgyhogy ő most 4 napig túrázni fog a Velencei-tó környékén, meg sárkányvitorlázás lesz, meg tehenészet látogatás, és hasonló programok. Nagyon lelkesen várta, mert ez az első ottalvós iskolai programjuk. Az alsós tanár sosem vitte őket táborba. Csak ilyen reggel indulunk, délután hazajövünk típusúba. Most szoknak majd össze az új ofővel. :)

Ja, és múlt hét elején lezajlottak a szülői értekezletek, de azokról már felesleges beszámolnom. A szokásos. Várható programok az évben, stb, stb. Talán egy érdekes volt, hogy Kincsőnél bemutatkoztak a felsős szaktanárok, és volt, akit még nem ismertem. A magyartanár húzós lesz. És az tanít vagy 3 tantárgyat. Szerintem nem lesz a kedvenc tanára senkinek. :/  Kincső elég jó magyarból, úgyhogy remélem az ellenérzései ellenére is lelkesen tud majd teljesíteni. Ha motivált nem is lesz...

Pá!

Hi!

Vége a nyárnak, elkezdődött a suli.

Nyár végén még gyorsan kimaxoltuk az utolsó napokat. Elmentünk Ceglédre a csúszdaparkba/strandra, végül +1 fővel. Bence ugye szerdán Balcsin volt a haverjával, nála is aludt, de kiderült, hogy a haver másnap egyedül lenne otthon egész nap, úgyhogy vittük őt is magunkkal. Szerintem szuperül sikerült a délután, zárásig maradtunk, szerintem mi távoztunk utolsónak. :D Gyönyörű időnk volt, alig voltak, sehol nem volt sorban állás (se csúszdánál, se kajánál, sehol), és mindenki ment, amerre látott. :) (Szerencsére hol Kincső, hol Levi volt olyan rendes, hogy ne hagyjanak egyedül, és jöttek velem csúszdázni. :D)

Másnap elmentünk egy utolsó lángosozásra a Dunapartra. Szombaton Kincső szülinapon volt, majd egy barátnőjénél aludt, mi meg mentünk a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválra. Jövőre szerintem már nem megyünk. Gyerekprogram évről évre kevesebb van, az is kicsiknek, leülni enni/inni meg nem lehet velük igazán. Végigsétáltuk az egészet keresztbe-hosszába, kaptak kürtőskalácsot, meg inni, és ennyi lényegében.

Vasárnap pedig évnyitó volt. Nekik kötelező végigszenvedni, engem meg nem érdekel, úgyhogy én az egyik gyerek termében trécseltem pár szülővel. Kincsőéktől elment 2 fiú, és jött a helyükre két lány. Az egyik lány (Lili) anyukáját ismerem Őrmezőről, még együtt játszótereztettük a fiainkat. Aztán mi is elköltöztünk, ők is. Neki is 3 gyereke van. A fia ugye Bencével egyidős, a lánya Kincsővel (hiszen egy osztályba járnak), a kicsit nem tudom. Majd megkérdezem. De ő is iskolás már, alsós. Kincső ugye most felsős lett, és új osztályfőnököt kapott. Ismerem Orsi nénit, Bencét tanítja természetismeretre. Szigorú, követel, Bence nagyon nem csípi. Én a fogadóórák tapasztalata alapján azt mondom, hogy nagyon kedves, rendes szimpatikus nő. És segítőkész. Kincső hétfő délután nagyon pozitívan nyilatkozott róla, neki is nagyon tetszett. :)

Évnyitó után elmentünk fagyizni, fél 8 körül otthon is voltunk, előkészítettük a táskákat másnapra, és ágyba zavartam mindenkit időben.

Hétfő reggel nagyon várták már a gyerekek a sulit! Az évnyitót még nem nagyon, max azért, hogy találkozzanak a haverokkal; de az meg akkora élmény volt, hogy hétfő reggel már nagyon indulhatnékjuk volt az iskolába. :) Bence osztálya új termet kapott a másodikon, az is nagyon tetszik neki. Odáig van, hogy pontosítsak. :) A helyettes osztályfőnökük pedig Viktor (az angoltanár, a volt osztálytársam) lett. 4 osztályfőnöki órájuk volt csak aznap, ebéd után mehettek haza. Apu hazavitte őket, hogy ne kelljen emiatt lelépnem munkából. De mától egész naposak. Talán már csak idén, és jövőre mehetnek egyedül haza. Bencénél már nincs napközi, csak tanulószoba van a bent maradt felsősöknek. Kincsőnél összevont napközi van ötödikben. Egyedül Levinél van még sima napközi. Csak ugye sok idő hazaérni busszal, mert át is kell szállni. Meg ugye edzésnapokon annak nincs értelme. De ezzel idén nem kell foglalkoznom még.

Hazahozták a tankönyveket is tegnap. Idén lazábbra vettem a figurát. Füzeteket nem fogok kötni. Szerintem nem lesz baj, ha nem tökéletes állapotban kerülnek a szekrény aljába, vagy majd a kukába, ha beteltek... A könyvek könyvtáriak, vagy oda kerülnek vissza, azt kell kötni. Munkafüzetet is kötök, de lehet, hogy jövőre már azt sem. Kacérkodom a gondolattal. :D Illetve nem hajtottam túl magam, csak a keddi órarend szerinti tankönyveket kötöttem be. Ma este majd kötözök szerdára, és a héten szépen meglesz minden. Jövő hét elején szülői értekezletek várhatók. Akkor majd elmondják, mit kell még beszerezni. Az tuti, hogy Kincső osztálya erdei táborba megy 4 napra még a hónapban. Ezek év végén szoktak lenni, de most csapatépítés lesz az új ofővel. :) Kincsőék a 4 év alatt egyszer sem voltak ottalvós táborban Edit nénivel, úgyhogy most nagyon boldog. :)

Az edzés csak jövő héten kezdődik, úgyhogy a délutánjaink még szabadok, hogy mindenbe szépen belerázódjunk, mindennel elkészüljünk. A korai kelésbe nem fogunk tudni visszarázódni. Kincső tegnap fél 8-kor ment fürdeni, hogy ő fáradt. :D Úgyhogy a kezdeti nehézségek megvannak azért. De az idegeim még aránylak simák egy nap után. :)

Pá!

Hi!

Pár nap, és vége van a nyári szünetnek. Addig is vannak még programok persze, de most már lassan kezdődik a nagyüzem. Már érzem a szelét. :)

Tegnap a gyerekek anyuéknál voltak, meghívta őket egy egész napos medencésére haverokkal. Bence és Kincső is tudott hívni 1-1 osztálytársat, de Levi kis haverja (akit hívott volna) épp nyaral, a többihez meg nem tudott elérhetőséget; de annyira nem is zavarta a dolog. Ma otthon vannak egyedül, kivéve Bencét, mert tegnap felhívott a haverjának az apja, hogy levinné a fiúkat Balcsira. Mármint az ő két fiát és Bencét, ha nem gond. Hát, nem volt gond. :D Ma már nem is látom a gyereket, mert utána meg ott fog aludni (a másik) Bencénél. A gyermekem olyan lelkes volt ettől a mai programtól, hogy mire előmásztam az ágyból, hogy készülődjek munkába induláshoz, ő már ébren volt, és fel volt öltözve. :o Na, idén nyáron én még nem tudtam neki olyan programot javasolni, ami ilyen hatást váltott volna ki belőle. (Vagyis, szerintem még semmikor.) De amúgy is jelezte már, hogy jövőre már nem szeretne a tesókkal táborokba menni, nyaralni. Ezen is elgondolkoztam. Amikor kicsi voltam, én is voltam táborban tesómmal, de utána én is már csak a haverokkal bandáztam, és max a családi közös nyaraláson voltam együtt a családdal. Hát, minden rendszer, ami végre beáll nagy nehezen, az addigra meg is változik; ez van. :) Mire kialakultak a nyári táborok, lehetőségek, már nem is akarnak többet menni. Most lesz egy-két év átmenet, aztán már csak a markukat tartják, hogy csááá, anya, leléptem a a haverokkal a nyárra, majd jövök. :D Legalábbis Bence. Szerintem Kincső is, ha nem is partyállat lesz, mint Bence. Levente meg valószínűleg a gép előtt fog ülni, egész nap online kapcsolatban a többi kocka haverral...

Na, de visszatérve a nyárra. Utoljára arról számoltam be, hogy hazajöttek Velencéről, a nyári családi medencés bulira. Ez egy szombati napon volt, vasárnap pedig elutaztak anyuval Tahiba templomtáborba, ottalvósba. Mit ne mondjak, nagyon nem akartak menni. De utána milyen jól érezték magukat! :D Teli voltak élménnyel, sikerélménnyel, feladattal, mindennel. Pl Bence volt a fiúk szobájában a szobaparancsnok. Csütörtök délután mentem le értük, mert pénteken már utaztunk Balcsira, és akkor is csoda dolgokat láttam. Pl. vacsi előtt Bence állt a konyhában, és zöldségeket szeletelt mind a 14 főre. Meg terített. Aznap ő volt a konyhai kisegítő Levivel. :) És lelkesen csinálta, és büszke volt magára, hogy mennyire megbecsülik a munkáját. Ő volt a nagy. A kicsik lógtak rajta, ő meg lelkesen lógott a kicsiken. Levinek ott voltak a volt ovis barátnői. Kincsőnek nem tudom, mi volt így külön élmény, de ő is jól érezte magát. Volt csomó felnőtt segítő, és kicsivel több gyerek. Amikor odaértem, a csapat még erdei kiránduláson volt, de a két kisbabás segítő ott volt a házban, ők beengedtek, velük töltöttem az időt. Aztán fogtunk két babakocsit (én tolhattam az egyiket :) ), és kisétáltunk az erdő elé meglepiből, mert a gyerekek még nem tudták, hogy megjöttem. Talán este 9-ig maradtunk, mert aznap volt táborzáró tábortűz (igazából fáklyák, mert épp tűzgyújtási tilalom volt), úgyhogy későn értünk haza. De jól sikerült tábor volt, aminek nagyon örülök. :)

Aztán lementünk pénteken Balcsira. Csak szerdáig, de szerencsére ebbe a pár napba is annyi program belefért, hogy nem lehetett ok panaszra. Voltunk vízibiciklizni, SUP-ozni (mármint Kincső). Voltunk sörkertben léghokizni, ahol találkoztunk Bence ovis haverjaival, Dodóval és Samuval. Tesók, csak mindkettővel járt egy csoportba, mivel még egy évet maradt óvodában. Úgyhogy a gyerekek játszottak, mi felnőttek meg beszélgettünk, mert a szülőkkel is jóban vagyok kivételesen. :D (Nagy társadalmi életet ugye nem életem az ovis szülőkkel. Sem.) Akkor, voltunk Zamárdiban strandolni, mert ott voltak a barátaim. Gyuri fellépett este, úgyhogy lejöttek már napközbenre; aztán maradtunk estig, mert megvártuk  New Level Empire koncertet, hogy a gyerekek is megtekinthessék Gyurit a színpadon. Meg legyen egy kis esti fesztivál élményük. Hát, nem volt nagy élmény nekik a kezdésig várni, mert fáradtak voltak és unatkoztak már, de a koncert nagyon tetszett nekik. Persze csak fél órát maradtunk, nem végig. :) Előtte meg azért volt egy kis vurstli, dodgem, mindenféle. És az egész délutános strandolás is jól sikerült. Órákig bent voltak a vízben a gyerekek, utána meg átmentek focizni a játszótérre. Semmi dolog nem volt velük, mi egész délután kint trécselhettünk Veráékkal a parton. :) Ezen kívül voltunk kalandparkban, ahol Bence és Kincső már a felnőtt pályára mehetett, mert 150 centi felett vannak. Jó hír, hogy már nem voltam beszarva. :D Mármint attól, hogy lentről nézem őket, és aggódom miattuk. Már nem aggódom. :) Tök ügyik, bátrak, lelkesek. Voltunk tűzijátékot is nézni a sóstói szabadstrandon aug. 20-án. Az is tetszett nekik. Illetve minden nap voltunk strandon, volt lángos, hambi, limonádé, Mojito, jégkrém.. minden, ami kell egy nyaraláshoz. Szerintem jól érezték magukat :)

Csütörtökön otthon voltunk megpihenni, aztán pénteken elvittem őket Gárdonyba a Sport Beach-re, mert már rég terveztem elvinni őket oda, ott még nem voltak. Na, nem mintha bármi különös lenne ott, csak jó nagy füves part, és kevés ember. :) Van nagyon sekély víz a kicsiknek, általában ott hasaltunk és töltöttük az időnket. Azt hittem unni fogják magukat ott egész délután, de semmi ilyen nem volt. Ha más nem volt épp, a pokrócon hevertünk az árnyékban és dumáltunk. Vagy a kövek közt békákat kerestek. Aztán 5 körül leadtam őket Velencén az apjuknál. 

Most az utolsó héten itthon vagyunk már, vagyis én dolgozom. Kincsővel már elmentem az új szemüvegéért (az előző a Balaton alján maradt edzőtáborban), vásároltunk cuccokat sulira (ő is akart jönni, nehogy valami béna szivárványos, vagy unikornis mintájú füzetet vegyek neki :D ), és voltunk fogszabályzósnál. Tegnap anyunéknál voltak, Bence ma Balcsin. Holnap elméletileg megyünk Ceglédfürdőre csúszdaparkba, és pénteken is szabin leszek. Talán aznap megyünk majd ki a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválra, de lehet, hogy szombaton. Csak akkor Kincső szülinapra is megy, mint tegnap este kiderült. Még arra is kell ajit venni. Meg ma éves szervizre is viszem a kocsit, úgyhogy jó későn érek majd haza a gyerekekhez. Sűrűsödnek a programok az utolsó hétre. :) Vasárnap évnyitó. Intézem az ebédbefizetést, és a Dechatlonba is vissza kell még mennem egy ruhacserére, mert Kincső hosszú lábaira rövid a 14-15 éveseknek való tornanadrág is. Szóval, kezdődik az új tanév, gatyákat felkötni!

Pá!

Hi!

Pénteken hazajöttek a gyerekek Velencéről egy kis időre, mert tegnap óta már megint nincsenek itthon.

Amúgy elég sűrű hétvége volt. Múlt hétvégén Zsuzsi hívott, hogy itthon vagyunk-e, hogy a fiúk tudjanak találkozni (épp hazajöttek akkor is hétvégére a gyerekek, úgyhogy Milán át tudott jönni Bencéhez). Most meg Adri keresett csütörtökön, hogy Kincső itthon van-e, mert Viki nagyon hiányolja már... :) Mondtam neki, hogy itthon lesz egy kicsit, úgyhogy azt tudom felajánlani, hogy Viki aludjon itt, és akkor legalább este van idejük együtt csajoskodni. Úgyhogy a gyerekek megérkeztek 4 körül, Viki is befutott 6 körül, és nem küldtem senkit aludni 11 előtt. Nyár van, kicsit itthon vannak, belefér. De reggel korán korán üzemkész állapotba raktam mindenkit, mert váratlanul garázsvásárra mentünk reggel 9-re. Muszáj volt ilyen korán, mert Viki 10-ig volt nálunk. Facebook-on felfedeztem, hogy Bence neurofeedback oktatójánál garázsvásár van a hétvégén, és pont 38-as cipőket is árul, amik tök jól néznek ki, és az épp Kincső mérete. Úgyhogy lementem a két lánnyal, és végül 15 ruhadarabbal és két pár cipővel távoztunk (a ruhák közt nadrág és pulcsi is volt, rövid- és hosszúujjasok, ünneplős szoknya és blúz is, úgyhogy minden), és kemény 10ezer forintot hagytunk ott mindenre. És Kincső imádja az új (és rettentően kényelmes) Nike cipőjét. :) Amit kb 1000 forintért vettünk, és tökéletes állapotban van. Vettünk egy hosszú szárú tornacipőt is, azt majd ősszel hordja, és nagyon tetszik nekem is. Két másik cipő is nagyon tetszett, de azt mondta, az nem az ő stílusa. Nem tudom. Magas szárú Nike tornacipő volt, ráadásul fekete, csak a magas része volt rózsaszín. És amiért még vérzett a szívem, hogy volt 3 tökéletes állapotú hatalmas Budmil hátizsák. Iskolatáskának, kirándulásra, bárhová. Gyönyörűek voltak, tényleg hibátlanok. Nem az ő stílusa... 1500 forint volt darabja. Viki is válogathatott volna bármit, de ő csak körömlakkokat vett, és egy könyvet majdnem. Be akartunk még ugrani a Camponába is, de arra már nem jutott idő. Vikiért jöttek, mi meg szaladtunk át 11-re anyuékhoz.

Ugyanis most volt a szokásos éves családi kertiparty. Bográcsgulyással, pogikkal és a túrós sütikkel. Fagyival, dinnyével, mindennel. :) Zsófi és Kata (Lola gyerekei), már olyan nagyok, és olyan aranyosak! Már lehet velük játszani, beszélgetni; már nagyon kis szociálisak. :) Énekelnek, táncolnak, meg kell őket zabálni! :D És Eszti már a 8. hónapban van, úgyhogy jövő ilyenkor már egy közel egy éves baba is ott fog velünk bulizni a vízben. Nagyon izgi, nagyon várjuk már. :) Szóval, ha jól számolok, jövőre már 8 gyerek fog bulizni a kertben, úgyhogy szépen gyarapodik a család. :)

Aztán, olyan esemény is volt még aznap, hogy most először egyedül hagytam a gyerekeket otthon estére. Nekem programom volt, de leadni sem is akartam őket, hogy kicsit tudjanak otthon is lenni. Jó, nem volt nagy program, ennyi időre már hétköznap is otthonhagyom őket esetenként, pár órára. Max annyi volt a különbség, hogy most nem 1-2 órát voltam távol, hanem bő 3 órát. Mondanom sem kell, ők nagyon örültek a hírnek, hogy övék az este, és önállóan. :D Kamerán rájuk tudtam nézni bármikor, telefon volt mindenkinél, és amúgy is hamar hazaszaladok kocsival, ha bármi van. Persze semmikor nincs semmi, csak az mindenkinek megnyugtató. Nyilván ébren voltak még, mire hazaértem (11-re már otthon voltam), úgyhogy jól sikerült ez az első alkalom. Gond és aggodalom nélkül. Azért elég nagyok már. Kaja/pia van otthon, és úgyis mindenki ül a játéka előtt külön helyiségekben, úgyhogy nyilván nem csinálnak semmi hülyeséget. Meg amúgy sem.

Vasárnap délelőtt leugrottam Kincsővel a Camponába, átvettünk egy rendelt könyvet a Libriben, böngészgettünk kicsit a Claires-ben (kapott egy fülbevalót), és vettünk neki egy Oxo-t megint, mert az a menő és a szíve vágya folyamatosan. (És sajnos borzasztó finom is.) Később pedig megint megtöltöttem a bőröndöket ruhákkal, és fél 4-re vittem őket a találkozási pontra, és mentek táborba anyuval. Már jó ideje hallgattam őket, hogy nem akarnak menni. Hogy tényleg nem akarnak menni. Muszáj-e menni, stb. Levente úgy várta az indulást a kocsiban, mint akit a kivégzésére visznek. Már majdnem megsajnáltam őket. :P (Nem.) Este felhívtak, és lelkesen mesélték, hogy milyen szuper a hely, és egyből mellettük van az erdő, és milyen a szoba, és milyen jól érzik magukat. :D Tahiban vannak amúgy. És péntek reggel már jönnek haza, mert akkor meg indulunk Balcsira. Amúgy péntek délután 4-ig tart a tábor.

Úgyhogy nekem még van 4 nyugodt napom, onnantól már gyerekekkel leszek, és 3 hét múlva kezdődik a 6 órás kelés és a mókuskerék, amitől már most rettegek. Nagyon hosszú lesz a következő tanév jövő nyárig. A 6 órás kelés a fő problémám egyébként. :) Mert amúgy én 9-től dolgozom hivatalosan, és 20 percre lakom max a munkahelyemtől. De muszáj 6-kor kelnem a suli miatt.

Vagy most a héten, vagy jövő hét után elmegyek megvenni a sulis cuccokat is. A kötelező olvasmányokat már múlt héten megrendeltem. Nem kell nyáron kiolvasni, folyamatosan veszik év közben, elég akkor haladni vele. Két új iskolatáska megvan, már csak Leviét várjuk. Nagyon. Most is Kínából rendeltem őket. Kicsit nagyobb a választék, és kicsit olcsóbb. Itt nem kapni az Auchanban fortniteos iskolatáskát. ;) Ja, és persze a tesicuccok. Kinőtt tornacipők, tréningruhák lecserélése. Új ünneplőnadrágok. Új benti cipők. Össze is kéne írnom. Meg nem tudom, hogy kellenek-e hozzá, vagy intézzem megint önállóan. Bence új taekwondo ruháját is megrendeltem már, övvel együtt. Kissé kinőtte az elmúlt években. :D Olyan nagyot kapott elsőre, hogy fel kellett hajtani a szárát. 4 év után is ugyanazt hordta, csak már kb lábszárközépig ért a hossza...

Szóval, részemről izgatottan várom az új tanévet, a gyerekek pedig még csak nem is gondolnak rá. Ha eszükbe jut, akkor csak kiborulnak, hogy mindjárt vége a nyárnak. Abszolút átérzem, én is így vagyok ezzel. :/

Pá!

Hi!

Csak egy gyors bejelentkezés, mert nagyon semmiről nem tudok beszámolni. Most két hetet lent vannak Velencén Süvivel, bár hétvégére hazajöttek egy kicsit a gyermekek. Ennek örömére Milánt gyorsan fogadtuk péntek délután magunknál, mert ezer éve nem találkoztak a fiúk, de ezt leszámítva itthon ültünk. Ahogy már írtam párszor, jövőre ez a táboroztatós megoldás nem fog működni, mert olyan korba léptek, hogy nekik az a nyári szünet, meg amúgy is a SZÜNET, hogy nincs semmi dolog, semmi kötelezettség. Semmi reggel kelős, kötelezően táborba menős móka. Elegük van belőle, már nem mennek szívesen, arra meg felesleges egy rakat pénzt kiadni, hogy még húzzák is mellé a szájukat. Persze, hétvégén is most alig jönnek haza, egész napos családi kertiparty lesz anyuéknál szombaton, és vasárnap már mennek is tovább (anyuval) ottalvós táborba. Onnan haza se jönnek lényegében, hanem beizzított motorral várom az érkezésüket pénteken, és megyünk is tovább Balcsira. Sanyarú sorsuk van. :D

Szóval, most Velencén vannak, és annyi infóm van, hogy már voltak moziban, strandon, játszótéren, és már egy medencét is szereztek a kertbe. Meg a héten Sukoróra is mennek majd át.

Mást nem is tudok írni igazán. Utána kéne néznem, hogy milyen nyári kötelező olvasmányokat írtak elő nekik, és lassan meg is kéne vennem őket. :D

Pá!