Hi!

Pénteken hazajöttek a gyerekek Velencéről egy kis időre, mert tegnap óta már megint nincsenek itthon.

Amúgy elég sűrű hétvége volt. Múlt hétvégén Zsuzsi hívott, hogy itthon vagyunk-e, hogy a fiúk tudjanak találkozni (épp hazajöttek akkor is hétvégére a gyerekek, úgyhogy Milán át tudott jönni Bencéhez). Most meg Adri keresett csütörtökön, hogy Kincső itthon van-e, mert Viki nagyon hiányolja már... :) Mondtam neki, hogy itthon lesz egy kicsit, úgyhogy azt tudom felajánlani, hogy Viki aludjon itt, és akkor legalább este van idejük együtt csajoskodni. Úgyhogy a gyerekek megérkeztek 4 körül, Viki is befutott 6 körül, és nem küldtem senkit aludni 11 előtt. Nyár van, kicsit itthon vannak, belefér. De reggel korán korán üzemkész állapotba raktam mindenkit, mert váratlanul garázsvásárra mentünk reggel 9-re. Muszáj volt ilyen korán, mert Viki 10-ig volt nálunk. Facebook-on felfedeztem, hogy Bence neurofeedback oktatójánál garázsvásár van a hétvégén, és pont 38-as cipőket is árul, amik tök jól néznek ki, és az épp Kincső mérete. Úgyhogy lementem a két lánnyal, és végül 15 ruhadarabbal és két pár cipővel távoztunk (a ruhák közt nadrág és pulcsi is volt, rövid- és hosszúujjasok, ünneplős szoknya és blúz is, úgyhogy minden), és kemény 10ezer forintot hagytunk ott mindenre. És Kincső imádja az új (és rettentően kényelmes) Nike cipőjét. :) Amit kb 1000 forintért vettünk, és tökéletes állapotban van. Vettünk egy hosszú szárú tornacipőt is, azt majd ősszel hordja, és nagyon tetszik nekem is. Két másik cipő is nagyon tetszett, de azt mondta, az nem az ő stílusa. Nem tudom. Magas szárú Nike tornacipő volt, ráadásul fekete, csak a magas része volt rózsaszín. És amiért még vérzett a szívem, hogy volt 3 tökéletes állapotú hatalmas Budmil hátizsák. Iskolatáskának, kirándulásra, bárhová. Gyönyörűek voltak, tényleg hibátlanok. Nem az ő stílusa... 1500 forint volt darabja. Viki is válogathatott volna bármit, de ő csak körömlakkokat vett, és egy könyvet majdnem. Be akartunk még ugrani a Camponába is, de arra már nem jutott idő. Vikiért jöttek, mi meg szaladtunk át 11-re anyuékhoz.

Ugyanis most volt a szokásos éves családi kertiparty. Bográcsgulyással, pogikkal és a túrós sütikkel. Fagyival, dinnyével, mindennel. :) Zsófi és Kata (Lola gyerekei), már olyan nagyok, és olyan aranyosak! Már lehet velük játszani, beszélgetni; már nagyon kis szociálisak. :) Énekelnek, táncolnak, meg kell őket zabálni! :D És Eszti már a 8. hónapban van, úgyhogy jövő ilyenkor már egy közel egy éves baba is ott fog velünk bulizni a vízben. Nagyon izgi, nagyon várjuk már. :) Szóval, ha jól számolok, jövőre már 8 gyerek fog bulizni a kertben, úgyhogy szépen gyarapodik a család. :)

Aztán, olyan esemény is volt még aznap, hogy most először egyedül hagytam a gyerekeket otthon estére. Nekem programom volt, de leadni sem is akartam őket, hogy kicsit tudjanak otthon is lenni. Jó, nem volt nagy program, ennyi időre már hétköznap is otthonhagyom őket esetenként, pár órára. Max annyi volt a különbség, hogy most nem 1-2 órát voltam távol, hanem bő 3 órát. Mondanom sem kell, ők nagyon örültek a hírnek, hogy övék az este, és önállóan. :D Kamerán rájuk tudtam nézni bármikor, telefon volt mindenkinél, és amúgy is hamar hazaszaladok kocsival, ha bármi van. Persze semmikor nincs semmi, csak az mindenkinek megnyugtató. Nyilván ébren voltak még, mire hazaértem (11-re már otthon voltam), úgyhogy jól sikerült ez az első alkalom. Gond és aggodalom nélkül. Azért elég nagyok már. Kaja/pia van otthon, és úgyis mindenki ül a játéka előtt külön helyiségekben, úgyhogy nyilván nem csinálnak semmi hülyeséget. Meg amúgy sem.

Vasárnap délelőtt leugrottam Kincsővel a Camponába, átvettünk egy rendelt könyvet a Libriben, böngészgettünk kicsit a Claires-ben (kapott egy fülbevalót), és vettünk neki egy Oxo-t megint, mert az a menő és a szíve vágya folyamatosan. (És sajnos borzasztó finom is.) Később pedig megint megtöltöttem a bőröndöket ruhákkal, és fél 4-re vittem őket a találkozási pontra, és mentek táborba anyuval. Már jó ideje hallgattam őket, hogy nem akarnak menni. Hogy tényleg nem akarnak menni. Muszáj-e menni, stb. Levente úgy várta az indulást a kocsiban, mint akit a kivégzésére visznek. Már majdnem megsajnáltam őket. :P (Nem.) Este felhívtak, és lelkesen mesélték, hogy milyen szuper a hely, és egyből mellettük van az erdő, és milyen a szoba, és milyen jól érzik magukat. :D Tahiban vannak amúgy. És péntek reggel már jönnek haza, mert akkor meg indulunk Balcsira. Amúgy péntek délután 4-ig tart a tábor.

Úgyhogy nekem még van 4 nyugodt napom, onnantól már gyerekekkel leszek, és 3 hét múlva kezdődik a 6 órás kelés és a mókuskerék, amitől már most rettegek. Nagyon hosszú lesz a következő tanév jövő nyárig. A 6 órás kelés a fő problémám egyébként. :) Mert amúgy én 9-től dolgozom hivatalosan, és 20 percre lakom max a munkahelyemtől. De muszáj 6-kor kelnem a suli miatt.

Vagy most a héten, vagy jövő hét után elmegyek megvenni a sulis cuccokat is. A kötelező olvasmányokat már múlt héten megrendeltem. Nem kell nyáron kiolvasni, folyamatosan veszik év közben, elég akkor haladni vele. Két új iskolatáska megvan, már csak Leviét várjuk. Nagyon. Most is Kínából rendeltem őket. Kicsit nagyobb a választék, és kicsit olcsóbb. Itt nem kapni az Auchanban fortniteos iskolatáskát. ;) Ja, és persze a tesicuccok. Kinőtt tornacipők, tréningruhák lecserélése. Új ünneplőnadrágok. Új benti cipők. Össze is kéne írnom. Meg nem tudom, hogy kellenek-e hozzá, vagy intézzem megint önállóan. Bence új taekwondo ruháját is megrendeltem már, övvel együtt. Kissé kinőtte az elmúlt években. :D Olyan nagyot kapott elsőre, hogy fel kellett hajtani a szárát. 4 év után is ugyanazt hordta, csak már kb lábszárközépig ért a hossza...

Szóval, részemről izgatottan várom az új tanévet, a gyerekek pedig még csak nem is gondolnak rá. Ha eszükbe jut, akkor csak kiborulnak, hogy mindjárt vége a nyárnak. Abszolút átérzem, én is így vagyok ezzel. :/

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.