Hi!

Megjártuk Bencével a kórházat. Ottartózkodásilag.

Az úgy történt, hogy hétfőn edzésre mentünk, és Bence hozta magával az új gördeszkáját is, hogy kicsit gyakorlatozzon rajta. Úgyhogy nála volt még akkor is, amikor bementünk a suliba edzés előtt. Míg az előttünk lévő karatésokat vártunk, hogy végezzenek a teremben, addig Bence a deszkán fel-alá gurulva unatkozott. Mármint nyilván gördeszkázni nem engedélyezett egy iskola aulájában, úgyhogy ráhasalt pl, és tolta magát kézzel előre, vagy háton feküdt a deszkán, és lábbal tolta hátra magát.

Nos, amikor visszatértem a gyerekhez pár perc felügyelet-nélkül-hagyás után, röhögve mesélte a hírt, hogy olyan ügyes volt, hogy fejjel nekigurult hátrafelé egy oszlopnak. Látszott is a fején a sok kis bevérzés, mert elég rücskös az oszlop felszíne, de nem vérzett. Persze fájt neki, úgyhogy edzés előtt hideg vízzel kicsit lemostam, beborogattam.

Edzésen bemelegítéskor már jelezte, hogy az ugrálós részeket kihagyná, mert az most nem nagyon megy neki a feje miatt. Pl kicsit szédeleg tőle. De azért csinált mindent gond nélkül, csak kicsit elcsalva a mozgósabb részeket. De úgy 15 perc után kiült inkább kicsit pihenni, aztán kicsit ráborult a térdére pihenés gyanánt, majd inkább lefeküdt, hogy az jobb lenne neki. És akkor úgy is maradt igazából. Vittem neki borogatást, hogy kicsit felfrissítse, mert akkor még tényleg csak annyi infó volt, hogy most ez így nem jó neki, és pihenne. Ja, csak aztán elég gyorsan gyanús lett, hogy nem reagál a gyerek. "Bence, jól vagy?" Semmi válasz. "Hozzak inni?" Semmi válasz. "Hazamenjük?" Semmi válasz. Nem reagált semmire, bár magánál volt. Vagyis a hazamenős kérdésnél bólogatott kicsit beleegyezően. Cipőt adtam rá, kitámogattam - miután valahogy felhúztam - aztán egy anyukával együtt támogattuk tovább a kocsiig. Kicsit öntudatlanul sétált köztünk lehorgasztott fejjel, néha-néha mintha kihagyott volna a lépése, aztán bezuhant a hátsó ülésre. Na, itt már elmélkedtem, hogy orvos, vagy haza. A szokásos teszteket elvégeztem rajta (érti-e, amit mondok, van-e hányingere, kettőt lát-e stb). Felhúzta valahogy ülésbe magát, és a fülembe suttogta, hogy hányingere nincs, de van/volt, hogy kettőt lát. Aztán visszafeküdt. De legalább már suttogva megszólalt legalább 15 perc után. Közben anyuék is megérkeztek a kocsihoz, mert épp dokinál voltak Levivel (aki jól meg van fázva szombat óta), és végül abban maradtunk, hogy Levi marad nála, én meg biztos, ami biztos alapon beviszem a János kórházba Bencét. Ha már duplán látott, az már agyrázkódást jelez(het), és inkább lássa orvos.

Még csak a Budaörsi úton tartottunk, amikor felült mögöttem, és mondta, hogy már jobban van. Hogy hányingere nincs, nem is volt, végig hallott engem, hogy beszélek hozzá, csak nem tudott válaszolni, és tényleg volt kettős látása. De tényleg semmi baja, csak a feje fáj még, ahol beütötte. Megbeszéltem vele, hogy semmi gond, inkább menjünk be feleslegesen, és én leszek a legboldogabb akkor, ha feleslegesen kellett bemennünk. :D Igazából arra számítottam, hogy ott is letesztelik a gyereket, megröntgenezik, utána pedig annyit mondanak, hogy 2 napig pihenjen otthon, és kap egy igazolást. Hát, nem így lett.

Bementünk, szépen a saját lábán, vígan ő is, és kb egyből sorra is kerültünk, nem volt tömeg. Megnézték, kikérdezték, aztán határoztak: marad bent megfigyelésre. Kicsit kikerekedett a szemem, aztán mondtam, hogy oké, természetesen. (A megfigyelés oka, hogy kettőt is látott, és nem reagált.) Kincső táborban van, Levi anyunál, mi meg akkor kórházazunk... Belefér, a gyerek feje az első. Egy koponyaröntgennel kezdtünk, utána vettek fel minket az osztályra. 4 ágyas kórterem volt, bár akkor nem is néztem még nagyon körül, csak gyorsan egyeztettem a szobában lévő anyukákkal, hogy mit kell bevinni éjszakára, és tipliztem haza. Bencét kétszer is felhívtam, hogy merre járok, mikor érek vissza, de elég hamar lepattintott, hogy ő most a többiekkel beszélget (kvázi baromira nem érdekli, mikor érek vissza, remekül elvan :D ).

Na, akkor kicsit a kórházról és a kórházi körülményekről. Ritkán járunk kórházban, főleg bentfekvősben, és inkább mindig csak olvas az ember a katasztrofális állapotokról. A gyerektraumatológiai folyosó cukin díszített, nagyon hangulatos. Idáig csak kintről láttuk mindig, azaz a röntgenre várva a folyosó felé leselkedve, mert ugye a János gyerekügyeletén nem először jártunk. :D Már mentővel is mentünk oda... A szobánk 4 ágyas volt, és tartozott hozzá (szobán kívül) egy játszószoba is. Mármint a folyosóról nyílt egy ajtó egy kis közlekedőbe, és onnan jobbra a szobánk volt, balra a játszószoba. De abban volt 2 kontrolleres xbox is, meg lapostévé DVD válogatással. Meg persze csomó könyv, játék, egyéb. Díszek a függönyökön, stb. Profi. A szobánkban 4 ágy volt, kellemes sárga tapéta, hangulatos bordűrrel. Ilyen gyerekeknek való mintással. A szobához tartozott vécé/zuhanyzó. Meg két pótágy szülőknek. Meg 3 ikeás fotel, szülőknek.

Bence szomszédja pont egy kelenvölgyis fiú volt, Bence ismerte is. Az egyik évfolyamtársának, Borókának a harmadikos öccse. Gipsszel a karján feküdt bent. Mondta az anyukája, hogy a másik ágyon szintén egy kelenvölgyis diák feküdt még előző nap. :D 2 nap alatt 3 gyerek a sulinkból a 4 ágyas kórteremben.. nem is rossz átlag... Ja, amúgy mázli volt, hogy ide vettek fel minket, mert mondta a doki, hogy aznap nem ők a felvételes kórház, hanem a Heim Pál, de onnan nagyon messze lakunk, és végülis van náluk szabad hely, úgyhogy nem küldenek tovább minket. Szóval, volt ez a kisfiú, meg egy nagyfiú (hetedikes, azaz 13-14 év körüli). Ő vakbélgyanúval feküdt bent. Én nem beszélgettem vele, de elcsípett infomorzsák alapján csütörtöki műtétre van kiírva, addig meg valami infúziós kezelés kapott. Gondolom gyulladáscsökkentő, vagy ilyesmi. A negyedik gyerek kis elsős volt, most kezdte a sulit. Nagyon csúnya kartörés 2 hét suli után. Könyökből letört csontdarab, műtét, drótozás, varrás, ami kell. 4 hónap rehabilitáció, miután a gipszet leveszik. Gyógytorna. Amúgy kis sportoló a gyerek, az most hónapokra kilőve. És a jobb keze sérült (hülye esés játszótéren, amúgy gumis felületen), azaz most írni sem fog megtanulni, amit leginkább most elsőben tanulnak. Nem irigyeltem őket, de kétségbe se voltak esve. Ez van, ezt kell megoldani, végigcsinálják. Nagyon szimpik voltak. (A két gipszelt karú gyerek délelőtt mehetett is haza.)

Hát, most nem fogok az éjszakáról hosszasan írni, de két összetolt Ikeás széken aludtam... Az éjszakás nővér (aki egy igazi bunkó seggfej volt, de a munkáját rendesen ellátta), rendszeresen jött éjszaka a gyerekeket ellenőrizni. Lázmérés (homlok elé tartott hőmérő, úgyhogy jól fel vannak szerelve), ujjra csíptetős pulzusmérés. Többször járt bent éjszaka, folyamatosan monitorozta a gyerekeket. Bence végigaludta az éjszakát, nem kelt fel semmire. Két reggeli vizitet is átaludt. :D Amúgy 10 körül alhatott el. A másik fiú tableten mesét nézett, azt leste ő is. Ja, amúgy el volt tiltva mindentől. Nem telefonozhatott pl, mert agyrázkódás esetén azt nem lehet, pihennie kell. Nem mintha bármi baja lett volna. Azon elmélkedett, hogy igazából mi történne, ha megszöknénk? :D Teljesen feleslegesnek érezte, hogy mi ott bent feküdjünk, ahogy én is. De, most egy éjszakás megfigyelést túlélünk.

Reggel a viziten mondta a doki, hogy Bencére vár még egy fül-orr-gégészeti vizsgálat, és egy neurológiai vizsgálat, és utána még megfigyelik. Délelőtt kérdeztem a nappalos (és aranyos) nővért, hogy ezek mikor lesznek, és ehhez képest mikor engednek ki minket. Azt mondta, ha minden jól megy, akkor másnap délelőtt. Na, itt kerekedett megint a szemem. Mondtam neki, hogy kizárt dolog, hogy még egy éjszakát bent maradunk. Viszem haza a gyereket. Mondta, hogy majd délután 2 körül lesz vizit, akkor jelezzem a főorvos felé, hogy saját felelősségre távoznánk. Nem szeretik ezt az orvosok, ő sem, de neki kell jelezni, ha haza akarunk menni. Na, mondom, remek lesz. A vizsgálatokra amúgy sokat vártunk, Bence meg nagyon ment volna el. A neurológus aznap úgy dolgozott, hogy 1-ig rendelése is volt, azaz mentek be hozzá, és meg kellett várnunk, hogy végezzen. Addigra ebéd is jött. Zöldségleves volt cérnametélttel, és vadas tésztával. A levesből a cérnametéltet kiette Bence, én a maradék levet, a vadas tésztát mind megette, a húst meg én. Reggel én ettem meg a fél vajas zsemléjét is. Ja, este már nagyon éhes volt, mikor beértünk, és kérdeztem a bunkó nővért, hogy maradt-e még a vacsorából, hoznának-e neki, míg hazaugrom cuccokért (és kajáért). Válasz: nem, nem ehet. Agyrázkódása van, kihányhatja. :o Dehát, a gyereknek semmi baja, és hányingere idáig sem volt... Oké, akkor egy kis teát hoz neki. (Bence sajburgert rendelt tőlem, de mondtam neki, hogy azt sajnos kiszagolná a nővér... Vittem neki minden mást, amit otthon találtam. Túró Rudi, Oreo, joghurtital, banán, műzliszelet, alma. Ezen éltünk ketten.) Én egy percre nem hagytam magára a fiamat, így a büféig sosem jutottam el, ami egy épülettel odébb volt. Sosem lehetett tudni, mikor megyünk a vizsgálatra, mikor jön az ebéd, mikor jön a vizit, stb. Pont olyan ütemben mentek a dolgok, hogy sosem mertem elindulni.

Szóval, jött a vizit, és mondta a doki, hogy Bence rendben van, már mehet kicsit xboxozni, ha akar, meg mozoghat, és holnap reggel mehet haza. Már szinte vágtam is a szavába, hogy elnézését kérem, de én ma vinném haza a gyerekemet, akkor saját felelősségre. No, nem így kellett volna kommunikálnom. :D A doki mondta, hogy vizit után visszajön, megbeszéljük. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egy negyed órás folyosóra kiülős fejmosást jelent - ha most csúnyán akarok fogalmazni. Nem igazán szereti, ha őt, mint főorvost, aki évekig tanulta a szakmáját, és ezt csinálja régóta, jöttment anyukák felülbírálnak. Mert itt az ő felelőssége hogy,.. stb, stb. Abszolút megértem amúgy. Próbáltam mondani neki, hogy van 3 gyerekem, láttam én már sokmindent, felelős szülőnek tartom magam, és higgye el, sehová nem vinném Bencét, ha látnám, hogy nincs rendben. De nekem is 3 gyerekem van, haza kell mennem. És az összes vizsgálaton ott voltam, minden rendben volt. És a gyerek jól van. És reggel amúgy is mehetne haza, hiszen nincs baja. Szóval, ezeket próbáltam jelezni, amennyire engedett közbeszólni, de a kötelező 48 órás, sőt! 72 órás megfigyelés agyrázkódásnál, stb, stb.. Amúgy 24 órás megfigyelésről volt szó, de szerencsétlenségünkre este 7 körül vettek fel minket az osztályra, azaz este 7-kor járt volna le a 24 óra, és akkor ugye már senki nem ír zárójelentést, csak reggel... Az én olvasatomban ezért kellett volna még egyet bent éjszakáznunk, mert a 24 óra kötelező, de papírt csak reggel adnak. Hozzáteszem, ekkor már 20 órája voltunk bent tünetmentesen, és eleve tünetmentesen értünk már be. Nem igazán láttam jelentőségét annak a 4 órának. Még meghallgattam pár rémtörténetet, hogy napokkal később is mit okozhat egy fejsérülés (oké, a miénknél jóval nagyobb fejsérülés), hogy azért kicsit szarul tudjam érezni magam az esetleges felelőtlenségem miatt. Mondom mindezt úgy, hogy 100% meg voltam, és meg vagyok elégedve a doktor úrral, abszolút jó orvos, nagyon aranyos a gyerekekkel, és nagyon szimpatikus. És meg is értem az álláspontját. És azt is, hogy ezekre fel kell hívnia a figyelmét a renitens szülőknek. Amúgy kiengedett miket, mert azért mondta azt is, minden jel arra utal, hogy a gyerek rendben van, ki is engedte volna reggel gond nélkül, de azért.. na. Szóval, aki kis beszélgetésünk ellenére is elégedett vagyok vele. :D Meg az egész gyerektraumatológiai osztállyal a Jánosban. Meg az ott dolgozókkal. És még az éjszakás nővér munkáját is köszönöm, és elégedett vagyok vele. Párszor felpofoztam volna ettől függetlenül, mert a stílusa bicskanyitogató volt.

Hazafelé vettem Bencének 3 sajtburgert (nem hányta ki...), és ezen a héten kötelező pihi van, nem mehet iskolába. Tilos neki. Mindent csinálhat, de mindenből csak picit. A gyereknek semmi baja látszólag, és ő sem érti, miért nem mehet suliba, mert semmi baja. Épp azon elmélkedtem, hogy megütötte a fejét, és utána a az intenzív edzéstől is megszédülhetett annyira, hogy ájulós állapotba kerüljön, és emiatt kettős látása legyen. Ismerem az állapotot. Tehát a tünetet okozhatta az ütés és edzés párosa, teljesen függetlenül egy agyrázkódástól. Nem vagyok szakember, csak közel 40 éves, 3 gyerekkel, és ennyi tapasztalattal már rendelkezem. Ilyen tünetet agyrázkódás nélkül is lehet produkálni. Sokk érte a szervezetet, pihenés helyett ráedzett hirtelen, és akkor a szervezet az mondta, hogy akkor most kicsit kikapcs, mert ez nem jó nekem. Ez meg az én szakvéleményem. Úgyhogy nem aggódom Bence miatt, köszöni jól van. :) És mindenki örül, hogy ma már a saját ágyban alhatott. Én is, Levi is, Bence is. De a János jó hely, jó szakemberekkel, úgyhogy senki ne féljen felkeresni őket szükség esetén. :)

Pá!

(A képeket elforgatva tette be a blog a könyvtárába, és sehogy nem tudom irányba állítani őket; elnézést.)

Ez a kép nem akkor készült, amikor lefejelte az oszlopot, de ilyen megoldással sikerült kiviteleznie úgy 5 percre rá.

Utoljára kb újszülött korában volt rajta neves karszalag. :D Pizsis kórházszelfi hétfő este.

Itt már hazament a két gipszelt karú fiúcska, csak ketten maradtak. Mikor indultunk haza, akkor kísértek be egy új fiúcskát. Btw: minden ágy felett van konnektor, kivéve egy ágy felet... Összesen ez a 3 (foglalt) konnektor volt az egész szobában hétfő este, többször átnéztem. 3 merülő telefon, és egy merülőben lévő óra volt nálunk. (Meg egy hármas elosztó, mert felkészült vagyok. :) )

A játszószoba.

Titokban telefonozik egy kicsit. :D

Ezen a kettőn alhattam. Ezen a kettőn aludtam minden két felkelés és új pozíciókeresés közt. Kb ezerszer keltem fel az éjszaka folyamán, olyan kényelmes volt. Volt amúgy 2 kinyitható ágy is - többet nem lehet betenni a szobába - de azok már foglaltak voltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.