Hi!

Kezdem a ma reggeli kiborulásommal.

Ma osztályfényképezés van. Kincső és Levente ünneplőruhába ugrottak reggel, amit mindhárom gyereknek kikészítettem már este. Bence nem öltözött ünneplőbe, hogy ő majd bent. (Hát, ő már felsős, csak nem fog egész reggel ciki ünneplőben parádézni, vagy mittudomén..) Szóval, reggel, mindenki aránylag kész, ünneplő és váltóruhák külön-külön előkészítve. Már zavarom ki őket a kocsihoz, amikor feltűnik, hogy Kincsőn a cipő is ünneplős, úgyhogy gyorsan nekilátok zacskót keresni, és rohanni Kincső után az ajtóba, hogy ne hagyja már itt a váltás ruháját, most tettem bele az utcai cipőt. Ajtó bezár, rohanunk a suliba. Szállunk ki, Levente már rongyol is be, én meg füstölgök magamban, hogy a ruháját meg nem viszi. Hol a ruha?? Gyerekek, hogy vannak a ruhák? Hát, sehol. 5 perc veszekedés, hogy csak 100-szor szóltam tegnap este is, ma reggel is, a fél reggel azzal ment el, hogy még nadrágokat próbáltam Bence elé is, hogy melyiket vigye, csomagoltam, hajtogattam, kikészítettem. Ruhák sehol; vagyis otthon. Agyvérzés, kocsiba be, irány haza, közben munkatársnőt hívom, hogy szorri, fennforgás van, kések. Hazaérek, ruhák az előszobában állnak, ahová előkészítettem őket. Felkapom őket, indulok vissza, csörög a telefon, Bence az. Sajnálom, anya, most van a fotózásunk, velünk kezdenek, felvettem egy fehér torna pólót.... Újabb agyvérzés: nem kérnéd el Levitől az inget? Az 5.a-ból valakiről leszedni 5 percre? Menj be Kincső osztályába, van ott csomó magas fiú, kérd el tőle! Nem lehet, már ott vannak a fotózós helyen, velük kezdenek perceken belül, már nem tud szerezni. Sajnálom anya. Én meg rohantam haza feleslegesen, és ma is én leszek "A" Süveges anyuka, aki képtelen ünneplőt adni a fiára fotózáshoz, amikor ezerszer szóltak. Én, aki egész héten kétségbeesetten próbáltam új blúzt is venni Kincsőnek a fotózásra (nem találunk), aki este/reggel végig azon pörgött, hogy fotózás, meglegyen minden, én, aki már este előkészítettem mindent, reggel pakoltam a váltás ruhákat, meg mindent amit kell. Meg mindent a délutáni színházra is. És nem, és akkor sem, és egyedül az én fiamon nincs ma ünneplő. Ha megfeszülök se tudok minden kívánalomnak eleget tenni, mindig becsúszik egy-egy hiba a rendszerbe. Ma pl az, hogy nem kísértem figyelemmel a gyerekek lakásból való távozását, mert utolsó pillanatban zacskót kerestem háttal nekik, majd nem láttam az előszobában a zsákokat, mert szaladtam Kincső után az ajtóba a pakkot átadni neki. Ennyi kell, és máris hiba csúszik a rendszerbe. Egy lábon meglátott ünneplő cipő. Aminek a vége egy tesipólós osztályfotó. Nem az első, és nem az utolsó alkalom, csak én már annyira ki vagyok idegileg így év végére, hogy nehezen viselem ezeket.

Amúgy is baromi szar hetünk van. Ezt már tegnap este megállapítottam, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy ez vár ma reggelre is.

Hétfő az még nem volt annyira izgi, csak a szokásos edzés volt. Majd a késő estig tanulás az angol dogára. Ez alatt úgy negyed tizet kell érteni. A kedd már agyvérzésekkel teli volt. Levi 4-re kineziológushoz ment volna, Bence fél 5-re volt bejelentve neurofeedback-re. Gondolkoztam is, hogy fogom megoldani. Suliból hazafelé kidobom Levit a kineziológusnál, onnan rohanunk haza Kincsőt és a cuccokat letenni, onnan rohanok Bencével fél 5-re a neurofeedbackre. Onnan tipli vissza Leviért 16:40-re (főleg, hogy a kineziológusnak 45-kor kell indulnia otthonról a lányáért), majd onnan haza. Sima liba. Másodpercre kiszámolva minden. Na, de előtte lévő nap beírták Leviék a füzetükbe, hogy a Mesemúzeumos kirándulásuk úgy van aznap, hogy 4 KÖRÜL érnek vissza. Felhívtam a kineziológust, hogy szorri, toljuk már el egy héttel a dolgot, mert nem tudom garantálni, hogy 4-re odaérünk. Viszont kitaláltam, hogy akkor Kincsővel nézünk blúzt, míg Bence neurofeedback-en van. Jó lesz ez így is, ez van. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy negyed 5-ig vártunk a sulinál Leviékre a hidegben, esőben, majd sűrű agyvérzések, anyázások, és 200-as vérnyomás mellett kocsiba be, padlógáz, és 16:32-kor kiraktam Bencét a Camponánál, majd vissza Kelenvölgybe ugyanazzal a lendülettel. Blúzvásárlás?? Hahaha. 3/4 5-re már ott is voltunk a sulinál, Levente sehol. Nem baj, még jó 15 percet álltunk az esőben, hidegben, és 5 után pár perccel be is futottak (4 körül, nyilván). Kocsiba be, padlógáz, rohanás haza. Be se mentem, csak beengedtem a gyerekeket, rohanás le Bencéért. Meg egérért, meg pékségbe, mert senki nem evett még semmit, pedig addigra rég túl szoktam lenni a kaján. Majd rohanás haza, és tanulás a matekdogára. Az angol a sok tanulás ellenére amúgy nem sikerült jól, mert "nem azokat kérdezte", két feladatnál nem is értette, mit kéne csinálni. Whatever. Szerdán suli után (és edzés előtt), rohantunk a Savoyába, hogy hátha tudunk még blúzt venni, mert váratlanul áttették a fotózást szerdáról péntekre. Sehol nem találtunk blúzt (a kínai már sajnos megszűnt ott, mint biztos beszerzési forrás). Vettünk kaját, szaladtunk edzésre, majd haza, és negyed tízig megint matekot tanultunk. Levivel és Bencével is. Semmire nem volt időm este, reggel kellett uzsit is csinálnom és hajnalban kelnem, de addigra már amúgy is rég zombi voltam. Szerdára már rég. Ingerküszöböm a béka segge alatt. Sárkány vagyok, a gyerekek utálják. Szóval, hosszas matekozás idegbetegen, mert hiába könnyű, hiába magyarázom jobbról, balról, rajzolom, mutogatom, semmi. A gyerek nem érti. Mindegy, lesz, ami lesz. Csütörtök. Hajnalban kelés, alig élek. Nem baj, ma nincs semmi, majd lemegyek Kincsővel blúzt nézni a Camponába végre. Nézem a telefonon az értesítést: csütörtök, családi nap, Kincső. B+. Oké, gyerekek, ma nem jövünk haza, úgyhogy nem megyek értetek fél 4-re, csak 4-re megyek be. Beugrom meló után az Ikeába, leadom végre a varrodába a függönyt, amit két hete hordozok magammal, csak egyik nap sincs időm beugrani. Végülis, 5 percre dolgozom tőle.. Szóval, Ikea, gyógyszertár, Auchan (hátha van blúz), 4-re ott vagyok. 15:35 perc, meló: Judit, nem kéne már indulnod? 4-re a suliban kéne lenned. Aham, tudom. Meg Ikeában, meg gyógyszertárban, meg blúzt nézni. Ja, meg enni és innivalót venni a családi napra. Nem baj, majd Kelenvölgyben a sarki boltban. Csak ezt a munkát még muszáj befejeznem. Családi napról 7 után jöttünk el. Nem baj, másnap péntek. Ma már nem tanulunk. Kéne, de nem muszáj, mert nincs doga senkinek. Viszont van fotózás. Cserébe végre péntek, nincs semmi. Új blúz sem. 5 percre bele fog férni a régibe is. Este 11 óra: telefonon jön a beállított értesítés: péntek, Bence színház. B+. Estig színházban van. Nem vettem rá kaját. Estig nem lesz mit ennie, csak délelőttre csomagoltam két szendvicset. Nézzük, mi van? Keksz, Oreo, üdítő. Basszus, még nem tettem 100 forintot Levente párnája alá, pedig ott a foga. Este 3/4 10-kor még kint parádéztak a fürdőben, mert Levente addig nem volt hajlandó lefeküdni, míg ki nem húzta a mozgó fogát. Amúgy sikerül. Szóval, táska a színházra, 100 forint. Kell buszjegy a színházra? Hol az email? Biztos írtak valamit. Buszjegyről semmit. Van kettő, az jó lesz a metróra, buszon majd lóg. De lehet, hogy osztálypénzből már megvették a csoportos jegyet, de ez már nem fog kiderülni. Szóval, fog pipa, ünneplő pipa, színház pipa. És még éjfél sincs, csak majdnem. Péntek reggel... innentől tudjátok. Reggel még kiküldtem Bencét a boltba kaját venni magának délutánra, és visszajött egy zacskó chipsszel és Bake Rolls-al. 12 és 19 óra közt ezt mind fogja enni. Anyám. (Gyorsan mellédobtam még egy almát.) És még nincs vége a napnak. Szóval, amúgy ez volt a mai hetünk. A matekdoga sem sikerült jól, hiába készülünk rá egy hete.

Cserébe hétvégén garázsvásáron voltunk, meg grillezés volt nálunk, de ezt most nincs már időm megírni. :) Ahogy a családi napot sem.

Ma csak panaszkodni jártam erre.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.