Hi!

Már jó ideje tervezgetem, hogy a fürdőszobai mosdószekrényt kicserélem. Igazából megörököltük, már ez volt ott, amikor beköltöztünk.

Nagyon sok ideje nézegettem már a Pinterestet, gyűjtöttem az ötleteket, néztem, hogy milyet szeretnék. Mert ugye azt tudni kell rólam, hogy csak ízléssel és kreativitással nem rendelkezem, és ez eléggé gátolja a lakás szépülését. De fogjuk rá, hogy kinéztem, hogy mit szeretnék kb. Ezzel csak az alábbi problémák voltak:

1) olyat nem lehet kapni

2) hasonlót sem

3) de olyan méretben sem nagyon

3) csináltatni kell

4 ) ahhoz nekem kéne beszerezni minden mást

5) honnan?

6) ember is kéne rá, tuti több féle

7) azt össze kéne koordinálni

8) amúgy sem érek rá elmenni nézelődni

9) úgysem találnék olyat, amit szeretnék

... és végtelenségig lehetne folytatni a sort, és a problémákat, kifogásokat, és az utolsó pont úgyis ez lenne:

x) kifizettem egy kisebb vagyont, és meg sem közelíti azt, amit amúgy szerettem volna.

Úgyhogy, tegnap azt mondtam, hogy lesz***m, bemegyek az Ikeába, és több havi tervezgetés után veszek oda valamit, ami jó méretben. Pl olyat, ami a másik fürdőben van.

Itt kapcsolódnak be a történetbe a gyerekek, mert ugye a blog róluk szól, csak kellett a felvezetés. :)

Tehát, tegnap megtettem a nagy bejelentést, hogy döntöttem: feladom a dolgot, és veszünk ugyanolyan bútort, mint, ami a másik fürdőben is van. Az tök jó, azzal nem tudok mellélőni. A társaság harmada örvendezett, a másik harmada nem nyilatkozott, a harmadik harmad pedig kijelentette, hogy nemá' ugyanolyat, az tök uncsi. Há' mondom, annyi baj legyen, akkor ne azt. Akkor legyen ez. Fehér Hemnes helyett legyen szürke Godmorgon, annak is csípem a nevét. :) Ha már hónapokig terveztem, kutattam, akkor ne bonyolítsuk túl, üssünk a hasunkra, és legyen bármi. Godmorgon. Persze csak a bútorok fele, mert a másik fele Hemnes lesz fehérben, mert azokból nincs szürke Godmorgon, mert az utóbbi termékkínálata eléggé véges. De nem baj, jól van az úgy. Vagyis lesz.

Kincsővel nekiláttunk méricskélni, nézegetni (csak rossz helyen van az a konnektor, így sem lesz jó...), amikor megjelent Bence. "Miért sír Levi?" Remek kérdés volt, gyorsan meg is ismételtem a kérdést, de Bence sem tudott rá válaszolni. Úgyhogy mentem kideríteni a baj okát, mert Bence tapasztaltan kijelentette, hogy neki úgysem mondaná el.

Nem is eresztem bő lére a dolgot: Levente azért sírt, mert új mosdószekrényt akarok venni. :o Ő azt szereti, azt megszokta, mindig ott iszik vizet. Abból tök jó víz folyik, a másik csapból nem tud inni, abból félig levegő jön. (Izé szűrős, ami gondolom kevesebb vízfogyasztást eredményez.) És amúgy is, miért akarok mindig mindent lecserélni, miért nem jó nekem az, ami van?? És miért kellett egyáltalán új szoba nekik? (Zokogott tovább.) Ő a mai napig az emeletes ágyát akarja vissza, az volt a kedvence. Abban olyan jó volt feküdni, kuckózni, kifolyni belőle, amin mindenki röhögött (magyarán ott kicsúszni az ágyból, ahol lehetett, mert ott nem volt korlát). És a felette lévő matracot feltolni lábbal, amikor rajta feküdt Bence. És tök jó szekrényeik voltak! Fiúknak, Kincsőnek külön. Azt is tökre szerette. És miért van új laptopom?? Ő úgy szerette a régi feketét, azon játszott mindig a friv.com-on. (Itt már nem kicsit kerekedett a szemem, hogy honnan emlékszik ilyenekre 6-7 év távlatából?? De megnyugtattam, hogy a fekete gép cseréje kényszer volt, minekután végzetes sérülés szerzett a kijelzője egy gumilabdától, amit Levente megpróbált bezárni a kijelző és a billentyűzet közé.) De aztán folytatta, hogy neki még a régi lámpa is hiányzik, miért kellett azt is lecserélni?? (Itt most mindenki képzeljen egy fehér ikeás rizspapír lámpát, teliragasztgatva zöld világítós csillagokkal. És most egy bluetooth kapcsolatos, zenélős, ezer színben világító, távirányítós borzalom van nekik a plafonon...) És most akkor a fürdőszobabútort is? Semmi jó nem marad a régi dolgokból? Miért akarok én mindent lecserélni? Csak a nyuszis rongya el ne tűnjön soha! (Itt nem sírt már, itt elborult az arca, és elöntötte a harci láz, hogy a nyuszis rongyot, azt SOHA!, az marad, és örökké, és az megváltoztathatatlan. :D )

Úgyhogy megint jött egy hosszabb beszélgetés, hogy nagyon ne aggódjon, ezeket fogja fel jó dolgoknak, hogy milyen szép és jó emlékei vannak a gyerekkoráról a szobája kapcsán. Ha így hiányzik neki, az azt jelenti, hogy tök jó volt, és ennek én örülök, hogy nem bénáztam el. :) Legyen minden új dolog majd az életében ugyanilyen szép emlék. :) Na, nem mintha ettől megnyugodott volna. Megkérdeztem Bencét, ő mit szól az újításhoz? Természetesen azt szólta, hogy nagyon szuper, ő imádja ha valami új, és menő dolog kerül a lakásba. :) Úgyhogy folytattam a monológomat Leventének, hogy mindenki más, mindenki másnak örül. Az abszolút rendben van, hogy ő így érez, de más meg épp az ellenkezőjének örül. Például én is az újnak fogok örülni, és ebben a lakásban én vagyok a lakberendező. Ha majd saját lakása lesz, akkor természetesen élhet 100 éven keresztül a szokott bútorai közt, de most más a helyzet.

Nos, azt fűzzük hozzá most a történethez, hogy Levente semmikor nem akar elköltözni otthonról, ezt már többször tudtomra adta. Az elszakadást tőlem és a lakástól max úgy tudja elképzelni, hogy a társasházban lévő többi lakást (vagy lakások valamelyikét) megveszi. Bencének már kész tervei vannak a jövőre nézve, hogy milyen háza lesz, de pl ő is megkért, hogy innen soha ne költözzünk el, eszembe se jusson, ő imád itt élni, miénk a legjobb lakás. :D Ragaszkodnak a lakáshoz, az biztos.

Igazából ez az egész történet csak egy adalék ahhoz a furcsaságokhoz, amik Leventét jellemzik, és csak nekünk furcsák. Ő sosem örül, ha megyünk valahová. Ő nem boldog, ha nyaralni megyünk. Ha programra megyünk. Ha bárhová megyünk. Neki ez mind szörnyű kötelezettség, mert ő ezt nem élvezi. Ő otthon akarna ülni. Ő nem igényli, sőt, utálja a változatosságot. Neki az unalmas állandóság kell. A biztos. A megszokott. És ő meg biztos nem érti, hogy mi meg miért megyünk hülye programokra, egyáltalán miért akarunk menni, és ott miért érezzük jól magunkat? Mikor otthon sokkal jobb lenne. Otthon. Ami biztos és állandó, és nyugis, és a legfontosabb hely. Amin én épp módosítani akarok most. És ez most szörnyű, és még nem dolgozta fel.

Szóval, amellett, hogy Levi születése óta velünk él, azaz ide szocializálódott, tudja, hogy hogy mennek a dolgok, jó esetben meg is szokta őket (vagy nem, csak már nem ágál miatta folyamatosan, mert tudja, hogy felesleges), még mindig meg tud lepni. Hogy mennyire más, mint mi. Semmi tapasztalatom nincs ilyenben. :) És teljesen más vagyok, meg mindenki teljesen más, nyilván; de ennyire? Én még nem is tartok ott, hogy megértsem őt. Én még csak ott tartok, hogy még mindig fedezem fel, hogy mit kéne megértenem egyáltalán. Hogy milyen kényszereket kell fogösszeszorítva megélnie néha. Egy utazást pl. Mert itthon biztos nem fogom hagyni  egyedül. :D És ezt ugye múlt időben is mondhatom, hogy 4 évesen is rá volt kényszerítve; és 12 évesen is rá lesz kényszerítve.

Nem azt mondom, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítok a horoszkópoknak, de azért csendben megjegyzem, hogy (aszcendenssel együtt nézve) én is dupla tűz jegy vagyok, Kincső is, és Bence is. Levente úgy illeszkedik mellénk, hogy ő eleve halak. Semmit nem tudok a halakról amúgy sem. Szűz aszcendenssel.

Úgyhogy a fentieken lehet elmélkedni, hogy Levente milyen típus gyerek lehet, milyen bajai lehetnek, hogy érdemes hozzá viszonyulni, hogy lehet megérteni őt, amikor úgy érzi, hogy mindenki összeesküdött ellene. (Pl mindenki - rajta kívül - részt akar venni egy adott programon, amin neki is részt kell vennie.)

Nem egyszerű, baromira nem egyszerű. Ő szenved, és közben mindenki más szórakozását elcseszi a szenvedésével.

Kicsit elgondolkoztam azon, hogy még egyszer a hasamra ütök, és azt mondom a fürdőszobaszekrényre, hogy "Jó'van az úgy!" :D

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.