Hi!

Már nagyon vártuk az őszi szünetet. Nem csak a gyerekek, hanem én is, mert most én is kivettem rá szabit, így 9 napunk volt pihenni.

Az őszi szünet igazából a szokásos éves halloween-i bulinkkal kezdődött. Idén nem volt arra lehetőség, hogy külön tartsanak bulit, mert nem volt rá alkalmas szabadnap, így minden gyerek hívhatott 4 osztálytársat, és nem többet. (Az is 15 gyerek összesen...) Vasárnapra lett végül téve az összejövetel, mert pénteken Kincső volt hivatalos halloween-i bulira, szombaton apu szülinapot ünnepeltünk (illetve Kincső felvételi előkészítőn volt), és vasárnap volt az egyetlen szabadnapunk. Nagyjából. Azt belekalkulálva, hogy másnap utaztunk el a szünetre, és még a buli után kellett csomagolnom. (Miután hatott az Aszpirin, és feküdtem egy órát a hátamon.)

Már pénteken bevásároltam mindent, és most először a Lidl-be mentem emiatt. Múltkor épp beugrottunk vmi miatt oda, és láttam egy nőt egy teli kosár halloween-i mindenfélével. Pizzától a csokin át a jelmezig. Az Aldiban évek óta ugyanaz a kínálat, ráadásul az is elég szegényes, úgyhogy idén újdonságokat vehettem végre. :D Lényegében mindent megvettem, amit találtam a boltban Halloween felirattal. Az elmúlt években már annyi lakásdíszt megvettem erre az "ünnepre", hogy legalább már arra nem kellett költenem. Vagyis nem kellett sokat költenem. :D Már ősszel megrendeltem egy pókhálós asztali futót az ebay-ből, illetve 3 maszkot. Meg Bence vetetett velem egy kaszát a partykellékesnél, amikor fodrászhoz vittem. Úgyhogy már hiánytalan a készletünk. 3-ra vártuk a gyerekeket, ennek megfelelően fél 3 körül elkezdtem feldíszíteni a lakást, majd fél 8-kor mindent leszedtem. Általában fent szoktam hagyni ezeket 1-2 hétig, de most nem volt értelme, mivel nem voltunk otthon onnantól. Szépen meg is terítettem két asztalnál is, úgyhogy rutinosan varázsoltam már házibulisra a lakást.

Tehát, 3-kor kezdődött a móka, ennek megfelelően már fél 4-től 4-ig csak takarítottam, mert az egyik ügyes gyerek egy fél üveg Apenta málnát végigöltött az asztalon. Az összes díszen, terítéken, asztali futón... és az új székruhákon. Igen, azok fehérek amúgy, és már majdnem egy hete vettem őket. Tocsogott az asztal, és a föld is; az asztal amúgy fullra volt pakolva, és az Apenta málna az ragad. Itt még csak nagyokat sóhajtoztam. Később már kezdtem ideges lenni, amikor Bence osztálytársai 5 percenként tömegverekedtek magukban, Kincső osztálytársai meg sikítva kommunikáltak. 4-kor már bekapcsoltam a tévében a Coco-t, hogy mindenki lenyugodjon végre a... fenekére, és ne szúró-vágó fegyverekkel kergessék egymást a lakáson keresztül. (Oké, a fegyverek műanyagok, de pl Kincső ujján így is lett egy zúzódás.) Innentől már elviselhetőbb lett a dolog, és párhuzamosan, illetve forgóban folyt a társaságok közt a mesenézés, a bújócskázás, a halloween-i kerti bújócska, és egyebek. Persze én meg rohangálhattam a helyszínek közt. Ha Bencéék épp a mesét nézték, akkor Kincsőék a szobájában szórakoztak, miközben Leviék rollereztek és gördeszkáztak a kocsibeállón. Aztán ők jöttek be lepihenni a tévé elé, és Kincsőék mentek ki bújócskázni. A halloween-i bújócska úgy működik, hogy aki elbújt, annak előbb kell a rejtekéből megijeszteni (a sötétben) a keresőt, mint, ahogy az megtalálná őt. Mindig tanulok vmi újat. :) A végén már keveredtek is a társaságok, vagyis inkább a harmadikosok és negyedikesek. Bence a négy másik fiúval külön mozgott, max 1-1 kisebb gyerek leült melléjük mesét nézni átmenetileg. De 10 percnél tovább senki nem nézte egyhuzamban a tévét szerintem. Közben brutál mennyiségű sós és édes fogyott, meg persze innivaló, de ez nem gátolta őket abban, hogy 6-kor leüljenek vacsorázni is a kérésemre, ha már vettem rengeteg hot dognak való alapanyagot.

Ezek a bulik mindig úgy néznek ki, hogy én nem tudok mit csinálni egy csapat gyerekkel, tuti nem fogok nekik vicces progikat kitalálni, vagy szórakoztatni őket. Én adom a helyet, a kaját, piát, aztán oldják meg. Valószínűleg ez is egy jó megoldás, mert 7 környékén akárhányszor szólt a kaputelefon, minden gyerek gyors imádkozásba kezdett, hogy ne érte jöjjenek. :) Alig lehetett őket elvontatni, és túl lelkesen válaszolt mindegyik a hozzá intézett szülői kérdésre, hogy milyen volt a buli. Amikor tőlem kérdezte ugyanezt az aktuális szülő, akkor én csak megnyugtató szavakkal tudtam fordulni feléjük, hogy személyi sérülés nem történt. Amit nem is értek...

Visszavarázsoltam mindent az eredeti állapotba gyorsan, bekaptam egy fájdalomcsillapítót, feküdtem sokat - mert úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger, és nekiláttam csomagolni hétfőre.

Idén először elutaztunk az őszi szünetre, és anyut is vittük magunkkal. Mivel múltkor nagyon tetszett nekik a miskolctapolcai barlangfürdő, felvetettem nekik, hogy mi lenne, ha oda mennénk megint. Úgy örültek neki, hogy számolták vissza a napokat. :) Hétfőn Lillafüreden kezdtünk, és felültünk a kisvasútra, mert az múltkor kimaradt. Amúgy bejártuk megint a helyszínt, megnéztük a vízesést, meg mindent, amit kellett. Anna-barlangba most se mentünk, bár oda nem is fogunk menni, mert a klausztrofóbiámmal az kizárt dolog. Főleg, miután megtudtam, hogy óránként indul be egy csoport, ami után be is zárják a kaput, tehát menekülésre sincs esély. Áhh, soha. Ezek ki fognak maradni az éltemből, mit nem is bánok. Ők meg majd mehetnek annyi barlangba, amennyibe akarnak, ha nagyobbak lesznek, és nem kellek hozzá. :) A vasutazás is jó volt, gyönyörű volt az őszi táj, az erdő, és amúgy ragyogó időnk volt végig. Amin azóta röhögök, hogy Bence félreértette a tó nevét. Mert mindenképp tudni akarta, milyen tó van Lillafüreden, én pedig megkerestem neki, hogy Hámori-tó. Később derült ki, hogy ő ezt Mámorító-nak értette :D Vagyis Mámori-tónak. Sötétedésre meg is érkeztünk a múltkori szállásunkra, ahol elég otthonosan érezték egyből magukat. :)

A Diósgyőri várba nem akartak menni, ott már voltak kétszer, úgyhogy a keddi nap az csak a barlangfürdőről szólt. Múltkor alig voltak emberek, most meg majdnem egy órát kellett sorban állnunk, hogy bejussunk. De utána már élvezték nagyon a dolgot, és órákkal később már egyedül is mehettek a megbeszélt helyszínekre, felnőtt felügyelet nélkül. Mármint mehettek a vízforgató részre, míg anyuval a termál részt néztük meg pl :) De szerencsére ugyanannyi gyerekkel távoztunk (és ugyanazokkal), amennyivel érkeztünk, úgyhogy nem volt gond. :) Viszont akármilyen lelkesen indultak neki a napnak, 3-ra kidőlt mindegyik. 4 órás jegy is elég lett volna az egész napos helyett, mert az ő pörgésük mellett 3-ig tartott az energiájuk. Visszafelé még megálltunk a tónál kacsát etetni, ahonnan már esélyesebb volt egy gyerek mínusszal indulni vissza. Levente kacsát akart etetni, de nem volt százasom a tápadagolóhoz, úgyhogy adtam neki két ötvenest, hogy szaladjon vissza a kis bódéig (ami a bejárat mellett van, és mindenféle dolgokat árul, amiket hosszasan nézegettünk a kacsaetetés előtt). A gyerek lelkesen vissza is szaladt (kb 100 méter), majd nem tért vissza. Épp egy kanyar van az úton, úgyhogy én sem láttam rá, de 5 perc után már kicsit ideges voltam, hogy ekkora sor nem állhat, hol van már a gyerek? Gyorsan utána is siettem, és senki nem volt a bódénál. Levi sem. Odamentem az eladóhoz, megkérdeztem, hogy járt-e arra a fiam pénzt váltani. Mondta, hogy igen, de már vagy 5 perce... Szuper. Bencének mondtam, hogy ő jobbra, én balra, és két irányból fésüljük  át a parkot a tó felé menet. Még el sem indultam szinte, már láttam, hogy Levi épp balról jobbra fut el egy úton a fák közt, persze párhuzamosan a tóval, véletlenül sem az irányába. Úgyhogy hamar meglett, ő meg közölte velem, hogy eltévedt visszafelé. Nos, aki már járt ott, az kicsit csodálkozhat, hogy mindez hogy sikerülhet, hogy valaki nem találja meg a tavat a parkban. :D Kettőt jobbra lépett volna a bódétól, már látja a tavat, de ő tuti balra indult el. (De akár meg is kérdezhetett volna bárkit, merre van a tó.)

Szerdán pedig elhagytuk a szállást délelőtt, és onnan egyből mentünk a Hermann Ottó múzeumba. Ide leginkább Bence akart menni, de ezt meg ő unta meg leghamarabb, és Levente élvezte a legjobban. :D Nyilván azért, mert sok az interaktív felület. :) De itt sem először voltak amúgy, úgyhogy így még nagyobb volt a lelkesedés, hogy emlékeztek a dolgokra. A múzeum után gyorsan megebédeltünk egy Mekiben, aztán indultunk haza. Munka után jött értük Süvi, és a következő napokat nála töltötték. Erről annyi infóm van, hogy voltak fent a Ringó-köveknél (ez a másik, amin nagyon röhögök :D ), és gyönyörű volt, meg Bence hatalmas pontyot (vagy csukát?) fogott, meg volt egy doboznyi kiscica, amiket meggyömöszöltek, és kirándulni is voltak És remekül érezték magukat, úgyhogy az idei szünetük azt hiszem ki lett maxolva. :)

Ma már suli van, ráadásul hétfő, és a szombat is munkanap lesz, úgyhogy valahogy megpróbálunk túlélni a téli szünetig. De addig még csomó dolog lesz, amiről be kell számolnom novemberben. Pl megyek majd a Kempelenbe informálódni, meg a fogszabályzóshoz megyünk vissza Kincsővel. Illetve november végén Kincső 10 éves lesz, és tuti valami fantasztikus bulit akar majd megint. Az ajándékát sem találtam még ki.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.