Hi!

Ezerrel készülünk a hétvégi bográcsozásra. Jó, mármint én személy szerint semmit nem készülök, csak napi számtalan levelet kapok a témában. :D A suliban minden évben van egy osztályok közti bográcsverseny. Minden osztály kitalálja nagy titokban, hogy mit fognak főzni, a szülők beszerzik a hozzávalókat, és megfőzik szombaton. Ez idáig elég egyértelmű. Aztán, vannak olyan kis egyéb dolgok, hogy verset ír valaki (szerintem ez is szülő szokott lenni, nem a gyerekek az osztályban), meg csini terítés készül. Ezeket csak úgy elméleti síkon írom, mert még soha, egy ilyenen se vettünk részt. Vagy olyan szeptemberi hétvégére esett idáig, amikor családi ünnepség volt (szülinap/névnap), vagy pedig simán arra a napra lett leszervezve egy grillezés már hónapokkal előtte. Amúgy ez ilyen kötelező jellegű dolog lenne, de annyira, hogy idén már szülői igazolás kell, ha nem megy a gyermek. (Hivatalosan egy szombati munkanapot rakott át erre a napra az igazgatóság, azaz cserébe máskor lesz szabad szombat, amikor amúgy nem lenne.) 4. éve vagyunk ebben a suliban, és ez lesz az első alkalom, hogy mi is megyünk. Állítólag amúgy annyi történik, hogy fél 1-re oda kell menni, estig tart a buli, és igazából a szülők főznek, esznek, trécselnek, a gyerekek meg... hát, gondolom a többi gyerekkel bandázódnak itt-ott. :) Igazi nekem való program. Mivel fogyózom, enni nem ehetek, cserébe most azért is örülök, hogy 3 gyerekem van, mert mindig szaladgálhatok majd bográcstól-bográcsig. Csak úgy. Nem azért, mert kéne, hanem, mert aligha fogok trécselgetni, és ez remek ok lesz arra, hogy ne is kelljen kényszermosollyal a fejemen ácsorogni mindig valami szülők mellett. :D Azt még le kell szervezni, hogy Kincső hogy kerül majd oda, mert ő kettőig előkészítőn lesz.

Idáig két előkészítőn volt. Legelső alkalommal én vittem. Szépen időben elindultunk, hogy 15 perccel korábban ott legyünk, ahogy kérték. Hogy legyen idő mindenkinek megtalálni a termét a kiírás alapján. Hát, én nem tudom, mit képzeltem, de nem gondolkoztam. Amikor mentem beiratkozni, akkor ugye felmértem a terepet (Attila út), és valahol távolabb parkoltam le, nem tudván, hogy a sulihoz közelebb milyen lehetőségek vannak. Nos, most alapból mentem közelebb, és.... hááát... úgy tripla sorokban álltak az autók egymás mellet, hegyén-hátán, igazi dugót generálva az Attila út végén (azaz elején). Azzal nem számoltam, hogy több száz gyerek érkezik azonos időpontra, akiket mindig kocsival hoznak, visznek. Kincső a 11-es felkészítőre jár, de van egy 11-ig is. Tehát, mindenki 11-kor hoznak-visznek. Esélyünk sem volt megállni. Mondtam Kincsőnek, hogy akkor én itt most a suli előtt kiteszem, az a bejárat, keresse meg, melyik terembe kell mennie, aztán menjen. Jövök utána, amint tudok. Ha tudok. Kincső meg lelkesen kipattant a kocsiból, hogy jó, szia anya. :D Ennyi. Ez a csaj aztán nem izgatja magát semmi miatt, imádja, ha önálló lehet. :D Életben nem járt ott, azt sem tudja, hol van, pici kislány az ezeregy idegen között, aztán "Jó,szia anya!" :D Felkanyarodtam a Logodi utcába, ott találtam távolabb egy helyett, aztán szaladtam vissza, hogy még óra előtt tudjak találkozni a lányommal.

Beértem a suliba, és azzal szembesültem, hogy az aulában úgy állnak az emberek, mint a heringek. Mindenhol emberek, a hatalmas széles lépcsőn meg folyamatosan özönlenek le. Próbáltam hívni Kincső folyamatosan, már azóta, hogy leparkoltam, de nem vette fel. Már otthon lehalkította a telefonját, hogy ne felejtse el. Nagy nehezen odaférkőztem az oszlopokhoz, amikre ki volt írva, hogy ki, melyik terembe kerül, úgyhogy láttam, hogy Kincső a másodikon lesz. De ugye azt sem tudtam, hogy ott áll-e valahol elveszve a tömegben (az életben nem találom meg), vagy keresi-e már a termet valahol a nagy folyosókon bolyongva. A lépcsőn felindulni esélyem se volt, tömött sorokban zúdultak le az emberek. Ott tipródtam az órámat csekkolgatva folyamatosan, mikor Kincső hívott vidáman, hogy amúgy már ott ül a teremben, már bejelentkezett a tanárnőnél, és most pakolászik kifelé az asztalára. :D Nem tudom, hogy mi a fenéért aggodalmaskodom folyamatosan. Kincső az ilyen jég hátán is típus. Mindenesetre feljutottam én is, mert már tudtam, hol keressem a lányom, úgyhogy beálltam egy apuka árnyékába, aki határozottan úgy döntött, hogy utat tör magának a lépcsőn felfelé. Kincső a leghátsó üres padot pécézte ki magának, nem akart senki mellé ülni, mondván "ő jobban szeret önállóan dolgozni". Sajnáltam is nagyon, amikor egy nagymama odapattant mellénk (mikor már minden toll, füzet, kaja, pia a helyén volt), hogy az ő kis unokája ott ül a másik padban egyedül, Kincsőnek nem lenne-e kedve odaülni mellé. :D Kincső egy "nekem mindegy" lemondó hangsúllyal megadta magát, és átköltözött Panka mellé. Panka előtt meg az unokatesója és annak barátnője ül, úgyhogy máris egy négyes társaság tagja lesz/lett. Legalább így könnyebben és hamarabb ismerkedik. :) Amúgy nem egy gyerek (szinte csak fiúk) pityeregtek a padokban, folyosókon, hiába nyugtatgatta őket az anyjuk, apjuk. (Míg az én gyerekem meg egyedül érkezett. :D ) Ami Kincsőnek fantasztikus új dolog, nagy lépés, kaland, az másnak kilépés a komfortzónából, stresszhelyzet, félelmetes kihívás. Hát, mint a felnőtteknél is. :) Otthagytam a lányokkal, utána hazaszaladtam ebédet főzni a fiúknak, kicsit takarítani, aztán egy után már indultam is vissza, hogy legyen parkolóhelyem. Lett is. Utána még 40 percig várakoztam...

Kincső elég letörten jött ki. Bár, az előtte lévő napokban már nekiállt az előző évek vizsgafeladatainak, a felkészítős feladatok még a felvételi feladatoknál is sokkal nehezebbeknek tűntek. A 100 pontból 27-et ért el, és, amikor közösen átnézték, megoldották a feladatokat, akkor sem értette, miről magyaráz a tanár. Tényleg nagyon rossz hangulatban jött ki, megtört a lelkesedése. Úgyhogy egész hazaúton beszéltem a lelkére, hogy ne aggódjon, ha menne neki minden, akkor nem kéne előkészítőre járnia. De jár, és felvételire tudni fog mindent. Panaszkodott, hogy Panka is sokkal jobb volt nála, ő csomó feladatot megoldott (következő órán derült ki, hogy Panka sem ért el több pontot Kincsőnél ennek ellenére :D ). Próbáltam elmagyarázni neki, ha ő most beiratkozna japánt tanulni kezdőként, de lenne olyan a csoportban, aki már tud japánul pár dolgot, az nem azt jelenti, hogy nem fognak mindketten ugyanúgy lenyelvvizsgázni egy időben. Valaki többet tud, valaki kevesebbet, de az előkészítő végére ugyanaz lesz a tudásuk. Még mindig nem volt jó kedve, de elfogadta azokat, amiket mondtam.

Múlt hétvégén már Lívia vitte, és ő is fogja vinni Kincsőt hétvégente, illetve tanul vele otthon. Már az egyik szünetben küldte nekem Kincső az üzenetet, hogy valami 45 pontja lett, és rettenetesen boldog volt. :D Már második alkalommal kétszer olyan jól teljesített, és Panka sem jobban. Úgyhogy, visszatért az önbizalom is, és péntek-szombat-vasárnap tanult Líviával lelkesen. És boldogan. És örömmel. És vidáman tért haza, hogy de jót tanult egész hétvégén a mamával. :D (Furán van bekötve a gyerek, de én örülök...:D ) Havi 2-3 alkalommal megy majd, és remélem, hogy tényleg alaposan felkészítik őket.

Kincső ugye a Kempelen Farkas gimibe szeretne menni. Mármint ő 8 osztályosba szeretne, és az van hozzánk legközelebb (busszal 10 perc háztól-suliig), úgyhogy én szeretném, ha oda menne. :) Megnéztem az oktatas.hu oldalán, hogy tavaly az egyik osztályuk 34 helyére 240 gyerek, a másik osztály 34 helyére 222 gyerek jelentkezett. Kissé nagy a túljelentkezés... Jó hír, hogy ezekből összesen csak 184 jelölte meg a Kempelent első helyként. Nyilván ezek közt sok kis zseni is van, de sok olyan is, akik nem járnak előkészítőre. (Csak folyamatosan latolgatom Kincső esélyeit). Kincsőnek a matek gyengébben megy, de abból most ezerrel felkészítőzik. (A gyengébb alatt azt értem, hogy ötös matekból, de egy Bolyai matekversenyen csúnyán elvérzik, míg a másik kitűnő tanuló kislány az osztályából jó eredményt ér el ott is). Viszont, magyarból olyan jó, hogy első nekifutásra majdnem max pontszámosra megírta a tavalyi felvételi anyagot. És ez kompenzálhat. Ha egy gyerek 80-80 pontosra megírja a felvételit, Kincső meg max pontosra a magyart, és csak 70 pontosra a matekot, az is bőven jó. A suliból max pontot visz, hiszen első óta kitűnő tanuló. Tavaly a suliban úgy ment a felvételi, hogy a jelentkezők közül az első 120 diákot hívták be (mármint a központi felvételin elért eredmények alapján az első - hozzájuk jelentkezett - 120-at), azaz a beugróhoz nincs minimális pontszám. Legyen benne az első 120-ban. Írjon jobb felvételit, mint a diákok fele. Szóbelin meg szerintem simán el tudja adni magát. Lelkes, nem szülői nyomásra megy, jó alapanyag, minden érdekli. Kis káosz professzor. Szorgalmas, szeret tanulni, és ezeregy hobbija van. Sportol, úgyhogy mehet bármilyen iskolai csapatba, mindent szeret. Furulyázik, úgyhogy mehet iskolai zenecsapatba is. Közösségi munkára kiváló, tök kreatív, rajzol, fest, szerel, ragaszt, készít, fon... amihez csak hozzáfér, bármit csinál. Abszolút terhelhető, azért is kell neki kemény suli. Itt csak elalszik és elkallódik. 5 feladattal előrébb jár mint a többiek, de az se jó, mert nem figyel, nem velük dolgozik együtt. Magatartása 4-es. Jó esetben, mert lány :D Az osztályfőnökével nem jön ki jól de mondjuk jövőre úgyis újat kapna. Szóval, ha én HR-es lennék a suliban, én tuti őt választanám. :D De ott az igazgató fog dönteni. Visz maximális pontszámot, a nyelvtan kisujjból menni fog, a matekra addigra felkészül, és a szóbelin remek lesz, mert más nem tud lenni. Fél év van még a felvételi vizsgáig, még több az eredményekig, de én szeptember eleje óta vizsgadrukkban vagyok. :D Rettenetesen aggódom Kincső miatt, hogy mi lesz, ha mégsem veszik fel. Kész tényként kezeli, hogy ő megy 8 osztályosba. Persze mindig mondom neki, hogy próbálja meg, ha felveszik, hurrá; ha nem, akkor sincs gond, majd jön egy próba 6 osztályosra. :) Dehát, jó esélyekkel indul, csak nem ismerem a versenytársak helyzetét. :/

Na, mi volt még? Múlt hétvégén a fiúk Velencén voltak, míg Kincső Líviánál, előtte lévő hétvégén viszont Őrmező Ünnepére mentünk ki egy kicsit. Nem volt semmi extra, de azért jól érezték magukat. Kincső készített (öntött) gyertyát, a fiúk a haverokkal bandázódtak, megnéztük a népi játékokat, másztak falat, néztek koncertet, Kincsőnek vettem fülbevalókat. Kaptak jégkását, kürtőskalácsot. Kimaxoltunk szerintem azt az 1-2 órát. Másnap meg elvittem Kincsőt kalandparkba, mert megígértem neki, hogy idén még elviszem, cserébe tartottam tőle, hogy több szép, napos, meleg hétvége nem lesz. A fiúk húzták a szájukat, nem akartak jönni, hogy ők inkább rollerezni mennek, vagy bármi, de ők most nem akarnak már megint valahová elmenni. Úgyhogy ők mentek rollerezni, meg akármit csinálni, mi meg mentünk kalandparkba Budakeszire. Persze fél óránként videócseteltem a fiúkkal (meg néztem őket rendszeresen kamerán), hogy mi a helyzet nálunk/náluk, úgyhogy semmi extra nem volt. Kincső viszont felment egy 10 éven és 140 centin felülieknek való kötélpályára, baromi magasra, és én hülyére aggódtam magam az első pár csúszásnál. :D 9 csúszás volt, úgyhogy nem aggódtam végig, de az elsőknél nagyon. Onnan lentről. A csaj bezzeg élvezte a dolgot. :) Hallottam a hangján az elején az oktatónál, hogy elég idegesen jelenti ki, hogy 10 éves elmúlt (nehogy lebukjon :D), de még annál is többnek néz ki, úgyhogy nem gond. Főleg, hogy 2 hónap múlva már 10 éves. Szuper időnk volt, nagyon jól érezte magát és utána együtt vásároltunk be az Aldiban hazafelé.

Ja, még szülői értekezletek is voltak, de arra már nem térek ki, csak a szokásos volt.

Kincsőék ma hajókázni vannak az osztállyal. Holnap délután Kincső és Levi atlétikai versenyre mennek. Csütörtökön Bence és Levi túraversenyre. Tegnap/holnap taekwondo, csütörtökön pompom. Ma neurofeedback Bencének, és fogorvos Kincsőnek. Szombaton főzőverseny + Marci szülinap. Bence Marcinál alszik. Másnap megy cyberjump-ba, Marciék viszik. Én majd csak megye érte. Kincső most szombaton volt szülinapon, bowlingozni. Tele a naptáram, teljes gőzzel működünk már, hogy elkezdődött a szeptember. Cserébe egyre több a tanulnivaló, úgyhogy már nem este 9-kor ülök le a fenekemre, hanem fél 10-10 körül inkább. 9-kor még tanulólapokat gyártok Bencének, meg kb akkor látok neki uzsit csinálni, mert addig tanulok velük. Attól függően, hogy melyik nap, mikor érünk haza. Bence heti kétszer anyunál tanul, ebéd után megy hozzá. Edzésnapokon, amikor este már nem lenne időm vele mindent átvenni. Együtt írják a leckét, stb. Úgyhogy már több feladat jut a nagyszülőknek is. :) Anyu Bencét, Lívia Kincsőt okít. :)

Majd megírom, milyen volt a bográcsozás, ennyi infó pedig legyen elég addig. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.