Hi!

Úgy alakult a dolog, hogy más megoldás nem lévén múlt héten beírattam a gyerekeket a kamaraerdei táborba, egy teljes turnusra, azaz két hétre. Vagyis Kincsőt csak egy hétre, mert ő most Sukorón van, majd csak jövő héten csatlakozik a fiúkhoz.

Hát, nem fogadták túl nagy örömmel a hírt. Bence szokás szerint megrántotta a vállát, hogy "hát jó". Ő elég nyugodt gyerek ilyen szempontból, elég elfogadó, elvan ő mindenhol. Ellenben Levivel és Kincsővel. A lányomnak ugyebár határozott elképzelései vannak, és, ha valami nem egyezik az ő elképzeléseivel, annak (nagy) hangot is ad. Szerencsére általában minden programtól lelkes, úgyhogy ezt a problémát egy nyári táboros lehetőségre nem tudom ráhúzni. Csak úgy általánosságban mondom. :) Leventének meg ugye semmi sem jó, mindent utál, de főleg azt, ha program van, és nem ülhet otthon. (Igen, ő otthon ülős gyerek lesz, ilyen típus, de egyelőre alkalmazkodnia kell a családhoz, amíg nem nagy, és önálló.) Mindenesetre én már elkezdtem a háttérmunkát, hátha meglephetem őket valami jóval, mert egyből jött az, hogy miért nem mehetnek inkább ők is Sukoróra, vagy anyámhoz? Szóval, anyámmal letárgyaltam, hogy ráérős napjaikon fogadhatnák a gyerekeket, hogy ne kelljen két hetet lehúzniuk a táborban, hanem hol itt, hol ott, és akkor az úgy egy olyan helyzet, amivel ki lehet egyezni. Hétfő reggel mondtam is a nagy híreket Levinek, hogy képzelje el, mehetnek majd mamiékhoz is, és szuper hír volt, örült, megnyugodva ment táborba. Délután mentem értük, kérdezem, hogy mi volt, hogy érezték magukat? Leventéből már ömlött is a szó, hogy képzeljem, Lili - Bence barátnője - is ott van, és jövő héten is lesz! A gyerek csupa öröm, lelkesedés volt. Kérdem, hogy akkor mamival most mi lesz, akkor jó a tábor? Reakció a fiúktól: szegény mami, biztos szomorú lesz, hogy nem fogunk menni... :D Lili jelenléte kapásból felülírt mindent, öröm és boldogság van. Beszéltem is Orsival (Lili anyukája), hogy jövő héten alhat majd Lili nálunk, hozom-viszem majd a gyerekeket. Ezen a héten még azért nem akartam, mert nincs itthon Kincső, és fejlesztésre is járkáltunk. Jövő héten Lili már alhat Kincsővel (egyedül nem lenne neki buli, a fiúkkal meg nem fogom egy szobába rakni), és addig játszik a többiekkel, míg Bence nincs otthon. :)

Úgyhogy ezen a héten és jövő héten ez a progi, utána pedig elutazunk Olaszországba. Erről most még nem ejtek szót. :)

Ma a fiúk anyunál fognak aludni a tábor után, mert az unokatesók igényelték őket. Ez úgy néz ki, hogy szólnak anyunak a kicsik, hogy nála akarnak most aludni, DE, csak akkor, ha Bence is ott alszik. :D Ilyenkor nincs mit tenni, ha anyu azt akarja, hogy a kisebbik unokái is nála aludjanak (alig párszor volt rá példa), akkor 5 unokával kell töltenie az estét. :D (Külön Bencét nem hívja át, nyilván akkor mindenki megy, senki nincs kihagyva.) Úgyhogy péntek reggel nem én viszem őket táborba, hanem felsétálnak szépen a sulihoz, és mennek együtt a csoporttal, busszal. :)

Szombaton elég zsúfolt napjuk lesz, mert sajnos pont egy napra esik Lívia születésnapja, és az éves családi medencés összejövetelünk, ami már hónapokkal előre le lett fixálva az összes résztvevővel. :/ Úgyhogy a gyerekek majd csak később csatlakoznak, mert a szülinapi ebédet Líviáékkal töltik, és utána jönnek anyuékhoz a bográcsozós, pancsolós buliba.

Jövő héten kiveszek egy nap szabit, és szűk családilag elmegyünk Ausztriába vidámparkozni. Reniék már voltak párszor, de most anyuék is jönnek, meg mi is. És én viszem apuékat, mert megjött az új kocsi, és mindenképp ki akarják próbálni. :D Én is várom, rég voltunk így együtt bármilyen programon. Vagy talán így még nem is...

Úgyhogy majd beszámolok még erről is talán, meg a hétvégéről is, mielőtt elutazunk nyaralni.

Más témák.

Kincsőnek cicája lesz. Ez úgy kezdődött, hogy mióta az eszét tudja, igazából évente többször bepróbálkozik nálam emiatt. Én felelős állattartó szeretnék lenni, és bár mindig volt cicám, pont ezért tudom, hogy mivel jár. Pl olyan nagy döntésekkel, hogy reggel 7-től este 7-ig a lakásban legyen-e egy cica, aki mindent lebont és összeszőröz (és megeszi a hörcsögöket, gekkót, kígyót, halat, pókokat - remélem), vagy ezek miatt minden szobából ki van zárva, és egyedül tölti a napját a konyhában. Tényleg, szuper ötlet. Vaaagy, legyen kinti cica, akinek az a funkciója, hogy egész nap és éjszaka kint van, és rakunk ki neki enni, este 7-kor megsimizzük, meg reggeliosztásnál. Azt belekalkulálva, hogy a házban lakók utálják a macskákat, és a szomszéd macskára is ki vannak akadva, és a kertben található összes macskaszart velem akarták felszedetni, amikor nagyon rövid ideig volt még ott cicánk, pedig az egyik ki se járt, és a macskaszar pont bármelyik szomszéd macskáé lehetett. Szóval, nem ideálisak se a körülmények, se a napi rutinunk. Mivel nem vagyunk otthon, nekünk csak olyan állat jó, akivel nem kell foglalkozni. Jó, egy macska nem igényli annyira, vagyis a természetétől függ, de akkor is ott a kérdés, hogy minek? 12 éves korom óta most az elmúlt években először élek macskaszőrmentes környezetben huzamosabb ideje. :D Hozzátéve persze, hogy imádom a cicákat. A kutyákat is. Minden állatot imádok, de tudom, hogy jelen élethelyzetünkbe nem fér bele ekkora felelősség. De ez ugye a lányomat nem érdekli. Viszont, az én lányom, és sok esze van, nagyon sok, és bárkit ki fog játszani bármikor, sportot fog belőle űzni.. (főleg, ha a célját akarja elérni vele)... Szóval, tegnap felhívott a lányom lelkesen. Sukoróról. "Anya-anya-anya, képzeld el!!! Kiscicák vannak a szomszédban!" Long story short: kettőt hozna el, mert akkor máris kiesik a fő érvem, hogy mit csinálna egy kiscica nálunk EGYEDÜL egész nap. :D Na, szóval, ő kettőt hozna egyből, és probléma megoldva. :D Ez a beszélgetés végtelen idejű volt, vagyis lett volna, ha nem teszem rá a telefont egy gyors elköszönés után, mert ilyenkor Kincső ráakad az emberre, kiszívja a vérét, semmi beszéd, észérv nem használ, meg se hallja, csak megy a "Légyszi-légyszi, de így, de úgy". Mint említettem, röviden közöltem vele, hogy ezt még folytathatja, de felőlem elkezdhet sírni, toporzékolni, világgá menni, bármit csinálni, akkor is nem lesz a válaszom. (Há'nem úgy megy az, hogy amit a gyerek kisír, az egyből lesz. Majd ha én jónak látom, és úgy döntök. Én vagyok a főnök. :P ) Bevallom, még egy annyi kis kapaszkodót adtam a gyermeknek, hogy átirányítottam az apjához a kérésével. :D És láss csodát, jövő héten Kincső egy cica tulajdonosa lesz, úgyhogy akárhányszor megy majd az apjához Velencére, ott lesz neki a cicája. :) Úgyhogy, most mindenki örül.

Neurofeedback.

Ezen a héten is kétszer voltunk Bencével tábor után. Mint minden hónapban, megint új dolgot fedeztek fel nála Magdiék. Ugye Bence a fő gyerekük, az alfa, az első, a legjobb, úgyhogy, bár biztos kiemelt figyelmet fordítanak a többi gyerekre is, Bencére mindenképp. Most már ott tartunk, hogy minden egy órás alkalom után még fél órát ott vagyok beszélgetni. :D Szóval, kiderült Bence sok problémájának okozója, ami most nem az ovis finommotorika, vagy a figyelemhiány, amiket látnak/láttak, és megállapítottak rajzból, tesztekből. Egy sokkal érdekesebb dolog derült ki, amire én soha nem gondoltam, és nem is gondolhattam volna. Bence ugye egy fantasztikus, különleges gyerek, aki rettentően intelligens, de mégis pokollá teszik a sulis hétköznapok az életét az úgynevezett hiányosságai miatt. Ugye, mint a figyelem hiánya. :D Olyan szinten másképp működik az agya, mint másoknak, hogy el nem tudom képzelni, hogy neki hogy kell igyekezni, és kompenzálni, hogy lépést tudjon tartani. (Általában nem is tud, ahogy idáig tapasztalhattuk.) Szóval, az derült ki, hogy az emberek az infókat fotóként őrzik az agyban, amit később előhívnak. Hallasz infókat, azt leképezed, eltárolod, később előhívod. Kiderült, hogy Bence agya nem. Jó hír, hogy ez szintén fejleszthető, totál tökéletes életkorban kaptuk el az egészet, és máris sokkal könnyebb az ember dolga, ha tudja, mivel áll szemben. Egyszerű példa. A fején az érzékelővel rövid távú figyelmet teszteltek. Új módszer, tegnap először volt ilyen. Felolvastak neki egy rövid összefoglalót egy pókról. Tényleg nem hosszút, 5-6 mondatot. A pók neve, mekkora, milyen színű, hol él, mit csinál, mit eszik. Kb ennyi. Utána Bencét megkérték, hogy mondja el, miket tudott meg a pókról. Kb az első két adatot tudta visszamondani. (Ugye, iskolában ez szörnyű probléma, nem értik meg a tanárok, hogy be kell íratni mindent Bencével az ellenőrzőbe, mert nem fog eljutni hozzám az infó, nem jegyzi meg, egyik fülén be, másikon ki. Letagadja, hogy egyáltalán mondtak volna ilyen infót a suliban, amiről lemaradtunk. :D ) Na, ezért. Jönnek az infók, ami mint egy kép, egy festmény bővül az ember agyában tudat alatt. Megjegyzi, érti, hogy pici pók, barna, ott ül a rövid fűben, miközben pici bogarat eszik, a tölcsér alakú hálójában. Bencénél nincs ez. Ő hallott infókat, és próbálta már memorizálni az elején a hallottakat. A végére oda jut, hogy gyorsan elmondja az első két infót, amit mondjuk már mantrázott a fejében, és ennyi. Utána még kétszer elolvasták neki, és kicsit jobb lett az eredmény. Utána megkérték, hogy képzelje el, miközben felolvassák neki az infókat, utána megbeszélték, hogy képzelte el, és máris ott voltak a hiányzó infók. Úgyhogy, rettentő érdekes dolgok ezek, és a két kezemet összetehetem, hogy rátaláltam Magdiékra. Hozzáteszem, ők ugyanígy örülnek, hogy Bencére találtak, mert olyan élmény nekik vele dolgozni, annyi dolgot tanulnak ők is, hogy a napokban meg is említette nekem, hogy, ha majd megengedem, nem kizárt, hogy a jövőben esettanulmányt szeretne róla írni. Rendeget tanácsot ad a tanárok kapcsán is (ő is tanár), és már most mondta, hogy ajánlást, bármi szívesen írnak Bencéhez, ha kell, hogy miképp kell vele foglalkozni,stb :D Úgyhogy egy olyan hatalmas háttértámogatásunk, segítségünk van most, hogy még nem igazán tudom felfogni, hogy ennek milyen hatása lesz a későbbiekben. Ha más nem, az én lelkemnek, hogy már tudom, hogy mivel kell az aktuális tanár elé odaállnom. Hogy már nem szabadkoznom kell, hanem elmagyaráznom neki dolgokat. Mindenesetre két napja otthon is gyakorlunk. Csukd be a szemed, képzeld el a mesét, olvasni fogok. :D Visszamentünk babába. :D És ilyenkor meg az jut eszembe, hogy Bence nem szeret olvasni, nem élvezi, nehezére esik. Ugye, én, ha olvasok, benne vagyok a sztoriban, magam előtt látom, peregnek az agyamban az események. Ha ő nem tudja képileg megjeleníteni az infót, akkor tényleg mi a fenét élvezne az olvasáson? :o Vagy: mindig mondtam, hogy van esze a gyereknek, megnéz egy mesét, kb kívülről visszamondja. A tananyagot meg nem tudja megtanulni? Az egyik infót képen kapja, a másikat nem. Tehát, bőven ki lehet majd egészíteni az oktatását videókkal. Az adott királyról, az adott kémiai kísérletről, akármiről. Valószínűleg zongorázni lehet majd a különbséget a befogadott infók kapcsán. Nagyon érdekes dolgok ezek, és nagyon büszke vagyok a fiamra. :) És minden este csinálja otthon az autogén tréninget is lefekvéskor.

Pár szót még írok Leventéről is, ne maradjon ki. Mert új probléma lépett fel nála is, amit nem tudok megoldani, csak ő tudja. Az elfogadást. Kedden hoztam el a őket a táborból, és mondta Ildikó néni, hogy a fiúk ma nem akartak a 40 fokban medencézni. Bence csak megvonta a vállát, hogy nem volt kedve (gondolom Lilivel töltötte inkább az időt), Levi viszont sokkal szomorúbb okot hozott fel. Nem akart kimenni a napra, mert akárhányszor tükörbe néz, undorítónak látja magát (!), és nem akar több szeplőt az arcára. :o Konkrétan azért hagyott ki egy vidám délutáni pancsolást, hogy ne legyen rondább. :o Mióta megszületett, mindenki ajnározza, hogy milyen különlegesen gyönyörű gyerek a vörös hajával, kék szemével, és természetesen a csintalan mosolya mellett tündöklő szeplőivel, de ő nem így látja. :( Neki nem tetszik, hogy ő más, hogy csupa szeplő. :( Nem tudom, hogy emiatt csúfolja-e bárki, de nagyon nem szeretném, ha ez gátlásossá tenné. Hiszen valaki kimondottan a vörös szeplősökre bukik. :D Nem is kell, hogy mindenkinek tetsszen. Eleve a belső értékek a legfontosabbak, és ő cuki, és szeretik őt, de emellett különleges is, pont a kinézete miatt. De ő nem így látja, hiába mondjuk neki. :( Ez még nem folyamatos probléma, nem látom, hogy hatással lenne az életére általában, de már jelen van. :/ Remélem, hogy ennek kapcsán többet nem kell ilyenről beszámolnom, és ez most csak egy kis átmeneti elégedetlenség. :/

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.