Hi!

A második heti nyaralásnak már vége is van. Sulis szervezésű program volt, amit (ismét) Kemencére szerveztek. Mármint azért ismét, mert Bence pár hete volt ott erdei táborban, úgyhogy ő konkrétan visszament oda. Ezt a tábort Levi osztályfőnöke szervezte, ennek megfelelően leginkább a másodikosok tudtak róla. Tehát, úgy nézett ki a dolog, hogy volt sok másodikos, 3-4 harmadikos, és 1-2 negyedikes. (Igazából csak olyan harmadikosok voltak még, akiknek a kisebb tesója másodikos.) Ha pontosítani akarok, Bence volt a suliból az egyetlen negyedikes, de az egyik harmadikos (Kincső osztálytársa) lány hozta egy külsős barátnőjét is, aki szintén negyedikes. Mondjuk ezt így előre nem tudtam, úgyhogy izgultam is a tábor miatt.

Vasárnap szépen összepakoltunk a gyerekeknek 2 bőröndbe (Kincsőnek külön, fiúknak egybe), és reggel vittem őket a suli elé. Bence tett egy-két kört, majd megállapította, hogy nincs ismerőse. Ekkor már kicsit kezdtem ideges lenni, hogy szegény gyerek, hogy fogja érezni magát a sok "dedós" közt, miért nem jártam ennek jobban utána... Illetve, azt tudtam, hogy Kincsőnek jön egy osztálytársa, úgyhogy örültem is, hogy lesz barátnő, ők remekül ellesznek kettesben. Akkor megláttam, hogy a lány barátnőstül jött... Itt kicsit jobban elkezdtem aggódni, hogy Kincső úgy várta a tábort, hogy majd miket csinálnak Vikivel, erre... Féltem, hogy esetleg kiközösítik a kis kettesükből. Levi miatt kivételesen nem kellett aggódnom, mert csomó osztálytársa jött, illetve Ildikó néni és Kati néni - két kedvenc tanára - vitték a csapatot. Úgyhogy Levi kimondottan lelkes volt annak ellenére, hogy ő utál utazni. Indulásra se nyugodtam meg. Integettem nekik a buszba, ahol Bence egyedül ült, ahogy Kincső is. Véletlenül sem egymás mellett. :D

A szállás amúgy nagyon remek állítólag, mert Bence annak ellenére, hogy egyedüli negyedikesként utazott, nagyon örült, hogy mennek, és oda, mert az szuper hely. :) Ja, meg persze aggódtam amiatt, hogy csak két esőkabátot csomagoltam 3 főre, esőcsizmát nem, stb. Ha nem vagyok velük, és nem tudom felügyelni a jólétüket, akkor baromira tudok aggódni. :D

Amúgy csak négy napra mentek, de időközben is kaptam infókat róluk. Bár egyik kapcsán sem örültem, sőt! Mármint nem a gyerekek miatt. :) Minden táborozásnál kérik a szülőket, hogy telefont, tabletet NE!, mert nem azért mennek, hogy azt bújják a gyerekek. Ha bármi van, akkor úgyis telefonálnak a tanárok, illetve náluk is lehet érdeklődni este 7-8 között. Na, első nap már hívott Viki anyukája, hogy tudok-e valamit a gyerekekről, mert Viki nem veszi fel a telefont... Na mondom, nem hiszem el, kezdődik... Majd hazajön a gyerek (meg a többi gyerek is a szülőkhöz), és hallgathatom, hogy BEZZEG xy is vitt, és ő miért nem vihetett. És ezt minden alkalommal eljátssza valaki. Én sosem küldök telefont, ahogy a többség sem, de mindig van pár gyerek, akinél természetesen van. Btw, utólag kiderült, hogy tablet is volt mindkét lánynál, nem csak telefon. Na, azt pláne nem tudom értelmezni, mert az tényleg nem arra van, hogy a szülő el tudja érni. Hogy a 4 napra más gyerek miért vitt 4-6-többezer forintot, azt megint nem tudom értelmezni. Persze, én is küldtem velük zsebpénzt, hogy tudjanak majd venni 1-1 fagyit, nyalókát, hűtőmágnest, kis emléket, akármit. Kincső vett is csomó apróságot, ennek megfelelően utolsó nap Levi vett neki jégkását, mert Kincsőnek már nem volt pénze. Bence meg hazahozott nekem 500 forintot. A fejenként 1500 forintból. Mert úgy napi 500 forinttal számoltam. Akár kétezret is adtam volna szívem szerint, de nem volt úgy otthon címletem. De mondom, ez elég is volt, sok is volt. De azért tudtomra adták (jó, csak mesélték), hogy az x meg az y 4-5-6 ezer forinttal mentek táborba. De amúgy ez minden kirándulás, tábor, vagy akár simán sulis nap kapcsán probléma. X, y és z is csokit, chipset, kekszet, gumicukrot visz uzsira suliba. Minden nap. Én értem, hogy a szülők imádják kényeztetni a gyereküket. Vagy nem, de a gyerek követeli, a szülők fejére nőtt. Vagy pszichés dolog, hogy a gyerek megmutathassa másoknak, hogy neki milyen jó, hogy többnek érezze magát. Én tényleg nem értem, mi van mögötte. De olyanok tuti nincsenek, hogy : egészségesen etessük; közösségben van a gyerek, ennek megfelelően lássuk el, mert a másik gyereknek ez rosszul eshet; normális értékek szerint nevelem a gyerekem, és nem úgy, hogy mindent és bármit megkap. Én folyamatosan mondom és magyarázom a gyerekeknek a miérteket, hogy nem örülök, hogy más minden nap gumicukrot kap suliba, mert.. és ti miért nem fogtok. Megértik. Ahogy azt is, hogy nem fogok ötezer forintot adni fejenként 4 napra (annyi pénzből lassan még egy gyerek mehetne melléjük táborba...). És azt is megértik, hogy miért nincs náluk telefon (tanári kérés, hogy ne, és ennek mi eleget teszünk), de azért mégis látják, hogy mások meg azt csinálnak, amit akarnak. Nálunk a szabályok, másnál a lazaság. Ők okok és indokok mentén, mások meg beleszarva mindenbe. Nem tudom, hogy élik ezeket meg, de remélem, hogy hosszú távon belátják majd az igazamat. Nem panaszkodnak, nem követelőznek, de mondják, hogy mit látnak, mit tapasztalnak. Ha ez lényegtelen infó lenne nekik, akkor nem mondanák, úgyhogy csak fontosnak tartják a "bezzeg" szó elhagyásával közölni ezeket. :) Mérges vagyok azért ilyenkor a többi szülőre. Megértem őket, és az ő dolguk, de ez hatással van a többi gyerekre és azok szüleire is.

Visszatérve. Végül sikerült Vikit elérni telefonon (az anyukájának), így megtudtam, hogy a 3 lány egy szobában van, és remekül érzik magukat, úgyhogy emiatt már nem aggódtam. Viszont, 3. nap környékén újból felment bennem a pumpa, amikor megtudtam, hogy az egyik anyuka lement a táborba, majd képekkel illusztrálva megírta a szülőknek, hogy mi a helyzet. Komolyan. Lement. 4 napos tábor, és lement. (Utólag megtudtam, hogy rosszul érezte magát a fia, azért ment le, de aztán  fia mégis jól lett, és maradt tábor végéig... Ezt nem kommentálom inkább, de ugyanezen anyuka utánuk ment az erdei táborukba is. Biztos akkor is rosszul érezte magát a fia...) Szóval, ilyenkor már jön a "bezzeg az xy anyukája is lent volt velünk, meg z anyukája meglátogatott minket, de te sosem jössz!" Magyarán, szaranya vagyok, mert nem érdekel, mi van velük, én nem rohanok oda, mint másnak az anyukája. (Most eltekintve olyanoktól, hogy dolgozom.) Sőt, oda sem telefonálok. Ez nem tudom, milyen új módi, de ezt miért kell amúgy? Miért kell egy pár napos tábor alatt a gyerekhez rohanni? Hogy esik ez a többi gyereknek, mit hallgat otthon a többi szülő? Oké, itt is megértő vagyok, rosszul volt a gyerek, vagy simán az anyuka ért rá, és jó ötletnek gondolta - hovatovább segítségnek, jófejségnek, hogy legalább informál mindenkit - de amúgy gondolnak ezek a szülők másra is a saját kis érdekeiken kívül? Nyilván más szülő is szívesen menne. Végig. Vagy látogatni. De eszébe sem jut, hogy ilyet lehetne, ilyenre ráérne, vagy szabad egyáltalán. Mert ilyen nincs. (Vagy van, csak én vagyok a béna és életképtelen.) Ja, az olyanok is, hogy utazás napján tudjuk meg, hogy xy szülő megy kísérőnek. Miért ők? Nekik lehet? Ki tudott erről? Lehetett jelentkezni? Persze, hogyne. És mosolyogva, hogy ők mit meg nem tesznek a közösségért, és majd ők segítenek, majd mesélnek, stb. Ez nekem nagyon új dolog amúgy, és csak Levi osztályánál van. Soha, sehol ezelőtt nem tapasztaltam ilyet. Engem baromira irritál. Meg szegény gyerek annyira nem tud önállósodni, hogy 4 napra elengedje az anyuci a kezét. Vagy ő anyuciét. Szóval, ezeket nem tartom helyes dolgoknak, és zavar, hogy a gyerekeimnek szó szerint magyarázkodnom kell ezek miatt. Hogy én miért nem látogatok, hogy én miért nem 6 zsák chipsszel indítom őket útnak, és miért nincs náluk tablet-telefon és egy zsák arany.

Oké, visszatérve a tárgyhoz. :D Miután megint eltértem tőle. :D Csütörtökön jöttek vissza jókora csúszással, 4 helyett fél 6-kor. Mindenki vidáman és boldogan, és élményekkel teli. Bence hol a focis fiúkkal lógott, hol pedig Kincsőékkel (a többiekhez képest nagylányokkal), Levi meg hol a tesókkal (és a nagylányokkal), hol bárki mással, hiszen az ő osztálya volt ott főképp. Az idő olyan volt, hogy csak egyszer tudtak strandolni, de Levi akkor se ment be, hogy neki a víz és az idő is hideg volt ehhez. :) Kincső meg beleesett vmi patakba, ami jéghideg volt. Nem baj, mondta, hogy ezen a héten már nem fog, mert... és minden körülményt elmesélt, hogy miképp lehet vízbe esni, és miképp nem. Gondolom szórakozott, vagánykodott, aztán ez lett a vége. :D De tanult belőle. Kincső minden nap naplót is írt a napi eseményekről, amit rettenetesen élveztem. Mindig két szóban letudják, hogy mi volt (vagy egy szót sem mondanak), de most a napirendtől a menüig mindenről tudhattam. :) Meg is kértem, hogy eme jó szokását tartsa meg, és írjon minden táborban élménynaplót.

Ja, itt van egy link a szálláshelyről, ahol voltak: https://feketevolgy.hu/

Pénteken anyu vigyázott rájuk délelőtt - míg dolgoztam - aztán ebéd után mentem értük. Szombaton a két fiú Dóriékkal elment 5D moziba, addig mi Kincsővel shoppingultunk (már, ha az Obiban bóklászás és a kötelező Aldi annak számít). Ezt leszámítva otthon voltunk, és nem csináltunk semmit. Nyilván nem is lett volna igény másra, így eszembe sem jutott szervezni semmit. Ma ugyanis indultak a következő ottalvós táborba, ahonnan szombaton hozom el őket. Ez majd a következő bejegyzés témája lesz. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.