Hi!

Nem is a bulival kezdem. Inkább kicsit dicsekszem. Bence egyelőre úgy viselkedik szeptember elseje óta, mint, aki ki van cserélve. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a tanítónő motiválja őt nagyon erősen, és ennek megvan az eredménye. Szinte naponta hoz haza valami piros betűs beírást, vagy matricát, hogy ügyesen dolgozott az órán, és szépen figyelt. Bár ehhez nyilván figyelnie és dolgoznia is kell, de így még lelkesebben fog, ha tőle eltérő módon dicséretekkel is térhet haza. :) Első héten ő ült a fő helyen egy osztálytársnőjével (király és királynő helye - első pad a tanár előtt :P ), és második héten már ő hozhatta haza Bumit, a vándororoszlánt (plüss), amit mindig az kap meg, aki a legügyesebb volt a héten. Lánnyal kezdtek, akkor eleve nem kaphatta meg, de másodikként ő kapta, elsőnek a fiúk közül. A munkáira odaírja a tanárnő, hogy nagyok ügyesen dolgozott, és ki is emeli neki, hogy mi volt igazán figyelemre méltó (pl egy fogalmazásnál), és csak mellékesen odaveti, hogy mire figyeljen legközelebb. Ennek most konkrétan olyan hatása van, hogy Bence már kétszer önállóan készült a saját szobájában! Nem velem, hanem magára zárta az ajtót, hogy senki ne zavarja, és ott csinálta, amit csinálnia kellett. Semmi gond nincs a délutáni bepakolással, csak 5-10 percet kérek tőle tananyag ismétlésre naponta, és annyi nem esik nehezére. Már tegnap nekiláttunk gyakorolni a jövő heti matekdogára, mert jó jegyet akar szerezni, és tudja, hogy hétvégén nem lesz otthon, nem lesz lehetősége tanulni. :o Én csak ámulok, és bámulok. Remélem így fog maradni, de illúzióim nincsenek, mert még év eleje van. Aztán a tanulandó is egyre több lesz mindenből, és el is fog fáradni. De most még nagyon lelkes, soha nem láttam még ilyennek, mióta iskolába jár. :)

A másik dolog, ami miatt büszke vagyok rá - ez már a bulihoz kapcsolódik: Bence hétvégén pizsiparty-n volt egy osztálytársánál. A szülinapos két gyereket hívhatott meg, és az egyik meghívott az én fiam volt. Annak ellenére, hogy múlt évben nem is voltak még igazán jóban. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Bence egy kimondottan népszerű fiú az osztályában. Nem egyszer látom, hogy haverokkal összeölelkezve közlekednek, mint akik ezer éves jó pajtások. Hétvégén is nem egyszer hívták már játszani osztálytárshoz. Nyáron ugye nyaralni vitték Zsuzsiék. Úszótáborban a volt osztálytársa nem mozdult mellőle, ott bandázódtak. Ismeri az őrmezei gyerekeket, ismeri a kelenvölgyi gyerekeket, van egy edzőtársas ismeretségi köre, és ezáltal rengeteg korabelit ismer, és mindenki nagyon szereti őt. :) Ja, és folyamatosan van barátnője. Előző suliban Noémi, most Liliróza. Amúgy abszolút lelkes és hűséges típus, meg bírom zabálni. :) El vagyok képedve, amikor mondjuk azt látom, hogy Lilivel tableteznek, dumálnak egymás mellett kanapén, aztán Bence nemes egyszerűséggel megigazítja Lili haját, hogy az ne lógjon a szemébe. Mintha férj és feleség lennének kb. :D Nem az a "meghúzom a hajad, mert tetszel nekem" hülyegyerek típus. :D Fantasztikus fiam van, na. Imádom. :)

Szóval, szombaton kimentünk az Őrmező Ünnepére. Tavaly nagyon tetszett a gyerekeknek, de idén ez sem volt olyan jó. Lehet, hogy lassan kezdjük kinőni ezeket a progikat. Volt ingyenes ugrálóvár, ott a fiúk jól elszórakoztak, de mást nem nagyon találtak, ami lekötötte volna őket. Kincső jó hosszan állt a sorban arcfestésért, majd talált kézműves foglalkozást magának. És az idő sem volt olyan szép, mondhatni hűvös volt, amikor épp nem sütött a nap. Később jöttek ismerősök, fociztak velül fél órát, de igazából ezt rendezvény nélkül is tudják csinálni. :) 4 körül összekészültünk, mert vinni kellett Bencét Marcihoz. Kincső kijelentette, hogy ő bizony még nem végzett a szütyőjével (azt varrt), és ő nem mozdul, amíg az nincs kész. Úgyhogy megbeszéltem vele, hogy az asztaltól el nem mozdul, míg nem érek vissza, és otthagytam a játszótéren dolgozni (ott voltak felállítva az asztalok a foglalkozásokhoz). Marciék Kelenvölgyben laknak, úgyhogy 5 perc alatt odaértünk, meg 5 perc alatt vissza is Kincsőért. Könnyű volt megtalálni a házat, Marci kint állt, és nézte az utat, hogy mikor érkezik már valaki. :D A pizsiparty jó volt, nagyon tetszett Bencének. Voltak kint a kertben, volt mozizás, és este 11-ig trécselés. Másnap délelőtt 10-kor már a lézerharcnál találkoztam vele. Mert a szülinapi buli meg ott volt. Hivatalos volt rá a másik két gyermekem is (meg én is), hogy nagyobb legyen a harchoz a csoportlétszám. Itt még nem voltunk lézerharcon, és kicsit felemás a véleményem a helyről. Ott van, ahol a Gokararéna is. Egy valami hihetetlenül ótvar, lepusztult épületben. Ha azt vesszük, akkor a csata szempontjából nem feltétlenül rossz terep, de legalább a váró, a szülinapi terem lehetne igényesebb egy kis ráfordítással. Maga a csatatér elég nagy, sok terem több szinten keresztül. Vagy csak két emelet van? Én olyan szinten el voltam tévedve, hogy mindig csak mentem, amerre láttam, mert úgysem tudtam, hogy melyik folyosón, lépcsőn, ajtón hova jutok, több keresztbe-kasul szaladgálás után sem. :) A gyerekek nagyon élvezték, én kevésbé. Melegem volt az arcmaszkban, és nem számítottam rá, hogy uv fénnyel lesz minden kivilágítva a sötétben. Én meg ugye uv fény közelébe sem mehetek a frissen műtött szememmel. Nem is maradtam bent végig, de nem ezért vesztett a csapatom - velem is vesztésre álltak az elejétől kezdve. :D Utána még volt pizza, torta, aztán mehettünk is haza.

Ezen a héten Kincsőnek lesz év eleji felmérője matekból (pénteken) és Bencének lehet röpdogája bármikor. Emiatt is kell minden nap átvenni azt a - még - kevés anyagot. Hétvégén pedig elutaznak anyuékkal Balcsira.

Idáig jól telik a szeptember. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.