Hi!

Tegnap Kincsőnek megengedtem, hogy megnézze a pompomot. Mármint ilyen cheerleader jellegű "sport", ami évek óta van a suliban, járnak rá osztálytársak, és Kincső egy éve könyörög miatta. Tavaly folyamatosan elhajtottam, hogy jár elég sportra, szakkörre, és ráadásul ez baromira nem neki való, úgyhogy nem. Oda a nála egy fejjel kisebb, 10 kilóval könnyebb lányok járnak, ő inkább menjen kosarazi, kézilabdázni, akármi. (Ehh, túlságosan szülő vagyok már...) A lényeg, hogy nem engedtem, pedig egész évben szívta a vérem miatta. Most elkezdődött megint a suli, Kincső egyből meg is jelent, hogy lécci-lécci, nagyon szeretne pompomra menni. Tudja, hogy nem neki való, DE ő tök jó lesz oda "emelőlánynak". :D Oké, nem tudom, mi a hivatalos neve a pozíciónak, de ezt mondta. :) Mert ezek ugye egymásra állnak, meg tartják egymást, meg nem is tudom, miket láttam a tavalyi bemutatón. Hát, erre már nem tudtam azt mondani, hogy miért ne lenne jó emelőlánynak, úgyhogy meghajoltam az érv előtt, és annyit mondtam neki, hogy menjen el, nézze meg, szedje össze az infókat, aztán megbeszéljük. Ja, és azt mondta, hogy suliidőben van, ez is sokat lendített a döntésemen.

Tegnap megyek a gyerekekért fél 4-re. Lejön Bence, lejön Levente, és lejön két kislány Kincső helyett. Egyik üzenettel, másik Kincső iskolatáskájával. Az üzenet az volt, hogy pompomra szeretne ma menni, ami amúgy 5-ig tart. Ja, nem. Fél 6-ig... Sóhajtottam egyet, betereltem a fiúkat a kocsiba, és hazamentünk. Egy órácskát intézkedtem otthon, majd fél 6-ra visszamentem. (Igen, a fiúkat otthon hagytam, ilyen fél-egy órás időtartamokra szükség esetén már egyedül merem hagyni őket.) A pompom persze rettenetesen tetszett neki, mindenképp akar járni, és otthon be is mutatta miket tanult. Hát, ez van. Heti egyszer majd mehetek hóban, sárban, esőben, szélben, hidegben... szóval, már napi háromszor mehetek a suliba heti egyszer. Az kicsit megnyugtatott, hogy heti egyszer van csak. Kincső boldog, hogy járhat, a fiúk boldogok, hogy suli után egyből mehetünk haza (és még egyedül is maradhatnak), én meg... nekem meg gyerekeim vannak. Hozni-vinni kell őket szükség esetén. :D Azt sajnálom, hogy nincs közvetlen buszjárat hozzánk, mert tuti Kincső lenne az első, akit engednék már egyedül buszozni haza csütörtökönként.

De itt még nincs vége a sztorinak. Hazaértünk, és beírtam mindenkinek egy utolsó egyeztetés után a különóráit a füzetükbe. Levi ugye focira és észforgatóra menne, de most vettük észre, hogy azonos időpontban vannak. :/ Észforgató 7. órában, foci 7-8. órában. :/ Hát, majd úgyis arra megy, amire akar, de valamire megy. Bencének beírtam a gitárt, ami két különböző napra is fel volt tüntetve. Rábíztam, hogy érdeklődje meg, melyik nap van a kezdő csoport. Remélem, nem felejti el. (Kosár meg sokáig tart, arra mégsem fog menni, bár szeretett volna.) Aztán jött Kincső... Ő ugye rajzra és játékos tornára szeretne járni, de az utóbbi suliidő után van, 5-ig tart. Kedden és csütörtökön, de csütörtökön pompomon lesz. Mondtam is neki, hogy akkor ez felejtős, legyen elég a taekwondo és a pompom, a játékos torna már nem fér bele, időben sem. Azt remélem mindenki tudja, hogy Kincső az önfejű, ő saját maga intézi a kis életét, önjáró, mint egy kis... nem tudom, és neki mindig határozott elképzelései vannak az élete alakulásáról. Olyan nincs, hogy valami nem, ha ő azt akarja. Akkor ő csak heti egyszer fog járni, de tornára mindenképp akar menni. Indok: csak ott lehet kötelet és rudat mászni, és fogócskázni... Ő kérte aznap a tesitanárt is órán, hogy másszanak rudat, és a tanár azt mondta, hogy nem fognak rudat mászni. Kincső pedig magából kikelve hőzöngött nekem, hogy nem igaz, hogy mindig az van, amit a tanárnő akar (!!!) :D Érdeklődtem tőle, hogy talán ő szeretné-e megszabni az osztálya tanrendjét, és mégis miért olyan fura az, hogy a tanárnő dönti el, hogy azon az órán mit csinálnak? :D Mindenesetre próbáltam megmagyarázni neki, hogy hétfőn taekwondo, szerdán taekwondo, csütörtökön pompom. Ha ő még kedden is edzésre megy, akkor aznap is későn érünk haza, és azt senki nem szeretné. Tavaly is ez volt. Hétfőn edzés, kedden furulya, szerdán edzés, csütörtökön fejlesztőpedagógus, péntek volt az egyetlen nap, hogy suli után mehettünk haza. És a fiúk utálták, hogy keddenként Kincsőre kell várni. Akkor egy órát játszótereztünk, vagy rossz idő esetén (ősztől tavaszig...) beugrottunk anyuékhoz egy órára. Sehogy sem jó. Ha meg azt gondolja, hogy kedden és szerdán is oda vissza autózok, ráadásul kedden szinte csak fordulok egyet a XI-XXII között, akkor téved. Hogy ezt értse már meg. Örüljön, hogy engedtem a pompomot. Na, nem örült. Megint bemutatott egy Jászai Mari díjas alakítást, az összes világfájdalommal/sértődöttséggel/bánattal/csalódottsággal fűszerezve, és folyamatosan jártatva a száját elvonult a szobájába. Hogy bezzeg mindig úgy döntök, hogy neki legyen rossz, és a fiúknak jó, ésatöbbi. Még nem találtam ki, hogy oldom meg a helyzetet. Talán karatéra kéne beíratni a fiúkat kedden-csütörtökön, hogy mindenki a suliban maradjon. :D Aminek Bence talán-talán örülne is, Levi viszont biztosan nem. Nem tudok olyat csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, de úgyis én szívok a végén, és én vagyok a szaranya.

Viszont tegnap is új könyvvel jött haza a könyvtárból. Saját magától jár könyvtárba, pedig én sosem küldtem. Állítása szerint minden nap megy, nagyon szereti az új könyvtárost is, és kapott tőle örökbe egy kis könyvet. :o (Két hete van suli, új a könyvtárosnő, úgyhogy nem rossz teljesítmény a lányomtól.)

Szóval, igazából fantasztikus kis csaj, aki taekwondozik, furulyázik (még nincs hír új oktatóról, átmenetileg szünetel a dolog), pompomra jár, könytárba jár, kreatív és rajzszakkörökbe jár, egyedül csinálja a kajáját, takarítja a szobáját (kérésre), mindig szerel, készít otthon valamit, egyedi stílusokat próbálgat, állatot gondoz, képregényeket készít, és folyamatosan csinál valamit, teli van kreativitással. És mellé olyan szintű talpraesettséggel és határozottsággal, hogy csak lesek. És irányítási vággyal. És még gyönyörű is. Bár nála trehányabb, szétszórtabb kislánnyal sem találkoztam még, ezt tegyük hozzá. :) Nem tudom segíteni teljes körűen kibontakozni, kevés vagyok hozzá (mind türelemben, mind időben), de szerintem hosszú távon megold mindent az én támogatásom nélkül is. Előbb utóbb fog menni játékos tornára is, mert lesz rá megoldása, attól tartok. :D

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.