Hi!

Mindjárt kezdődik a suli, napokon belül; vége van a nyárnak.

Az idei nyár nem volt túl sikeres, de az is lehet, hogy ők nőnek, és már mások az igényeik. :) Vagyis pontosítok. Igazából minden programot élveztek, de az összes gyerek többször kérlelt már az elmúlt hetekben, hogy jövő nyáron ne kelljen ennyi táborba menniük. Ők nyaralni szeretnének... Ezt nyilvánvalóan úgy kell érteni, hogy nem más gyerekekkel akarják szervezetten tölteni az idejüket, hanem mondjuk velem szervezetlenül egy tóparton. Amit megértek, dehát... dolgozom. Meg a világ összes pénze nem elég egész nyáron nyaralni. :D Más gyerek meg biztos örülne, ha pl nem nagyinál kéne egész nyáron ülni, míg a többiek táborozhatnak, dehát, mások az igények. Ők inkább a nagyiknál szeretnének jövő nyáron ülni, semmint ennyi táborba menni. Pedig élvezték az erdei tábort, az úszótábort, a külügyes tábort, a templomtábort, az edzőtábort... de talán a kamaraerdei ifjúsági tábor volt az, ami már sok volt nekik. Pedig ott van a legtöbb ismerős, és az a legolcsóbb megoldás is ugye. Jövőre majd újratervezés jön. Idén én csak egy hetet mentek velük nyaralni a szokásos kettő helyett, mert pont úgy jöttek ki az egyéb időpontok, lehetőségek, hogy engem nem lehetett máshová beilleszteni. :o Majd jövőre ezen is segítünk, csak az apjuk is más időpontban tudott hazajönni, mint általában, és ezért is volt kicsit rendhagyó az idei programszervezés.

A nyarat az úszótáborral indították. Az első napokban csalódottan jöttek haza, minden bajuk volt (erről még írtam is), és semmiben nem hasonlított a várva-várt táboruk az előző évihez képest. De a hét végére nagyon megszerették, szomorúak voltak, hogy itt a vége.

Rákövetkező héten sulis szervezésű táborba mentek, ahol az volt igazából a nagy élmény, hogy ottalvós volt. Nélkülem még nem voltak ottalvós nyári táborban, ez volt az első. :)

Ezután jött egy hét kamaraerdei tábor. Volt egy-két hülyegyerek a csoportjukban, akikkel sok konfliktusuk volt. Szerintem azért sem élvezték annyira azt a hetet. :/ Pedig jó is lehetett volna, volt sok ismerős a táborban.

Ezután angoltáborban voltak a helyi egyházközség szervezésében - ez ugye a szokásos templomtábor. Csak most már nem az ovis csoportba tartoztak, hanem a nagyokhoz, és angol oktatással. :D Ez a hetük nem tudom, hogy telt, ilyenkor mindig anyunál vannak, ő viszi őket. Én csak a záróünnepségen voltam, és nem tűntek szomorúnak a gyerekek. :) Főleg Bence nem, mert ő a hetet Balcsin töltötte Milánékkal. :D Ez volt az egyik kedvenc nyaralós hete természetesen. :)

Megint jött egy hét Kamaraerdő, ez már jobb volt, de kevesebb ismerőssel. Szerintem uncsi lehet nekik a minden napos semmittevés (szabadfoglalkozás és medencézős programok váltják egymást). Régen nagyon jó volt, hogy szakkörökre lehetett jelentkezni, amikor én gyerek voltam. Most már csak gyerekmegőrzés van. :(

Eközben Süvi is hazaérkezett, úgyhogy már vele voltak a gyerekek, és kezdtek egy hét külügyes táborral. Csomó jó helyre vitték őket, de ezeket mindig jóval később tudtam meg véletlenül. Voltak a Dunaparton vizes VB-t nézni pl. De minden napra jutott valószínűleg ilyesmi program.

Aztán két hetet Sukorón voltak a legnagyobb kánikulában. Volt horgászás, madárles, meg apával sátorban alvás is. De erről sem tudok sokat írni, én nem voltam ott.

Ezután megint Kamaraerdőn kötöttek ki, de csak helyileg, mert a program már az edzőtábor volt. Ezt nagyon élvezték. Csak napi egyszer volt egy hosszabb edzés, amúgy meg csomó jó program, és rengeteg medencézés volt. Meg ugye az edzőtársakkal és András bácsival. Ezt tuti élvezték; láttam, minden nap egy óránkba telt elindulni onnan. :)

És nyár végére megérkeztünk a mi nyaralásunkhoz, ami szintén rendhagyó lett. Előre nem tudtam szállást foglalni, mert bizonytalan volt, mikor jön haza Süvi, hogy kell szervezni a nyarat. Később pedig már nem tudtam szállást foglalni sehova (ami jó helyen és normális áron lett volna). Úgyhogy Merci barátnőm ülette el a bogarat a fülembe egy bolti összefutásunk kapcsán, és befejeztem a szálláshelyek keresését. Abból a pénzből, ami szállásra ment volna el alapból, minden nap máshová mentünk remek programokra, ahová amúgy nem mennénk. :) Mondjuk az időjárás közbeszólt, így több strandos program elmaradt... De: voltunk Visegrádon bobozni, Fellegvárat nézni (Szentendrére hazafelé már nem akartak bemenni lángosozni, nagyon fáradtak voltak, az kimaradt). Voltunk Tarzan Parkban. Elmentünk a Zamárdi Kalandparkba ismét. Csak most már ifjúsági pályán mehettek, és nem gyerekpályán, mint utoljára. :) Csürtörtökön végre lehetett strandolni kicsit, bár hőség még nem volt. Keveset voltak a Balcsiban, de helyette volt strandos játszótér, ugrálóvár, minden. Pénteken pedig elmentünk Ráckevére az Aqualand-be. Itt már tényleg egész nap vízben lehettek. :)

Hétvégére nem vállaltam több programot, főleg, hogy az utolsó hetek nyaralásával párhuzamosan folyamatosan ment a szobafelújítás projekt, azaz a különköltöztetésük fiú- és lányszobába. Festéstől a lámpaszerelésen át az új bútorokig minden. Én minden nap meló után, tábor előtt az áruházakat jártam, hétvégén meg szereltem, hol segítséggel, hol nélküle. Még 2 szekrényt várok erre a hétre, illetve a maradék munkára (pl szekrények összeszerelése, polcok felfúrása) az asztalosomat, és már készen is vagyok röpke 3-4 hét után. Meló és nyaralás mellett. Dehát, sulikezdésre ígértem nekik az új szobákat, úgyhogy sulikezdésre meg kell oldani.

Sulikezdés kapcsán meg... Annyira nem örülnek, hogy már vége is van a nyárnak, de kicsit azért már várják a sulit. :) Tegnap vettem át az étkezési csekkeket is a suliban, és a saját hangomnak nem hittem, amikor felsoroltam, hogy 4.b, meg 3.a, meg 2.a... Mindjárt felsősök lesznek, holott most kezdék a sulit. :o Valószínűleg új termet is fognak kapni, és két gyerekemnél új délutános lesz. A sulis cuccokat nagyjából beszereztem már. Pár dolog még biztos hiányzik, de azon már nem izgatom magam. Majd menetközben látjuk, hogy mi hiányzik még, mit kérnek be, azokat majd egyesével beszerzem. A nagyja megvan. Ruhaneműkből van még hiány, nem tudtam mindent beszerezni, de a nagyszülők a héten segítenek ebben, megpróbálnak még a gyerekekkel tornacipőt, benti cipőt venni. Én is voltam velük, de akkor épp nem találtunk semmi jót. További boltokba pedig már nem akartam vinni őket tábor után, mert már nem bírták a kiképzést. :) Aznap amúgy cipők helyett egy hörcsöggel tértünk haza. :D Kincső most már büszke hörcsögtulajdonos, van otthon egy új, Pöttöm névre hallgató kisállatunk. :) Nagy a szerelem, minden nap fel-alá hordozzák a kis jószágot a lakásban. De tényleg nagyon cuki. :)

Amúgy még káosz van otthon, zsákok, dobozok mindenfelé (amíg nincs kész az összes szekrény, nincs mibe bepakolni), illetve csomó dolgot nem fogunk visszatenni, azokat kiszórtam. Vagyis mentünk garázsvásárra nyáron, hogy eladjuk őket, de mindenki nyaralt, alig volt forgalmunk. A gyerekek viszont nagyon élvezték a dolgot. Kincső kérése volt amúgy a garázsvásár (otthoni szervezésben), de azt nem engedtem. Pár napra rá éppen szembejött egy hirdetés, hogy a Kelenvölgyi Közösségi Házban garázsvásár lesz, lehet asztalt foglalni. :) Amúgy szeptemberben is lesz egy, arra még elmegyünk, hátha... Utána nem tudom, mi lesz a sok játék sorsa. Megpróbálom egy óvodának elajándékozni, vagy nem tudom. Van otthon kis matracunk is, csomó felesleges ágynemű, pokróc... azokat pedig beviszem egy állatmenhelyre, télire biztos jól jön majd a kutyusoknak, cicáknak. Visszatérve a garázsvásárra. Legnagyobb meglepetésemre Bence élvezte a legjobban. Egész nap pörgött, le nem vette a szemét a potenciális vásárlókról, követte őket, lelkesen próbált mindent eladni. Előadást tartott a portékákról, és vérbeli kereskedőnek tűnik a gyerek. Idáig még nem láttam semmi olyat, hogy milyen irányba kéne majd indítani az életben, de már van egy tippem. Született kereskedő a gyerek. :o

Holnapután évnyitó van, pénteken már suli. Jövő héttől megpróbálom rendszeresebben vezetni a blogot - ha a munkám engedi.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.