Hi!

Még múlt hónapban történt, hogy szemvizsgálat volt az iskolában, de ettől függetlenül a tanárnő is jelezte, hogy nézessük meg Kincső szemét, mert nem látja jól a táblát hátulról. Mármint ezt az iskolai szemvizsgálat is megerősítette, úgyhogy kaptam is a telefont, és jelentkeztem időpontért a rendelőintézetbe. Mivel az állapotokat ismerjük, ezért nem meglepő módon egy hónapos átfutási idővel kaptunk időpontot, és két héttel ezelőtt szerdán Kincső elment Líviával szemészetre. A diagnózis: -1,00 és -1,25. Szemüveg kell.

Azt nem mondom, hogy Kincső meg volt ijedve, de azért már kezdődött az egyezkedés, hogy ő azt majd csak órán veszi fel, ha nem látja a táblát, és hasonlók. :) Csütörtökön furulyán volt, de pénteken már mentünk is egy optikába, hogy keretet nézzünk. Amúgy semmi lelki baja nem volt emiatt, hiszen gyorsan tisztába tettük a dolgokat, hogy apa és anya is szemüvegesek, ilyen idős korban kezd el romlani a gyerekek szeme, sok szemüveges van, a többiek is azok lesznek, csak később, és amúgy is: a szemüveg öltöztet. Szóval, Kincső szinte futva érkezett az optikába, és már a fél készletet lepakolta az állványokról, mire felszabadult az egyik eladó, és a segítségünkre sietett. Nem akarom most annyira lerészletezni a dolgot, de imádott Kincsővel dolgozni (nem sír, nem ellenkezik, hanem minden tetszik neki), aki első körben kiválasztott kb. 15 neki tetsző keretet a bemutatott sokból. Utána nekilátott egyesével újra felpróbálni őket, kis tükörnél, nagy tükörnél, kiengedett hajjal, összefogott hajjal... Mindenhogy. :) Szépen gyorsan, és határozottan le is redukálta a keretek számát kettőre. Az egyik egy vékony, lila, fém keret volt, és másik egy vastag, rózsaszín, műanyag keret. Megnézte őket, és a fém mellett döntött, ami nagylányosabb, komolyabb (komorabb) volt. Ekkor az eladó mondta neki, hogy még utoljára próbálja fel mindkettőt,  de most nézze meg, hogy melyik a kényelmesebb. Mert a fém az papucsos, nyomhatja az orrnyerget, és ilyenkor még kialakulóban van az orrcsont. A műnyag viszont kényelmes, felfekszik. Kincső nagy tudományosan az orrára tolta mindkettőt, majd a neki jobban tetszőt visszaadta, hogy a kényelmesebbet választja. :) Kincső már most jobban tud vásárolni, mint én. :D Pikkpakk, minden szempontot végignézve, határozott elképzelésekkel. :D De amúgy az eladó is mondta, hogy a műanyag keretes sokkal vidámabb kinézetű, úgyhogy remek választás. :)

Hétfőn pedig már mentünk is vissza a kész keretért edzés előtt, és akkor már a fiúk is kísértek minket. Bence ugyanúgy lepakolta a fél állványt, felpróbálta az összes fiús keretet, és kijelentette, hogy neki is kell szemüveg. :D Megnyugtattam, hogy tuti eljutunk majd oda is, úgyhogy türelem. :) Kincsőre ráigazították a szemüveget, és már mehetett is vele. Első reakció: "Vááá, anya, én soha többé le nem veszem a szemüveget!" És nem győzött mutogatni, magyarázni, hogy miket lát, hogy megváltozott körülötte a világ. :D Ennek ellenére ad hoc módon hordja. Órán biztos rajta van, de otthon vagy felveszi, vagy nem, ahogy eszébe jut. Pl egész hétvégén nem láttam rajta, de nem is kellett semmihez.

Úgyhogy megvan az első büszke szemüvegtulajdonosunk otthon, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e következő, és mikor. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.