Hi!

Hát, a 2017-es év nem indul jól egyelőre. Még csak pár hét telt el belőle, de én már többszörösen ki vagyok borulva. Kezdjük a legkisebb gondokkal.

Kincső.

Drága lányom aktuálisan egy Marcell nevű osztálytársába szerelmes, és úgy döntött, hogy hétvégére át kéne hívni hozzánk. Persze erről engem nem tájékoztatott, hanem valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy először megérdeklődte, hogy milyen programunk van hétvégére. Tekintettel a csodás időjárásra, és a jó szerencsémre, nem volt semmi dolog, végre lazulhattunk volna egész hétvégén otthon. Tehát, mondtam, hogy szerencsére semmi programunk nincs. No, akkor ő ki is találta, ha itthon leszünk, ő bizony áthívja pár osztálytársát. Szívtam a fogamat, dehát, miért ne? Mert nagyon lelkes volt. A pár osztálytárs alatt ő először hármat értett, én kettőt, utána ő ötöt, majd maradtunk a háromnál, hogy hátha nem tud mindenki átjönni. Vagyis annyiban maradtunk, hogy őké, itthon leszünk, oké, három fő, és MAJD megbeszéljük. Lányom másnap már vidáman állított haza, hogy kiosztotta a meghívókat (miket???), amin minden adat, nevem, telefonszámom, időpont, stb rajta van. (Tök jó, de én sajnos máig nem láttam a legyártott meghívókat. :) ) Úgyhogy, nem volt mit tenni, írtam az anyukáknak, hogy mi a helyzet, Kincső szervezkedik, ráérnének-e átjönni. Ja, hozzátenném, hogy 3 fiút hívott. Persze az, hogy az egyikbe szerelmes, az később derült ki. Ahogy az is, hogy azért kellett több gyereket hívni, mert a szerelme egyedül nem jött volna át, kellett neki az "erősítés". Tehát, szépen lebeszéltem az anyukákkal a dolgot. Marcell1 anyukája megköszönte a meghívást, és visszajelzett, hogy jönnek. Marcell2 anyukája visszajelzett, hogy nem biztos, de nem kizárt, szombaton még visszajelez. Marcell3 anyukája visszajelzett, hogy jönnek, hozzanak-e valamit. Szóval, teljes volt az öröm, találtam is Kincső táskájában egy to do list-et, hogy szombaton miket szeretne csinálni; úgy, mint takarítás, sütitütés, jelmezek előkészítése, stb. Aztán jött a hétvége. Marcell1 anyukája írt, hogy reggelre megbetegedett a gyermek, hőemelkedése van. Este írt Marcell2 anyukája, hogy megsérült, otthon kell feküdnie, apuka a két gyerekkel elmegy majd valahová, hogy ő tudjon pihenni, sajnos nem jön a gyermek. Írtam Marcell3 anyukájának, hogy mi a helyzet, de ők jöjjenek nyugodtan, van itt három gyerek alapból. Reggel jött a válasz, hogy akkor majd máskor. Mit mondjak... Kincsőnek patakzottak a könnyei már kora reggel, mert nagyon várta a vasárnapot, és semmi nem lett belőle. :( Én meg nem tudtam mit csinálni, csak magyaráztam neki az előre nem látható, váratlan eseményekről. :/ Majd bepótoljuk.

Levi.

Levikém betegséggel kezdte az évet, de erről írtam is. Egész héten anyuéknál volt szinte, nagyon vágyódott már haza, de ugye nem kockáztattunk egy csoportos fertőzést. Pénteken én vittem vissza dokihoz délután, aki azt mondta, hogy még picit piros a torka, még picit köhög, úgyhogy kapjon köptetőt, de már jól van, nem fertőz, mehet közösségbe. Mondjuk köptetőt kb egyszer adtam neki, mert váratlanul minden baja megszűnt. Viszont, ma írtak felmérőt írásból. Mondjuk a héten volt már matekból és olvasásból is, de az írás azért érdekes, mert egész héten nem volt könyve. Betegsége előtti pénteken beszedték, így az új betűket nem tudta tanulni, írni, gyakorolni a könyvében. Amivel nem is volt semmi gond, hiszen minden más tananyag kész volt, egyet igazán ráér pótolni. Hétfőn volt írás órájuk, akkor dolgozott is a visszakapott könyvben, majd megint beszedték. :D Este meg ugye le akartam ültetni, hogy akkor pótlunk, de megint nem volt miből. Ma meg (számomra) váratlanul felmérőt írtak, úgyhogy kíváncsi leszek, hogy milyen lesz, mert én másfél hete nem láttam a könyvét, ő meg egyszer. Nem mintha nagyon számítana amúgy első félévben a dolog. :)

Na, és akkor Bence.

Megpróbálom röviden, már kipanaszkodtam magam. Kezdjük a tényekkel: nem tudja, hogy mikor, miből lesz felmérője. (Meg úgy általában semmit nem tud.) Amit mindig mond nekem: nem tudom, majd megkérdezem. Mondta ezt nekem hétvégén is, mikor a kérdezett tantárgyból pénteken írtak felmérőt (mint utólag kiderül). "Bence, baromira kéne már tanulni! Oké, most matekot, abból írtok kedden, de pl mikor lesz nyelvtanból??" "Nem tudom. Majd megkérdezem." Ezt mondta nekem napokkal azután is, hogy megírták a nyelvtant, amiből eleve gyenge, és egy szót sem gyakoroltunk rá külön. Eredmény: 2-es. És ezáltal a félévi nyelvtanjegy 2-es 3-as helyett. Matek: kínkeserves, balhék, hisztik közepette próbáltam a gyereket okítani, de szokás szerint ellenállt. Amúgy tök jól megy neki a matek, érti, ügyes, a próbadogája is gyönyörű lett. De volt, amit nem értett, és el akartam magyarázni. Ő ezt nem akarta. Másnap jön a jegy: 1-es. Félévi jegy 4-es helyett 3-ra lerontva. Egy hét alatt két tantárgyból rontott le egy jegyet. Két félévi felmérő, egyik egyes, másik kettes. És előtte lévő héten kettest hozott irodalomból is. Magam alatt vagyok kettővel, mert bennem megvan a szándék, hogy (időmhöz mérten) tanuljak vele, de benne nincs. Még annyi sem, hogy egyáltalán közölje velem, hogy mire kell tanulni. Úgyhogy mostantól megint nagyszülőknél lesz délután, és megint tanulhat külön. Mert ezt ugye elhagytuk ősz végére, mert ügyesen zárkózott fel, de az évet két kettessel, és egy egyessel kezdeni.... Ilyet én még nem is láttam. Soha. Amúgy meg tegnap csúszkálás közben repült egyet a jégen, lefejelt egy követ, és két helyen szakadt fel a fején a bőr; már megint a nyakáig folyt a vér. Már gyakorlott kezdek lenni ilyen téren is. A seb mérete nem indokolt összevarrást, úgyhogy dokihoz nem mentünk. Otthon jól lezuhanyoztam a haját (kimosni a sok beleszáradt vért), utána Betadine szappannal hajat/fejet mosott (én nem nyúlhattam hozzá), aztán majd begyógyul... Persze rettenetesen fáj neki, még egy pulcsit sem tud áthúzni a fején jajgatás nélkül. És szarul is aludt, mert nem bír ráfeküdni, és forgolódott egész éjszaka. Visszatérve. A tanárnőjével is váltottam pár levelet este, tőle megtudtam, hogy a gyerekek tudnak a felmérők időpontjáról, be is szokták írni, hetekig készülnek rá, gyakorlódogákat írnak, meg minden. Úgyhogy elég ciki is volt a dolog. Kértem lehetőséget javítódogára, úgyhogy holnap nyelvtan felmérő megint, pénteken matekfelmérő megint, mert pénteken zárják a jegyeket a félév miatt. De, ha valami csoda folytán ötösre írná a gyerek a dogákat, akkor is a két jegy átlaga kerül be, tehát mindenképp 3-as lesz a matek (3,75 volt most az átlaga talán, erre jött az egyes), a nyelvtan meg mindenképp kettes lesz (mert abból négyesre se fogja tudni megírni). És még mindig nem tudom, mit csináljak a gyerekkel, milyen segítség kéne neki, hogy legyen egyáltalán motivációja, vagy legalább csak figyeljen, és annyit megjegyezzen, hogy mikor lesz dolgozat, vagy hova írták fel. Én nem tudom, hogy fogom túlélni a sulis időszakot....:/

Amúgy bűn rosszak most otthon (a két fiú), mióta megint suli van, agyvérzést kapok minden estére, és a szomszédok híradó helyett szerintem az én üvöltésemet hallgatják minden este. Kivagyok idegileg, de legalább már lelkileg is a sulis gondok miatt. Ja, és akkor most jutott eszembe a farsang, hogy arra még el sem kezdtünk készülni, jelmezt szerezni, stb... Szóval, még csak 3 hete tart az év, de én már a kardomba dőlök.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.