Hi!

Tudom, nagyon-nagyon rég írtam utoljára, de otthon általában nem foglalkozom blogírással (napközben úgysem tudok a gyerekektől, este pedig véééégre kis szabadidő van, nem újabb kötelezettség). Mióta meg melóban vagyok, azóta annyi munkám van, hogy ki sem látok belőle. Hó eleje, év eleje. De most megpróbálok nagyvonalakban beszámolni az elmúlt hetekről.

Decemberben voltunk egyik hétvégén szülinapon egy játszóházban, amikor senki nem sérült le. :) Rákövetkező héten elvittem Bencét kineziológushoz, mert elkezdett köhécselni, de nem volt beteg. Részemről látszott, hogy pszichés alapon mehet, nagy rajta a nyomás a suli miatt, és ez okozhatja. Eszter nagy fokú, öröklött önbizalomhiányt állapított meg, ami alapprobléma lehet a tanulásban, úgyhogy ezt oldották. (Azt mondta, hogy akár hiszem, akár nem, ahogy a szemszín, magasság, úgy a "tulajdonságok" is örökletesek. Ezen még sosem gondolkoztam, de miért is ne?) Mondjuk a kezelés után szinte egyből jött a téli szünet, így nem tudom biztosan, hogy a sulimentes megnyugvás, vagy a kezelés eredménye, de Bence már nem köhécsel. És 2017-ben még csak 4-5-ös jegyeket hozott. Mondjuk nyelvtanból még nem írtak semmit. :D

Ugyanezen a héten Kincső pedig Vikinél aludt, azaz életében először pizsiparty-n volt. Itt megjegyezném, hogy én soha nem voltam pizsiparty-n. :/ Talán egyszer próbálkoztam be ilyennel, de apám kijelentette, hogy van saját ágyam, ott kell aludni, vagy valami hasonló. :) Na, de legalább a lányomnak már most megvannak ezek az élmények, és nagyon is tetszett neki. 3-an voltak lányok. Vikiék kiköltöztek Érdre, úgyhogy oda kellett kiszállítanom Kincsőt délután, és kellett érte mennem délelőtt. De, a lényeg ezzel kapcsolatban az, hogy a fiúkat otthon hagytam egyedül, míg elvittem Kincsőt. Nagyon nem akartak jönni, és nagyon érdeklődtek, hogy miért nem hagyom őket otthon arra a fél órára, mert nem lesz semmi bajuk, és ne parázzak már. Hát, kicsit aggódva, de belátva, hogy Bence lassan 10 éves, és talán hagyhatnám már önállósodni, otthon hagytam őket telefonnal, hogy majd hívom őket gyakran. A kiruccanásom amúgy úgy sikerült, hogy eltévedtem este a sötétben Érden, és a tervezett fél óra helyett egy órát voltak otthon egyedül a fiúk. :) Amikor hívtam őket, hogy már megtaláltam az utam, nemsokára hazaérek, még fel is voltak háborodva, hogy nemrég mentem el, lehetőleg ne igyekezzek haza. :D Másnap már együtt mentünk Érdre Kincsőért, mert onnan egyből vittem őket az apjukhoz, aki előtte lévő nap ért haza a téli szünetre.

Rákövetkező héten még volt pár nap suli, az jó lassan eltelt, utána kezdődött a téli szünet. Hogy az első két napon mi volt, arra már nem emlékszem, de az tuti, hogy szombaton karácsonyi ebédre mentünk anyuékhoz, és ott karácsonyoztunk családilag (Reniékkel). 3-4 körül pedig mentek át az apjukkal karácsonyozni Líviákhoz, és ott is aludtak. Kaptak mindenhol jó ajándékokat, pl. megkapták első saját tabletjüket, hogy az majd úgyis kell már a tanuláshoz is. Úgyhogy volt nagy öröm és boldogság. :) Én mondjuk szentségeltem, mert a tabletekhez rendeltem fülhallgatókat is, de azok nem érkeztek meg időben, azaz míg dolgoztam. Ellenben pont 23-án megérkeztek az irodába, Edina pedig felajánlotta, hogy leadja őket az őrmezei étteremben, és ott át tudom venni, ha megyünk arra. Na, aztán hiába mentünk arra, mert zárva volt az étterem, és baromira nem szóltak Edinának, hogy ne adja le, mert napokig nem lesznek nyitva, nem tudom átvenni. :o Tehát, pont megjött karácsony előtt az ajándék, pont határidőre, majd pont 3 napig nem tudtam hozzájutni. Szinte sírtam a dühtől. Na mindegy, rajtam kívül mindenki túlélte a dolgot, hiszen nem tudtak róla, de most már náluk van az is. :)

Karácsony másnapján pedig leutaztunk Debrecenbe családlátogatásra, és azt is nagyon élvezték. Az utat tablettel a kezükben egész jól kibírták, ott meg jó buli volt már, hiszen heten voltak gyerekek (+1 kutya). Délután kimentünk a főtérre, megmásztak minden szobrot, megnéztek minden karácsonyi díszt, és mindenki kapott kürtős kalácsot, forró csokit. Ja, meg persze kutyát is sétáltattak felváltva. Este pedig éjfélig ment a traccsparti, amit már csak a gyerekek élveztek, a szülők nem. :) Másnap délelőtt pedig a debreceni állatkertbe mentünk ki, ahol a legtöbb időt állatetetéssel töltöttük. A hülye póni engem és Bencét is megharapott. Amúgy jó hideg volt, és a gyerekek folyamatosan hógolyóztak, így átázott a kesztyűjük, és felváltva húztam rájuk az én kesztyűmet, hogy melegedjen a kezük. Oké, ők gyerekek, nekik élmény a hó, én meg utálom a hideget és a telet. :) (Nagyon kis hó volt, még előző napokról maradt ott, nem tudott megolvadni.) Amúgy nem is bírták a gyerekek végig a programot, kettővel ki is ültem a kocsiba, majd folyamatosan szállingóztak újak, hogy részükről ők is végeztek. Aztán ebédre visszamentünk, és délután indultunk is vissza Budapestre. Rövid, de élményteli kiruccanás volt. Kiderült, hogy pont abban az utcában, két házszámmal odébb volt egy debreceni rokonunk háza (vagyis még mindig ott van, de valószínűleg már rég nem ők laknak benne), akinél anyu csomószor volt anno gyerekkorában. :)

27-én anyuéknál aludtak a gyerekek, mert családi, unokatesós karácsonyozás volt, ami idén is remekül sikerült, alig várjuk a következőt. :D

A következő pár napban már tényleg csak annyira mozdultunk ki otthonról, hogy 29-én elmentünk Lego építésre az Allee-ba, hiszen nem volt más dolgunk. Igazából 10-11 óra előtt egyik nap sem másztam ki az ágyból, és nagyon élveztem. :D A gyerekek dettó. Ebédig pizsi és kanapén fetrengés volt a program.

A szilvesztert idén is otthon töltöttük, de most sem várták meg a gyerekek az éjfelet, ágyba lettek zavarva 11-re. 10 után már csak lézengett, tabletezett mindenki, már kis zombik voltak. Viszont kétszer is voltunk kint tűzijátékozni, kaptak ilyen kis pokolbogyókat is, amit földhöz kell vágni, és durran. Én utálom ezeket, dehát, a gyerekek élvezik, és most gyerekek, kell nekik az élmény. :) És persze másnap a fagyban fel kellett söpörni a teraszon. Volt sok virsli, mustár, gyerekpezsgő, nasi, másnap lencse, úgyhogy volt minden, ami kellett. :) Anyósnyelv, trombita, szerpentin, meg minden, ami csak lehetséges. Szerintem élvezték az a két napot. :) (Is.)

Hétfőre még kivettem egy szabadnapot, a szünet utolsó napján ágymoziba mentünk még utoljára, aztán keddtől fel kellett kelni hajnalban, és réstemről egy hétig nem tértem magamhoz.

Múlt héten nem is voltak nagy események, visszarázódtunk a hétköznapokba. Volt már taekwondo, Bence pénteken ment Milánhoz (tényleg, Milán karácsony után volt is nálunk egy napot, mielőtt elutaztak volna), hétvégén pedig otthon voltunk. Annyi módosítással, hogy Bence egész héten rágta mindenki fülét, hogy mikor lehet már velem kettesben. :o Nem is igazán értettük, hiszen sosem vagyunk kettesben, hiszen 3 gyerekem van, de ő erősködött. Úgyhogy, családilag megszerveztük, hogy Levi megy anyuékhoz vasárnap délután, Kincső Líviáékhoz, és akkor Bencéé vagyok délutánra, estére. Persze kiderült, hogy azért volt ez a nagy problémázás, mert moziba akart eljutni egy filmre, ahová a kicsiket úgysem vittem volna el - azaz így őt sem. :D Úgyhogy vasárnap délután kettesben elmentünk Assassin's Creed-et nézni. Utána elmentünk shoppingolni, kapott új kesztyűt, új pulcsit, teniszlabdát, meg Assassin's Creed színezőt. (Mindig jól jár, aki vásárolni megy velem, de ezt általában nélkülük oldom meg. :D ) Hazafelé pedig megálltunk a Mekiben is a kérésére, és aztán velem is alhatott, úgyhogy érzésem szerint kimaxoltuk a napot.

Másnap reggel pedig felszedtük volna Levit anyuéknál, hogy ne kelljen felgyalogolniuk a -19 fokban a suliig, de aztán jött a hír, hogy Levi este fájlalta a torkát, köhög, és egész éjszaka nem aludt. Cserébe reggel 6-kor elaludt lent a kanapén, úgyhogy biztos, ami biztos, ne vigyem suliba, mert lehet, hogy beteg lesz. Az is lett, be is lázasodott, másnap már vitték dokihoz. a doki heveny mandulagyulladást írt a papírra, a fertőzés bakteriális, fertőző, és antibiotikumot igényel, és egy hét pihit. Jövő hét keddre rendelte vissza a gyermeket, akinek most már másfél napja nincs láza (holott egész hétre azt jósolták neki). Igaz, az előtte lévő 24 órából 20-at aludt, és baromi elesett volt, de hamar talpra állt. Kedd helyett pénteken megy vissza dokihoz, de amúgy még köhög, és mára náthás is lett. De ezt leszámítva rengeteget javult. És nagyon cuki, mert pl olyanokat csinál, hogy éjszaka ébren volt, nem volt jól, ott szenvedett, de nem keltette fel anyut, mert nem akarta zavarni. :) Vagy megköszönte anyuéknak, hogy ők a legjobb "család" , mert rá pazarolták a pénzüket, és gyógyszereket vettek neki. És ezeket tök komolyan gondolja. Néha még én is meglepődöm rajta, hogy milyen fantasztikus kis pasi. :o (Ahogy persze a másik két gyermek is az, csak most Levente dolgait említettem meg. :) )

Úgyhogy Levikém a héten még anyuéknál lesz, és szerencsére Bencéék nem betegedtek meg, pedig minden nap találkoznak Levivel így is. De azért most külön alszanak.

Kincső 3 felmérőt ír a héten. Kettőt már megírt, egynek már eredménye is van: 100%. Bence tegnap el volt kenődve, hogy a 2. legrosszabb dolgozat lett az övé szövegértésből. Nos, ez a második legrosszabb egy négyest jelent, 20/17 ponteredménnyel... Úgyhogy én nagyon megdicsértem, hogy csak 3 hibája lett, és eleve egy jeggyel jobbat írt, mint legutóbb. :)

Aztán, lassan nyakunkon a farsang. Mindig elfelejtem, hogy ez is egy kritikus pont nekem az évben az évnyitó, évzáró, és a karácsonyi kötelezettségek mellett. Honnan szerzek, hogy csinálok mókus jelmezt???? (És akkor még csak egy gyerekről beszéltem. :( )

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.