Hi!

Hatalmas dilemma közepén ülünk. Ahogy azt írtam év elején, botrányos állapotok vannak Bence sulijában. 9 tanár felmondott, összevont napközi van, mert nincs elég napközis tanár. Idén még nem volt angol óra, mert nincs rá tanár. A pár év múlva nyugdíjba vonuló osztályfőnök ki lett nevezve tornatanárrá. :o Oké, a másik harmadikos osztálynál, mert amúgy tornatanár sincs. Idáig sem volt elég, idáig is ő tartott tesit Bencééknek, de most már másik harmadikos osztálynak is. A házija vagy nincs kész a gyermeknek, vagy rossz, mert a napközis nem segít, nem ellenőriz, és suli után otthon nézhetjük át megint az egészet. Mivel mindig későn érünk haza, így sokszor este 9-ig ülünk a tanulnivaló felett. A diákok tömegesen hagyják ott a sulit, menekül mindenki. Ha még pár diák elmegy, akkor jövőre összevonják az a és b osztályt, olyan kevesen maradnak már. Én naponta kapok agyvérzést valamitől, de év elején még azt hittem, azzal teszek jót Bencének, ha hagyom a megszokott környezetében, a megszokott tanárnénikkel, és nem váltunk még. Pedig megtehettük volna, szeptembertől kezdhetett volna új suliban, de visszamondtam a gyerek érdekeire hivatkozva. De Bence sem akart menni, többek közt a kis barátai miatt sem, én meg úgy gondoltam, hogy ráér felsőben, nem kell most ilyen nagy váltás (törés) alsóban. És akkor jött az, hogy a legjobb barátjának az anyukája is úgy döntött, hogy kiveszi a fiát, mert tarthatatlan, ami itt folyik. Innentől viszont én is átgondoltam a dolgot, hogy akkor már ez se tarthat vissza minket, hogy itt van Milán, mert ő sem lesz itt. Felmerült az is, hogy a két fiút együtt vigyük el, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés, de nekem az nem jó megoldás, hogy reggelente továbbra is két helyre kell vinni a gyerekeket, de egyiket még messzebb. Úgyhogy bementem Kincsőék sulijába érdeklődni a héten, előadtam a bajomat, hogy - bár pont egy hónappal korábban utasítottam vissza az igazgatónő ajánlatát - mégis át szeretném vetetni a gyereket.

Jelenleg úgy áll a dolog, hogy lenne egy hely, ahová fel tudná venni, mert van egy magántanuló, tehát az ő helyére le tudná ültetni. Az amúgy max létszámon lévő osztályba. De nagyon-nagyon gondoljuk át, mert nagyon le lesz maradva a gyermek, és vesznek ide át kitűnő tanulókat is úgy, hogy egyből leromik a jegyük, mert nem ezen a szinten tanultak. Illetve itt elsőtől hozzá vannak szokva a gyerekek a nagy osztálylétszámhoz, és az ezzel együtt járó fegyelemhez, és Bencének ez is sok lesz. Sok gyerek, új gyerekek, magas színvonal, lemaradás, stb. Tegnap beszéltem a leendő osztályfőnökkel, és Bence pénteken megy majd próbanapra.

A jó hír, hogy Bence pár nap alatt a hisztiből (hogy Milánnal akar menni másik suliba) ott tart, hogy várja a próbanapot, nagyon tetszik neki az új osztályterem, és látszólag izgatott a váltás lehetőségétől. Meg persze rettenetesen fél mindentől - amiktől én is. :/ Tegnap 5-re mentünk vissza Kincsőért furulyára, és akkor megmutattam neki, hogy hol lenne a terme, és nyitva is volt, be tudtunk kukucskálni. :) A tanítónő amúgy nagyon aranyos, és állítólag az összes szülő maradéktalanul elégedett vele. (Van egy ismerős anyuka, akinek a lánya abba az osztályba jár, a fia meg Levivel egy osztályba.) A nagyszülők pedig bevállalták előzetesen, ha átveszik Bencét a suliba, akkor bizonyos ideig minden nap elhozzák ebéd után, és otthon ír leckét, és tanul, míg felzárkózik. Félig magántanuló lesz. :)

A régi suliban még nem szóltam, hiszen még semmi nem fix, mondjuk úgy, hogy nézzük a lehetőségeket. Viszont ma reggel bepánikoltam - és most jön a rossz hír - mert hívott Zsuzsi, Milán anyukája, hogy Milánt nem fogják átvenni a másik kiválasztott iskolába (ahol már a héten próbanapokon volt), mert olyan szinten le van maradva, hogy azzal nem tudnak mit kezdeni. (Milán erős négyes tanuló Őrmezőn.) Javasoltak magántanárt, és újabb próbát félévkor, ha addig fel tud zárkózni. Az a durva, hogy harmadikos gyerekről beszélünk. Olyan szinten szar Bencéék sulija, hogy már az első két évben olyan lemaradást produkáltak, hogy egy harmadikos diákot nem akarnak másik iskolába átvenni. :o Én meg nem tartom kizártnak, hogy Kincsőék sulija még erősebb annál a másik iskolánál.

Most egyrészt félek attól, hogy Bence mégsem akar menni, ha megtudja, hogy Milán is marad. Félek attól, hogy esetleg nem veszik át mégsem. Félek attól, ha átveszik, akkor iszonyatos teher lesz rajta, és nem tudom, hogy mennyi idő lesz neki felzárkózni. Nem tudom, hogy be tud-e illeszkedni, mert a gyerekek gonoszak, és, ha ő lesz az új gyerek, és a hülye gyerek (mármint, hogy rosszul teljesít, mert le van maradva) akkor az nem vidám megbélyegzés kezdésnek. És félek attól, ha nem menekülünk el azonnal a jelenlegi suliból, akkor egyre jobban fog nőni a behozhatatlan hátrány. De inkább most harmadikban legyen 2-3-as tanuló átmenetileg, mint később legyen behozhatatlan lemaradása továbbtanulásnál. Kelenvölgyben 8. év végére nyelvvizsgát ígérnek, Bence 2 év után a nevét nem tudná elmondani angolul, és amúgy sincs jelenleg tanár az iskolájukban. (Hogy egy lemaradós példát említsek.)

Dehát, ahogy szoktuk mondani: pont úgy lesz, ahogy lennie kell majd - csak fel kell ismerni, és élni kell a lehetőségekkel. Nem tudom, mivel teszek jót a gyereknek, mivel rosszat, de hosszú távon csak a suliváltás tűnik járható útnak, akkor is, ha az a nehezebb. :( Szegény Bence, ezt mindig ő szívja meg. Ovinál is ő váltott, és került új közösségbe új gyerekként; és akárhogy szerettem volna ezt elkerülni, most pár évre rá megint megismétlődik ugyanez. :(

A többi sulis témáról majd írok külön, most ez elég így.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.