Hi!

Bocsánat, az előző beszámolót eléggé összedobtam, mert nem volt sok időm, lehet, hogy majd kiegészítem még, és érdemes lesz átfutni megint - de nem ígérem. :)

Viszont, a mai legfontosabb hírrel kezdenék: ma megyek utoljára az oviba, amikor elhozom onnan Levit délután. Igazán UTOLJÁRA! Soha többé nem kell oda mennem (az Etele út és Fehérvári út sarkára). :D 2011.02.03. óta járok oda minden áldott nap (hétvégéket, szüneteket kivéve persze), és nagyon nincs közel, és nagyon nem esik útba, és amúgy sem szórakoztató reggel 3 helyre vinni őket meló előtt. Ma délután elmegyek még Leviért, elhozom, és egész oda-vissza úton ujjongani fogok (ahogy már reggel is tettem), hogy utoljára teszem meg ezt a távot. :D Hurrá-hurrá! :)

Tehát, ott tartottam, hogy szombaton hazaértünk az abádszalóki nyaralásból. A cuccok felét igazából kint is hagytam a kocsiban, leginkább csak a ruhás bőröndöket hoztam be. Gyorsan mostam két adagot. Az elsőt (törcsik, stb) teregettem, a másikat szárítóprogrammal intéztem. Mivel éjjel 11 körül végzett a program, így vasalni már nem volt időm, ezért pont úgy néztek ki a gyerekek egész héten, mint akiken... nem is tudom. Nagyon gyűröttek voltak a ruháik. :D Mindegy, erre volt lehetőség, mert vasárnap délelőtt visszahajtogattam mindent a bőröndökbe, és egy gyors ebéd után már indultunk is tovább Balcsira.

Ahogy azt már korábban is írtam, úgy alakult, hogy a nagycsaládos Erzsébet pályázat beadása, illetve nagyi nyugdíjas pályázatának beadása (szintén én intéztem) nem úgy jött össze, ahogy kellett volna, így nagyikának felajánlottam, hogy akkor visszük őt is magunkkal nyaralni, nehogy miattam maradjon most le valami jó nyári programról. Ennek megfelelően - és apám hozzájárulásával - a 4 generáció nyaralni indult vasárnap délután. :) Én vittem a 3 gyerekemet, apu meg lehozta a feleségét (azaz anyámat), és az anyját (azaz nagyikámat), és Siófokon találkoztunk. (Igazából az autópályán, ahol utolértem őket a hozzájuk képest késedelmes indulásom ellenére :D ). Idén is a Club 218-ban szálltunk meg, csak a nem régi, céges apartmanban (mert azt időközben eladták főniék), hanem neten foglaltam egyet. Úgyhogy meglepetés volt, hogy milyen szállásunk lesz. Végül remek lett. :) Igaz, jóval kisebb ahhoz képest, amit ismertünk már, de itt is volt 2 háló. Katiék lakásában 1-1 fürdőszoba nyílt a hálókból, itt meg egy fürdőszoba volt. Meg alapterületre is jóval kisebb volt, de hihetetlenül ízlésesen berendezve. Imádtam a kis hasznos apróságokat is, mindig felfedeztem valami újat, amin elcsodálkoztam, hogy de jó megoldás! Mivel én baromira nem vagyok kreatív, nincs ízlésem, nem értek a szép dolgokhoz, így mindig rácsodálkozom, ha valaki szép ízléssel alakít ki egy lakásbelsőt, kertet, akármit. Imádom. :) Amúgy a hetediken volt a szállásunk, így szokásos remek kilátással a naplementékre (is). Ja, és a gyerekek szobájában 3 személyes emeletes ágy volt. Alul franciaágy, felette meg egy nagy, egyszemélyes ágy. A nagy alatt felnőtt méretet értek, tehát nem gyerekágy volt, hanem felnőtt emeletes ágy. Kincős laudt fent, a fiúk lent. Anyuval mi a másik háló franciaágyán aludtunk, nagyi meg a nappaliban, ahol kihúzható kanapé volt. Mondjuk ki se húzta, elég nagy volt így is neki. :)

Elég változékony hetünk volt időjárás szempontjából. Hol esett, hol nem. Volt olyan nap, hogy délutánra végre kisütött a nap, lementünk a partra, majd fél órára rá rohantunk vissza, mert megjött a vihar jégesővel. Majd pár órára rá már megint ki lehetett menni, hogy elült a vihar. Szép idő volt, amit szinte minden nap megzavart egy pár órás eső. Így tudnám összefoglalni a hetet. De mivel a szállásunk aljában ott volt a wellness, ezért nem is nagyon törődtünk ilyen apróságokkal, hogy időjárás. :) Ha meleg volt, akkor a partra mentünk, ha esett, akkor a jakuzziba. És minden nap kisétáltunk nagyival a cukrászdába. Ahhoz ragaszkodott, hogy fagyira ő hívja meg a dédunokáit. :)

A napjaink amúgy semmi különössel nem teltek. Most is volt délelőtt-délután tanulás (azaz a nyári kötelező házi feladatnak sikerült augusztusban nekiugrani), mesenézés, semmittevés, fürdés lent, vagy kint, és ennyi. Főzni nem főztünk, hanem általában a parton ettünk, vagy felhoztuk a lent megrendelt ebédet. Egyszer mentünk csak étterembe, utolsó napon, de az sem volt jó élmény. A pincér totál hülye volt, szerintem nyári munkás gyerek, aki sosem dolgozott még vendéglátásban. Mivel én abban dolgozom, így 2 percenként háborodtam fel valamin, ami az én szememben súlyos hibának számított. :P (Összevissza sorrendben hozta ki a kajákat, nem azt hozta, amit kértünk, nem hozott több tányért a pizzához, amiről tudta, hogy többen fogjuk enni, stb).

Ami külön élmény volt, hogy Bence egyik legjobb barátja, Milán is Siófokon volt. Mondjuk ő szinte mindig ott van, mert ott van nyaralójuk, de Zsuzsival már a nyári szünet előtt egyeztettem, hogy mikor fogunk mi menni, akkor mindenképp legyenek lent. :) Ennek megfelelően egyik nap Milán volt nálunk a wellnessben, másik két napon meg Bence volt délután Milánéknál játszani. Még szomszédolni is voltak egy Dóri nevű kislánynál, akinek vadász az apukája, és Bence azóta vadász szeretne lenni, ha nagy lesz. :) Kiokosított engem is mindenből, hogy csak a beteg állatokat lőné ki, tehát nem öncélúan gyilkolászna (egyből fennakadtam a dolgom, hogy nem találom szép szakmának), és megtudtam, hogy az egész ott kezdődik, hogy vadászkutya kell. Amit ki kell képezni. Ő vizslát szeretne. És amúgy is, hol tudja kiképezni vadászkutyává? (Kérdezi tőlem...) Illetve, meg kell tanulnia lőni, mikortól járhat lőni. Akkor először íjazással kezdene. Hát, nem emiatt, mert a gyerek csettint, én meg ugrom, de épp a héten volt névnapja, így már kint áll a kertben a céltábla, az íj, és a tapadókorongos nyíl, hogy megkezdhesse a gyakorlást. :D Már meg is kezdte, ott lövöldözik minden nap anyuéknál. Mert most ott vannak a szünet végén, míg én dolgozom.

Siófokon még annyi esemény volt, hogy minden nap csodálták az óriáskereket, ami világított, zenélt, mindent csinált, és feltétlenül meg akarták nézni, és fel akartak szállni rá. Saaaajnos, az épp a fizetős strandon van, és 12 év alatt nem lehet felszállni rá, úgyhogy ezt kihagytuk. (Legalábbis ezzel etettük őket, mert nincs az az Isten, hogy én felszálljak rá - vagy anyám - és egyedül nyilván nem mehetnek. :D ) Viszont mindenkinek csináltattunk saját neves karkötőt, azt imádják.

Nagyi meg szintén remekül érezte magát, sokszor hallottuk tőle, hogy élete legjobb nyaralása, és haza se akar menni innen. :D Úgyhogy mindenki nagyon jól érezte magát. :)

Most pedig ott tartunk, hogy 7 nap van iskoláig. Mióta megjöttünk a nyaralásból, naponta kérdezik, hogy hány nap van hátra. Alig várják a sulit. Aránylag fel vagyunk készülve rá, már augusztus első hetében beszereztem majdnem mindent, amikor nem voltak otthon a gyerekek. Mos hétfőn próbáltam a hiányzó ruhaneműket beszerezni velük, de nem találtunk mindent, de már csak egy benti cipő kell sulikezdésig, mert tegnap Lívia beszerzett még velük két cipőt, és a hiányzó tornadresszt. Tegnap mindkét suliban átvettem az étkezési csekkeket is, leadtam az igazolásokat csp folyósításáról a kedvezményhez, és már csak az ünneplőket kell rájuk próbálnom, hogy jövő héten az évnyitóig kell-e még venni új cipőt, nadrágot, bármit. De ezek már csak apróságok. Levi kezdi az első osztályt, Kincső a másodikat, Bence a harmadikat. Jövő héten kiveszek még 1-2 nap szabit szeptember 1. előtt, akkor majd összeállítom, hogy kinek, mit viszünk be a suliba évnyitóra, elrendezünk mindent sulikezdéshez. Letakarítjuk a káoszt az asztalokról, felszabadítunk polcokat az új tankönyveknek, és felkészülten várjuk az elsejét. Addig pedig még van egy hétvégénk a nyárból, amikor a gyerekek Sukoróra mennek még, utána anyuékhoz medencézni. Minden percét kihasználjuk még a nyárnak, ha minden jól megy. :)

Én pedig jelentkezem majd a sulikezdés híreivel, tuti nem ilyen nyugodt idegállapotban, amilyenben most vagyok - idén utoljára....:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.