Hi!

És, akkor most jöjjön a bejegyzés, amit kiváló előadónknak, Kincsőnek szentelek. :)

Mint mindenki tudja, Kincső szeptember óta furulyázni jár a suliban, ami szakkört amúgy a délutános tanító nénije vezet. Kincső imádja a furulyát, amivel még Lívia ismertette meg őt ovi alatt. Akkor vitte egy évet oktatásra Gazdagrétre Kincsőt középső csoportos korában, de nagycsoportban le kellett mondani róla, mert akkor úszni járt. Most viszont kis előképzettséggel, de folytathatta is a tanulmányait.

Amiben már olyan jól tart(anak), hogy mondhatni folyamatosan járnak fellépésekre. Tavasszal már mentek iskolaidőben két helyre: Kelenvölgyi Polgárok Köre valami rendezvényét ők nyitották meg a székházban, illetve talán egy idősek otthonába mentek előadást tartani a nyugdíjasoknak. Ezzel idáig nem volt semmi problémám. Aztán egyik nap megláttam beragasztva az ellenőrzőjébe: számítunk a gyermek megjelenésére szombaton itt, vasárnap ott, jelezzük, hogy tud-e menni a gyerek.

Szerintem azzal már mindenki tisztában van, ha valamitől rosszul vagyok, azok a hétvégi ovis/iskolás kötelezettségek. Én is szeretnék pihenni, szabadidős programot szervezni, TAKARÍTANI (3 hétig nem volt rá időm egyhuzamban), de sajnos épp úgy jött ki fura mód, hogy arra a hétvégére semmi leszervezett programunk nem volt. Úgyhogy fejet hajtottam a kérés előtt, és visszajeleztem, hogy megyünk. Annyi segítséget kértem összesen, hogy Líviát megkértem, hogy Levit, ha pénteken hazaviszi ebéd után, ne is adja vissza, vigye magukkal Sukoróra, mert nem biztos, hogy 3 gyerekkel vicces lesz ilyen programokat levezényelni. Kincsőre akarok figyelni, nem a két fiú rosszalkodására.

Az volt az alapelv, hogy, ha vége a furulyának, felkapom őket, és futás haza takarítani. Hát persze...

Szombaton 13 órakor volt jelenésünk a Rózsavölgyi Közösségi Ház Patak Parti nevű rendezvényén. Erről annyi infóm volt, hogy azt sem tudtam, hol van az a közösségi ház. Anyunál ebédeltünk, ott öltözött át ünneplőbe Kincső, úgyhogy szerencsére volt nálunk váltás ruha. Ugyanis a 'rohanunk haza előadás után' az úgy nézett ki, hogy este negyed 8 körül estünk be az ajtón. :D Ami nem tudtunk, hogy a Patak Parti az egy konkrét remek rendezvény, ahol lehetett ingyen ugrálóvárban ugrálni egész nap, ahol rajzverseny volt, ahol lehetett kerámiázni, ingyen arcot festetni, vásárolgatni sok bóvlit a kirakodóvásáron, előadásokat nézni, hallgatni, barantázni, festeni, és enni-inni szükség esetén. És a többi. Peonzázni is, de az fakultatív volt, peonzával rendelkező gyerekek részére. Pl Bencének...

Imádták a gyerekek az egész napot (én is), mert kis, nyugis helyen rengeteg program volt, szabadon mozoghattak, el voltak eresztve, volt csomó tennivaló. Mondjuk kezdésként én azzal voltam elfoglalva, hogy Kincsővel voltam, mert ők még készültek a fellépésre. Addig Bence ugrálóvárazott kint, nem igényelt felügyeletet. :) Egyébként egész nap mentek a programok a színpadon, folyamatosan volt vmi zene. Este még valami rockzenekar (...) is fellépett, utánuk pedig a Tűzmadarak, állítólag nagyon híres, épp külföldről hazatért performansz-művészei. De ezeket már nem láttuk.

Kincsőék elég későn kerültek színpadra, és amúgy két szett furulyás csapat volt (a kicsik és a nagyok), illetve az iskolai Páva kör is fellépett. Kincső is jár amúgy Páva körbe, de ő (még) nincs benne a kórusban. És állítólag valami országos versenyekre is járnak, meg a hegedűs fiú valami országos bajnokságokat nyer, meg tévés vetélkedőket (azt nem tudom, nem nézem, de valami Felszállott a Páva c. műsort mondtak.) A gyerekek zseniálisak. De komolyan mondom. Egy élmény volt hallgatni őket. Volt egy testvérpár is, akik ketten egy olyan dalt énekeltek, és olyan szívbemarkolóan gyönyörűen, hogy én bevallom, mindkét nap törölgettem a könnyeimet az előadásuk közben. Lehet, hogy öregszem, de nagyon élveztem a gyerekek előadásait. :D (Mindenkit megnyugtatok, azért várom a júniusi koncerteket is Barba Negra Track-ben :P ) Kincső pedig nagyon ügyesen furulyázik Szilvi néni elmondása szerint, de ugye én nem hallom ki az ő játékát a 10 furulya közül, hiszen egyszerre fújják. :) Ha valaki ront, akkor nem tudom ki az. :D

Előadások után átöltözött Kincső is, és kezdődhetett a maratoni kerámiázás (gyönyörűt alkottam én is), a maratoni ugrálás, limonádé és palacsinta menü fogyasztása (volt a kolbásztól a bográcsgulyásig minden amúgy), arcfestés, és végül az estig tartó barantázás.

Nem tudom, ki hallott már a barantáról. Én még nem. Amit megértettem belőle, az annyi, hogy lényegében régi, paraszti harcművészet. :D Bottal, fokossal, ostorral, stb. Olyan szinte megfogott minket, hogy még én is azt mondtam, hogy ezt akarom csinálni, hol lehet beiratkozni? :D Én is akarom tudni így pörgetni a botot a kezemben, és ez a minimum. :D Fiúk, lányok egyaránt járnak, ott van az edzés heti kétszer a művelődési házban. A gyermekeim is benyújtották az igényüket, hogy szeptembertől ide szeretnének járni. Bár, előre tudom, hogy az ezeregy különórájuk mellett erre már nem lesz idő, és kapacitás, de majd egyszer. Lesz ez 5 év múlva is biztos, meg mindenkor. :)

Tehát, lement a baranta bemutató, és utána az érdeklődőknek a hátsó kertben ki lehetett próbálni mindent. Estig azokat próbálták a gyerekek. :) Bencének lett egy vérhólyagja egy botütéstől, Kincső végigcsapta a saját hátát ostorral, nekem meg darabokra tört egy gyűrűm, amikor Bence ráütött bottal. Mit mondhatnék, a harcművészet biztosan sérülésekel jár. :)

Úgyhogy estig vigadtunk, aztán nagy nehezen indulásra bírtam őket. De remek nap kerekedett az előadásból, mikor lényegében kényszerűségből mentünk el, ha már ráérünk. :)

Aztán, jött a vasárnapi előadás, negyed 1-kor. Annak helyszíneként pedig a kelenvölgyi templomot jelölték meg. Bence nem igazán akart templomba jönni, úgyhogy beadtam apuhoz kertészkedni, mert anyu is épp templomban volt. Ide aztán tényleg úgy hoztam Kincsőt, hogy amint végzett, szaladunk. Ez persze nem volt olyan egyszerű, mert eleve csúszás volt a misén, és hiába voltunk ott egy tányér leves után 12-kor, 3/4 1 körül jutottunk csak be, addigra meg szétunták magukat a gyerekek, alig lehetett már kordában tartani őket. Végül csak bejutottunk a templomba, ahol ugyanaz volt a program. Furulya + ének. Ugyanolyan ügyes volt megint mindenki, mint előtte lévő nap, és másodjára sem untam az előadást. :) Viszont, mindent végig kellett várni, mert a gyerekeket (akik végeztek) beültették az eslő padokba. Nem lehetett elszaladni. Amikor meg mindennek vége lett, akkor pedig szeretettel meghívtak mindenkit ebédre, mert egy évben egyszer van ilyen közösségi akármi (ami program kapcsán mentek is énekelni, furulyázni a gyerekek), úgyhogy hazarohanás helyett ettünk csomó, isteni bográcsgulyást a templomkertben, majd hoztak annyi, és annyi féle süteményt, pogácsát, hogy szerintem nap végéig nem fogyott el. Telefonáltam is anyuéknak, hogy késve érkezünk. :) Addigra Levi is megjött Sukoróról anyuékhoz, és ott szedtem össze a csapatot. Délután már nem volt időm otthon füvet nyírni, meg takarítani, maradjunk annyiban.

Jövő héten Kincső megint megy a KPK-ba előadásra, de az megint suliidőben lesz, az nem érint engem. De megint kettővel gyarapodott az ellenőrzőjében az igazgatói dicséretek száma. :)

Büszke vagyok rá.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.