Hi!

Végre eljutottunk a téli szünetig. Nem voltam benne biztos, hogy túlélem addig, és alig sikerült, de ki is készültem a végére. Nem ettől, de emellett az utolsó hetet pl. már begyógyszerezve toltam végig, ami öt nap fájdalomcsillapító-, és öt nap antibiotikum-szedést jelentett a begyulladt bölcsességfogam miatt. Most jön még a karácsonyi hajrá is, de persze azzal se tartok sehol. Még ötlet szinten sem. Na, de ez a blog nem rólam szól, úgyhogy lássuk, mik történtek az elmúlt két hétben, amiket már előre jeleztem az utolsó bejegyzésben is.

Levi úszásbemutató

A nagyszülők megszervezték nekem, hogy én is megtekinthessem a nyílt órát, hogy hol tartanak kis úszók. Azaz Kincső és Bence náluk volt, míg én kettesben tölthettem az uszodában pár órát Levivel. Kezdésként annyit a körülményekről, hogy iszonyat picik és szűkösek az öltözők, és, amikor oda a sok gyerek a hozzátartozó szülőkkel betódul... iszonyat. Nem tudom, hogy lehet higgadtan végigtolni heti kétszer ezt a tortúrát (a szülők részéről pl beöltözve a melegben), de nem vicces. A medencénél lévő 40 fokról és 200%-os páratartalomról pedig nem is szólva, ahol azt hittem, hogy kiájulok, vagy rosszul leszek, de semmiképp nem embernek való klíma fürdőruha és víz nélkül.

Levi amúgy nem abba a csoportba jár, ahová most csatlakoztunk, mert csak így értem rá. Kezdő csoport mindkettő, valamilyen szinten van átjárás (pl pótlás miatt hiányzás esetén), úgyhogy nem volt gond. A lényeg, a lényeg, hogy legnagyobb meglepetésemre (és büszkeségemre) azt kell, hogy mondjam, hogy Levi volt a legjobb úszó a csoportban. Nagyon oda tud figyelni, és nagyon nagy fegyelemmel, teljes rákoncentrálással tud dolgokat csinálni, ha ő azt akarja. Hogy lerövidítsem a dolgot: általában 3 gyerek úszik egy hosszon. Amikor az egyik a medence harmadánál tart mondjuk, akkor indulhat a következő. Levi az előtte lévő gyereket a medence felénél úszta le. Nem egyszer. Ugyanakkor kezdtek szeptemberben, úgyhogy semmi ördöngősség nincs ebben, egyszerűen csak ügyes a fiam. :) Megvan a motiváció, az odafigyelés, a tökéletes munkavégzés. Rengeteget dicsérte az edző is. Ő meg amúgy is lelkes volt, és vidám, és nem feszélyezte semmi. Nincs benne drukk, ahogy látom. Nem zavarja őt semmi. Csak odateszi magát, és csinálja, és mosolyog mellé. Fantasztikus kis pasi tud lenni. :)

Maradjunk még mindig Leventénél az egyszerűség kedvéért. Ovis karácsony.

Mint minden évben, most is a templomban volt a műsor. Emlékszem, Bencénél még az egész nagycsalád felsorakozott, hogy esemény van, most meg egyedül vettem már részt idén a mókán. :) Persze hozzáteszem, hogy Kincső egyéb elfoglaltságai (Pán Péter előadás) pont lekötötték az egész család minden szabadidejét. Még Bencét próbáltam meg rábeszélni, hogy kísérjen el engem, de ő is inkább anyuékhoz akart menni megőrzésre. Főleg, hogy úgy hoztam el őt suliból, hogy nem is kellett volna, mert edzése volt, de elfelejtettem a sok rohangálás és program miatt. Bár, lehet, hogy az egy másik nap volt, de káosz volt az egész hét.

Leviért negyed 5-re értem oda, amikor az óvónő már nagyon aggódott, mert 4-ig meg kellett volna érkeznem. Hát, egyrészt Bencét is el kellett hoznom a suliból - bocs - másrészt régi motoros vagyok, nem akartam túl korán odaérni a templomhoz. Így is átöltöztünk pikkpakk, és oda is értünk hamar, majd fél óra alatt sikerült is 5 kilométerrel odébb parkolóhelyet találni... Azért nem késtünk el, de nem is kellett sokat várnunk a kezdésig. :)

Az ünnepség idén volt a legjobb, nem volt sok (felesleges) beszéd előtte/utána, lényegében lerövidítették az egészet az ünnepségre. A gyerekek előadása, az óvónők (és énekkaros szülők) dalai, meg egy karácsonyi dal "megtanítása". Mindenesetre Levi itt is remekelt az ünnepségen. Ő volt az egyik pásztor a négyből (vagy ötből?) és ő beszélt, énekelt a leghangosabban, őt követte, rá figyelt az összes többi pásztorka. Abszolút ő vezette a csapatot. És nyugodtan, bátran, lelkesen adott elő. Mosolyogva. :) Ugye, ezeket mindig csak azért írom, hogy mekkora különbség van gyerek és gyerek között. Bence utál kiállni, és szerepelni. Csoportban is. Inkább nem is énekel, szinte nem is tátog (most is több ilyen gyerek volt), csak túl akarja élni az egészet. Kincső imád szerepelni, de benne túl sok a lelkesedés, talán a drukk is, és nagyon rá tud feszülni, mert meg akar felelni. Levinek meg ez olyan természetes, olyan szinten nem zavarja semmi egy előadással kapcsolatba sem, mintha csak nekem számolna be arról otthon, hogy mi volt az ebéd. Ez hasznos tulajdonság lehet a jövőben. Persze Bencével se lesz semmi gond - ugyanilyen voltam gyereknek, és vagyok most is. :)

Az előadás után pedig jött az altemplomban a vendégség. Hát, az nem volt egyszerű menet, pedig azt hittem, hogy a nap lezárásaként lesz még egy kis nyugis eszem-iszom, aztán mehetünk a többiekért és haza. Nos, ez úgy nézett ki, hogy az első 15-20 percben nem találtam Leventét. Komolyan kezdtem már bepánikolni, bár sejtettem, hogy nem tűnhetett el. A gyerekek mentek le ugye először, utána nagy tömegekben a szülők. Próbáltam keresztülverekedni magam a tömegen, ahogy tettem a köröket a teremben az asztalok körül, de semmi. Persze végül megtaláltam, kiabáltam neki, észrevett, majd intett egyet, és elszaladt a lábak között. :o Ezt a ma napig nem tudom, hogy miért tette, de további 5 percembe telt megint megtalálni. Akkor már nem ideges voltam, akkor már mérges. :) (Persze még nem ettem, nem ittam, a fele idő az ő megtalálásával ment el.) Mikor végre meglett, akkor közölte velem, hogy kakilnia kell. A bulit tehát azzal folytattuk, hogy álltunk a vécére várva, meg én Leventére várva. Mire végre végeztünk, hogy most már mehetünk enni-inni (őt mondjuk pont étkezés közben találtam meg egy asztalnál), akkor a terembe belépve egyből egy hatalmas növény landolt az ölemben, hogy azt mi adjuk oda Levivel Kriszti néninek. Kicsit pislogtam, hogy mi történt hirtelen, mi ez, hol vagyok, mit csinálok, de aztán eljutott az agyamig, hogy szó nincs még kikapcsolódásról, új quest érkezett. A következő 5 percben egy hatalmas növénnyel az ölemben verekedtem át magam a tömegen körbe-körbe, mire megint megtaláltam a fiamat, aki lelécelt addig, míg a növény a kezembe került. Itt már kicsit kezdtem feladni mindent. Végül meglett a gyerek, és Kriszti néni is. Na, mondom, akkor most már mehetünk is lassan, csak megkóstolnám már kicsit azt a sütit, meg azt az akármit, amiket útközben mindig láttam.... Vagyis eddig majdnem eljutottam gondolatban, amikor hirtelen mindenki érzékelte, hogy most már ráérek, és megjelentek az ismerős anyukák. Kincső volt csoporttársának a szülei, és a többiek. Ugyebár négy éve vagyok jelen a kis közösségben, biztos sokan ismernek, de most úgy éreztem magam, mint valami szerencsétlen híresség, akitől jóformán csak aláírást nem kérnek. :) Mármint, nem akarok túlozni, de nem vagyok itt egy közösségi ember. Nem barátkoztam, nem jártam itt össze szülőkkel, csak udvariasan társalogtam mindig, ha úgy alakult valami az évek során. És ilyenkor le vagyok döbbenve, hogy miért szaladnak oda hozzám boldogan, és  beszélnek, és kérdeznek, és csevegnek, és kikérik a véleményem erről-arról, stb. Mármint félreértés ne essék, megismertem pár jófej anyukát, akiket kedvelek, akikkel egyáltalán tudtam miről beszélgetni, és, akikkel szívesen csevegtem is volna unalmamban, más dolgom nem lévén... de enni szerettem volna! :D Mire feleszméltem, addigra szinte kiürült a terem, az összes asztal nullára le volt pusztítva (szó szerint, morzsák se maradtak), és egy talált tiszta pohárral a kezemben hiába lötyögtettem végig az összes üdítős dobozt az asztalokon, mind üres volt. :( Így történt, hogy korgó gyomorral távoztam egy "vendégségből". És szomjasan.

Viszont több óvónő is odajött gratulálni, hogy Levi milyen fantasztikus volt az előadáson. Nem csak a saját óvónénijei, mert az óvoda szinte összes óvónőjéhez járt már gyerekem, úgyhogy mindegyik ismeri őt is, engem is. Úgyhogy ez megerősítést nyert, hogy kiemelkedően teljesített, nem csak én fényezem a gyerekemet. :D (Link az előadásról: https://drive.google.com/file/d/0Bxm3Dxotod0DVU95aS1wSC1RMFE/view )

Tudom, már így is hosszú a bejegyzés, de jöhet a következő hosszabb téma. Pán Péter előadás.

Kincsőnek az utolsó héten már nem volt tanítás, és egész héten előadtak. Napi kétszer. Úgy volt, hogy keddtől péntekig, de a nagy érdeklődésre való tekintettel már szombaton délután (munkanap volt aznap) is előadtak egyszer, illetve hétfőn is kétszer. Egyszer délelőtt, egyszer délután. Keddtől pedig kettőre járt suliba (délelőtt hol Lívia, hol anyu vigyázott rá), és az előadás után lehetett elhozni. Szerencsére nem feltétlenül este 7-kor, mert miután az ő szerepük lement (3/4 6-kor) utána el lehetett hozni. Minden nap ment valaki a családból megtekinteni őt, délután 3-ra. Akkor ugye nem lehetett még elhozni, csak megtapsolni az előadás végén, mert még 5-től is elő kellett adni. Nekem ez se jött össze, mert én 5 órás előadásra szereztem jegyet (mivel 3-ra a melóm miatt nem tudok odaérni), viszont 6-kor halaszthatatlan dolgom akadt váratlanul, amire időpontra kellett odaérni. Úgyhogy, én nem is láttam végig az előadást. Amint Kincsőék lejöttek a színpadról, távoztam a  teremből, felkaptam a lányom, és szaladtunk el. Még ennyi szabadidőm se volt a héten, hogy kulturálódjak kicsit egy színi előadás megtekintésével. :/ De majd megveszem DVD-n a felvett előadást, és megnézzük itthon közösen. :)

Az első előadás előtti utolsó napon még sikerült a katica jelmezhez harisnyát és fejdíszt vennem, amit kb másnap az előadás előtt kicsivel tudtam beadni Kincsőnek, mert nem aludt otthon, hogy előbb odaadjam. De, ahogy ígértem neki, az előadásra minden meglett. :) Szerintem ő lett a legszebb katica végül. :) Fotókat nagyon nem készítettem, de a jelenetüket lekameráztam. A sulis  felvétel is nálam lesz, ha már meg lehet venni - ha valaki meg akarná nézni. :) Amúgy nagyon kimerítő hét volt ez Kincsőnek is. Hulla fáradt volt mindig a nap végére, de reggel ugyanúgy fel kellett kelnie, amikor vittem a többieket suliba. De most már neki is szünet van, kipihenheti.

Viszont, hogy annyira azért ne legyen zökkenőmentes ezzel kapcsolatban se minden, a szabad péntek délelőttjét (a délutáni előadás előtt) a sebészeten töltötte. Csütörtök este monda, hogy fáj a füle, és nem tudja kiszedni a fülbevalót. Én megtekintettem a fülét, majd tárcsáztam anyut - aki másnap vigyázott rá - hogy akármi programot terveztek be másnapra, a sebészeten kell kezdeni, és utána jöhet a többi. A fülbevaló hátsó részre belefúródott, beékelődött Kincső fülcimpájába, nem tudom, nem értem, hogyan. A sebész szedte ki (aki amúgy nem először látott ilyet.) Én komolyan mindig megdöbbenek, hogy tudnak ezek mindig valami olyan újat produkálni, amiről én még soha nem is hallottam, nem, hogy tapasztaltam volna. Persze kaptam is az oltást jobbról-balról, hogy egy fülbevalót mindig ki kell szedni estére, dehát.... 6 éves korom óta van fülbevalóm. Nekem mindig mindegy volt, hogy az aktuális mennyi ideje volt benne, sosem épült bele a fülembe a zárórész. És nem is tudom értelmezni, ez hogy lehetséges. Ami nekem sosem volt probléma, és más a tapasztalatom a gyakorlatban, arról honnan kéne tudnom, hogy nem feltétlenül működik úgy? Most már tudjuk. Úgyhogy most napi Betadinozás van, meg gézcsere, ragasztás. Persze mission impossible, mert sír, visít, ha a ragasztást le akarom szedni. Tegnap egy órát küzdöttünk, a végére hányingere lett a stressztől. Végül a ragasztókat fent hagytam, arra ragasztottam rá az újat. Hogy mikor, hogy fogjuk leszedni, az még kérdéses, de szép piros lesz már alatta a bőre. Majd regenerálódik... De ugye a hajától a kis pihékig minden keményen oda van ragasztva. Egy évig nem lehet most fülbevalója, utána újra kell lövetni. De ez azért nem ejtette kétségbe.

Bencével nincs semmi különös. Pl. levágtam a haját a könyörgésére, mert péntek délután akartam fodrászhoz vinni, de kijelentette, hogy akkor a szünet miatt nem fogja látni az új haját a suli legjobb nője (Noémi). Mit lehet ilyenkor tenni? :) Neki amúgy végig suli volt utolsó héten is, kivéve pénteken, amikor délelőtt játszóház volt, délután meg elhoztam korán. Ünnepségen ott nem voltam legalább. Volt egy karácsonyi hangverseny, amin részt kellett volna venni(e) - ha nem is szereplőként - de az apjával töltötte (értelemszerűen) az estét, aki hazajött két hétre szabira. Úgyhogy, most itt a szünet, apás programok is vannak, meg karácsonyozás majd minden nap máshol, úgyhogy ezen a héten lesznek programjaik. A két ünnep közt még nem tudom. Annyi biztos, hogy úgy fogom már várni a januári munkakezdést, mint a héten a téli szünet kezdetét. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.