Hi!

Kb 4 hét csúszással, de tegnap végre sikerült eljutnunk Miskolcra. Hol betegség, hol esős idő miatt nem tudtunk menni, de most szerintem sikerült kifogni az utolsó szép hétvégét.

Eléggé tartottam a programtól, hogy a hajam ki fog hullani nap végére, és tuti már félidőben megfogadom, hogy az életben többet nem viszem őket sehová, de utólag azt kell, hogy mondjam - bár sokszor rájuk kellett szólni - hogy remek kis napunk kerekedett, és rettenetesen élvezték. :) Pedig egy 12 órás kiruccanásról beszélek, ami itthon is sok velük egyszerre.

Reggel 8 után indultunk egy nagy rakás szendviccsel, innivalóval és videójátékkal (az útra), és fél 11 körül minden probléma, nyűgösködés nélkül meg is érkeztünk a Herman Ottó Múzeumhoz. Ahogy az várható volt, imádták. Én már voltam itt egy évvel korábban, azért is volt egyértelmű, hogy ide el kell hozni őket, mert biztosan tetszene nekik. :) Rengeteg interaktív játék, és egyéb érdekesség van. (A képtárat nem néztük meg, felesleges lett volna.) Lényegében imádták az egészet, és még ebédelni is alig akartak elindulni, mondván, hogy ha elmegyünk, akkor már nem jövünk ide vissza. :)

De azért csak győzött az éhség, és fél 1 körül átmentünk a közeli Don Pepébe, ahol főnökasszonyomnak köszönhetően a ház vendégei voltunk, amit rendesen ki is használtunk. :) Innen is köszönöm neki, és a miskolci kollégáknak is a vendéglátást. :) Az üzletvezető szerintem külön azért jött be tegnap, hogy személyesen is üdvözölhessen, mert idáig még csak telefonon beszéltünk. :)

Ebéd után a következő megálló a Diósgyőri Vár volt. Erre se tudok mást mondani: az elejétől a végéig imádták. Minden teremben volt valami érdekes - többek közt az interaktív asztalok (játékok) is. A kitömött állatoktól a felpróbálható fegyverekig mindent megcsodálhattak. Még imádkoztak is a kápolnában, mert mondtam, hogy ott lehet. :) A kovács vert nekik szerencsepénzt, és remekül lehetett babzsákokkal (büdös zoknikkal) dobálózni a kijelölt helyen. :) A vártoronyban remek volt a kilátás, a "moziteremben" (körpanorámás vetítés) pedig egymás után kétszer is meg kellett néznünk a vár történetét. :) Egyedül az maradt ki, hogy a lovagi teremben nem volt már lovagi torna, pedig az is tetszett volna nekik.

Körülbelül fél 4-ig voltunk itt, tehát (amire nem számítottam) mégis jutott idő Lillafüred gyors meglátogatására is. A nap folyamán akkor vettük fel először a kabátokat, mert olyan szép időnk volt egész nap, hogy egy pulcsi elég volt mindenkinek. Lillafüreden megnéztük a kis, és a nagy vízesést, a függőkerteket, és elsétáltunk a palota és a tó mellett is. A barlangra már nem jutott időnk (meg a zárási időpont miatt se lett volna rá lehetőségünk, ahogy a kisvasútra sem). De a nap zárásaként egy kis sétának tökéletes volt ennyi program is. :) Fél 6-kor indultunk haza, és kicsivel 8 után haza is értünk. Az altatással nem volt gond. :) Levente lefekvés előtt azért még megjegyezte, hogy  várba nem is kell, de a múzeumba menjünk el holnap is. :D

Idén szerintem már nem megyünk sehová, de jövőre talán már lehet vinni őket ilyen egész napos programokra is, mert már érdemes. A képes beszámoló a galériában található, az szerintem még többet is mond, mint a szavaim. :)

Pá!

Ui: Még eszembe jutott, hogy Kincső milyen felkészült volt: Lányhoz illően táskával érkezett, és hol Maoam-ot osztott ki a fiúknak, hol egy kacsás elemlámpát (!) kapott elő, ha egy barlangba akartak bevilágítani. :D De noteszt is vett elő ceruzával a vízesésnél, hogy lerajzolja, és zsepi is volt nála. És ki tudja, még mi...:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.