Hi!

Bence és Kincső múlt a múlt hétvégét Sukorón töltötte Líviáékkal, míg én Leventével voltam, és mentünk állatotthonba nyílt napra, fagyizóba, meg Gellérthegyre a két nap alatt. Kellemes kis hétvége volt, majd vasárnap délután kezdődtek az izgalmak. Másnap Bence táborozni indult Tahitótfaluba, és be kellett pakolni rá.

Mondanom sem kell, hogy mennyit tudok ilyenkor aggódni a gyerek miatt. :) Nem azt mondom, hogy kétszer annyit csomagoltam, mint, amennyit kértek, de mondjuk úgy, hogy biztosra akartam menni, mindenre felkészülve. :D Ez ugye már nem az a kategória, hogy nélkülem, de rokonnal megy valahová, és max beszerzik, ha kell valami. Itt bizony abból él a gyermek, amit én biztosítottam neki előre, és onnantól magára van utalva. Bár időközben kiderült, hogy ragtapaszt így sem csomagoltam eleget, holott az elmúlt években egyet sem használt el (Leventével ellenben).

Két csomagot kellett készíteni. Egy sporttáskát (bőröndöt), és egy kis hátizsákot. Ez utóbbit felvihették a buszra. Bence abszolút nem aggódalmaskodott míg én ott pakolásztam, lényegében nem is érdekelte. Hogy pontos legyek, azt se tudta, hogy hova megy, mert azt hitte, hogy Kamaraerdőre. :D Én ilyenkor csak forgatom a szemem mindig, hogy hogy tud ilyen lazán venni dolgokat. Mint pl. múlt héten, mikor fél 8-kor a suli előtt derült ki, hogy otthon maradt az iskolatáska... (Én sík ideg voltam egész oda-vissza úton, a gyermek meg kb. meghúzta a vállát, és ennyire hatotta meg, hogy el fog késni a suliból.)

Na, de aztán jött a másnap, az utazás reggele. Útközben felhívtam anyuékat, hogy ráér-e valaki gyereket búcsúztatni, mert fél 10-kor indul csak a busz, én meg mennék dolgozni, de nem akarom egyedül hagyni az első elutazásánál. Apu jelentkezett lelkesen, hogy jön. Úgyhogy, reggel először a kicsiket vittük oviba, utána felszedtük aput, és onnan mentünk a suliba fél 9 körül. Már sokan gyülekeztek az aulában, de Bencét akkor kapta el az utazási izgalom, és beköltözött az ölembe/nyakamba. :D Itt kicsit megnyugodtam, hogy csak izgul a gyerek a dolgokon, de legalább nem előre feleslegesen. :) Sírni nem sírt, de nagyon bújt, mondta, hogy hiányozni fogok, és nagyon nem akart elengedni. Egyszercsak felderült az arca, felpattan, és odaszaladt a táskájához. Kis drágámnak az jutott az eszébe, hogy fogja a fényképezőgépét, lefotóz, és viszi a képemet magával az útra. :) Ha ő nem is, én majdnem sírtam. :)

Végül 9 körül sikerült megbeszélnem vele, hogy tényleg muszáj mennem dolgozni, hiszen fél 9-re járok, úgyhogy megfogta a kezemet, és kikísért az ajtóig. Aztán megölelgettem, hogy milyen jó neki, milyen jól fogja érezni magát, és jó utat kívántam, majd távoztam.

Apu elbeszélése szerint Bence utána nála táborozott le, közben odament hozzájuk Milán, és megkérte Bencét, hogy üljenek egymás mellé. Aztán apu segített becuccolni, és ő integetett Bencének, mikor indult a busz.

Következő infó, hogy kedd este Zsuzsa néni hívott, (én visszahívtam), és beszélhettem vagy 5 percet a fiammal: Jól érzi magát, Milánnal és a másik M betűs fiúval van egy szobában. Éjszakai erdei túrán még nem voltak, ahogy strandon sem, viszont festettek köveket, míg esett az eső, és csinált fényképeket. :) És van már két pávatolla. A kaja jó, aludni tud, csak rengeteg szúnyogcsípése van (raktam el neki spray-t, csak nem tudja magára fújni - állítása szerint), illetve csupa seb a lába. Ha jól értettem/gondolom, akkor az új szandál törte fel a lábát, de persze nincs annyi kis esze, hogy mást vegyen fel. :o (Csomagoltam neki esőcsizmát, sportcipőt, szandált, és (szandál)papucsot. Én ennyit tudtam tenni az ügy érdekében. :) )

Ma pedig hazaért épségben, egészségben. Én éppen egy kicsit megcsúszott céges karácsonyi vacsorán vettem részt (nyáron, ebédidőben), úgyhogy ismét apu ment Bence elé, mert nem akartam, hogy délután 4-ig ott üljön a suliban a cuccokkal. Hazafelé menet már meg is beszélt velem mindent telefonon, hogy esténként dvd-n mesét nézhettek lefekvés előtt, voltak erdei túrán, strandon nem. A zsebpénzükből vehettek pálcikás jégkrémet, és Martinnal (végre eszembe jutott a másik M) verekedtek is. Játékból - nem vesztek össze. :)

Összességében nagyon jól érezte magát, mindennel elégedett volt, de mióta átvettem, azóta egy szót sem tudtam kihúzni belőle, mert egyből el volt foglalva az itthoni dolgokkal, és a tesókkal. :)

Holnap van az utolsó tanítási nap, jövő héten már csak egy sportnap, és évzáró lesz. Levike pedig holnap indul nyaralni Líviáékkal (még be kell pakolnom neki...:/ )

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.