Hi!

Szombaton egyik kedvenc (nem) óvodai programunkon vettünk részt, azaz csoportkiránduláson voltunk. Mindenki tudja, hogy milyen lelkes, és közösségi anyuka vagyok, ha bármilyen programról van szó (karácsony, farsang, egyéb, otthoni munkát igénylő vidámságok), de másik külön kedvencem a hétvégékre eső "fakultatív" programok. Vagy kötelező programok. Minden nap 6-kor kelek, minden nap kevesebb, mint 6 órát alszom, és úúúúgy örülök, amikor hétvégén is kora hajnalban kelhetek fel. Jelen esetben 7 órakor.

Pénteken ugye Kincső mindig úszni van, és Líviánál alszik, így a reggelt azzal kezdtük, hogy fél 9-kor kicseréltem Kincsőt a két fiúra, akik mentek Sukoróra; én meg mentem tovább Kincsővel a Margitszigetre. Ja, a másik kedvencem ilyenkor, hogy a világ másik végére szervezik a programot, ha már mindenki XI. kerületi. Múltkor is jó volt a gyerekvasutas program, mikor több órás szenvedés után eljutottunk a piknikező helyre, ahol eltöltöttünk fél órát, majd mehettünk haza. Az útközben belázasodó Kincsővel. Miközben megbüntetett a parkolótársaság. Szombaton, mert talán munkanapra esett. Idén több szerencsém volt. "Csak" 1905 forintot fizettem parkolásért, mert Budapesten talán a Margitszigeten a legdrágább a parkolás (mit tudtam én...), és persze az Árpád híd felőli oldalon találkozunk, mert messzebb van, és ne tudjam a híd aljában hagyni a kocsit (ahogy azt a Margit-híd felőli oldal esetében szoktam), és mellesleg amúgy is le volt zárva a fél város Európa-napi futóverseny miatt. (Igen, volt olyan csoporttárs, aki direkt BKV-val jött, és a futóverseny - illetve az Árpád-híd oldali találkozó miatt - pontosan 2 (!!!) órát utazott a gyerekkel, hogy kirándulhasson egyet Budapest közepén. Mert nyilván nincs Kopaszi-gátunk, Kamaraerdőnk, Feneketlen-tavunk, Gellért-hegyünk, Tétényi-fennsíkunk, Bikás-parkunk, stb. a közelben. Igen, rettenetesen gyűlölöm, hogy ilyen kötelezettségeknek kell eleget tennem a gyerekeim miatt - de aztán néha szerencsém van, és magán a programon még jól is érzem magam. Mint pl. most (főleg, hogy csak egy gyerekkel voltam).

Mivel a fél 9-es csere adott volt Líviánál, ezért 9 körül már ott is voltunk a szigeten, de a találkozó persze fél 10-kor volt (tehát úgy 10-re meg is érkezett az emberek többsége). Míg 525 forintért várakoztunk (annyi egy óra parkolás), addig felfedeztük a Zenélő kutat, ahol a találkozó volt. Hozzáteszem, hogy még életemben nem voltam a Margitsziget ezen részén, és sosem láttam még ezt a kutat, úgyhogy emiatt már örültem, hogy valami értelme csak volt reggel felkelnem. :) Ha jól emlékszem, akkor azt olvastam róla, hogy egy marosvásárhelyi kút másolata, ami szintén zenélt, csak vízzel működött. Ez már persze árammal megy. És, ami a legjobb, hogy van egy Neptun szobor a tetején, ami forog, azaz Neptun mindig a nap felé néz. Valahogyan az időt is mutatja ezáltal, de nem sikerült rájönnöm, hogyan.

Miután mindenki megérkezett, elindultunk az állatkert felé. A Japán kerten át vezetett az út. Megjegyzem, itt sem jártam még soha, és itt is értelmet nyert a hajnali kelésem: elképesztően gyönyörű. A mesterséges tó egyik részét most épp felújítják, úgyhogy biztos még szebb lesz az egész, ha elkészül. Kincsőnek is nagyon tetszett, és lelkesen számolta, hogy hány teknős, meg kacsa van a vízben.

Aztán eljutottunk valami sziklákig, amire lelkesen felmászott a gyereksereg. Egy hatalmas "rét" terül el mellette, és el tudtam képzelni, hogy egész nap kint piknikezünk ott, és fociznak, játszanak a gyerekek egész nap a fűben. (De persze teljesen kizárt dolog, hogy emiatt bemenjünk oda, 5000 forint parkolási díj mellett. Ahogy az is kizárt, hogy három gyerekkel, és 70 kiló cuccal odakiránduljunk busszal/gyalog.) Szóval, maaajd egyszer eljövünk ide valami apropóból. :) Addig majd piknikezünk Érden a tavas játszótér/parkban, vagy a Bikáson. :) A lényeg, hogy nyugis, és szép, és kellemes, és pihentető volt már csak a szememnek is.

Utána a Nagyrét felé folytattuk utunkat. Amúgy ebben nem vagyok biztos. A rét, az rét, ezen meg út volt körbe és virágokkal volt szegélyezve, úgyhogy a Nagyrét melletti akármihez mentünk. Itt Kincső ismét kijelentette, hogy mikor piknikezünk már, és fáradt, és megette a második szendvicsét is. Én igazat adtam neki, mert reggel 9 óra ott voltunk, és rettenetesen lassan haladtunk, leragadtunk mindenhol. Mint pl ezen a helyen enni, mire eltűnt kb az egész csoportunk már. :) De a Kisállatkertben megtaláltuk őket. A lovaknál időztünk sokat, és innen mentünk később a piknikezős helyre. Nem is néztem az órát, nem tudom, mikor.

Eddigre rettenetesen meleg volt már, de a napra terítettük a pokrócot, hogy napozzunk. Nem azt mondom, hogy jó ötlet volt, de legalább napoztunk. :) Mimi és Lelle (Kincső barátnői), általában rajtam feküdtek, vagy rajtam ugráltak át; ami igazán cuki volt, csak tökre nem értem, hogy miért-e nagy imádat irányomba. :o Másztunk fára is (vagyis az összes gyerek, meg én), az is vicces volt. (Na jó, frászban voltam, inkább Kincső után másztam, hogy segítsek neki az ágak közti közlekedésben...) Megettük a maradék kaját is (Ja, igen. Ezért is kellett korán kelnem, mert sok kaját is kellett gyártanom az útra) aztán Kincsőnek mondtam, hogy fél egy van, hivatalosan eddig tart a program, és Mami vár minket ebédre, úgyhogy köszönjön el. Persze fél egykor csak mi távoztunk, dehát én ezzel az időponttal kalkuláltam, bőven elég volt már nekem a program, és nem mellesleg főtt ételre éhezett már a gyomrom. Ennek ellenére röpke 20 percbe telt elérni gyalog a parkolót (itt már nem volt jó a kedvem), majd rossz úton hajtottam ki a parkolóból (ahol kisebb vagyont hagytam), mert nincs kitáblázva, hogy mi-merre. Így a pesti rakpart helyett ott araszolhattam a Lajos utcai dugóban, és fél 2 után be is futottunk anyuhoz. Több, mint egy óra volt a programról hazaérnünk. Szombaton. Budapesten belül.

Jó hír: pár hét múlva ugyanitt lesz Leventéék csoportkirándulása is, mert ennél jobbat lehetetlen kitalálni.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.