2015.01.14. 14:29
Vérszívás, és egyebek
Hi!
Hogy kicsit más dolgokról is szó essen, mint a bajok. :) Bár, az első téma még kapcsolódik Kincsőhöz.
Tegnap délután iskola/ovi után elmentünk a neurológiára, hogy átvegyük a beutalókat MR-re és vérvételre. Kincső kicsit megrémült, hogy vért fognak venni tőle (pár hónapja kapott utoljára oltást, még jól emlékszik a szúrásra), és majdnem pánikolva kérdezte, hogy mi lesz a vérvételen. Én egyből olyan lelkesítő beszédet nyomtam le hazafelé a kocsiban, hogy ez lett a vége:
- Anyaaa!!! Én is akarok menni vérszívásra! - mondja nekem Levi könyörgő, szinte sírós hangon. Teljesen kétségbeesve, hogy ő most lemarad valamiről.
- Ööö, és mégis miért?
- Mert én is azt akarom, hogy mindenki iszonyú büszke legyen rám! És az űrhajósoknak amúgy sem fáj semmi.
Na igen, ez meg a másik. Múlt héten még doktor akart lenni (olyan kórházban dolgozós - nem háziorvos), de most kitalálta, hogy ő inkább űrhajós szeretne lenni. Emiatt egész nap gyakorlatozik, és az óvónő is mondja, hogy Levi egész nap bokszol, mert az űrhajósoknak edzeni kell, és ők bokszolnak. :) Kicsit rápörgött a témára, de maradjon csak meg a lelkesedés! :D Ez viszont így nézett ki:
- Lehet, hogy mégsem akarok űrhajós lenni.
- Na, mi történt, miért?
- Mert akkor elveszíteném a családomat. - Mondja szomorúan.
- Dehogy, Levikém! Az nem úgy néz ki, hogy felmész az űrbe, és onnantól ott élsz, nem jössz haza. Csak felmész, dolgozol, és majd jössz vissza.
- De jó!!! Akkor majd minden nap felmegyek az űrbe, és jövök majd haza délután. Csak még nincs űrruhám, mert a gyerekeknek nincs. De, ha nagy leszek, akkor majd ad a munkahelyed.
- Hááát... Nem hinném, de a tiéd majd remélhetőleg. :)
Tudom, nem írok gyerekszájat mostanában, meg Twitterre sem, de azért minden nap szórakoztatnak valamivel. :)
Bence például tegnap óta színes pöttyöket lát... Gratuláltam neki, hogy akkor már tudja legalább, mit lát Kincső. :D De Bencétől most napi szinten borulok ki. Megakadtunk matekban. Ugyebár minden nap tanulok vele, átnézzük, mit vettek. Ez egy fél órás program fürdés előtt, semmi extra. Kis olvasás, illetve a matekot nézzük át.
Múlt héten valami feladatlapon végig rosszul oldott meg egy típusfeladatot, így elővettem, hogy akkor ezt most nézzük meg, mi nem ment; mert idáig a matek "bébikönnyű" volt. De most a kivonásoknál csináltak egy csavart, és nem azt számolják, hogy 4-2=( ), hanem ezt: 2=( )-4. És itt leállt a tudományunk. Eleve, az elején van a végeredmény, és nem a végeredményre kell ugye rájönni, amit akár az ujjaival kiszámolhatna. És nem érti. Ezt most teljesen komolyan írom: napi 1 órát ülünk csak a matek felett. Én már ujjal, pénzzel, kártyalapokkal, ceruzákkal, mindenféle szemléltetőeszközzel kiraktam a dolgot, de semmi. Magyaráztam innen, magyaráztam onnan, próbáltam még az összeadással is bekeverni őt (kivonandó+eredmény), de ez ugye egyből nem állja meg a helyét, ha épp a kivonandó nincs megadva. És egy hete minden áldott este agyvérzést kapok a tehetetlenségtől. Ő meg nem koncentrál, fél perccel később már nem tudja utánam csinálni, amit épp elmagyaráztam, és lényegében tippelget, vagy totál hülyeséget ír valami saját elképzelés alapján. Hátulról indul, és összead, meg nem tudom. Lehet, hogy valamikor másodfokú egyenleteket is meg tud majd oldani, de jelenleg olyan érzésem van, hogy ez most áthidalhatatlan. De csak nem marad így élete végéig. :) Annyira bele vagyunk most gabalyodva ebbe, hogyha összeadást is írok a kivonások közé a papírra, már azt sem érti, ha 5=( )+2 formában írom fel. Úgyhogy, katasztrófa.
Amúgy ellopta az egyik osztálytársa a múlt héten a diákigazolványát - nem is tudom, hogy írtam-e erről, de most nem olvasok vissza. Megmutatta két osztálytársának, és itthon vettük észre, hogy hiányzik a diákigazolvány. Írtam egy szép üzenetet az osztályfőnöknek, aki utánajárt a dolgoknak, és végül az egyik gyerek bevallotta, hogy tudja, ki vette el. Kb. egy hét kellett hozzá, és tegnap már vissza is került hozzánk Bence diákja. Nem azt mondom, hogy máshol nincsenek ilyen gyerekek, de azért továbbra is maradok annál a tervemnél, hogy már nem marad ebben az iskolában túl hosszú ideig, ha rajtam múlik.
Sakk-szakkörre nem jár már januártól, mert nem akar járni. A taekwondoo viszont továbbra is nagy szerelem, szinte számolja a napokat, hogy mikor lesz megint edzés. :) Február elejére tolták az első vizsgát, akkor lesz hivatalosan fehér öve. Ma viszont utó-karácsonyi buli lesz, úgyhogy meló után, ovi előtt még beugrom a suliba üdítővel, rágcsával. Amit még meg is kell vennem addig.
Levi viszont nem fog focizni még második félévtől, mert max létszámon van a focis csoport a két nagycsoporttal, és a ballagás után lesz majd csak üresedés. De szerencsére nem is tud róla szerintem, hogy második félévtől mehetnének a középső csoportosok focizni, úgyhogy nincs ebből problémázás otthon. Addig meg bunyózik Bencével, és bokszol.
Pá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SDL 2015.01.15. 08:59:06
És a többi gyerek érti? Vagy azt nem tudni? Lehet, kéne tanári segítség, korrepetálás vagy ilyesmi, nem?
Végül Kincsőnek mikor szívják ki a vérét? Én állítólag olyan ügyes és bátor voltam hasonló koromban, hogy végül elájultam :D
Medellin 2015.01.15. 09:01:44
Kincsővel úgy kell menni vérszívásra, hogy a lelet egy hónapon belüli legyen az MR vizsgálathoz képest. Az egyik kórházban április közepén van időpont legkorábban, a másik kórházat két napja nem tudom elérni. :/
Utolsó kommentek