Hi!

Tudom, kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, de annyi munkám van az elmúlt hetekben, hogy levegőt venni sincs időm; este pedig átváltok zombi üzemmódba, és nézek ki a fejemből. Sajnos csak ennyi telik tőlem. :)

November végén volt Kincső 6. születésnapja, és a kérésének megfelelően szülinapi zsúr szervezésébe fogtam. Cicám kijelentette, hogy az egész csoportot meg akarja hívni, két gyerek kivételével. Mondtam neki, hogy ez bizony nonszensz, úgyhogy gondolja újra. Csak a legfontosabb személyek összeírása után még mindig nem fogadtam el a javaslatot, 15 gyerek is enyhe túlzásnak tűnt - ha az enyémeket + a szülőket is hozzászámolom. 10-re levittük a limitet, de az meg Kincsőnél okozott már szívfájdalmat.

Neki is láttam a szervezésnek, kerestem, találtam, újraszerkesztettem szép meghívókat, amiket Kincső szépen megcímzett (ovis jelekkel), majd kiosztás előtti este tönkre is tette az összeset (mindegyikre felírta a nevét, ami nem nézett ki jól, és indokolatlan is volt), úgyhogy egy laza mozdulattal kivágtam az egészet a szemetesbe, és másnap bevásároltam új meghívókat. Ha már napokat vett el az életemből csak ez az apró része a szervezésnek. :)

Úgyhogy, pár napos késéssel, de helyükre kerültek a meghívók. Aztán vártam. És vártam. Nem hiszitek el, de kb. két ember jelzett vissza, én hívtam fel még kettőt, akinek tudtam a számát, és nem tudtam, mire kell számítsak. Jönnek, nem jönnek? Mennyi kaját, üdítőt vegyek? Hogy készüljek? Ez egy borzalom. És Kincső persze beteg volt a héten, tehát a csoport közelében sem jártam, hogy érdeklődni tudjak. Mondjuk amúgy sem tudtam volna, mert a szülők egy részét nem is ismerem (nem tudok random keresztnévhez szülőt kötni agyban), a másik része meg nem is akkor hozza-viszi a gyerekét, amikor én vagyok bent. Utolsó napokban egy-két ember még sms-ben lemondta a dolgot. Úgyhogy ültem megsemmisülve, hogy miért nem engedtem, hogy szegény gyerek meghívja az egész csoportot, vagy legalább 15 gyereket, akkor talán eljött volna tíz. Szenvedtem, na. Utolsó nap még felhívott valaki, hogy xy  gyerek kistesója is jöhetne-e, mert szeretne. Szinte könyörögtem, hogy hozza csak a kicsit, kell a társaság. Így gyűlt össze öt gyerek + három enyém. Ami bőven elég is volt nekem, mert fura módon az összes szülő megkérdezte, hogy nem gond-e, ha lelép, én meg mondtam, hogy nem. Mindig gondoltam, csak marad valaki, de végül egyedül maradtam nyolc gyerekkel. Ja, persze nem akartam nagy előkészületeket, időm/energiám se lett volna, úgyhogy rendeltem szendvicseket, sütiket, és vettem csomó üdítőt. Így kijött szerintem 15ezer forintból a szülinap, ami még mindig olcsóbb, mint egy játszóház. De: a gyerekek nem ettek a sütikből, nem ettek a szendvicsekből, nem ettek semmiből. Elfogyott két zacskó pattogatott kukorica, meg egy fél torta. És éhesen mentek haza szerintem, pedig roskadásig volt az asztal. (Note: pár zacskó patikuki, és egy üveg szörp elég egy buli levezényléséhez, és felettébb költséghatékony.) Úgyhogy a tanulópénz megvolt. Nem kicsit.

Sajnos nem vagyok túl kreatív, és nem értek a gyerekekhez (mármint úgy, mint mondjuk egy óvónő, vagy egy olyan lelkes anyuka, aki ért hozzájuk), így külön szórakoztató programokkal nem tudtam készülni, hiába törtem a fejem. A csajok csajos dolgokat csináltak az egyik szobában, én társasoztam a fiúkkal a másikban. A kígyó megtekintése remek program volt fél óránként. Rettenetesen rondán, de kifestettem az arcukat, amitől ők boldogak voltak (igen, még arcfestéket is vettem a bulira). Úgyhogy két és fél órát kihúztam velük valahogy, aztán az utolsó fél órában elkezdtek érkezni a szülők. Cserébe akkor megvadultak a gyerekek, mert érezték, hogy itt a vég. (Mármint a buli vége.) Akkor meg az volt ciki, hogy ilyen bulit szervezek, hogy felügyelet nélküli vademberek rohangálnak a lakásban, én meg nem győztem mentegetőzni, hogy teljesen rendben voltak, volt dupla esküvő, csók, tánc, zene, játék, arcfestés... és nem ez volt, amit ők látnak. Fél 7-re kitoloncoltam mindenkit, a következő két napban eltakarítottam a romokat, de a lufik és egyéb szülinapi díszek még mindig a helyükön vannak azóta is. (Megj: zombi üzemmód.)

Amúgy ez a remek nap egy vasárnap volt. Szombaton a családi összejövetel volt. Estig érkeztek a családtagok, hogy Kincső elé járuljanak a meglepetéseikkel, aki rettenetesen boldog volt ettől, és tündérnek beöltözött hercegnőként fogadta az ajándékokat. Gyereket ennyit kelletni magát még nem láttam. :) Dóri és Tibi majdnem fürdetésig nálunk voltak, úgyhogy nekem is megvolt a társaságom/segítségem estig. :) Reniék sajnos nem tudtak jönni, mert megbetegedtek, így az unokatesókkal nem tudtak játszani a gyerekek. De azért így is remekül érezték magukat szerintem.

Idővel majd megírom az egyéb eseményeket is. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.