Hi!

Most hétvégére nem volt semmi programunk, így kitaláltuk, hogy elmegyünk kirándulni, ha szép lesz az idő, és keresünk nagy ágakat a kígyó új terráriumába, hogy legyen min mászkálnia. Bence odáig volt az ötletért, de aztán mégsem ez lett. Pénteken hívott anyu, hogy a Vasúttörténeti Parkban kolbászfesztivál lesz, és arra gondoltak apuval, hogy kimehetnénk oda. És hozzák dédit is, mert apu úgyis megy érte szombaton. Tehát, ilyen nagycsaládi program. Én meg mondtam, hogy miért is ne, hiszen még nem voltunk ott, program a gyerekeknek, és nekem egy fillérembe sem kerül akkor...:D Úgyhogy szombaton én is felkeltem időben, felszedtük anyut útközben, és 11-re már ki is értünk a világ végére.

Azért meg kell hagyni, nem olcsó mulatság egy ilyen, mert kedvezményes családi belépővel (2 felnőtt, 2 gyerek) is 13.500 forintért jutottunk be heten. :/ Viszont a program nagyon jó volt. Amikor megérkeztünk, akkor még fújt kicsit a szél, de utána nagyon kellemes idő volt, sütött a nap, ami aztán igen ritka dolog november közepén. Igazából az egész terület felét sem fedeztük fel, míg kint voltunk. Tehát, a vasúttörténeti részhez, azaz a vonatokig el sem jutottunk. :) Ez majd máskorra is jó program lehet a gyerekeknek, mert ez most kimaradt az életükből. Ami viszont nem maradt ki, az a disznóvágás. Már odafelé a kocsiban mondtam nekik, hogy milyen programra megyünk, és egyből jött a kérdés, hogy mi a az  disznóvágás? Ezt szépen elmeséltem nekik, de szerencsére nem ütköztek meg nagyon a dolgon, csak Bence fintorgott kicsit, hogy koszos, sáros malacot eszünk-e akkor mindig. :D

Szerencsére (?), magáról a "vágásról" lemaradtunk, mert kb akkor parkolhattunk és gyalogoltunk be. Amikor beértünk, akkor már a szőrt perzselték le a malacról, és utána jött a mosdatás. A nagyok egészen a feldarabolásig csodálták az eseményeket, de akkor én már Levit felügyeltem az ugrálóvárban. Ő már a disznómosdatásnál lelépett, mondván, büdös a malac. :) Aztán később a nagyok is átjöttek ugrálni, és az első egy óra szerintem csak ezzel a két programmal telt el. És akkor még 50 méterre se távolodtunk a bejárattól. :D

A következő - és legjobb - program a kukoricadarálás volt. 4-5 féle daráló volt. Volt, amelyik a szemeket szedte le a kukoricacsövekről, volt, ami lisztté őrölte a szemeket. Nagyon lelkesen tekertek, és tömték meg a darálókat. Szerencsére nem volt tömeg, mindenhez hozzá lehetett férni mindig, vagy csak nagyon keveset kellett várni. Mint pl. Kincsőnek a pónilovaglásra. Azért külön kellett fizetni, minden más ingyenes volt. (Például volt egy Riska stand is, ahol ingyen osztogatták a dobozos-szívószálas italokat egész nap, és annyit hoztunk el, amennyit akartunk.)

Darálás után átmentünk a gyerekrészre, ahol rengeteg ügyességi játék volt. Gólyalábak, célbalövés, horgászat, lengőteke, csigafutam, hordó, egyensúlyozó, célbadobás, körhinta, stb, stb. Egyszerű, de megunhatatlan játék volt mind. Én már nagyjából györeket eresztettem, addig voltunk ezen a helyen. Egyszer Kincsőt elcsaltam, mert volt egy park, ahol makettek voltak, azokat néztük végig (lásd: a fotókon). Közben anyu már állt a sorban, hogy ebédet szerezzen. Amikor ez sikerült, akkor megebédeltünk (kivéve a gyerekek, akik éhesek se voltak a sok élmény miatt, és amúgy sem ízlett nekik semmi...) Hurka, kolbász, tócsni, pároltkáposzta, krumpli volt a menü, a gyerekeknek még csirkemell - de azt sem ették. Ebéd után pedig nagyjából indultunk is haza, mert, bár csak ennyi programon voltunk, és semmi más nem láttunk a parkból, már el is telt több óra, és menni kellett. Mert Kincső meg 4-re ment buliba, és még arra is kellett készülni. :)

Úgyhogy rettenetesen jól érezték magukat, és gyönyörű idő volt (november közepéhez képest).

Ha már szülinap, arról is írok pár szót. Négyre átvittem Kincsőt a szülinapos Bencéhez, akik nem messze laknak az ovitól. Kicsit maradtam vele, megnéztem, hol lesz a lányom, de nem szándékoztam maradni. Meg is beszéltem előre Bence anyukájával, hogy csak beadom Kincsőt, nem maradok, mert a fiúk ugye ott vannak nekem. Akkor még nem volt tervben, hogy anyuékkal töltjük a napot, és náluk leszünk. De nem is feltétlenül akartam elvárni anyutól, hogy akkor most még 3 órán keresztül vigyázzon a gyerekekre, úgyhogy Kincsőnek szóltam is úgy fél óra után, hogy mennék. Erre nekilátott zokogni, hogy ne menjek el, maradjak, mert nagyon fogok hiányozni. :o Teljesen le voltam döbbenve, mert Kincső nagyon önálló, ilyen még sosem fordult elő. De mostanában ezt sokszor eljátsza. Pár napja este zokogott az ágyban, hogy neki hiányzik az ovi, Panni néni, Gyöngyi néni, Kati néni, meg a gyerekek. Tegnap este azért sírt, hogy neki hiányzik a bociember, de tudja, hogy az igazából egy bácsi, mert levette a jelmezt a fejéről, és felesége is van (aki nem egy igazi boci). (Most a Riska stand mellett lévő bocinak beöltözött pasiról beszélek.) Én nem tudom, miért csinálja ezt mostanában Kincső, de azért megnyugtattam, hogy ne sírjon, maradok. Kb negyed órát ültem a szoba előtt, míg bent játszott, majd megkérdeztem tőle, hogy szerinte elmehetnék-e mégis. Egy kézlegyintéssel utamra engedett, foghegyről odavetve, hogy "Persze, menjél!" Úgyhogy 5 körül sikerült is lelépnem, és fél 7 után mentem vissza érte. Amikor megtudtam az ikrek anyukájától, hogy Kincsőt nehéz lesz megszereznem, mert nem fognak beengedni a gyerekszobába. Mert oda csak fiúk mehetnek be. És Kincső. :o És, így is lett. Kizavartak a fiúk, le is lőttek, és bezárták az ajtót az orrom előtt, hogy nem mehetek be. :D Mert oda csak a fiúk mehetnek be. És Kincső. :D

Vasárnap pedig otthon voltunk, és takarítottunk délután, amiben a kicsik is lelkesen segítettek. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.