Hi!

Eltelt egy hét a Bagolyvárban, aztán hétvégére kellett megint valami programot nézni, hogy ne üljünk itthon. Múlt vasárnap megnéztük a Pöttömparkot a Budapest Parkban (de túl meleg volt, és minden fizetős volt), így inkább elmentünk moziba, majd egy játszótérre a Fehérvárin, ahol tavaly voltunk utoljára.

Most szombaton anyuéknál voltunk medencézni, mára pedig ismét valami kinti programot kellett keresnem. Ezt azzal egészítettük ki, hogy a Burger Kingben ebédeltünk, mert spongyabobos figurákat adnak mellé. (Mindenkit megnyugtatok, évente kb 2-3 alkalommal esznek ilyen junk food-ot.) Persze muszáj menüt venni a figurákhoz, de a krumplit sosem eszik meg. Most még egy salátát is rendeltem, de az is kuka lett. Legalább a csibefalatok elfogytak, a játékkal meg mindenki boldog azóta is. :)

Kaja után játszottak kicsit a BK játszóterén, majd vettünk fagyit a pékségben, ahol a vacsit szereztem be. A fagyi nem volt jó vétel, mert az egyiknek túl hideg volt, a másik folyatta, a harmadiknak nem ízlett. Úgyhogy egy elegáns mozdulattal a kukába hajítottam mindet. Szóval, miután csomó pénzt kiadtam (feleslegesen) kajára és fagyira, elő akartuk szedni a csomagtartóból a játékokat. Akkor fedeztem fel, hogy eltűnt a görkori, amit valószínűleg Kincső a játszótéren hagyott pénteken. Védőfelszereléssel, mindennel együtt. Fejben hozzáadtam a mai kiadásokhoz, és nyugtáztam, hogy fél órán belül 15ezer forint kidobásánál tartok. Már reggel éreztem, hogy nem az én napom lesz, amikor majdnem eltörtem a lábujjam az ágy szélében...

Aztán felkerekedtünk, és megközelítettük a Bikás parkot egy roller és a focilabda segítségével. Első utunk a bikákhoz vezetett. Szépen felpakoltam rájuk az összes gyereket, de egyre stresszesebb lettem, ahogy telt az idő, mert mászkáltak át a többi bika hátára, márpedig vagy 3 méternyire voltak a talajtól - ha azt számítom, hogy a bika feje már tényleg a semmi felett van. Fentről megnéztük, ahogy a harcművész gyakorol a fűben, és megy a szabadtéri workout az e célra kialakított helyen. Utána legurultunk a dombról (én nem, az én öreg csontjaim ezt már nem bírják :) ), és megnéztük közelebbről a fiúkat. Aztán megkerestük a játszóteret. Épp készül egy hatalmas, új játszótér is a régi mellett, meg persze csomó minden. A tó is elkészül lassan, pedig már most is igen felszerelt a park. Ami amúgy teli volt. Mindenki kint volt a szabadban, és futottak, pingpongoztak, fociztak, kosaraztak, görkoriztak, frizbiztek... Tisztára nyugati-fíling volt. Mármint olyan kulturált, és előkelő, és rendeltetés-szerűen volt használva minden. :) A játszótér nem nagyon kötötte le őket hosszú időre, sarazást nem engedélyeztem most, úgyhogy kimentünk a kosárpályára focizni. És fociztunk nagyon sokat. Később a kosarasokat néztük, Kincső meg odaköltözött egy kosaras kutyája mellé, és 10 percenként hordta neki a friss vizet a kútból. :) Amikor már tényleg megtelt az összes pálya, akkor átmentünk a fűbe focizni, de én akkor már nagyon fáradt voltam. Rábeszéltem őket, hogy van egy új mesém, lefekvés előtt még nézzék meg, de ahhoz időben haza kell érni. De kb 4 órát kint voltunk a szabadban, és megint elégedetten közölték velem, hogy ez volt életük legjobb napja. :)

Úgyhogy a Bikás park is olyan hely, amit melegen ajánlok mindenkinek. Igazi társasági élet van, jókedv, vidámság, szabadidős programlehetőségek ezerrel.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.