Hi!

Túl vagyunk Bence évzáróján is. Délelőtt ballagtak (az zártkörű volt). Kriszti néni mesélte, hogy ez úgy néz ki, hogy énekelve végigvonulnak az ovin, bemennek minden terembe, és a kicsik búcsúztatják őket. Állítólag Kincső teljesen odáig volt, és sírt és azzal kellett megvigasztalni, hogy Levi attól még ott marad neki az oviban. :/ Emellett még azt is megemlítette Kriszti nézni, hogy egyik nap látogatóba jöttek az oviba Pető Intézetes gyerekek, és Kincső volt szinte az egyetlen, aki azonnal, és a program elejétől a végéig pátyolgatta a sérült gyerekeket, ő volt az, aki egyből odament hozzájuk, foglalkozott velük, és nagyon kedvesen, és szívből. Kriszti néni majdnem el is sírta magát a meghatódottságtól - és tudni kell, hogy ő nagyon hosszú ideig volt konduktor a Pető Intézetben, mielőtt az oviban kezdett dolgozni. Úgyhogy büszke voltam újfent a lányomra, bár tőle az ilyen viselkedés sem lep meg. :) Imádja a kicsiket is, arany szíve van, nagyon kedves és segítőkész... amikor nem egy sárkány, aki bárkit egy kanál vízben megfojtana. :D Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy kicsit szélsőséges megnyilvánulásai vannak a leánykának. :)

Tehát, a ballagás rendben lezajlott, délután pedig az évzáró várt rám ismét. Ők is előadtak egy színdarabot, ami az évszakokról és a körforgásról szólt. Bence gyönyörűen mondta a többiekkel a mondókákat, dalokat, és szépen elő is adta. Most láttam először tőle, hogy "képes" ilyesmire, és ettől nagyon-nagyon boldog voltam. :) Idáig agy bohóckodott, vagy csak nézett ki a fejéből, nem mondta a szöveget. Nem tudta, vagy nem akarta, azt nem tudom. De most ugyanolyan ügyes volt, mint a többi gyerek, úgyhogy tényleg iskolaérett. :) Amúgy az előadás természetesen borzasztó volt - mármint nem tartozik az érdeklődési köreim közé a gyerekelőadások megtekintése, és pont annyira érdekel egy ilyen, mint annak, akinek nincs gyereke, de ilyet kell megtekintenie - de még én is majdnem megkönnyeztem az egészet a végére, és én is vidáman vigyorogtam, amikor a néptánci előadás ment. :))) Részemről ezek nem várva-várt események, amitől lelkes vagyok, hanem kötelező jellegű programok, mert a gyereke is szerepel benne, de azért mégis meg tudnak érinteni közben ezek az előadások. :)

Aztán megvolt a szokásos szeretetvendégség, és még kicsit játszóterezni is elmentünk Dodóval és Samesszal, a legjobb barátaival. Igaz, ők fagyizni indultak, de oda nem akartam már menni velük, így kikönyörögték a szülőktől, hogy legalább 5 percre ugorjunk be az ovi melletti játszótérre. Úgyhogy annak is örült. :)

Most hétvégén pedig egy új helyet derítettünk fel. Nyílt a XI. kerületben egy új szabadtéri hely (Újbudai Szabadtéri Színpad), ahol mindenféle családi programokkal várták az érdeklődőket. Nem mentünk tízre, inkább csak ebéd után, kettő körül. Szerencsére. Ugyanis még akkor is teljesen egyedül voltunk ott. :D Csak az ott dolgozókkal találkoztunk. Volt színpad, szólt a zene, a gyerekek meg lelkesen táncoltak a színpadon, meg felügyelték a munkálatokat, meg labdáztak, meg ettek-ittak, összehaverkodtak mindenkivel. Valami bábszínházas előadás is kezdődött 4-kor, de mi addigra mentünk át anyuékhoz, azt már nem néztük meg. Vagyis senki nem nézte meg, mert rajtunk kívül senki nem volt ott. :) Mondták a gyerekek is a bábszínházas nőnek, hogy kezdhetne előbb, mert mi elmegyünk 4-kor, de nem kezdett. Pedig semmi dolga nem volt. Talán arra várt, hogy 4-ig megjelenik majd a közönség. :P Úgy kell neki. A 3 gyerek miatt nem látott neki, a nulla közönség előtt biztos jobb volt. De egy nagyon savanyú, borzasztó nő volt. Igazi színész. Előadáskor tuti eljátssza a szerepet, a tündibündit a gyerekeknek. Amikor nincs szerep, akkor meg.. Nem is minősítem. Rossz volt nézni. Kisgyerek is volt vele, és féltette a gyerekeimtől, meg rá se mosolygott a gyerekeimre. Rideg volt. Fura. Volt egy másik nő is vele, az meg vagy fél órát dumált Bencével, banánt adott neki, fociztak, stb. Az tényleg így a gyerekeknek élt, és biztos boldog is a munkájával (Trambulin Színház).

Amúgy a hely a Zúzda Rockkert mögött van, és szerintem ők is üzemeltetik. Tehát, amikor azt mondom, hogy csak az ott dolgozók voltak ott, akkor sok farmeros, hosszú hajú, fekete pólós, tetovált rockert kell elképzelni. Még most is vigyorgok, amikor rágondolok a távozásunkra. Gyerekek már a kocsiban, a kerítés túloldalán egy asztalnyi ... hogy is jellemezzem. Rocker. Azok a nem átlagos arcok. Mint egy zord motoros banda, vagy nem tudom, hogy úgy előtte legyen a kép mindenkinek. Szóval, gyerekek vígan integetnek, hogy sziasztok, és egy csapatnyi jóarcú legény és leány integet nekik vissza mosolyogva. :)) (Jó, nekem mindig ez volt inkább a közegem, nekem ez természetes csak most próbálom így külső szemlélődő szemszögéből érzékeltetni, hogy ezek mindig cukipofák, és nem huligánok - ahogy simán megbélyegzik néha kinézet után az embereket.) Szerintem ide vissza fogunk járni, ha van program, mert nagyon élvezték a gyerekek. Még úgy is, hogy nem volt társaság. Én meg ültem egy árnyékos padon, Bence gulyáslevesét ettem (isteni gulyáslevesük van; legközelebb a grillcuccokat is megkóstolom), és néztem ahogy jól érzik magukat. :)

Ma már medencézés volt anyuéknál, és holnap is ez a program. Holnap nincs ovi (Pünkösd), viszont itt van a nyár, és kánikula.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.