Hi!

Bence volt a másik sebésznél. Még ezt megelőzően megint beszéltem Levente apukájával Kincső évzárója után, és mondta az apuka, hogy Levit 5-ször kellett visszavinni kötéscserére, tisztításra, stb. 2 héten keresztül jártak, heti kétszer. Nem örültem a híreknek, hogy ez egy ennyire elhúzódó dolog, de legalább megvolt rá az orvos. Tehát anyu elvitte Bencét a doktornőhöz, aki ezüstkolloidos oldattal kente be (nem vágta fel ő sem), és bekötözte. Mondta, hogy ez fel fogja úgy puhítani a bőrt, hogy majd másnap lehet vágni, kitisztítani, ha kell. Tehát, másnap is ment Bence, de az az oldat olyan remek volt, hogy nem elég, hogy nem kellett vágni, de visszamenni sem. :o Kis fertőtlenítés, ragtapasz, ameddig indokolt. Úgyhogy ezt egész szépen megúsztuk végül. Most lehámlott neki a hólyagos rész helye, majd nő vissza szép bőr, de már nincs vírus és fertőzés.

Kincsőnek csütörtökön volt évzárója. Az elmúlt hetekben néha feldúltan jött haza, hogy ő most épp nem tudom, mi nem volt, hanem hal, vagy pulyka, vagy akármi, és ennek nem örült. Ezt persze nem tudtam értelmezni nagyon, csak azt, hogy gond lesz, ha nem olyan szerepet kap, amit szeretne. :D

Az évzáró nem indult jól. Megérkeztem fél 4-re, úgyhogy Kincsőt kiengedték a teremből átöltözni, és láthatóan nem volt vidám. Hosszan kérlelés után elárulta, hogy mi a baja: nem hagyták, hogy kiszínezze az akármit. De ezen úgy ki volt borulva, hogy a végén velem nem állt szóba, mikor próbáltam megbeszélni vele, hogy ez nem olyan nagy gond, majd otthon befejezi ("De ott nincs olyan színű/méretű/akármilyen ceruza."), vagy majd holnap befejezi bent ("De ő nem holnap akarja, most akarja, stb, stb"), úgyhogy igazából csak rontottam a helyzeten. Kincső nem egyszerű eset, és nem kicsit akaratos ugyebár. Szóval, olyan hangulat kerekedett ebből két perc alatt, hogy egyrészt bocsánatkérésre kellett köteleznem (végső soron zsarolnom), másrészt megmondtam neki, hogy én most megyek haza, és nem nézek évzárót, ha ezt nem fejezi be. Szóval, így indult a nagyszerű program. Amúgy nem árulta el, hogy melyik szerep lesz az övé, mikor terelni próbáltam a témát. (Utólag kiderült, hogy nem méregből nem árulta el, hanem az óvónők kérték meg a gyerekeket, hogyne mondják el, hogy meglepetés legyen.)

Az évzárón a Brémai muzsikusokat adták elő, lényegében egy egész színdarabot. És az a meglepetés ért, hogy Kincső volt a főszereplő, azaz a szamár. :)) Természetesen nagyon ügyes volt, de azért a lányomból kiindulva végignéztem a csoportot, és megnyugodtam, hogy senkit nem gyilkolt le a főszerepért, de az esélyes, hogy "finoman" kiharcolta magának a főszerepet. :) Mert ő olyan. Attól tartok. Másrészt még azt tudom elképzelni, hogy ő a legügyesebb, legokosabb, és a legalkalmasabb a szerepre.

Másnap többen odajöttek gratulálni hozzám, hogy Kincső egyszerűen fantasztikus volt. Segítség nélkül (óvónő szokott súgni szükség esetén) elmondta az egész szerepet, és ráadásul ügyesen is játszotta, és a közönségnek adott elő. Nem csak automatikusan felmondta a bemagolt szöveget. :) És végül Kati néni is odajött hozzám, hogy mit szóltam Kincsőhöz, hogy milyen ügyes volt, és képzeljem el, hogy az elmúlt hetekben rengetegszer kellett szerepeket cserélni, mert mindig megbetegedett az egyik szereplő, és Kincső csomószor volt "beugró", és biztos benne, hogy kívülről fújja amúgy az összes szereplő összes szövegét. :) Nem mondom, büszke is voltam rá, bár tisztában vagyok a maximalizmusával és a hihetetlen intelligenciájával. Amihez nem kicsit problémás személyiség társul. Nem egyszerű eset még mindig. :))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.