Hi!

Eltelt pár nap, kicsit lecsillapodtam, úgyhogy megpróbálom tárgyilagosan leírni a dolgokat; simán megörökíteni a történteket.

Kedden várt a postaládában az értesítés, hogy levél érkezett az iskolától, amiben nyilvánvalóan az a papír érkezett, hogy a gyermeket felvették-e. Úgyhogy szerdán mentünk is gyorsan a postára, hogy ez is meglegyen, és jöhessen a követező lépés az ügyben.

A postán persze nem találták a levelünket, fél órát álltam sorba az éhes, nyűgös gyerekekkel, és a mögöttünk feltorlódott sor sem volt boldog. Kiderült, hogy a kézbesítő postás egy remek ötlettől vezérelve már délután eltette a másnapi leveleket, amiket megint ki akart vinni (2 nappal később?), amitől a postás kisasszonyok feje is kicsit nagyobb lett a kelleténél, mikor erre rájöttek, mire minden levélköteget hatszor átnyálaztak. Szóval, már nem kicsit voltam kiborulva (a várakozástól, és a nyűgös gyerekektől is), mire végre feltéphettem a levelet. Melyben nemes egyszerűséggel közölték velem, hogy sajnos nem vették fel Bencét helyhiány miatt.

Most egy kis összefoglaló az előzményekről, körülményekről:

Bence iskoláját sok szempont figyelembevételével szándékoztam kiválasztani. Elmentem több iskolába, körülnéztem, végigböngésztem az infókat az oktatásról, különórákról, nevelési módszerekről, mindenről. Több iskola kiesett a rostán. Egyik szempont ugye az volt, hogy útba essen oviba menet, és busszal is megközelíthető legyen, azaz a Fehérvári út környéke. Mikor az általam talált iskolák egyike se nyerte meg a tetszésemet, kaptam egy tippet az oviból. Utánanéztem, és tetszett. Megnéztem, és tetszett. Elkezdtünk előkészítőre járni, tetszett. Bence megismerte a leendő tanítónénit, leendő osztálytársakat, és tetszett neki. Elmondták, hogy olyat nem szeretnének, hogy valaki három helyre jelentkezik, mert az nagyon problémás szokott lenni, úgyhogy én jelentkeztem az igazgató-helyettesnél, hogy én lennék az a problémás anyuka, aki három helyre szeretné jelentkeztetni a gyerekét, mert amelyik iskolához tartozunk, az nem opció, és, ha ide nem vennék fel, akkor kell "b" terv. Konkrétan a szemembe mondta, hogy már most biztosra vehetem, hogy fel van véve a gyerek, nem szoktak sokan jelentkezni hozzájuk, főleg nem az egyházi osztályba. Ne adjam be a jelentkezést máshová, felveszik. És én így is tettem. Nem néztem másik iskolát - holott lett volna időm, és alkalmam. Nem vittem el máshová a gyereket, nem akartam feleslegesen összezavarni. Nem néztem innentől kezdve semminek utána, csak annak, hogy akkor a Sopron úti milyen lesz, hogyan tovább a sulikezdéssel. Beiratkozáskor konkrétan a csoportban keresték ki Bence nevét, és kipipálták, hogy megjelent a beiratozáson is. Leadtam az igazolásokat másnap kedvezményes ebédbefizetéshez, mindent intéztem, amit kellett. A naptáramban emlékeztetős bejegyzés volt az első szülői értekezletről.

Majd megkaptam a levelet, hogy nem vették fel. Hát, azt az érzést nem kívánom senkinek. Amikor több hónap munkája megy semmibe. Amikor ott áll az ember, hogy nincs másik lehetőség. Amikor azzal kell szembesülni, hogy nem a saját életünkben csesztünk el valamit, hanem a gyerekében. Mert nem azt az oktatást, környezetet, satöbbit fogja kapni, amit kinéztünk neki, ami a legideálisabb lenne neki szülői szemmel. Hogy mondom meg neki, hogy szorri? Mit mondjak, hosszasan forgolódtam éjszaka is az ágyban.

Másnap felhívtam az iskolát, hogy ez mégis mi, szeretnék fellebbezést írni a határozat ellen (amit lehet is 15 napon belül), de kerek-perec kijelentették, hogy írhatok, de felesleges, nem fogják felvenni a gyereket. Kérdeztem tőlük, hogy akkor most mit csináljak, mikor nem néztem mást, hiszen itt 100%-ra ígérték a helyet? Ja, az hiba volt, sajnálják. Így. Ennyi. Ezen kívül még pluszban "megnyugtattak", hogy amúgy három iskola kivételével telt ház van mindegyikben. Az egyik szabad a Petőfi (ahol voltam, és elszörnyedve fordultam ki belőle), a másik Gazdagréten van, ami szintén nem esik útba, illetve Őrmező. Ahová eleve tartozunk (szerencsére). Illetve fogjam a gyerek lakcímkártyáját, és nézelődjek a XXII. kerületi iskolákban, ha már ott lakunk. (XI. kerülti lakcímkártya birtokában nem tudom, ez miért érdekelné a XXII. kerületi iskolákat...) Megkérdeztem, hogy mégis hogy gondolják, hogy majd valahová bedugom a gyereket, ahol van hely? Ez kicsit felelősségteljesebb döntés annál, ami sok előkészületet, kutatómunkát igényel, hogy melyik a jó neki (és nekem).  Amire időm, lehetőségem is lett volna, ha... Ha nem mondják azt, hogy vegyem úgy, fel van vége a gyerek. Az nem megoldás, hogy majd valahová... Mégis ezek után ezt hogy képzelik, hogy kezdjem el végigjárni az iskolákat, hogy hol van hely? SAJNÁLJÁK, viszont hallásra. Telefon letesz. Így.

Szóval, ezt most igyekszem tényleg tárgyilagosan írni, mert pár napja ez így még nem ment volna. :)

Elmentem másnap Őrmezőre, beírattam a gyereket. Merci lányával, Norinával, és más, játszótérről rég ismert fiúval fog egy csoportba járni, úgyhogy így alakult. Belenyugodtam. Jó helye lesz ott is, közel a nagyszülőkhöz, nekem nem nagy kitérő. Ha ide kell járnia, akkor ide fog, és remélem, hogy hálás lehetek majd még a jövőben, hogy így alakult. A fentiek után már csak ebben tudok reménykedni.

A Domokos Péter Pál - azaz a Soproni úti - általános iskola vezetőségéről, képmutatásáról meg igencsak kialakult véleményem van, és jó leckét kaptam - még nem tudom miből. Mondjuk abból, hogy magamon kívül nem bízhatok senkiben, és nem adhatok senki szavára, ígéretére (egy-két kivételtől eltekintve, ők nem fogják magukra venni) akkor sem, ha soha nem volt még vele rossz tapasztalatom.

Az új iskoláról szintén írok majd a későbbiekben, hogy bemutassam azt is.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.