Hi!

Tegnap mentünk volna ovis kirándulásra, de végül kihagytuk. Igazából amiatt vagyok még mindig gondban, hogy nincs egy hétvége, amikor szülinapot lehetne szervezni Bencének, mert mindig van vmi. Most pl a kirándulás. Mondjuk azért vártam is, hogy legalább fix program, és nem kell külön keresni semmit. Aztán egész héten aggódtam, hogy ebből bizony eső lesz, de a kirándulás úgy volt meghirdetve, hogy eső esetén is. Mert úgysem esik egész nap, és be lehet bújni előle valahová. Az remek persze, de pl. nincs a gyerekeimnek esőcsizmája - minek? - aztán nem kell nekem az 5 órás program alatt, hogy átázzon a vizes fűben, esőben az összes cipőjük, ráadásul csupa sár legyen. Tehát, felkeltünk szombat reggel, és persze megállás nélkül esett az eső. :/ Akkor még arra gondoltam, ha eláll, akkor kinézünk később, de közben kiderült, hogy Levi nincs jól. Nem volt úgy konkrétan semmi baja, de panaszkodott a nyelésére, hogy "mintha valami mást is akarna nyelni". És nyúzott volt az arca, nyűgös volt, várható volt, hogy bujkál benne vmi, ami kitörhet. Ahhoz meg pláne nem kell a vizes fűben mászkálás, ami lehet, hogy nem is tetszene neki, és nyűglődne csak. Beteg gyereknek inkább otthon a helye.

A lényeg, hogy este és reggel is betegnek tűnt, de: nem volt láza, nem hányt, nem volt hasmenése, nem fájt a torka, semmi fizikai tünete nem volt. Persze közben kitört a ragyogó idő vasárnapra, de én meg szobafogságot rendeltem el Levi miatt. Oké, a kertbe kimehettek. Bogarásztak is kint eleget, én füvet nyírtam, Levente meg igen eleven volt, nem tűnt úgy, mint akit lever a lábáról valami komoly baj. Úgyhogy délután úgy döntöttünk, hogy nagyon unatkozunk, és kinézünk kicsit a III. Goldtimer napra , úgyis elég közel van hozzánk. Ingyenes program volt a Budaörsi repülőtéren: oldtimer repülők, autók, motorok, buszok és harci járművek találkozója. Szabadtér, meleg napsütés, kellemes szellő, és látnivalók. A tökéletes program. :) Lett volna, ha nincsenek épp kisebb hisztik. Érkezés után az volt az első, hogy Bence eltűnt. Kincsővel megálltak egy kocsi mellett, én meg a kocsi túloldalán továbbsétáltam Levivel, majd megálltunk, hogy megvárjuk őket. Nézek jobbra, nézek balra, hogy merre menjünk majd, mit nézzünk meg. Majd visszafordulok, és azt látom, hogy Bence nincs sehol :o Kérdeztem Kincsőt, Bence hova lett, Kincső meg mutatja, hogy ott szalad a Bence visszafelé. És tényleg, kb már a kijáratnál volt, nekem meg egyből felugrott a pulzusom kicsit, hogy mi van már. Azt hittem, hogy valaki ismerőst látott esetleg az oviból. Megindultunk visszafelé, Bencét sehol nem láttuk, de tudtam, hogy a kijárat felé futott, úgyhogy arra mentünk. Majd nemsokára megjelent, futott épp vissza. Majd felháborodottan kijelentette, hogy én eltűntem, és engem keresett...

Úgyhogy megint egy kis megbeszéléssel kezdtük, hogy egyrészt másik irányba haladtunk, akkor ő miért visszafelé fut. Ezerszer elmondtam már, hogy SOHA, és SEMMILYEN körülmények közt nem hagyom ott őket sehol, tehát mit keresnék kint? Ezen kívül - ha én állítólag eltűntem - miért hagyja magára a húgát? Amúgy meg 5 méterre álltam tőlük, esetleg arrafelé is nézhetett volna, vagy megkérdezhette volna Kincsőt, hogy lát-e engem... (De onnantól legalább nem mozdultak mellőlem, nem volt az, hogy szanaszét vannak a gyerekek, és agybajt kapok. :)) )

Szóval, láttunk mindenfélét a fent felsoroltakból, készült pár fotó, de azért ment a nyűglődés. Pl be akartak ülni egy repülőbe, ahová kb fel se tudnak mászni egyedül és pár percet lehetnek bent. 500 Ft/fő. Mondtam nekik, hogy ezt most kihagynám. Oké, nem annyira nagy összeg, de most hónap végén, mikor amúgy is csomó kiadásom volt, igazán felesleges pénzkidobásnak gondoltam. Kincső ezen nyávogott egy ideig. Aztán Levi azon, hogy melyik kocsikba lehet beülni. Mert úgy tűnt, hogy egyikbe sem. De aztán végre találtunk egyet. A lényeg, hogy Levente már félidőben elkezdett nyűgösködni, míg a többiek élvezték a programot, de ugye tekintettel kellett lennem arra, hogy hátha beteg.

Utána letáboroztunk a felszállópálya mellett. Néztük felszálló repülőket, és helikoptert. Az nagyon kemény. Mikor leszállt előttünk, akkor tényleg olyan volt, mint a filmekben, hogy lelapulnak a fűszálak is a légörvénytől, de aztán az elkapott minket is. :D A hirtelen lökéstől vagy megijedtek, vagy annyira zavarta őket a szembe szél, de mindegyik egyszerre borult hátra, meg még én is, és nagyon nevettünk. :)) Aztán a fűben találtak egy nagy bogarat, azzal játszottak (meg Levi sikított és sírt, mikor Bence rádobta), aztán átmentünk megint az autókhoz. Levi akkor már nagyon haza akart menni, a többiek nem, de a kijáratnál még találtunk egy repülőorrot, amibe be lehetett szállni, úgyhogy még ott is elidőztünk. Meg aztán kint az árokban, amit benőtt a fű. A mellkasukig ért, és vígan mászkáltak benne. :) Levi többször odajött hozzám, belefeküdt az ölembe, úgyhogy akármilyen jól szórakoztak a többiek, haza kellett jönnünk.

Levi jól van azóta is, bár látszólag van vmi baja, úgyhogy ő a biztonság kedvéért holnap még nem megy oviba. Aztán meglátjuk.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.