Hi!

Apuval megbeszéltük, hogy most hétvégén nézünk valami programot a gyerekeknek, amire jön ő is, csak ugye most nem játszóházat. Szép idő volt várható, március 15, elméletileg mindenhol remek programok vannak ilyenkor. Elméletileg. Mert ugye a budapesti programokat nagyjából kihúztuk, hogy kocsival nem megközelíthetőek, parkolni nem lehet, és fene tudja, mikorra éri el a vihar Budapestet. Részemről meg amúgy sem túl kecsegtetőek a programok, mert mindenben már csak a pártrendezvényt látom, ami meg közel, s távol nem érdekel. Meg a tömeg sem. Tehát, megbeszéltük, hogy nézek valamit vidéken. Székesfehérvár, Pákozd, akármi. Én pedig lelkesen belevetettem magam a keresésbe, és elképzeltem, ahogy a gyerekek vígan szaladgálnak egy réten, mindenhol lovak, huszárok, kenyérlángosok, és boldogság. Persze ez nem így megy. Normális program legközelebb kb. Győrben volt. Már rákerestem lovas programokra, már egyesével átnéztem a környező városok honlapjait, de semmi. Koszorúzás, közösségi házi megemlékezés, helyi iskola fellépése, stb programok közül lehetett választani. Eléggé meg voltam lepődve, de tényleg ennyi volt a választék. Még az Attila-dombot is javasolták nekem, hogy az remek hely gyerekeknek, de ott sem volt semmi 15-i program.

Viszont volt Újbudán. Közel van, parkolni lehet, mi történhet? Ha jön a vihar, hazamegyünk pikkpakk. Gyerekprogramok, huszárok. Mi kell több? (Persze kellett volna, de a gyerekek így is jól érezték magukat.)

Szóval, az előre megbeszélt ütemterv szerint 3/4 11 körül felszedtük aput, és mentünk tovább, mert 11 órára volt kiírva a programkezdés. A rendezvény helyszíneként az Edömér utca volt megjelölve, ami a Feneketlen-tó mellett található, Az idő remek volt, a kabátokat a kocsiban hagytuk, és odasétáltunk a helyszínre. Ahol legnagyobb csalódásomra egy igen szegényes utcakép fogadott. Én úgy képzeltem el, hogy az egész utca teli lesz sátrakkal, árusokkal, emberekkel. Ehelyett az utca végében volt egy színpad, előtte padok, és 3 db sátor. Az egyikben fánkot, sütit és teát osztogattak ingyen, a másikban kézműves-foglalkozás volt gyerekeknek, a harmadikban zászlót és kokárdát lehetett készíteni. Lényegében ennyiből a helyszín. :o Ezzel utólag sem vagyok elégedett.

Viszont, már ott volt a sok huszárnak, katonának beöltözött fiatal, és a lovak. Volt csatabemutató kardokkal, meg puskákat/pisztolyokat is sütöttek el. A gyerekeknek tetszett a látványosság, de negyed óra múlva már csak Kincső nézte az előadást (és huszár szeretett volna lenni), a két fiú pedig már nagypapával focizott a fűben kicsit odébb. Én meg közben egy volt osztálytársammal beszélgettem, akivel összefutottam - és ő amúgy sem volt ott múlt héten az osztálytalálkozón. :) Összefutottam egy másik ismerősöm szüleivel is, majd a végén egy ovis anyukával is, akinek a fia Bencével jár egy csoportba, a lánya meg Kincsővel. :D Úgyhogy volt öröm.

Mentek a programok a színpadon folyamatosan, miután véget ért a bemutató. Volt zenekar, néptánc, meg biztos más is, csak mi nem figyeltük, mert a fiúk bodobácsot kergettek egy fa tövében, Kincső meg virágokat szedett, míg apuval egy padon ülve élveztük a nyugit. Közben szereztem enni/inni is a gyerekeknek. Kincső szedett virágot az "angol lánynak" (katona), akiről kiderült, hogy magyar fiú, csak hosszú, összefont haja volt, és amúgy sem tudom, hogy Kincső mikor hallotta őt angolul beszélni. De, mielőtt odamentünk volna hozzá, addigra Kincső kikönyörögte, hogy tanítsam meg angolul, úgyhogy gyorsan bemagolta, hogy "Hi, I'm Kincső, I brought you some flowers." Persze végül engem tolt oda, hogy én szóljak az angol lánynak (aki még mindig magyar fiú volt), hogy hoztunk neki virágot. :D A srác látszólag nagyon örült, de nála jobban már csak Kincső. :D Rettenetesen boldogan mesélte utána a nagyapjának, hogy (fél óra rákészülés után végre), sikerült virágot adni az angol lánynak...

Utána elmentünk kokárdát csinálni, mert Kincső mindig nagyon alkotó kedvében van. Kapott szalagot, tűt, cérnát. Kaptunk útmutatást, hogy mit-hogyan, aztán nekiláttunk. Kincső szép gondosan öltögetett az öt évével. :)) Én is nagyon gondosan öltögettem, mert 20 percen belül már szerintem az ötödik boldog tanítványomon is túl voltam, a 17 éves fiúktól a 80 éves nagymamákig. :o Nem tudom, már mindenkinek egyértelmű volt, hogy én vagyok a helyi kokárdás, és már mindenki egyből hozzám jött, hogy de szép, hogy kell csinálni, neki is mutassam meg, én meg lelkesen okítottam a közönséget, és tartottam a bemutató foglalkozásokat. :)) Közben már a lányom is lelépett zászlót készíteni. A fiaim meg marokszám hordák nekem a virágot. (Jut eszembe, még mindig teli van a pulcsim zsebe virággal. :D )

Eddigre már nagyjából vége is volt a programoknak, elkezdett fújni a szél, elkezdtek összepakolni az emberek, és megjöttek Mimiék, akiket fentebb említettem. A fiúk most már hármasban mentek focizni, a lányok virágot szedni, én az anyukával trécselni - miközben apám szintén valaki öregúrral trécselt a padon. És ez volt a nyugis program, míg tényleg nagyon el nem kezdett fújni a hűvös szél, és meg nem éhezett mindenki. Akkor felkerekedtünk, hazamentünk enni anyuhoz, és megállapítottuk, hogy nem volt egy nagy, egész napos, mezős-lovas, kürtőskalácsos, kenyérlángosos program, de a gyerekek jól érezték magukat, a vihar elől hamar hazaértünk, úgyhogy pont ideális megoldás volt március 15-re. :)

Még ideálisabb lett volna, ha nem romlik el az idő, és lehet enni-inni kapni, mert akkor ez egy egész napos program lehetett volna. Egy óra után úgy jöttünk el, hogy meg se néztük a kacsákat a tavon, be se néztünk a játszótérre, meg lényegében el sem mozdultunk az Edömér utca mellől. Szóval, ki lehetett volna ott használni a napot, ha olyanok a körülmények, de azért így is volt program legalább. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.