Hi!

Ma volt az első alkalom, hogy Bencével elmentünk megnézni egy iskolát, és részt vettünk a meghirdetett foglalkozáson.

Korábban mentem ma az oviba, mert tegnap voltam szülői értekezleten (Levinél), és mondták, hogy elkészült a gyerekek első féléves fejlődési naplója. És azt is el szerettem volna olvasni. Elég hosszú, mind a szöveges, mind az ikszelős rész (és nem is hozhattam haza, hogy most idézgessek belőle), úgyhogy csak zanzásítva a lényeg: Levente még mindig nem fogad szót, nem szereti betartani a szabályokat, és lázad ellenük. Néha büntetésbe is kerül emiatt, és igazából ő a legproblémásabb ilyen szempontból. (Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak pl. nem akar beállni a sorba, mikor kell, vagy nem akar részt venni a kötelező foglalkozáson, vagy ilyesmik.) Ellenben rettenetesen dicsérték (a napló elolvasása után szóban is), hogy rendkívül intelligens, elképesztő memóriája, és grafomotoros készsége van (vagy mi a neve). Hihetetlenül gyorsan tanul meg minden mondókát, dalt, szinte első hallásra, és szeret is énekelni, szavalni. És ráadásul nagyon jól és szépen énekel szerencsére. :)) Nagyon gyorsan átlátja a játékokban a szabályokat, és egyből ő figyelmezteti, tanítja a többieket, ha nem úgy játszanak, nem értik. Akár új szabályokat is kitalál magától, amit betanít a többieknek. :)) Nagyon fejlett a kézügyessége, aprólékosan kidolgozza a műveit. Nagyon ügyesen színez, ragasztgat, meg minden ilyen. Nagyon barátságos. Nincsenek még igazából kimondott barátai, mert bárkivel szívesen játszik, és aránylag központi figura, akit nagyon szeretnek a csoporttársai. Sok szeretettel és motiválással meg egy igazi szeretetgombóc, egy tündérke, aki szót fogad, és boldogan segít mindenben :). Csak meg kell tanulnia betartani a szabályokat.

Ennyit az első félévről. (Anya azért büszke a szófogadatlan fiára. :) )

Suli.

Bence tudta, hogy ma megyünk megnézni egy iskolát, és nagyon lelkes volt már az elmúlt napokban. Ma viszont... Megérkeztem hozzá az oviba, hogy megyünk az iskolába, és nekilátott aggódni. :)) Hogy ő nem akar menni, ő sosem akar iskolás lenni, ő ovis akar maradni, ne menjünk, ő fél. :D Próbáltam beszélni vele, hogy nincs mitől, nem dugom most iskolába, csak megnézzük, és megyünk haza. És sok barátja már iskolás, és mindenki szereti. Szóval, kicsit problémásan, de elindultunk a Sopron úti általános iskolába.

Hamar odaértünk, és nagyon lelkesen nyugtázta, hogy játszótér van az iskola előtt, úgyhogy megvolt az első jó benyomás. :) Az épület tetszett neki kívülről. Odabent egyből elindult volna a folyosón körülnézni, amikor szembejött Bogi, a volt csoporttársa, aki a párja volt oviban. (Már, amikor párba kellett állni, stb.) Ennek rettenetesen örült, és egyből kijelentette, hogy ő ebbe az iskolába akar jönni, mert itt van Bogi, és akkor a szünetekben találkozhatnak. :) Aztán tovább akart nézelődni, de behúztam a kijelölt terembe. Itt megint elkeseredett, mert kiderült, hogy a gyerekek fel fognak menni az emeletre egy tanárnénivel, míg a szülők lent maradnak. Teljesen odáig volt, folyt a könnye, hogy ő velem akar maradni, hogy ő csak meg akarta nézni az iskolát, és ő nem akar foglalkozásra menni, stb. És ekkor megjelent Peti, amitől rettentő boldog lett, hogy ismerőst lát, és máris jó lett a kedve. :)) (El sem hittem, hogy ekkora mázlim van...) Peti amúgy nem a csoporttársa oviban, mert ő a Napocskába jár, de egymás melletti teremben voltak évekig.

Peti már a harmadik alkalommal jött erre a foglalkozásra, úgyhogy az anyukája egyből felhomályosított jó pár dologból. A gyerekek három turnusban mentek fel, mivel három osztály indul. Peti múltkor a leendő "b" csoportos tanárnővel ismerkedett, úgyhogy most egy "a" csoportos foglalkozásra ment, úgyhogy elküldtem vele oda Bencét. Nem is tudom, hogy ment volna fel, ha nincs ott ismerős... De így ügyesen és bátran nekiindult. :)

Nekünk az igazgatóhelyettes mondott mindenféle hasznos dolgot a beiratkozással, hasonlókkal kapcsolatban, majd javarészt az egyik mostani elsős tanárnő - aki fejlesztőpedagógus amúgy - készített fel minket arra, hogy mire készüljünk. Vagyis mire készüljön a gyerek a mi segítségünkkel. Hogyan fejlesszük őket fél év alatt iskolaéretté. :)) Várom már, hogy a nevelési tanácsadóból visszajelezzenek, mehessünk, és ajánljanak valamit! Igazából az is eszembe jutott, hogy ezt a tanárnőt is megkérdezem majd, hogy ő tart-e valami fejlesztő foglalkozásokat, amire lehetne menni. Mert amúgy nagyon szimpatikus volt.

Három osztály indul. Az "a" csoport hittanos. Heti két hittan, és honismeret (kirándulás, múzeumlátogatás, kézműves foglalkozások, stb.). A "b" csoport koris. Heti egy korcsolya a Sopron úti fedett műjégpályán. A "c" osztály az emelt matek (és emelt rajz). Amúgy minden osztály emelt matekos, mert heti négy az előírt óraszám, de itt mindenhol öt van, kivéve a "c", ahol hat. Úgyhogy nekünk az a csoport nem érdekes. Néptánc is van minden osztályban amúgy. Emelt matek és rajz tuti nem kell nekünk, heti egy korira meg el lehet menni délutáni sportfoglalkozás keretében is majd, úgyhogy nagyon jó lesz neki kirándulni, érdekes dolgokat tanulni (agyagozás pl), és a heti két hittant is ki fogja bírni, hiszen most is egyházi oviba jár. (Református és katolikus hitoktató is van.) Apjával is egyeztetve az "a" csoport mellett döntöttünk, ezt fogjuk megcélozni.

Nekem nagyon-nagyon tetszett az iskola. Kívül-belül megnyerő volt, nagyon aranyosak az osztálytermek, és állítólag a tanárnénik is, bár őket még nem ismerem. Az oktatás is olyan, hogy délutánra is tesznek órákat (rajz, ének, ilyesmik), több a szünet, nem egyben zúdítanak mindent a kicsikre. Fejlesztő-, és gyógypedagógusuk is van, elvileg nagyon figyelnek a problémás esetekre, és megadnak minden segítséget.

Az osztályban lévő kb. 50 szülő mind emberi kinézetű volt, nem volt problémám velük sem. Teljesen átlagos, hétköznapi emberek voltak. Ahogy a gyerekeik is. Nem láttam semmi olyat, amire azt mondtam volna, hogy ilyen közegbe, ilyen gyerekek (ilyen szülők gyerekei) mellé be nem adom a fiamat. Ezzel sem volt problémám.

Bence lelkesen mesélte utána, hogy mi volt a foglalkozáson, és megnyugodott. Hogy csak azért félt, mert nem tudta, mi lesz. :)) Bár, hosszúnak tartotta a 45 perces foglalkozást. :/ "Megnyugtattam", hogy hamarosan ez nem 45 perc lesz, hanem egész nap, de ez van. :)) Két hónapon keresztül fogunk ide járni, minden második szerdán, és úgy látom, hogy már most lelkes. Szívesen fog jönni velem, és most már örül, hogy iskolás lesz, és esetlegesen ide fog járni. :) Ráadásul büszkén mesélte, hogy Petin kívül mér két új barátja is van. (!) A Petőfit már nem fogjuk megnézni, de a Don Bosco-nak adunk még egy esélyt, oda is el fogunk menni ilyen előkészítő/felkészítő programra.

Amúgy ehhez az iskolához tartozik a kerületben a legkisebb körzet, így minden évben vagy 45 körzeten kívüli gyereket is fel tudnak venni (ami azért két osztálynyi gyereket jelent legalább), úgyhogy van esélyünk bekerülni.

Angol és német nyelvet oktatnak, ebből a második nyelv felső tagozatban jön be, és már elsőben elkezdik játékos formában tanulni az első nyelvet. Ez is elég jó.

Összefoglalva: ezzel az iskolával mindketten elégedettek vagyunk így első tapasztalásra, és Bence már nem fél, hogy iskolás lesz, már megvan a bizalma ezzel az iskolával szemben. :))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.