Hi!

Szombatra nem találtam semmi jó programot, így úgy döntöttem, hogy nem főzök, hanem elmegyünk a Don Pepébe, és akkor ott játszhatnak egy órát legalább és még ebédelünk is mellé. Hogy kicsit kimozduljunk. Ez igen jól sikerült, mert tényleg játszottak vagy másfél órát a gyerekek - cserébe alig ettek, mondván, nem ízlik nekik a Stromboli... De legalább ittak sok limonádét, ha már kimelegedtek a játékban. :) Nem teljesen babás téma, de azért megörökítem itt egy nagyszerű élményemet. :)

Kértem a pincérlánytól a számlát, és mondtam neki, hogy 50%-os kedvezményem van. Erre vagy kétszer visszakérdezett, de én továbbra is bizonygattam neki, hogy igen. Majd nem sokra rá elém tette a számlát, majd elvonult. Nézegettem, és azon bizony 20% kedvezmény volt. Vártam, hogy visszajöjjön, de nem jött, úgy kellett odaintenem magamhoz. Mutattam neki a számlát, hogy akárhogy nézem, ez nem 50%-os. Ő meg nekilátott magyarázni, hogy igen, mert 20%-on voltam a gépben. (Akkor miért nem járt utána?? Mindig a vendégnek van igaza. :P ) Én elkezdtem neki magyarázni, hogy igen, de nekem akkor is 50, csomószor szóltam már, hogy javítsák át, de úgy látszik, nem sikerült. Ha olyan pincér van bent, aki ismer, az tudja. Hol így kapok számlát, hol úgy, de az 50, az ötven. (Főleg, hogy ennek megfelelően nyugodtan kávézgattam is ebéd után, meg még rendeltem limonádét, stb. :)) ) Szóval, hajthatatlan maradtam, és visszaadtam neki a számlát, hogy 50%. Na, csaj eltűnt, nem is jött vissza. Majd kis időre rá megjelent az üzletvezető, elnézést kért a számlázási problémákért; majd azt mondta, hogy egészségünkre, a ház vendégei voltunk. :D Na, ezt az érzést még nem tapasztaltam meg. :D Hogy milyen lehet "fontos" embernek lenni. :))) Pislogtam, ragaszkodtam hozzá, hogy én kifizetem a felét, de mosolygott, hogy felsőbb utasítás (főnökasszonyom), úgyhogy egészségünkre. :)

Ha már megspóroltam pár ezer forintot az ebéden, akkor elmentünk a Camponába, mert közben kiderült, hogy ott meg macskakiállítás van. Amitől igen lelkesek lettek a bébik, és mindenképp menni akartak. Persze nem volt jó ötlet - de ez utólag derült ki. Maga a kiállítás nagyon rendben volt, szépen megcsinálták, nem volt zsúfolt, nem volt tömegnyomor - annak ellenére, hogy hosszú sor állt előtte. De a gyermekeimet úgy lefárasztotta az előtte való másfél óra játék, hogy nyűgösek voltak, nem volt kedvük macskát nézni. Bence konkrétan lefeküdt a földre a kiállítás közepén. (Szőnyeg volt lerakva.) Levente meg ráfeküdt a hátára. :D Ettől függetlenül az idegeim bírtam még egy órát, úgyhogy azért csak néztünk macskákat, ha már odamentünk. :) Cukik voltak és gyönyörűek, természetesen. Úgyhogy a nulla programunkból majdnem egy egész délutános kerekedett.

Ma meg Kincsővel voltunk. Már tudtam egy ideje hogy az Allée-ban van ilyen karácsonyi meseolvasásos/nézős program gyerekeknek, de a műsor alapján három gyerekkel azt eleve halálra ítéltnek tartottam. De egy gyerekkel úgy döntöttem, hogy megnézzük. :) Sok éves tapasztalatom, és gyerekismeretem tényleg nem hagyott cserben, mert még az egy szem gyermeket sem kötötte le a program. Ahogy véget ért az első mese - amire nem is figyelt - egyből húzott, hogy menjünk el innen. :)) Úgyhogy megnéztük, nem volt érdekes, nem megyünk már erre idén. Cserébe megebédeltünk, vásároltunk, majd visszamentünk a Camponába, mert egeret az Allée-ban nem lehet venni. És milyen jól jártunk! :) A ZooDom előtt állatsimogató volt berendezve. Pici kecskék, törpemalacok, cica, és tengerimalacok. Mit mondjak. Fél órát minimum eltöltöttünk itt, de nem kizárt, hogy többet. Nem igyekeztünk sehová, nem néztem az időt. :)) A Vadasparkban a kis vadmalacokkal szoktam szerelembe esni, itt meg szétfolytam a gyönyörűségtől a kis törpemalacoktól. :) Kincső bemehetett hozzájuk, én csak leültem a kerítés mellé, onnan lógtam be. A sarok mellett természetesen, ahol a pokrócuk volt, ahová bebújt az a kismalac, aki már fáradt volt, és fázott. :) Azok a puha orrok... Azok a selymes kis talpak... Lányom is lelkesen simogatta, takargatta őket, valahogy nem untuk meg a programot. :) De aztán csak otthagytuk őket, és intéztük tovább a dolgunkat, mert még takarítani is akartunk, mielőtt a fiúk hazaérnek. Igen, akartunk. Kincső kijelentette, hogy ő akar porszívózni és felmosni. :)) A felmosásig szerencsére nem jutottunk el, nem száradt volna fel a talaj, mire hazaérek a többiek az apjukkal. :) A porszívózás sikerült hosszadalmasra, mert előbb felporszívózott Kincső, utána én. :)) De reggel szépen rendet is raktak, úgyhogy most pofás a lakás.

Attól féltem, hogy erre a hétvégére nem lesz semmi program, erre gyönyörűen teli lettünk programokkal. :) Jövő héten meg túl kell majd élni az óvodai karácsonyozásokat. :/ Az még egy külön anyázós poszt lesz. :/

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.