Hi!

Nálunk az oviban mindig van valami esemény, ami ilyen családi program is egyben - ugyanakkor nem értem, hogy a karácsony, farsang stb, az meg szülők kizárásával történik. Na mindegy. Ezen a héten barkácsdélutánon vettem részt.

Kincső beteg volt a héten, úgyhogy ő lemaradt a programról, mert anyunál volt, viszont a két fiúhoz mentem. Bence nagyon cuki volt, mert reggel mondtam neki, hogy délután majd találkozunk, jövök a barkácsdélutánra, ő pedig meg volt lepődve, és tök boldog volt, mert azt mondta, hogy "Nem is szóltam neked, hogy lesz, mert azt hittem, úgysem tudsz jönni." :o Honnan vesz ilyeneket ez a szegény gyerek? :) Pedig aztán nem mondhatni, hogy szerencsétlenek hajnaltól késő délutánig dekkolnak az oviban, és semmire nem érek oda, hiszen 8-ra viszem őket, és fél 4-kor már ott malmozok, hogy végezzenek már az uzsival, vagy mikor van vége a focinak...

Délután persze annyi dolgom volt melóban, hogy baromira nem tudtam időben elindulni, de pár perc késéssel pont beestem a kezdésre. Persze már előre aggódtam, hogy miképp oldják meg azt ilyenkor, ahol több testvér is van, hiszen anyuka/apuka nem tud osztódni. Gondoltam, hátha lehet majd úgy, hogy Levit átviszem Bencéhez, vagy fordítva. Hát, nem. Kérdésemre, hogy mi ilyenkor a bevett szokás, azt a választ kaptam, hogy 5 perc itt, 5 perc ott, és szaladgáljak a termek közt. Oké. (Ekkor már kicsit örültem is, hogy szegény Kincső nincs ott. :)) )

Minden teremben két sor asztal volt, és minden asztalnál más készült. Én Bencénél kezdtem, és az első rohanásom előtt segítettem összeválogatni neki a hozzávalókat az angyalhoz. Ja, meg még a szoknyáját feltenni. Utána szaladtam Levihez. Levit nem találtam, mert az asztal alatt ült. Szerintem megsértődött, hogy nem vagyok ott, mikor szinte mindenkinek ott van az anyukája (apukája). De aztán fellelkesítettem, elé is betettem mindent, ami a karácsonyfadíszhez kell, utána megnéztem, hogy ügyesen ragasztgat, majd kiadtam neki az utasítást, hogy így tovább, mindjárt jövök. Futás vissza Bencéhez.

Bencénél már valaki segített neki felsőruházatot tenni a hurkapálcára, meg fejet. Úgyhogy én csináltam gyorsan kezeket, és felpattintottam a parókát a golyónkra. Aztán szaladtam vissza Levihez. (Igen, szórakoztató délután volt.)

Levi addigra végzett a ragasztással, úgyhogy segítettem neki csillámos festéket nyomni végig a díszre, majd késszé nyilvánítottuk a dolgot, és megbeszéltük, hogy megmutatjuk Bencének. Majd leléceltünk, és vissza se tértünk.

Bence csoportjában már amúgy is nagy volt a káosz. Sok szülő, kisebb testvérek a szülőkkel, "barkácsolással" végzett játszadozó gyerekek. Úgyhogy Levit szabadjára engedtem garázdálkodni a teremben (ilyenre már rég senki nem figyelt, nem is volt belőle gond), én meg befejeztem Bence angyalkáját, míg ő Dodóval harcolt. Az angyalka kapott még arcot, glóriát, és szárnyakat, és már készen is volt. Utána pedig fogtam a két gyereket, és elmenekültem velük a helyszínről, ahol még javában tartott a program, és a káosz. :)

Szóval, valami programnak nyilván jó volt - főleg a gyerekeknek - addig sem otthon ültünk. De, mint a koszorúkészítésnél is, itt is csak azt tudom mondani, hogy nem lehet nyugiban, elmélyülten dolgozni, kapkodás, és stressz az egész (jó, mondjuk ilyeneken már rég nem stresszelek be, de alapértelmezésben inkább az, mint egy nyugis, kellemes program), de a gyerekek biztos élvezik. (Előtte lévő nap voltam Levivel játszóházban. Az relaxációsabb volt.)

Képek oldalt mellékelve. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.