Hi!

Már kezdek kicsit aggódni, hogy jön az ősz, és szobafogságra leszünk hosszasan ítélve hétvégenként, de szerencsére itt még nem tartunk. :) Igaz, a szombati program nem volt egy nagy esemény a gyerekek számára, pedig amúgy nagy esemény volt. :))

Szombaton esküvőn voltunk, ahol Lola és Levente összeházasodtak. Elég jó helyen volt a templom, mert kb a bejárattal szemben - az utca túloldalán - egy játszótér volt. Amitől először rosszul lettem, hogy "Nem, dehogy mehettek be ünneplőben homokozni esküvő előtt!", majd engedtem egy kicsit "Hintázni, és mászókázni lehet, csúszdázni és homokozni nem.", majd úgy jöttünk ki, hogy "Azonnal menj el a csaptól! Ne, ne folyasd! Kincső, ne lépj bele a sárba!" :D Tehát, eltelt az idő az esküvőig, majd szépen bevonultunk. Majdnem úgy volt, hogy Bence vonul majd egy kislánnyal Loláék előtt, de nem akart.

Az esküvő aránylag eseménytelenül telt, csak egyszer kísértem ki Leventét pisilni, csak kétszer nevetett fel hangosan, és háromszor próbáltam a széksor végébe küldeni büntetésbe. Szerencsére ebből senkinek nem tűnt fel semmi, csak örvendeztek, hogy milyen rendben volt minden, nem voltak síró, szaladgáló gyerekek, tök nyugiban telt az esküvő. :)) (Több gyerek is volt, nem csak mi.) 

Aztán még volt egy kis fotózkodás a templom előtt, majd anyu hazavitte az éhes bébiket. (Pedig csak három fogást készítettem ebédre, és az én hasam speciel teli volt még...) Még annyit megemlítek a gyerekekkel kapcsolatban, hogy a lagziban több ember is megkérdezte, akivel épp beszéltem, hogy az a kis vörös az enyém? Vagy azt, hogy jól látta, hogy két gyerekem is van, és a kis vörös az enyém? :)) Senkinek fel nem tűnt, hogy 3 gyerekkel vagyok ott, mert mindenki csak Levire koncentrált. :) Meg persze őt vettem kézbe is szükség esetén.

Vasárnap délelőtt anyunál voltak a gyerekek, ott is ebédeltünk, majd hosszas készülődés után sikerült elindulnunk a délutáni programunkra. Bence még a templomban mutatta, hogy a cipője talpa kezd leválni, úgyhogy először elugrottunk az ÚJBC-be, de kiderült, hogy ott sehol nem lehet cipőt venni. Gyorssegélyként a Tesco-ban reménykedtem, de ez kicsi, ennek nincs nagyon ruházati osztálya. Onnan viszont már nem mentünk át sehová, mert várt a pár méterrel odébb lévő programunk, a Malom Sörfesztivál. :)) Azért jók ezek a fesztiválok, mert mindenhol van gyerekprogram. Itt a Játékforrás nevű játékbolt volt kint egy sátorral, és ki lehetett próbálni a kreatív-, készségfejlesztő játékaikat. Amúgy ott van az üzletük nem messze az ovitól, a Tétényi úton. Be lehet menni játszani, kipróbálni a játékokat úgy, hogy nem kötelező vásárolni. Levi nagyon beleszerelmesedett egy "autós" játékba, amit persze nélkülem nem tud játszani, de el nem lehetett rángatni mellőle. Bence talált egy dinós játékot, amit az ott dolgozó bácsi megmutatott neki, játszottak együtt, de később már egyedül játszotta nagyon lelkesen. (Közben szereztem az ott dolgozók közül két potenciális kettlebellest, akik jöttek érdeklődni a pulcsim láttán. :)) )

A sátras programunkat közben félbeszakítottuk azzal, hogy a gyerekek elmentek rekeszeket mászni. :)) Az volt a feladat, hogy sörös rekeszeket kellett egymásra pakolniuk, és mászni felfelé. Persze volt rajtuk biztonsági kötél, hiszen pár ember magasságból nem túl egészséges lezuhanni. :) A rekeszekre... Bence a 8. rekesznél borult le, Kincső meg a tizediknél adta fel, mert nem tudták már neki feladni a következő rekeszt, nem érte el a kis kezével. :)) Levike talán 4, vagy 5 rekeszig jutott. Ő félt továbbépítkezni. :)

Utána felmérettük az állapotomat. A kezem szorításának erőssége 32-34 kiló (csak szorítottam egy erőset, nem fogcsikorgatva, megfeszülve - azaz lehetett volna jobb is. :)) ), a bőröm száraz, a testzsírszázalékom normál, és a reakcióidőm is normál. A felettébb fontos információk birtokában visszamentünk a sátorba játszani, és kb ennyi volt a program. Vagyis, még megálltunk enni egyet, de Levi nem kért a hagymás-tepertőkrémes kenyérből. :)) Pedig finom volt, azt lehetett venni a sörök mellé. :)) Szóval, Levi nem kért enni, erősködött, hogy ő sört kér. Megkérdeztem tőle, hogy amúgy pohárral, vagy korsóval, és persze a korsó mellett döntött. :)) Elég határozottan. Aztán mondtam neki, hogy szerintem nem is szereti, de ő fel volt háborodva, hogy ő igenis szereti a sört. :D Pasi. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy a következő 10 évben még le kell mondania a sörözés öröméről, de nem tetszett neki az ötlet. :)

Körülbelül 3 órát töltöttünk kint a fesztiválon, az idő is kellemes volt, nagyon jól érezték magukat a gyerekek (Bence még egy csoporttársával is találkozott), úgyhogy lesem, mikor lesz legközelebb sör/bor/pálinka/akármilyen fesztivál a kerületben. :))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.