Hi!

Az oviban elkezdődött a nyári szünet. Bencééknek már szinte előbb, mert az ezt megelőző hétvégén 4 napot töltöttek Sukorón, szerintem azt már vehették úgy, mint nyaralás. :) Utána meg 4 napot töltöttek anyuéknál (igaz, ovi mellett), mert én meg edzőtáborban voltam (tehát, nálam már ki van pipálva a nyaralás erre az évre. :D ). Hétfőtől viszont zárva van óvoda. (Bölcsi még van a héten Levinek.)

Ezen a héten a két nagy táborban van. Na, nem kell semmi komolyra gondolni még az ő korukban! Maradjunk annyiban, hogy meg van oldva a gyerekfelügyelet, míg anya dolgozik. :) Kelenvölgyben vannak a templomkertben. Az egyházközség - aminek anyu is tagja - szervezett nyárra tábort. Egész nap kint vannak a kertben, vannak játékok, foglalkozások, minden nap más megy be hozzájuk a gyülekezetből valami programmal, visznek sütit, gyümölcssalátát, satöbbit a gyerekeknek - tehát tényleg ilyen közösségi megoldás. Hétfőn pl. egy orosz nő volt bent (rég itt él Mo-n), vitt be a gyerekeknek szamovárt, megmutatta, hogy működik, főztek teát, és vitt mesekönyvet, amiben orosz mesék voltak (magyarul. :)) ) Tegnap nem tudom, mi volt. Ma azt hiszem anyu megy be, és kenyeret fog sütni a gyerekekkel, és uzsonnára már azt fogják enni. Holnap meg egy székely nő lesz a soros.

Ettől függetlenül úgy látom, hogy Bencének az a legnagyobb élmény, hogy minden nap a Bazsalikom étteremben ebédelnek. :D Minden nap elmondja, hogy mi volt a menü, és milyen finom volt. :) Ezt nagyon élvezi. :)

Tegnap Adrienn - aki a kicsikkel van állandóan - furcsát mondott. Azt mondta, hogy a két gyerekem úgy indítja mindig a napot, hogy nagyon bezárnak, csak együtt hajlandóak játszani, és nagyon durván kiközösítenek, elküldenek mindenkit, aki játszani szeretne velük. :o De délutánra ennek nyoma sincs, vígan játszanak mindenkivel. Azt már első reggel láttam Bencén, hogy nem biztos, hogy ez tetszeni fog neki (ránézett a helyre, és a 3 gyerekre, aki már ott volt, majd rám, és a pillantása mindent elárult :D ), de Kincső nagyon szociális, ő mindenhol, és mindenkivel jól érzi magát. Furcsállom, hogy így összetart Bencével, ha arról van szó, de mondjuk ez nem gond. :) És szereznem kell nekik frizbit. Ott van, és nagyon tetszik nekik.

Amúgy az első reggelt leszámítva mindig ők vannak ott elsőnek. Nem tudok olyan későn indulni, hogy ne érjünk oda 8 előtt. :)) Nyár van, nincs forgalom, valahogy Levit is hamar leadom a bölcsiben, hogy nem nagyon kell öltöztetni. Ő szerencsére még nem balhézott nagyon azért, hogy a többiekkel akar lenni táborban, de ezért is adom őt le először. :)) De Levit 3/4 8 körül le kell adni, mert 8-tól reggeli, nekem meg be kell érni fél 9-re, úgyhogy a percekkel nem nagyon tudok zsonglőrködni 8 tájékán.

Na, és akkor itt még megemlítem a tegnapi játszóterezést is. Tegnap ki kellett mennem a központba, amit meg is tettem ebédidő tájékán. Elintéztem a dolgokat, ebédeltem, majd gondoltam egyet, és írtam a főnökömnek egy sms-t, hogy én akkor már nem mennék vissza délután, és nem is mentem. Helyette vásárolni, meg tankolni, viszont túl korán végeztem. De úgy döntöttem, hogy nem gond, elhozom uzsonna előtt Levit, meg a többieket, hazaszaladunk, és kimegyünk Érdre. Így is tettünk, csináltam otthon vacsit, hogy majd piknikezünk, majd mentünk tovább. Érden már az elő percben felbukkant egy kislány "Szia Bence!" felkiáltással. Én néztem Bencére, Bence nézett rám, de aztán hamar kiderült, hogy az óvodából ismerik egymást, de nem egy csoportba járnak. És persze Kincsőt is ismeri. Főleg, hogy összevont csoportok voltak az elmúlt időben. Úgyhogy a nagyok eltűntek Eszterrel a tó mellé, Levi meg lelécelt egy másik vörös hajú kisfiúval, aki csatlakozott hozzánk enni. :))) Én meg álltam középen, és hol jobbra, hol balra néztem.

Igazából Bencéék egyszer sem voltak a játszótér közelében, végig a tó mellett voltak, meg mögötte a füves részen. Ott volt Eszter nagypapája, szórakoztatta őket biztos. Amikor Bálint (a másik vörös hajú) leült mellénk piknikezni, jött az apukája is, hogy ne kolduljon mindig. :) Meg Bálint elkérte Levi autóját is, aztán elmentek játszani. Az apuka meg ment utánuk, én meg nem. És megint elmélkedtem. A gyerekek játszani akarnak, és játszanak. Ha kint vannak az ovi/bölcsi udvarán, akkor is ezt teszik, nem áll minden gyerek seggében egy óvónő/dadus. Apuka ott állt a gyerekek seggében, és ő meg talán azon elméledhetett, hogy én miért nem vagyok ott, miért ő felügyel két gyerekre, és milyen anya vagyok. :)) Olyan, aki hagyja játszani a gyereket, és akkor megyek oda, ha igényel a fiam. :) De aztán rájöttem, hogy én túlbuzgó vagyok, és paramami Eszter nagyapjához képest, ami azért nagy szó. :D

Szóval, Leventét összeszedtem, hogy menjünk már oda Kincsőékhöz, hogy közelebbről tudjam őket figyelni, úgyhogy átcuccoltunk egy padra a fűről. Ott megint ettünk kicsit, aztán a gyerekek elvonultak a csatornába... Bocsánat: a kis patakhoz. :) (Az a patak táplálta a strand vizét - mint megtudtam - mikor ott még strand volt a tó, és a park helyén.) Normális esetben mondanám neki, hogy ne másszanak már be oda, de, mivel Eszer is ott állt a vízben, minden gond nélkül, ilyenkor már nehéz megmagyarázni, hogy nekik miért nem lehet, ha másnak igen. Főleg, mert értelmes indokot fel sem tudnék hozni. Ne legyél vizes? :D Mert, ha az lesz, akkor mi van? :)) Oké, nem volt 40 fok tegnap, de elég meleg volt, ha nem is kánikula (délután 6 óráról beszélek, meg utána). Úgyhogy hagytam őket, és inkább beszélgettem Eszer nagypapájával. Egyszer odajött Eszter, hogy szerinte menjenek haza, mert csurom víz lett a nadrágja. Nagypapa megkérdezte, hogy mit csodálkozik, ha vízben játszik, és ezzel le volt tudva a dolog. :)) Egyszer felmentek az emelkedő tetejére, és átlépett Eszter a betonon (de jól elmagyaráztam most... :D ), de a lényeg, hogy elhagyta a parkot, és kilépett a járdára a 7-es út mellett. Rá is szólt egy járókelő. Bence is ki akart menni, úgyhogy már engedtem is ki a hangom, ami megállásra késztette. :)) Nagypapa fel is kapta a fejét, hogy Úristen, mi történt? (Miért ordítok hirtelen Bencére. Az ordítás persze azért kellett, mert elég messze volt.) Mondtam, hogy mi, erre hátranézett, megállapította, hogy "Ja, jó.", majd beszélgetett tovább. :)) Nagypapa aztán nem volt egy ideges típus. :)) De nemtörődömnek sem mondanám, inkább olyannak, aki hagyja a gyereket, és okítja, és engedi felfedezni a dolgokat, nem görcsöl rá lényegtelen apróságokra.

Közben Bence lábára rádobott a vízben egy lány egy követ, alig tudott utána ráállni. Estére kapott is borogatást rá. Levi nem panaszkodott, pedig vérző bokával jött elő a vízből. Kincső közben szedett egy csokor virágot - a farzsebembe. A másikba meg egy marék kagylót (szotyola volt, nem tudom, hol szedte...) (Előtte két órával szedtem le a nadrágot a szárítóról persze, de gyerekek mellett ilyenen nem idegeskedik már az ember. :)) ) Aztán 3/4 7 körül kiparancsoltam őket a csatornából, és mentem egy csapat átázott, lesérült gyerekkel a többi cuccért. Persze felváltva cipelhettem őket. :) De, akkor még meg kellett keresni a homokozófelszerelést. Legnagyobb örömömre két kislány használta őket - sarazáshoz. Nem azt mondom, hogy az idegösszeomlás szélére kerültem akkorra, mert azért már edzett vagyok, de nem a vidámság sugárzott már rólam, ahogy a kislányok arcát láttam az enyém láttán. :)) A kocsiba már csak nadrág és bugyi nélkül ülhettek be (az előbbi saras, az utóbbi simán vizes volt), és onnan már egyenesen a kád volt a cél.

De a kedvencem az volt, amikor előszedtem a füvön a vacsorát. Készítettem sok szendvicset (kiflit, baguettet), volt sok-sok zöldség, meg vittem barackokat. Szóval, szedem elő a bealufóliázott kiflit.

Bence: Mami csinálta?

Én: Nem, én.

Bence: Akkor elkérted tőle a receptet?

:D Ki kellett ábrándítanom, hogy egy párizsis kiflit egyedül is meg tudok csinálni, ahogy szoktam is, csak nem borítom össze, és nem fóliázom be, ha otthon adom nekik vacsira. :))) Mert amúgy csak kekszeket, gyümölcsöket szoktam vinni ilyen eseményekre, aztán hazamegyünk vacsira. Vagy útközben veszek péksütit, pogácsát. Anyu viszont mindig csinál nekik ilyen szendvicseket, ha házon kívüli program van. :))

És még egy friss hír: Bencének mozog még egy foga tegnap óta. :)) (Ez független a játszóterezéstől szerencsére. :P )

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.