Hi!

Egyik hétvégén csajos napom volt Kincsővel, míg a fiúk az apjukkal töltötték az idejüket, úgyhogy délelőtt szépen összekészültünk, elmentünk együtt ebédelni, majd elvittem őt a Gellért-hegyre a csúszdákhoz, mert szerintem még nem volt ott. Vagyis én még tuti nem vittem. :)

Miután elsőre jó helyre kanyarogtam az autóval, nagyon hamar meg is találtuk a csúszdákat, és cicám nagyon lelkesen próbálta ki az összeset – bár meg sem fordult a fejemben, hogy félne bármelyiken lecsúszni. :D Ami mondjuk zavaró volt, hogy mindig hegyet akart mászni, és véletlenül sem a lépcsőt/kötelet használta volna. :) A csúszdázásról túl sokat nem lehet mondani, mert ugye ment, és csúszott. Viszont mondom én a véleményem. Nekem nem tetszett a környezet. Nem is az, hogy el van hanyagolva – bár csak egy csúszda törött – de koszos. Hozzá vagyok szokva, hogy a játszóterek modernek, fű és kavics van, itt meg leginkább föld, por és kosz. És csupa retek az összes gyerek. Tetőtől talpig. És szakadtak. Nem tudom, hogy nagyon tapasztalt szülők járnak-e oda, és valami sarki kukából guberálnak valami alkalomhoz illőt a gyerekeknek, vagy tényleg olyan szakadt emberek járnak oda, de visszataszító látvány. Azt hiszem még nem igazán sértegettek engem azzal, hogy túl sznob lennék, de ez a látvány, környezet visszatetsző volt nekem. Most az, hogy cigány családok bömböltetik a rádiót a padon sörözés közben, vagy épp szabadon engedett kutyák szaladgálnak lényegében a játszótéren, szintén másodlagos, mert igazából egyik sem zavart közvetlenül, ezt csak úgy a körülményekhez írom még mindig. Szóval, kicsit olyan lehangoló nekem. Persze Kincső jól érezte magát, járta a „földeket”, hogy virágokat szedjen nekem, vígan csúszkált, és jól érezte magát, és ez a lényeg.

Később lementünk az egyel lejjebb lévő játszóra, azaz előtte letáboroztunk a fűben, ő szedte a virágokat nekem, én meg fontam a koszorút. Az már jobb volt. :) A lenti játszótér semmi extra, tudott hintázni, kicsit mérleghintáztunk, meg homokoztunk is. A homokozó teli van kaviccsal amúgy. :)

Hazafelé fagyiztunk egyet, és már el is telt a nap.

Kb. egy hétre rá pedig ugyanezt a programot megismételtük hármasban, hogy a fiúk se maradjanak ki az „élményből”. :) Azaz Bence már volt itt, de régebben, Levi viszont még nem. Levi ugyanolyan lelkesen csúszott egyből a meredek csúszdán is, a csövön is, az sem fél semmitől. :) Viszont megint agybajt kaptam, hogy most még a csúszdák alá is bemásztak (nem akarom mondani, milyen por és kosz van ott), de cserébe hoztak nekem alóla ajándékba egy maroknyi csillogó-villogó üvegszilánkot is… Tehát ilyen bajaim vannak például, mikor a környezetre panaszkodom. :D Megint ott volt egy adag neveletlen, bunkó gyerek, akik másztak fel szembe, meg tömegével, meg egymásra csúsztak, és a szülőket ez baromira nem zavarta, hogy felmenni a lépcsőn, lefele a csúszdán, és engedjék a többieket csúszni. Nem vagyok ilyenhez szokva, na! :D És igenis idegesített, és bosszantott, hogy nem lehet rendeltetés-szerűen használni mindent, mikor azért mentünk oda. Ráadásul este a baseball-sapitól a vászoncipőkig minden landolt a mosógépben. 

Ezután megint meglátogattuk a lenti játszóteret. Hármasban nagyon jól elvoltak, most a homokozóban lévő mászókákat is használták (asszem kalózosat játszottak), és túl sok dolgom nem volt azon kívül, hogy üljek a padon, és hámozzam/szeleteljem az almákat, és vízzel kínálgassam őket. :)

Összességében én mindent megtettem, hogy jó programjuk legyen, és az, hogy nekem nem nyerte el a tetszésemet a hely, az nem számít - ha nekik igen - de az biztos, hogy csak akkor viszem őket majd ide, ha ők kérik, én külön nem fogom ajánlgatni nekik ezt a programot. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.