Hi!

Kezdem egy érdekes hírrel. Tegnap délután Kincső kabátzsebében találtam egy nagy doboz Tic Tac-ot, amivel nem tudott elszámolni, és láthatóan nem is akart, sőt, legszívesebben valahol máshol lett volna, nem a kérdő tekintetem előtt, mert igen rossz volt a lelkiismerete. Hirtelen azt se tudta, hova nézzen, mivel foglalja el magát, hogy kezdjen bele mindenféle mondanivalókba, ami nem a tárgyhoz tartozik. Majd mélységesen szégyenkezve csak annyit bökött ki végül, hogy Bence mondta neki, hogy tegye el. Úgyhogy mondtam neki, hogy reggel visszavisszük a közértbe, és szépen bocsánatot kér. Ekkor egy kicsit még jobban megrettent. :) Reggel szépen bementünk, mint mindig, én meg egyből vittem az üzletvezető elé (egy halál aranyos nő, igen jóban vagyunk). Kincső - komolyan mondom - kb halálra vált, amikor elővettem a zsebéből a lopott árut, elmondtam a nőnek, hogy mi történt, és vártam, hogy Kincső mondjon valamit. Amire meg is kértem, miután megnémult a gyermek. Kincső beletolatott a lábamba, két kézzel nekilátott markolni és veszettül simogatni a karomat, és kétségbeesetten kinyögte, hogy "Anya, szeretlek!" :D Pedig komolyan mondom, hogy nem voltunk még ilyen szituációban, és egyszer se négyeltem még fel lopásért, de saját magától is tudta, hogy valami nagyon rosszat tett, amit nem szabad, és ettől teljesen megrémült, hogy lebukott. Nem is sejtettem, hogy ilyen hatással lesz rá a lelkiismerete. Pedig nem kiabáltam vele, nem őrjöngtem, semmit nem csináltam, mikor kiderült az eset, csak kérdőre vontam, és mondtam neki, hogy másnap visszavisszük, és bocsánatot kér. Aztán csináltam tovább a dolgomat. Esküszöm, hogy ennyi történt. Mindenesetre nem hinném, hogy a közeljövőben bármit találnék a zsebében, aminek nem ott van a helye. :)

Ezen kívül ma fogadóórára mentem az óvodába. Beszámoltak Kincsőről az óvónénik, a tapasztalatokról, kérdezgettek pár dolgot, amit ilyenkor kell. Felolvasták a fejlődési naplóját, amit már elolvastam amúgy pár hete, és kicsit beszélgettünk. Leginkább Kincső szélsőséges viselkedéséről. :) De ők is jól kezelik, és megnyugodtak, hogy én is, meg a család többi tagja is, mert ez fontos. Hihetetlenül akaratos, és túl okos, simán bepróbálkozik zsarolással is. (Pl: Addig fogok hisztizni, míg...) :)) Ugyanakkor hihetetlenül talpraesett, barátságos, szeretetigényes, vidám gyerek. Nagyon kihangsúlyozták, hogy mennyit segít (szívesen és magától), terít, abroszt hajtogat (állítólag ezt még sok nagycsoportos sem tudja megcsinálni, kiscsoportosok pláne nem), stb. Jó, ezen kb. el voltak képedve. És többször hangsúlyozták, hogy hihetetlenül intelligens. Amit nyilván tudok, itt is ezerszer megírtam, hogy alig van dolog, amiben ne körözné le a 6 éves bátyját. Meg a vizuális készségét emelték még ki. Meg, hogy mennyire kiemelkedően jó mindenben, amit szeret csinálni, ami érdekli, és nagyon lelkes. Szóval, egyrészt áradoztak Kincsőről, másrészről hisztikezelésről beszélgettünk. :D

Minden rendben van a kiscsajjal. :) Ez a vérében van, ilyen a személyisége, csak próbálni kell jó mederbe terelni, és minden fantasztikus lesz vele. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.