Hi!

Ma volt a szokásos, éves összejövetelünk, aminek az a célja, hogy együtt legyen a fiatalság, és rengeteg fánkot együnk. :) Jó, ez nem kimondottan babás program, de természetesen ők is aktív résztvevői ennek az eseménynek, és ilyenkor találkozhatnak a keresztszülőkkel is.

Idén Loláék sajnos nem tudtak eljönni, mert, miután mindenki jóváhagyta a kitűzött dátumot, jutott eszükbe, hogy mára jegyük van a Cézanne-kiállításra, amit nem tudnak áttenni máskorra, mert holnap zár a kiállítás.

Csak a két nagy volt itthon, ők nagyon várták egész nap, hogy mikor jönnek a többiek, ezt úgy elég sokszor kérdezték meg egész délelőtt. :)) 1 után átjött anyu és dédi Levivel, és nekiláttak az előkészületeknek (kelnie kell a tésztának pl). Vagyis anyu látott neki, dédire egyből rárepültek a kölkök, és még a Matuka meséit és végig kellett néznie velük - bár el is aludt közben. :)) Meg persze az egész lakást végigmutogatták neki, hogy mennyi új dolog van benne, mióta nem járt itt. De még az új matricákat is az ajtókon. :)

Aztán 3 körül megjöttek Reniék, majd Tibi is. Roland volt persze megint a nagy attrakció. :) 3 napja már mosolyogni is tud! Fogtam a karomban, megállás nélkül engem vizslatott (ezalatt úgy negyed órát értek minimum), gőgicsélt nekem, és mosolygott rám. :) Meg kellett zabálni. (Meg is zabáltam.) :) Reniék aztán próbálták letenni aludni, de nem jött össze, vagy 3 órán át volt ébren, és persze sokat sírt a végére. Tudom milyen ez, volt benne részem jóval többször, mint szerettem volna. :/

Közben persze tömtük magunkba a porcukros-lekváros fánkokat, a gyerekek pezsegtek, folyamatos hangzavar volt, és el volt foglalva mindenki. :) Aztán befutott Dóri is, aki hozott a gyerekeknek ajándékokat is. Levinek már a születésnapi ajándékát előre, ami egy kb másfél méter magas dobozban érkezett, és v.mi kocsiszállító kamion volt benne, 6 versenyautóval, és volt még egy utánfutója is, amin a csapatot vitte. Embereket, pótkerekeket, hasonlókat. Levikém gyönyörűen játszott vele fél délután egymagában, ő egy tündékre volt. :) Kaptak még jojót, dinót, meg azt a régi játékot, aminek nem tudom, mi a neve. A szivárvány összes színében pompázik, műanyag, olyan alakja van, mint a rugónak, tehát ilyen csavart, és egyik kézből a másikba lehet átizélni. Mondjuk. Jól elmagyaráztam, de linket se tudok prezentálni, mert nem tudom, mi a neve, hogy rákeressek  neten. :))

Közben ettünk még (asszem Attila nyert a 14-16 darab fánkjával, bár Tibi mondta, hogy szerinte ő is annyit ehetett), aztán Reniék hazamentek, mert Roland nem bírta tovább a kiképzést. Összességében fél 7-ig tartott a program, én addigra kidőltem, a gyerekek túl voltak pörögve a sok eseménytől, nagyon fáradtak voltak (fél 8-kor fektettem le őket, egyből elaludtak), és Kincső hisztis is volt ennek köszönhetően. De azért élvezték a sok eseményt, nem mondhatni, hogy unalmas délutánjuk volt. :) Most valahogy minden hétvégére jut valami program ebben a pocsék időben is - bár, ma szépen sütött a nap - úgyhogy nem panaszkodom. Jövő hétvégén pl. megint játszóházas szülinapra vagyunk hivatalosak. És csak a Camponáig kell majd lemennünk. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.